Nagyon Boldog Karácsonyt, nyugalmat és szép élményeket kívánok Mindenkinek!
2011. december 26., hétfő
2011. december 13., kedd
Majdnem vizsgaidőszak
Csak azért majdnem, mert végül is csak a sok-sok beadandót kell teljesítenünk. Áh, nem sok..... Dehogy. Csak azt a csodás kényelmes ágyikót sajnálom, ami mostanában olyan magányos nélkülem esténkként!
Ellenben a feladatok nagyon jók! A félév zárásaként nagyon izgi feladatot kaptunk, majdnem minden tárgyból:
Pl. sosem hittem, hogy egyszer kimegyek majd egy piacra arcokat, életpillanatokat rajzolgatni, és azt végképp nem hittem, hogy szeretni is fogom..... Pedig DE!
Vagy a kiterített rajzok tömkelegét még középiskolában megutáltam, rendesen izgultam is, hogy itt hogy fog menni, -és jól! Mivel elképesztő mennyiséget kell belőle produkálni nagyon kevés idő alatt, így hamar rá lehet érezni.
Ma adtuk le a legjobb feladatokat. Matryoshka babákat kellett készítenünk: 5 db-ot, tetszőleges (de nagyon éles korlátok között) témában, minél több anyagkikészítéssel készült mintával. El lehetett engedni a fantáziát, igaz 3 terv is vissza lett dobva. De a végére a kevés idő ellenére egész érdekes kis akármik lettek.
Mindegyik babát nemezeltem- nekem így jobban tetszett a test. 5 éves kislány, 20 éves csaj, 50 éves nő, 30 éves nő és 65 éves néni. Hosszú lenne minden anyagmanipulációt felsorolni, mert minden babának, minden egyes ruhadarabja valami kikészítéssel vagy megmunkálással készült. Volt öregítés (teában áztatás és kefével való roncsolás), batikolás, quilt, hajtás, punchingolás.....stb.
A két fiatalabb baba ruháját még újratervezem, de az összkép jelen állapotban ilyen:
Ellenben a feladatok nagyon jók! A félév zárásaként nagyon izgi feladatot kaptunk, majdnem minden tárgyból:
Pl. sosem hittem, hogy egyszer kimegyek majd egy piacra arcokat, életpillanatokat rajzolgatni, és azt végképp nem hittem, hogy szeretni is fogom..... Pedig DE!
Vagy a kiterített rajzok tömkelegét még középiskolában megutáltam, rendesen izgultam is, hogy itt hogy fog menni, -és jól! Mivel elképesztő mennyiséget kell belőle produkálni nagyon kevés idő alatt, így hamar rá lehet érezni.
Ma adtuk le a legjobb feladatokat. Matryoshka babákat kellett készítenünk: 5 db-ot, tetszőleges (de nagyon éles korlátok között) témában, minél több anyagkikészítéssel készült mintával. El lehetett engedni a fantáziát, igaz 3 terv is vissza lett dobva. De a végére a kevés idő ellenére egész érdekes kis akármik lettek.
Mindegyik babát nemezeltem- nekem így jobban tetszett a test. 5 éves kislány, 20 éves csaj, 50 éves nő, 30 éves nő és 65 éves néni. Hosszú lenne minden anyagmanipulációt felsorolni, mert minden babának, minden egyes ruhadarabja valami kikészítéssel vagy megmunkálással készült. Volt öregítés (teában áztatás és kefével való roncsolás), batikolás, quilt, hajtás, punchingolás.....stb.
A két fiatalabb baba ruháját még újratervezem, de az összkép jelen állapotban ilyen:
2011. november 25., péntek
Festés, ragasztás, kupi... meg ami evvel jár
Feladatok tömkelege vár megoldásra- néha azt gondolom sosem végzek, néha meg azt, hogy : csak ennyi?
És az elsődleges nehézségek után már kezdek lelkesebb lenni, mert most olyan kihívásaink vannak, amiket nagyon nagy örömmel teljesítek.
Például ez:
Egy választott kép után meg kellett festeni a képhez illő anyagokat és temperával kikeverni ugyanezeket.
ezt a képet képtelenség elforgatni.....
És az elsődleges nehézségek után már kezdek lelkesebb lenni, mert most olyan kihívásaink vannak, amiket nagyon nagy örömmel teljesítek.
Például ez:
Egy választott kép után meg kellett festeni a képhez illő anyagokat és temperával kikeverni ugyanezeket.
ezt a képet képtelenség elforgatni.....
Vagy a másik kedvencem úgy indult, hogy nagyon utáltam! A feladat az volt, hogy valami absztrakt módon hímezzük meg a saját fekete-fehér arcunkat- először papíron, majd pólón. Nem vagyok vele elégedett: lehetne ez sokkal jobb, de kevés idő alatt, ilyet sikerült csinálni.
És most a szívem csücskével foglalkozunk: babákkal! Sokkal.
És most a szívem csücskével foglalkozunk: babákkal! Sokkal.
2011. november 14., hétfő
Ingerek és Halhatatlanok
Mostanában igen megfogyatkoztak a pozitív ingerek, így már 'majd kardjaimba dőlve, nyögve-nyelősen készítem a robot feladatokat. De tegnap már szembe szállt velem az elmém: és elmentünk moziba! De milyen jól tettük!
Megnéztük a Hallhatatlanok-at. Semmi kétség: ez az eddig leglenyűgözőbb film, amit láttam. Erre csak azt mondta a férjem, hogy nem egészen vagyok normális, hogy szépnek találom, hogy emberek százait ölik meg 2 órában és én szépnek tartom....., de szinte tökéletes jeleneteket hoztak össze az alkotók, na! Az a Tarsem Singh rendezte, aki már a Sejtnél is és a Zuhanásnál is elkápráztatott. Itt is: Erősek, de nagyon látványosak a túlzások. Egy-egy izgalmas pillanat akár percekig tartó fejtörést is okoz: merthogy nem lehet a képkockák összes látványát egyszerre feldolgozni, és itt azonnal hozzá is tenném, hogy én nem szeretem a 3D filmeket (....), de itt pont elég menyiségben és jó helyeken volt érezhető.
Mögöttünk kialakult egy komoly vitázás film közben (ezt az egyet nem szeretem a moziban- hogy mások ülhetnek mögöttem.....) mivel túlzónak tartotta egy ember a filmet: istenek, izmos szép emberek, mese....stb. Szóval kinevette, mire a másik rendesen kiosztotta, hogy akkor minek ült be? Hiszen ez egy mese és nem Bruce Willis jellegű akciófilm. Szóval ha valaki csak az izgalom miatt akarna beülni rá, akkor inkább ne tegye, ez inkább művészfilm! És elképesztő!
Megnéztük a Hallhatatlanok-at. Semmi kétség: ez az eddig leglenyűgözőbb film, amit láttam. Erre csak azt mondta a férjem, hogy nem egészen vagyok normális, hogy szépnek találom, hogy emberek százait ölik meg 2 órában és én szépnek tartom....., de szinte tökéletes jeleneteket hoztak össze az alkotók, na! Az a Tarsem Singh rendezte, aki már a Sejtnél is és a Zuhanásnál is elkápráztatott. Itt is: Erősek, de nagyon látványosak a túlzások. Egy-egy izgalmas pillanat akár percekig tartó fejtörést is okoz: merthogy nem lehet a képkockák összes látványát egyszerre feldolgozni, és itt azonnal hozzá is tenném, hogy én nem szeretem a 3D filmeket (....), de itt pont elég menyiségben és jó helyeken volt érezhető.
Mögöttünk kialakult egy komoly vitázás film közben (ezt az egyet nem szeretem a moziban- hogy mások ülhetnek mögöttem.....) mivel túlzónak tartotta egy ember a filmet: istenek, izmos szép emberek, mese....stb. Szóval kinevette, mire a másik rendesen kiosztotta, hogy akkor minek ült be? Hiszen ez egy mese és nem Bruce Willis jellegű akciófilm. Szóval ha valaki csak az izgalom miatt akarna beülni rá, akkor inkább ne tegye, ez inkább művészfilm! És elképesztő!
2011. november 11., péntek
Csoportmunka -Bernstein módra
Az, hogy egyes csoportok miképpen tudnak jól teljesíteni sok dologtól függ, de elsősorban egy közös motivációtól, egy közös érdektől vagy közös érzelemtől. Akkor válik keménnyé egy munka, amikor egy vagy több "főnök" alakítani próbálja. És akkor itt jön az én hitvallásom....
A Férjem mutatta ezt a videót, a karmesterség kapcsán, de tágabban értelmezve elképesztően pozitív mondandót hordoz. És bizony a legfontosabb szavak, amiket mostanában magamban kántálnom kell, hogy bírjam a strapát, a következők: Alázatosság, partnerség, kitartás és felülemelkedés.
Igaz, 20 perces a videó, de nagyon érdemes végignézni, már csak Bernstein miatt is!!!
A Férjem mutatta ezt a videót, a karmesterség kapcsán, de tágabban értelmezve elképesztően pozitív mondandót hordoz. És bizony a legfontosabb szavak, amiket mostanában magamban kántálnom kell, hogy bírjam a strapát, a következők: Alázatosság, partnerség, kitartás és felülemelkedés.
Igaz, 20 perces a videó, de nagyon érdemes végignézni, már csak Bernstein miatt is!!!
2011. november 4., péntek
Futárszolgálat, szeretet-kedvezménnyel
Ma elég nagy meglepetésben volt részem.
A csoporttal - így majdnem az utolsó percben- összefogtunk, hogy közösen veszünk textilfestéket. Ha textilfesték, akkor Kenderkóc, mert ott olcsó.
Egyszer már vásároltam tőlük és az is nagyon jó élmény volt: nem értettem, hogy miért nem tudom kiválasztani, hogy miképpen fizessek. így felhívtam a megadott számot, majd a túlvégen ülő férfi, majd szívrohamot kapott, hogy miért nem vagyok elégedett. Nehezen elmeséltem neki, hogy egyszerűen én vagyok a béna és nem tudom, hogy hogyan tudnék fizetni.... Ez akkor villámgyorsan lezáródott, 2 évre elegendő festékem lett.Elégedett vásárló voltam.
Ezért választottuk ismét.
Mivel nagyon meg vagyunk csúszva- így telefonáltam, hogy lehet-e elsőbbségivel postázni, vagy személyesen átvenni, mert nagyon S.O.S, jelezték is, hogy meg lesz oldva nagyon hamar. Valami technikai malőr miatt csúszott a rendelés-leadás, így mondta a férfi, hogy ne aggódjak: a hétvégére meglesz a festék.
És kérem személyesen, este, amikor már azt hittem minden veszve- egyszer csak kopogtak. Festék megérkezett, ajándék kíséretében és mondta a férfi hogy most ne is fizessek, csak akkor, ha már használtuk és elégedettek vagyunk. Mondom, dehogy: már ismerem a festéket és különben is: eljött Szentendrére, hogy Mi nehogy elmaradjunk! Végül fizettem, majd jó festést és jó jegyeket kívánt.
Kibontottam a csomagot és a számlán az állt: "Futárszolgálat- szeretet-kedvezménnyel"
2011. október 30., vasárnap
Teljes a kavarodás...
Egy részről minden józan gondolat azt kívánná meg, hogy ezerrel azon legyünk, hogy szegény kis lakásunktól megváljunk, másrészt a szívünk megszakad miatta. És próbálkozunk, bár nagyon keserű szájízzel....
Ráadásul az elmúlt egy hétben olyan dolgok történtek, hogy igazán a "piaci helyzet sem ideális".
Nos, erre azért kitérnék egy kicsit:
Azt azért mindenki tudja, hogy az ingatlan piacot itthon már régen nem az eladók és a környékek határozzák meg. /Annak idején mi ebbe rendesen bele is futottunk, ugyanis akkor minden ész érv pont amellett szólt, hogy egy ilyen drága lakást mi ne vegyünk- van olcsóbb, kicsit rosszabb kilátással.... Ráadásul nagyobb, ami most már egyre égetőbb probléma számunkra. / Vannak az ingatlan közvetítők, akik minden eszközt bevetve próbálnak pénzt keresni egy-egy esetlennek tűnő eladó sorba kerülő lakáson. Ha bekebelezik az ügyfeleket, akkor olyan csodálatos összeget kell nekik kifizetni, hogy az már messze túl van a megérdemelt munkabér felett. Persze vannak ingatlanok, amiket több év alatt is képtelenség eladni- avval csak töri magát szerencsétlen ingatlanos..... Vagy egyszerűen nem foglalkozik vele- csak beteszi az adatbázisba.
A mi környékünk egy nagyon forgalmas környék eladás szempontból. Ez elsősorban egy bizonyos- helyi- ingatlanosnak köszönhető. Ő nagyon dolgozik azon, hogy ezek a lakások "pörgősek" legyenek. Bármit is jelentsen ez.
És vagyok én: aki egyáltalán nem akar ingatlanoshoz menni- mivel ismerem már őket.....
Jött a kisasszony, hogy szerződjek vele- ő tuti hamar eladja. Én meg: én magam is szeretném árulni- különben tehetetlennek érzem magam. Jó, akkor ő nem is vállalná, mert vele csak kizárólagost lehet kötni. Ok, akkor nem szerződünk sehogy- nekem ez a legjobb.
Jelentkeztek is a hirdetésünkre- komoly volt a szándék, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a bizonyos ingatlanos hirdetésébe bele ne fusson a "komoly érdeklődőnk". Elmentek és megnézték a másik lakást: most szerződnek. Nagyon tisztességes volt az érdeklődőnk, felhívott és elmondta a tapasztalatait és azt, hogy ezen ingatlanos konkrétan rossz színben tüntetett fel minket. A dologhoz hozzá tartozik, hogy egy barátom volt az illető- mármint az ingatlanos! Még aznap este átjött és felajánlotta, hogy általános ár- 1%-ért még aláírhatjuk azt a kizárólagost.
Itt én teljesen padlót fogtam és konkrétan őrjöngtem magamban. Tudta, hogy nagyon fontos, hogy időben eladjuk, tudta, hogy nem sok kiutunk van.
Nehezen de lecsillapodtam, erre ma nézegetem a hirdetéseket és észrevettem, hogy a házunkban a másik eladó lakást a mi képünkkel hirdetik. Elég jellegzetesek a képeim- más nem csinál ilyet és visszanézhető: 1 éve én ezt a képet már publikáltam itt-ott. Mivel eddig jó viszonyban voltam a tulajdonostárssal- felhívtam: kiadta ingatlanosnak és személy szerint ő még azt sem tudta, hogy e kedves ingatlanos megemelte egy kissé az árát- úgy, hogy a lakást már eladták!
Evvel is volt pár kellemetlen percem, de 1 órával később jött a teljes eldurranás:
Másik szomszéd úr meséli, hogy ismeri a másik tulajdonost, akihez a "komoly vevőnk" ment. Beszélgettek az eladásról is és kiderült, hogy az ingatlanos nem csak a viziten, de az irodában is mocskolt minket a vevőnek. Nem is titkolta: abban reménykedik, hogy legalább 1-2 millióval lejjebb megy az ár.
Hát nem fog. Merthogy az is fáj, amit eddig elbuktunk a válság és az árfolyam-ingadozás miatt, nemhogy még egy ilyen személyi kérdés is mélyítse a dolgot.
A méreg egyre nagyobb bennem, és igenis egyre égetőbbnek érzem, hogy ezt az ostoba és mérhetetlenül önző társadalmat valami rendbe tegye. Az, hogy "valaki"- már el lehet felejteni. Özönvíz kell a teljes tisztuláshoz, nem újjáépítés. Emberek saját barátaikat és szeretteiket árulják el Forintok miatt, úgy, hogy nem éhhalál kérdése. Mások lopnak- mindent, ami megtetszik nekik- mert "úgyis mindegy", "ha nekik szabad, akkor nekem is"- elv alapján. És a másik amitől én mostanában rendszerint küszöböt fogok: "valamiből meg kell élnem!" (itt tipikusan csak egy pár fajta munkát végző személyre gondolok- akinek nem inge ne vegye magára!)
Kérdezem én: miért nem munkából? Mert számomra az ilyen szakmák, semmi munkát nem tartalmaznak! Az a munka, amikor valamiből valami lesz. És úgy, hogy ez egyértelműen pozitív értéket jelent: vagy egy használati tárgy révén, vagy egy olyan szolgáltatás révén, ami semmilyen hátrányosságot nem hordoz egy harmadik fél számára- merthogy én abban sem hiszek (és ezt határozottan elutasítom!), hogy mindig vannak pechesek és vesztesek. Nincsenek, csak ócska jellemű gonosz emberek, akik nem vesznek figyelembe másokat!
De ha már ilyen mélyen írok a munka kérdéséről, akkor bizony én azt is hozzácsatolnám, hogy nem feltétlenül és kizárólag politikai kérdés az, hogy hány embernek van munkahelye- mert bizony Magyarországon pl. több biztonsági őr "dolgozik", mint egész Franciaországban. Ugyanis az egy kényelmes munka- bár én megkérdezem, hogy vajon mit is kell ekkora erőkkel védelmezni?(...mondjuk rendőrt nem látok ennyit....)
És nem tartom magamat naivnak és nem gondolom, hogy keveset láttam a világból. Egyre rosszabbak vagyunk!
Elnézést kérek a kitörésemért!
Ráadásul az elmúlt egy hétben olyan dolgok történtek, hogy igazán a "piaci helyzet sem ideális".
Nos, erre azért kitérnék egy kicsit:
Azt azért mindenki tudja, hogy az ingatlan piacot itthon már régen nem az eladók és a környékek határozzák meg. /Annak idején mi ebbe rendesen bele is futottunk, ugyanis akkor minden ész érv pont amellett szólt, hogy egy ilyen drága lakást mi ne vegyünk- van olcsóbb, kicsit rosszabb kilátással.... Ráadásul nagyobb, ami most már egyre égetőbb probléma számunkra. / Vannak az ingatlan közvetítők, akik minden eszközt bevetve próbálnak pénzt keresni egy-egy esetlennek tűnő eladó sorba kerülő lakáson. Ha bekebelezik az ügyfeleket, akkor olyan csodálatos összeget kell nekik kifizetni, hogy az már messze túl van a megérdemelt munkabér felett. Persze vannak ingatlanok, amiket több év alatt is képtelenség eladni- avval csak töri magát szerencsétlen ingatlanos..... Vagy egyszerűen nem foglalkozik vele- csak beteszi az adatbázisba.
A mi környékünk egy nagyon forgalmas környék eladás szempontból. Ez elsősorban egy bizonyos- helyi- ingatlanosnak köszönhető. Ő nagyon dolgozik azon, hogy ezek a lakások "pörgősek" legyenek. Bármit is jelentsen ez.
És vagyok én: aki egyáltalán nem akar ingatlanoshoz menni- mivel ismerem már őket.....
Jött a kisasszony, hogy szerződjek vele- ő tuti hamar eladja. Én meg: én magam is szeretném árulni- különben tehetetlennek érzem magam. Jó, akkor ő nem is vállalná, mert vele csak kizárólagost lehet kötni. Ok, akkor nem szerződünk sehogy- nekem ez a legjobb.
Jelentkeztek is a hirdetésünkre- komoly volt a szándék, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a bizonyos ingatlanos hirdetésébe bele ne fusson a "komoly érdeklődőnk". Elmentek és megnézték a másik lakást: most szerződnek. Nagyon tisztességes volt az érdeklődőnk, felhívott és elmondta a tapasztalatait és azt, hogy ezen ingatlanos konkrétan rossz színben tüntetett fel minket. A dologhoz hozzá tartozik, hogy egy barátom volt az illető- mármint az ingatlanos! Még aznap este átjött és felajánlotta, hogy általános ár- 1%-ért még aláírhatjuk azt a kizárólagost.
Itt én teljesen padlót fogtam és konkrétan őrjöngtem magamban. Tudta, hogy nagyon fontos, hogy időben eladjuk, tudta, hogy nem sok kiutunk van.
Nehezen de lecsillapodtam, erre ma nézegetem a hirdetéseket és észrevettem, hogy a házunkban a másik eladó lakást a mi képünkkel hirdetik. Elég jellegzetesek a képeim- más nem csinál ilyet és visszanézhető: 1 éve én ezt a képet már publikáltam itt-ott. Mivel eddig jó viszonyban voltam a tulajdonostárssal- felhívtam: kiadta ingatlanosnak és személy szerint ő még azt sem tudta, hogy e kedves ingatlanos megemelte egy kissé az árát- úgy, hogy a lakást már eladták!
Evvel is volt pár kellemetlen percem, de 1 órával később jött a teljes eldurranás:
Másik szomszéd úr meséli, hogy ismeri a másik tulajdonost, akihez a "komoly vevőnk" ment. Beszélgettek az eladásról is és kiderült, hogy az ingatlanos nem csak a viziten, de az irodában is mocskolt minket a vevőnek. Nem is titkolta: abban reménykedik, hogy legalább 1-2 millióval lejjebb megy az ár.
Hát nem fog. Merthogy az is fáj, amit eddig elbuktunk a válság és az árfolyam-ingadozás miatt, nemhogy még egy ilyen személyi kérdés is mélyítse a dolgot.
A méreg egyre nagyobb bennem, és igenis egyre égetőbbnek érzem, hogy ezt az ostoba és mérhetetlenül önző társadalmat valami rendbe tegye. Az, hogy "valaki"- már el lehet felejteni. Özönvíz kell a teljes tisztuláshoz, nem újjáépítés. Emberek saját barátaikat és szeretteiket árulják el Forintok miatt, úgy, hogy nem éhhalál kérdése. Mások lopnak- mindent, ami megtetszik nekik- mert "úgyis mindegy", "ha nekik szabad, akkor nekem is"- elv alapján. És a másik amitől én mostanában rendszerint küszöböt fogok: "valamiből meg kell élnem!" (itt tipikusan csak egy pár fajta munkát végző személyre gondolok- akinek nem inge ne vegye magára!)
Kérdezem én: miért nem munkából? Mert számomra az ilyen szakmák, semmi munkát nem tartalmaznak! Az a munka, amikor valamiből valami lesz. És úgy, hogy ez egyértelműen pozitív értéket jelent: vagy egy használati tárgy révén, vagy egy olyan szolgáltatás révén, ami semmilyen hátrányosságot nem hordoz egy harmadik fél számára- merthogy én abban sem hiszek (és ezt határozottan elutasítom!), hogy mindig vannak pechesek és vesztesek. Nincsenek, csak ócska jellemű gonosz emberek, akik nem vesznek figyelembe másokat!
De ha már ilyen mélyen írok a munka kérdéséről, akkor bizony én azt is hozzácsatolnám, hogy nem feltétlenül és kizárólag politikai kérdés az, hogy hány embernek van munkahelye- mert bizony Magyarországon pl. több biztonsági őr "dolgozik", mint egész Franciaországban. Ugyanis az egy kényelmes munka- bár én megkérdezem, hogy vajon mit is kell ekkora erőkkel védelmezni?(...mondjuk rendőrt nem látok ennyit....)
És nem tartom magamat naivnak és nem gondolom, hogy keveset láttam a világból. Egyre rosszabbak vagyunk!
Elnézést kérek a kitörésemért!
2011. október 25., kedd
Tök
Én annyira örülök, hogy Gréta ovijában sok esemény van. Van ősszel termésünnep, melynek keretén belül most a Tököt ünnepelték a gyerekek. Volt vásározás, tökmenet és egy csomó aranyos dolog.
Én teljesen el voltam ájulva, hogy a kicsi lányom mondókákat, dalokat ismer: merthogy eddig jelét sem adta annak, hogy ő tud ilyesmit. Valahogy Ő inkább az okostojások közé tartozik: nem versel, ellenben összead...
Szóval most megmutatta, hogy milyen kis énekesmadár! :D
És kapott az ünnepre egy kisruhát: tökös. Mi más is lehetne?
Én teljesen el voltam ájulva, hogy a kicsi lányom mondókákat, dalokat ismer: merthogy eddig jelét sem adta annak, hogy ő tud ilyesmit. Valahogy Ő inkább az okostojások közé tartozik: nem versel, ellenben összead...
Szóval most megmutatta, hogy milyen kis énekesmadár! :D
És kapott az ünnepre egy kisruhát: tökös. Mi más is lehetne?
Mint arról már beszámoltam a múltkor: eladó a lakásunk. Így jön a következő kérdés: hova tovább? És bizony nehéz a dolog, mert itt a környéken nem igazán van olyan kiadó ingatlan (merthogy kiadót keresünk...), ami nekünk megfelelne. Van kicsi olcsón, vagy van normál méretű méreg drágán. És még az is számításba jön, hogy mi Budapestre járunk be minden nap. Grétát köti csak az ovi és ugye mi nemrégen váltottunk ovit is....
Szóval egy részről logikus lenne Budapestre költözni (bár megszakad a szívem, hogy itt kell hagynunk a csodás kis lakásunkat és a gyönyörű környezetet) másrészről óriási bűnnek is érezném Grétával szemben. Nem igazán tudom, mennyire viselné meg: ő alapjában a könnyen barátkozós emberek közé tartozik, de azért mégis itt él picurka kora óta, itt vannak a barátai, a szokásai.
Még gondolkodunk csak, de már egyre sürgetőbb ez a kérdés.....
Szóval egy részről logikus lenne Budapestre költözni (bár megszakad a szívem, hogy itt kell hagynunk a csodás kis lakásunkat és a gyönyörű környezetet) másrészről óriási bűnnek is érezném Grétával szemben. Nem igazán tudom, mennyire viselné meg: ő alapjában a könnyen barátkozós emberek közé tartozik, de azért mégis itt él picurka kora óta, itt vannak a barátai, a szokásai.
Még gondolkodunk csak, de már egyre sürgetőbb ez a kérdés.....
2011. október 18., kedd
Új kedvenc
Hétvégén volt a MarieClair fashion days a VAM design-ban. Nekünk el kellett menni- egy szakmai beszámoló miatt. (...) Pont a magyar új generációs tervezőkről "tanulunk".
A Use eddig is nagy kedvenc volt több dolog miatt is, de most belépett még 2-3 új szereplő, akiket nagyon értékesnek tartok. Elsősorban a Kepp showroom, akik 4-en összeállva alkotnak. Nagyon tetszik a stílusuk és a világuk. Mostanában nálam ők a listavezetők: elképesztő ez az állat vonal (annak ellenére, hogy nem szeretem kifejezetten az állatokat és a szőr dolgoktól kiráz a hideg). Ügyesen játszanak a szabásvonalakkal és formákkal, arról ne is beszélve, hogy milyen jók a kiegészítőik. Ezek a napellenzők még Grétának is kedvencei, ami nem is csoda!
Tomcsányi Dóri a lendületes csaj, aki lendületes és nagyon figyelemfelkeltő dolgokat művel. Egyszerű, nem csinál kacifántos és érthetetlen szabásvonalakat, de a színekkel és harmóniákkal pont úgy játszik, hogy az nagyon figyelem-felkeltő legyen.
És a végére maradt a The Four. Ők is egy fiatal csapat, és ügyi kis csapat ráadásul, különböző egyéniségekkel, stílusokkal- nőies és érzelmes ruhákkal.
A Use eddig is nagy kedvenc volt több dolog miatt is, de most belépett még 2-3 új szereplő, akiket nagyon értékesnek tartok. Elsősorban a Kepp showroom, akik 4-en összeállva alkotnak. Nagyon tetszik a stílusuk és a világuk. Mostanában nálam ők a listavezetők: elképesztő ez az állat vonal (annak ellenére, hogy nem szeretem kifejezetten az állatokat és a szőr dolgoktól kiráz a hideg). Ügyesen játszanak a szabásvonalakkal és formákkal, arról ne is beszélve, hogy milyen jók a kiegészítőik. Ezek a napellenzők még Grétának is kedvencei, ami nem is csoda!
Tomcsányi Dóri a lendületes csaj, aki lendületes és nagyon figyelemfelkeltő dolgokat művel. Egyszerű, nem csinál kacifántos és érthetetlen szabásvonalakat, de a színekkel és harmóniákkal pont úgy játszik, hogy az nagyon figyelem-felkeltő legyen.
És a végére maradt a The Four. Ők is egy fiatal csapat, és ügyi kis csapat ráadásul, különböző egyéniségekkel, stílusokkal- nőies és érzelmes ruhákkal.
2011. október 9., vasárnap
Design- vég
Én ma meglátogattam a Wampot- mintegy (félig- mert vannak még kiállítások) lezárásaként, a hétnek. Nem tudom, hogy a változékony, azaz néha szakadós esős- néha nem- idő tehetett-e róla, vagy az elmúlt hónapok "könnyed változásai" ,de nagyon sok ideges emberrel találkoztam. :( És nagyon szomorú lettem. Mondjuk én a Wampot nem szívlelem, pont a sokszor emlegetett "design" mivoltja miatt, de ez csak az én véleményem. Volt olyan is, hogy sokat jártam, mert nagyon jó volt a csapat, jó volt a hangulat.
Egy szó, mint száz: voltam, ettem finom lekvárt, találkoztam a tanárommal, szereztem egy csodás rókás kitűzőt és hazajöttem. És csak rajzolom, festem, ragasztom és szerkesztem a beadandókat.
Egy szó, mint száz: voltam, ettem finom lekvárt, találkoztam a tanárommal, szereztem egy csodás rókás kitűzőt és hazajöttem. És csak rajzolom, festem, ragasztom és szerkesztem a beadandókat.
2011. október 8., szombat
Design hét továbbra is...
Ugyan nincs sok időm rá (vagyis amennyit szeretnék!), de azért eltöltöttem egy délutánt Budapesten, nyakamba véve a belvárost, és a fényképezőgépemet, hogy Design ügyileg feltöltődjek. Elsőként a Kálmán Imre utcába voltam, ahol a Take away kiállítást néztem meg. Magyar tervezők tárgyait lehetett közelről megszemlélni, pl. Ducsai Judit csodás Klocc! táskáit. Én nem szeretem a szürke dolgokat, főleg nem a kövekhez hasonlítóakat: lelkemnek túl hideg ez a stílus, de Judit táskái gyönyörűek. Egyszerűek, okos formájúak és nagyon esztétikusak.
És bizony megleshettem Fehér Beatrix ruháit is közelről: Jújj, de nagyon szeretnék ilyet!!! - kategóriába tartoznak. A minták szépek, hangulatosak és a ruhák kellően rafináltak.
A kis kirándulásomhoz ez a zene szervesen hozzátartozik! Yonderboi Passive Control új lemeze nemrégiben jelent meg, és nekem eléggé egybe is van az egész.
A lengyel intézetben Textilakadémia címmel kiállítást tartanak. Én ezt is meglátogattam, és a negatív kritikák ellenére nekem nagyon tetszett, igaz: tényleg nem csináltak belőle nagy ügyet, de ez megbocsájtható, mivel szépek a kiállított textilnyomatok!
Arról már írtam korábban, hogy a béta csoport Gombold Újra!- Divat a Magyar pályázatra beadott táskáiba teljesen bele vagyok bolondulva. Azóta is és ezután is: főleg, hogy élőben is megcsodálhattam és megtapizhattam őket a Monoban. A kirakat most konkrétan a gyerekkoromra emlékeztet: nekem volt fából készült tolltartóm, és volt a házunk mögött létra is, ami mellett rendszerint órákat rajzolgattam. Szóval lehet, hogy én ezt a képet kinyomtatom majd és bekereteztem.
Továbbra is tartom, hogy maga a Design szó idegesít, és a körülötte megálló levegő is. De azért olyan elképesztően jó dolgokat is fel lehet a témán belül fedezni, mint a Sterling galéria kiállítása.
Képet NEM TEHETEK KI!- ami engem igencsak felbőszít: ugyanis ez egy reklám is lehetne, nem mellesleg a világnak a csodás "mesés" ékszereket látni kell! Elképesztően szépek és kedvesek. Nem azok a tipikus "design" együgyüségek. És a tálalás is nagyon rendben volt: kaptam 2 kakasnyalókát! :D Pirosat, magyarosat, ragadósat!
Pénteken pedig többedmagammal látogattunk el a Siberiába, Anna Zaboeva műhelyébe. Az a hangulat és sokszínűség teljesen magával ragadott. A cipők nagyon különlegesek, a minták kiváltképp azok és a bolt is jó! Érdemes legalább egyszer "csak úgy!" ellátogatni!
És bizony megleshettem Fehér Beatrix ruháit is közelről: Jújj, de nagyon szeretnék ilyet!!! - kategóriába tartoznak. A minták szépek, hangulatosak és a ruhák kellően rafináltak.
A kis kirándulásomhoz ez a zene szervesen hozzátartozik! Yonderboi Passive Control új lemeze nemrégiben jelent meg, és nekem eléggé egybe is van az egész.
A lengyel intézetben Textilakadémia címmel kiállítást tartanak. Én ezt is meglátogattam, és a negatív kritikák ellenére nekem nagyon tetszett, igaz: tényleg nem csináltak belőle nagy ügyet, de ez megbocsájtható, mivel szépek a kiállított textilnyomatok!
Arról már írtam korábban, hogy a béta csoport Gombold Újra!- Divat a Magyar pályázatra beadott táskáiba teljesen bele vagyok bolondulva. Azóta is és ezután is: főleg, hogy élőben is megcsodálhattam és megtapizhattam őket a Monoban. A kirakat most konkrétan a gyerekkoromra emlékeztet: nekem volt fából készült tolltartóm, és volt a házunk mögött létra is, ami mellett rendszerint órákat rajzolgattam. Szóval lehet, hogy én ezt a képet kinyomtatom majd és bekereteztem.
Képet NEM TEHETEK KI!- ami engem igencsak felbőszít: ugyanis ez egy reklám is lehetne, nem mellesleg a világnak a csodás "mesés" ékszereket látni kell! Elképesztően szépek és kedvesek. Nem azok a tipikus "design" együgyüségek. És a tálalás is nagyon rendben volt: kaptam 2 kakasnyalókát! :D Pirosat, magyarosat, ragadósat!
Pénteken pedig többedmagammal látogattunk el a Siberiába, Anna Zaboeva műhelyébe. Az a hangulat és sokszínűség teljesen magával ragadott. A cipők nagyon különlegesek, a minták kiváltképp azok és a bolt is jó! Érdemes legalább egyszer "csak úgy!" ellátogatni!
2011. október 4., kedd
Túlvállalás, avagy a sok tennivaló
Szóval eleve nem egyszerű kisgyerek mellett iskolába járni: beutazni minden nap Budapestre, külön franciát tanulni, háztartást vezetni és a suliba készülni minden nap (és ez a legkeményebb része a napoknak)- most még itt van a Design hét is.... Persze azért én élvezem ezt az egész kavarodást, egészen új ingereket és élményeket hoz magával. Először is: megtanultam, hogy igen érdemes figyelni az embereket a metrón, mert elképesztően sokféle mintát hordoznak magukon- és ez jó!
Aztán itt van a fegyelem és az időzítés kérdése. Merthogy itt egy elnézett fél nap, vagy 1 + program simán 1 hetes pótlást jelenthet. (Ez most egy 3 napos betegség után elég hamar kiderült!)
No és akkor egy újabb foglalatosság:
Eladó a lakásunk!
Bizony, ha lehet megválunk egymástól, bár most már fájó szívvel, de készülünk. Elsősorban a hitelünk az oka, másodsorban pedig az életünk. Nemcsak kinőttük, de igen kényelmetlen naponta 2-3 órát utazással tölteni, amikor van egy kisbékánk, aki nagyon örülne anyától és apától +3 órának.
Szóval, ha valakit érdekel: jelentkezzen, vagy ha valaki ismer olyat aki szívesen elköltené fölös pénzét: akkor gondoljon erre a csodás kis kuckóra.
Aztán itt van a fegyelem és az időzítés kérdése. Merthogy itt egy elnézett fél nap, vagy 1 + program simán 1 hetes pótlást jelenthet. (Ez most egy 3 napos betegség után elég hamar kiderült!)
No és akkor egy újabb foglalatosság:
Eladó a lakásunk!
Bizony, ha lehet megválunk egymástól, bár most már fájó szívvel, de készülünk. Elsősorban a hitelünk az oka, másodsorban pedig az életünk. Nemcsak kinőttük, de igen kényelmetlen naponta 2-3 órát utazással tölteni, amikor van egy kisbékánk, aki nagyon örülne anyától és apától +3 órának.
Szóval, ha valakit érdekel: jelentkezzen, vagy ha valaki ismer olyat aki szívesen elköltené fölös pénzét: akkor gondoljon erre a csodás kis kuckóra.
2011. október 1., szombat
Design, amiről az elkövetkező hét szól majd
Jajj, de nem szeretem ezt a szót, "abban" a bizonyos kontextusban. Valami fellegekben járó, burzsuj dolog jut róla eszembe, amitől engem rázni szokott a hideg.
És most itt van a suli: a sok érdekes és imádni valóan fárasztó feladat mellé megkaptuk, hogy járjuk be a design hét eseményeit. Hát én nehezen, de rávettem magam, hogy legyek lelkes. Főleg, hogy a vendég: Lengyelország és az ő remek ékszereik! Elképesztően szépek és jól munkáltak. Az Iparművészeti múzeumban m
eg lehet őket nézni:
És elkezdődtek a "design " programok is. Na az első nagy durranásnál én néztem egy nagyot a Design Terminálban. A Coleur Local kiállítás nekem- gyerekkel- érdekes élmény volt, főleg, hogy a megnyitó közepébe csöppentünk. Itt aztán tombolt a Design a különböző országok tárgyaival. A legjobba egy kiállított doboz maradt meg, ami Grétának "csak egy doboz" volt, másnak nem! :D
Vagy a bölcső, amit egy harisnyába bújtatott lavórnak is lehetne nézni- de az egy bölcső. De itt a leszólás vége: jó volt!
Sok érdekes és mulatságos dolgot láttunk. És folytatjuk, mert ez még csak az első nap volt.
Ma pedig voltam a Use Temporary- nyitott boltocskájában. Na ez életem nagy hibája volt, ugyanis nagyon tetszenek élőben is a ruháik, így biztosra veszem, hogy most már lesz onnan 1-2 szép holmim egyszer! Remélem ezek így együtt.
És most itt van a suli: a sok érdekes és imádni valóan fárasztó feladat mellé megkaptuk, hogy járjuk be a design hét eseményeit. Hát én nehezen, de rávettem magam, hogy legyek lelkes. Főleg, hogy a vendég: Lengyelország és az ő remek ékszereik! Elképesztően szépek és jól munkáltak. Az Iparművészeti múzeumban m
eg lehet őket nézni:
És elkezdődtek a "design " programok is. Na az első nagy durranásnál én néztem egy nagyot a Design Terminálban. A Coleur Local kiállítás nekem- gyerekkel- érdekes élmény volt, főleg, hogy a megnyitó közepébe csöppentünk. Itt aztán tombolt a Design a különböző országok tárgyaival. A legjobba egy kiállított doboz maradt meg, ami Grétának "csak egy doboz" volt, másnak nem! :D
Vagy a bölcső, amit egy harisnyába bújtatott lavórnak is lehetne nézni- de az egy bölcső. De itt a leszólás vége: jó volt!
Sok érdekes és mulatságos dolgot láttunk. És folytatjuk, mert ez még csak az első nap volt.
Ma pedig voltam a Use Temporary- nyitott boltocskájában. Na ez életem nagy hibája volt, ugyanis nagyon tetszenek élőben is a ruháik, így biztosra veszem, hogy most már lesz onnan 1-2 szép holmim egyszer! Remélem ezek így együtt.
2011. szeptember 15., csütörtök
Váltás
Elérkezett az ideje... Most, hogy a suli elkezdődött és kb. látom, hogy hogyan is fog kinézni a dolog, már az is biztos, hogy munkára nem marad időm. Hacsak valaki nem készít belőlem egy klónt, mert a napi 4 óra alvás még csak-csak elmegy, de Gréta idejéből nem akarok elvenni egy percet sem. Amiket elkezdtem, azokat még befejezem, de többet már nem tudok vállalni. Hangának, kis szomszédunknak és Gréta barátosnéjának készült el az első ovis zsákja:
A suliban a legjobb, a szakmai rész: rengeteg rajz, még több rajz és rajz. Na és persze néha egy kicsi képgyűjtés és vagdosás. Én élvezem. És annak ellenére, hogy ez könnyűnek hangzik: vért lehet vele izzadni. Ellenben egyik lány nagyon jól fogalmazta meg: "Most végre azt KELL csinálnunk, ami miatt eddig lelkiismeretfurdalásunk volt." :)
A suliban a legjobb, a szakmai rész: rengeteg rajz, még több rajz és rajz. Na és persze néha egy kicsi képgyűjtés és vagdosás. Én élvezem. És annak ellenére, hogy ez könnyűnek hangzik: vért lehet vele izzadni. Ellenben egyik lány nagyon jól fogalmazta meg: "Most végre azt KELL csinálnunk, ami miatt eddig lelkiismeretfurdalásunk volt." :)
2011. szeptember 10., szombat
Gólya, gólyák és a párkány
Azt hiszem ez a cím a legautentikusabb a múlt hét eseményeihez.
Hazaérve viszont Gréta és az Ő minden öröme fogadott!
Ez a legcsodálatosabb!!!
Gólyatáborban voltam, amíg a kislányom életében először 5 éjszakát a mamánál töltött.
Érdekes és nagyon intenzív volt a táborban töltött idő. Aludni nem volt időm, de ez talán nem is baj, miután elég sokat alszok itthon ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. És kipihenjem az elmúlt 1-2 év összes szennyesét. Őszintén megvallva nagyon jó döntés volt a suli: rengeteg kincset találtam. Kincsemebereket. - Azok a fajták, akik még álarcok mögött szemlélik a világot, de bennük van a lendület és az erő a kiteljesedésre.
Élmény lesz figyelni a fejlődésüket és a sajátomat is kiteljesíteni, amennyire csak lehet. Máris megnyíltak ablakok a fejemben, amiket eddig tudatosan vagy talán véletlenül becsuktam. Van mögöttük sok minden. Párkány (ahol voltunk) ezért is szimbolikus. "Végig a párkányon ültem."
Volt egy feladat, aminek a megoldása elég sok nehézséget okozott a csapatunknak. Kalapokat kellett készítenünk- egyéni inspirációk és tervek alapján. A mi csoportunk drótozott. Íme az eredmény:
Készült egy kis blog is hozzá, ami a koncepció része volt. Kellett ITT mindent csinálni: arculatot, marketing-terveket, fotókat....stb. A csapatmunka érdekes, de annál tanulságosabb volt.
Hazaérve viszont Gréta és az Ő minden öröme fogadott!
Ez a legcsodálatosabb!!!
2011. szeptember 1., csütörtök
Isten áldjon!
Ezen én annyira meglepődtem.... Egyszer csak Gréta elkezdett így elköszönni tőlünk. Apa elment otthonról: "- Isten áldjon!" - jött a búcsú. Nem tőlünk tanulta, oviból. Aztán ma ismét volt egy: "Isten áldjon!"
Elbúcsúztunk a régi ovinktól és ma már az újban töltöttünk egy fél napot. Szuper volt! Tele vagyunk szép reményekkel, sok tervvel és ötlettel. Izgalmas lesz az ovis év is, mert most már több dolgot is fog egyszerre tanulni mellette. Külön érdekes, hogy vegyes korcsoportú a Fülemüle csoport, így tanulhat a nagyoktól és segíthet a kicsiknek. Nekem egyenlőre ez nagyon teszik, annak ellenére, hogy régen ettől a felállástól tartottam egy kicsit.
Ebéd után még visszamentünk elbúcsúzni a régi óvónéninktől, Anikótól és dadusunktól, Andi nénitől. Köszönünk mindent!
Gréta jele gomba volt, így stílszerűen Anikó gombás táskát hordozhat magával, míg a foltvarrást igencsak szerető Andi néni, egy csodás-mintás szütyőkét.
Elbúcsúztunk a régi ovinktól és ma már az újban töltöttünk egy fél napot. Szuper volt! Tele vagyunk szép reményekkel, sok tervvel és ötlettel. Izgalmas lesz az ovis év is, mert most már több dolgot is fog egyszerre tanulni mellette. Külön érdekes, hogy vegyes korcsoportú a Fülemüle csoport, így tanulhat a nagyoktól és segíthet a kicsiknek. Nekem egyenlőre ez nagyon teszik, annak ellenére, hogy régen ettől a felállástól tartottam egy kicsit.
Ebéd után még visszamentünk elbúcsúzni a régi óvónéninktől, Anikótól és dadusunktól, Andi nénitől. Köszönünk mindent!
Gréta jele gomba volt, így stílszerűen Anikó gombás táskát hordozhat magával, míg a foltvarrást igencsak szerető Andi néni, egy csodás-mintás szütyőkét.
2011. augusztus 28., vasárnap
:-D
Már nagyon izgatott vagyok- nemsokára belép az életünkbe egy-két izgalom: sulizni fogunk mind... Engem ez nagy várakozással tölt meg most. Bízom benne, hogy az új időbeosztás és rendszer nem fog kifogni rajtam sem és a családon sem. Tuti nehéz lesz mindent összeegyeztetni, de én bizakodó vagyok.
Volt egy válogatásom az Etsy-n a minap, erre ma megtaláltam ezt a számot... Kicsit összeértek körülöttem az érzések.
2011. augusztus 24., szerda
A házak és azok romantikája
Franciaországban, Párizsba menet (az autópályáról) szemléltem a házakat. Olyan aranyos hangulata volt a kisebb városoknak. Egyszerű házak, egyszerű színekkel és ablakokkal. Semmi cicó. Ezen azért meglepődtem. Gondoltam telezsaluzott és virágokkal sűrűn díszítettek lesznek, de nem.
Viszont így a formák és az egységek jobban kiemelődtek. Ez nagyon tetszett.
Ugyanakkor egész úton azon gondolkodtam, hogy miképp fogom bírni a várost- hiszen mi egy nagyon csendes helyen lakunk, nyugiban. Ez a meccs azt hiszem sokáig fog még bennem játszódni, de azt tudom, hogy mind a városok díszes házai, mind a falvak kicsiny házikóit szeretem. Az a lényeg, hogy ne legyen lapos-tetős! :-D
Ezen gondolatsorok inspirálták először a rajzokat, majd a nyakláncokat. Hiszen, miért ne vegyük a várost a nyakunkba?
Viszont így a formák és az egységek jobban kiemelődtek. Ez nagyon tetszett.
Ugyanakkor egész úton azon gondolkodtam, hogy miképp fogom bírni a várost- hiszen mi egy nagyon csendes helyen lakunk, nyugiban. Ez a meccs azt hiszem sokáig fog még bennem játszódni, de azt tudom, hogy mind a városok díszes házai, mind a falvak kicsiny házikóit szeretem. Az a lényeg, hogy ne legyen lapos-tetős! :-D
Ezen gondolatsorok inspirálták először a rajzokat, majd a nyakláncokat. Hiszen, miért ne vegyük a várost a nyakunkba?
2011. augusztus 23., kedd
A világ a dolgozónkban!
Már korábban írtam a dolgozónk átrendeződéséről és annak feldíszítéséről. Azóta elég sok dolog történt a családban, többek között szükség lett egy új ágyra, ami nem fért be a régi helyére, így fe kellett adnunk a kis dolgozószobánkat. De! A polc, ami a helység legrosszabb pontja volt még kapott egy kedves függönyt.
Térképeset! Aki régóta olvas, az már tudja, hogy milyen terveink és vágyaink vannak.... Na ez egy kis ösztönzés. Kellően bájos és aranyos ez az anyag, ami Japánból származik- szóval a minőség sem elhanyagolható.
Mégis átrendeződtünk, és most ezt a polcot térelválasztónak használjuk (egyenlőre!!!), így pont este néz velem szembe ez a függöny. Csodás álmok!
A leírását a Csináld+ oldalán megtalálhatjátok!
Térképeset! Aki régóta olvas, az már tudja, hogy milyen terveink és vágyaink vannak.... Na ez egy kis ösztönzés. Kellően bájos és aranyos ez az anyag, ami Japánból származik- szóval a minőség sem elhanyagolható.
Mégis átrendeződtünk, és most ezt a polcot térelválasztónak használjuk (egyenlőre!!!), így pont este néz velem szembe ez a függöny. Csodás álmok!
A leírását a Csináld+ oldalán megtalálhatjátok!
2011. augusztus 15., hétfő
Ködös és romantikus
Na ilyen volt nekem Párizs! Tehát az onnan hozott anyagoknak is ezt kell tükröznie, nem?
Mivel már nagyon nem bírtam a varrás nélküliséget, ezért iziben nekiláttam és elkészítettem egy kis szettet:
2011. augusztus 12., péntek
Paris II.
Valahol ott hagytam abba, hogy szereztem anyagokat, méghozzá szépeket.
És itt őszintén be kell vallanom, hogy az első 3-4 nap elég rossz volt. Annak ellenére, hogy láttunk pár látványosságot, nem örültünk. Gréta hisztis volt nagyon- ami érthető ebben a nagy és csöppet sem gyerekbarát városban. A környéken nincs játszótér, játszóház, békés fagyizó (kevés emberrel) vagy étterem, ahol legalább egy kis pad lenne. De ez nem csak a látványos dolgokkal van így: az emberek semmibe veszik a gyerekeket, sőt, ha úgy tartja kedvük: fellökik őket, véletlenül beléjük rúgnak. A cigikről már nem is beszélek. Ez nagyon elszomorított.
Majd rájöttünk, hogy határozottabbnak és keményebbnek kell lennünk a siker érdekében, így a negyedik napon eljutottunk Napóleon sírjához, a hadtörténeti múzeumba, és az Eiffel- toronyhoz. Útközben egy csodálatos pékségre bukkantunk, ahol a hangulat is és a finom sütik is teljesen elvarázsoltak.
Csak hoz!!! És a Louvre-t is megnéztük- kívülről. Csakúgy, mint a Textilmúzeumot. Igazából mi voltunk a buták: nem mertük előre lefoglalni a jegyeket (kisgyerekkel ez talán érthető...) így maradt a sorban állás lehetősége, augusztusban, a legnagyobb tömegben.
Az Eiffel-toronynál még bátrak voltunk, vártunk 45 percet és még csak a sor 4-edét tettük meg, majd, amikor megláttuk közelebb érve, hogy csak a második szintig lehet felmenni: eldurrantunk. Otthagytuk a sort. Pápá nagy élmény, pápá Eiffel-torony.
Ellenben az egyik sarkánál volt egy nagyon szép körhinta. Evvel Gréta is ki lett engesztelve- merthogy ő bánta legjobban, hogy nem mentünk fel.
Utána még megnéztük a Diadalívet a Champs Elysée-n és eső miatt mentünk is haza. Mindent egybe vetve ez volt a legszebb és leghosszabb napunk.
Másnap jött volna a Louvre. Ott olyan hosszú volt a sor, hogy kb. 20 perc keresés után jöttünk rá, hogy hol a vége. Már az elején sejtettük, hogy nem nézzük meg, de én nem is bánom. Majd máskor, amikor lesz egy egész szabadnapom rá.
Ellenben a Textilmúzeumnál meglepődtem: ott is nagy- hosszú-tömött sor állt. :( Nem néztem meg! De a könyvesboltját igen. Sajnos apa olyat mondott, amilyet előtte még soha: ami tetszik- így egy fél bőröndnyi szakkönyvet szedtem össze magamnak. Délután megnéztük a gyerekeknek kitalált Gyerekek városát. Igaz már épp készültek bezárni, de a park nagyon szuper volt. Az egész egy nagyon irigylésre méltó koncepció és kivitelezés. Gyerekszemmel nézve maga a tökéletes játék-tér, felnőttként pedig egy látványos és üde színfoltja Párizsnak. Koncertek, vidámpark és sok program várja az ideérkező gyerekeket.
Hétfőn következett a szuper gyereknap: Elmentünk Disneyland-be.
Nekem még reggel semmi kedvem nem volt hozzá: esett az eső, hideg volt.....De ahogy a kapuba értünk máris minden megváltozott. Ott újra gyerekenk érezheti magát az ember, és ez egy szuper érzés! Pláne, ha a gyerek is ugyanilyen lelkes, vagy még lelkesebb! :D
Csipkerózsika kastélya volt az álom, de nekünk a legjobban a kalózok birodalma és Pinokkió háza tetszett. Gréta a felvonuláson egy pillanatra táncolhatott Belle-lel, és találkozott Hamupipőkével. Láttuk Aranyhajat és Nyálas Eugént (ezeken én konkrétan röhögtem), de beteljesült a legnagyobb álma is: Ott volt Pán Péter, Hook kapitá ny és Wendy!
Kegyetlen drága ha azt vesszük, hogy nem sok dologra tud az ember felülni a sorok miatt, de megéri, hiszen az erre fogékony gyerekek álmai igenis teljesülnek. Szóval nekünk megérte!
A nagy örömködés miatt még ráhúztunk +1 napot: Én aznap egyedül járkáltam egy kicsit, és nekem is teljesült a legnagyobb álmom: elmehettem a Shakespeare könyvesboltba egyedül. Na az volt a legkedvesebb élmény: létezik olyan könyvesbolt, ami pont olyan, mint az álmaimban szereplő könyvtár, ahova csak beül az ember: mindenhol régi könyvek, azzal a jellegzetes illattal, kellemes fények és zongora. Hú, de jó volt. Utána egy kis borászkodás, esti Notre Dame, utcai zenészek és panini. Így lett kerek a világ!
Még több képet a képre kattintva láthattok, bár elég nehéz volt a válogatás az 1300 kép közül...
És itt őszintén be kell vallanom, hogy az első 3-4 nap elég rossz volt. Annak ellenére, hogy láttunk pár látványosságot, nem örültünk. Gréta hisztis volt nagyon- ami érthető ebben a nagy és csöppet sem gyerekbarát városban. A környéken nincs játszótér, játszóház, békés fagyizó (kevés emberrel) vagy étterem, ahol legalább egy kis pad lenne. De ez nem csak a látványos dolgokkal van így: az emberek semmibe veszik a gyerekeket, sőt, ha úgy tartja kedvük: fellökik őket, véletlenül beléjük rúgnak. A cigikről már nem is beszélek. Ez nagyon elszomorított.
Majd rájöttünk, hogy határozottabbnak és keményebbnek kell lennünk a siker érdekében, így a negyedik napon eljutottunk Napóleon sírjához, a hadtörténeti múzeumba, és az Eiffel- toronyhoz. Útközben egy csodálatos pékségre bukkantunk, ahol a hangulat is és a finom sütik is teljesen elvarázsoltak.
Csak hoz!!! És a Louvre-t is megnéztük- kívülről. Csakúgy, mint a Textilmúzeumot. Igazából mi voltunk a buták: nem mertük előre lefoglalni a jegyeket (kisgyerekkel ez talán érthető...) így maradt a sorban állás lehetősége, augusztusban, a legnagyobb tömegben.
Az Eiffel-toronynál még bátrak voltunk, vártunk 45 percet és még csak a sor 4-edét tettük meg, majd, amikor megláttuk közelebb érve, hogy csak a második szintig lehet felmenni: eldurrantunk. Otthagytuk a sort. Pápá nagy élmény, pápá Eiffel-torony.
Ellenben az egyik sarkánál volt egy nagyon szép körhinta. Evvel Gréta is ki lett engesztelve- merthogy ő bánta legjobban, hogy nem mentünk fel.
Utána még megnéztük a Diadalívet a Champs Elysée-n és eső miatt mentünk is haza. Mindent egybe vetve ez volt a legszebb és leghosszabb napunk.
Másnap jött volna a Louvre. Ott olyan hosszú volt a sor, hogy kb. 20 perc keresés után jöttünk rá, hogy hol a vége. Már az elején sejtettük, hogy nem nézzük meg, de én nem is bánom. Majd máskor, amikor lesz egy egész szabadnapom rá.
Ellenben a Textilmúzeumnál meglepődtem: ott is nagy- hosszú-tömött sor állt. :( Nem néztem meg! De a könyvesboltját igen. Sajnos apa olyat mondott, amilyet előtte még soha: ami tetszik- így egy fél bőröndnyi szakkönyvet szedtem össze magamnak. Délután megnéztük a gyerekeknek kitalált Gyerekek városát. Igaz már épp készültek bezárni, de a park nagyon szuper volt. Az egész egy nagyon irigylésre méltó koncepció és kivitelezés. Gyerekszemmel nézve maga a tökéletes játék-tér, felnőttként pedig egy látványos és üde színfoltja Párizsnak. Koncertek, vidámpark és sok program várja az ideérkező gyerekeket.
Hétfőn következett a szuper gyereknap: Elmentünk Disneyland-be.
Nekem még reggel semmi kedvem nem volt hozzá: esett az eső, hideg volt.....De ahogy a kapuba értünk máris minden megváltozott. Ott újra gyerekenk érezheti magát az ember, és ez egy szuper érzés! Pláne, ha a gyerek is ugyanilyen lelkes, vagy még lelkesebb! :D
A nagy örömködés miatt még ráhúztunk +1 napot: Én aznap egyedül járkáltam egy kicsit, és nekem is teljesült a legnagyobb álmom: elmehettem a Shakespeare könyvesboltba egyedül. Na az volt a legkedvesebb élmény: létezik olyan könyvesbolt, ami pont olyan, mint az álmaimban szereplő könyvtár, ahova csak beül az ember: mindenhol régi könyvek, azzal a jellegzetes illattal, kellemes fények és zongora. Hú, de jó volt. Utána egy kis borászkodás, esti Notre Dame, utcai zenészek és panini. Így lett kerek a világ!
Még több képet a képre kattintva láthattok, bár elég nehéz volt a válogatás az 1300 kép közül...
2011. augusztus 5., péntek
Paris
... Amiből egyenlőre nem sokat élvezünk a kisbékánk miatt, de amit eddig láttunk az is sokkal több, mint amit reméltem.
Az út:
Kicsit kalandosan, eltévedve, majd megtalálva eltöltöttünk egy elég gyors éjszakát Ausztriában. Majd mentünk is hamar tovább unokatestvéremhez: Fischerbachba. Eleve a környék, a Fekete-erdő vidéke nagyon szép, de maga a lovarda is, ahol Ő dolgozik. Nagy öröm volt a lovakkal, főleg, hogy most nem csak az a:"odamegyünk, felülünk a lóra és picit vigyorgunk "- helyzet volt. Grétával takarítottunk egy kicsit, vezettünk gyerekautót és bizony még azt is megnéztük, hogy hogyan patkol a kovács. Még patkót is kaptunk. Picit. Pónikra valót.
Ebben az óriási nyugiban nagyon jól éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom és kellemes pihenés.
Majd mentünk tovább Párizsba.
Szerencsések vagyunk, hogy ismerősnél lekhetunk, mert amúgy biztos sokat szenvednénk. Gyakran esik az eső, olykor erős viharok vannak.
Az utazás követő napon megnéztük a Notre Dame-ot, amit az egyik ablakból látunk is egy kicsit. Csak azért nem nagyon, mert a kilátásba bezavar Párizs egyik legrégebbi temploma.
A lakás másik oldala a Pompidou központra és a Sacré coeur-re néz. Elég érdekes- minden olyan közelinek hat, de mégis elég messze vannak. Így teljesült a vágyam: Párizsban olyan helyen lakunk, ahol sok tetőt láthatunk. Imádom!!!
A Notre Dame után megnéztük a Pompidou központot is Grétával, és nagyon élveztük. annak ellenére, hogy én alapvetően nem igazán szeretem a modern művészetet. Lehet, hogy most elég jól fogtuk ki a kiállításokat: Gyerekkiállítás, ahol üvegből készült hercegnő-ékszereket lehetett megnézni- Gréta repkedett örömében tőle!
Az indiai kiállítás, ami most nagy szám, nekem nem tetszett- már sok volt a modern godolatokból.
Ellnben a 1901-1960 közötti kiállítás mindent vitt. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák- minden nagyon egyben volt.
Másnapra terveztük a La Fayette bevásárlóközpontot, ami egy csodálatos épület, a kupolája és a felső emeletek ragyogóak. Utána elmentünk a Sacré coeur-höz, a Monremartrera.
Hát őszintén megvallva borzalmas nagyot csalódtam. Aki látta az amélie-t, annak van egy elképzelése, hogy milyen is lehet ott.... Na, az csak egy film. A valóságban az egész felfelé vezető utat ellepik a fekete menekültekből lett árusok, akik bóvli ócskaságokat akarnak mindenképpen rásózni a túristákra. Lehet kapni csomózott karkötőt, 10 féle színebn Eiffel-torony kulcstartót (5 darabot egy 10-esért...) és rengeteg más hülyeséget. Maga a bazilika viszont meglepett. Elég érdekes módon készültek a rózsaablakok és a festmények is sokatmondóak. Fényképezni persze tilos- csak én nem vettem észre a táblát (majdnem el is kobozták a gépem, de szerencsére csak a képeket töröltették le.... )
Lefelé menet, a nagy essőben elértük aznapi legfőbb célunkat: a TEXTILNEGYEDET!!!
Nem egy nagy bolt, vagy ház..... Egy egész negyed! Utcák, sok ház, rengeteg hatalmas több emeletes bolt. Na, el lehet képzelni a helyzetet. Gyerek alig áll a lábán a fáradtságtól, apa ideges, anya nyála csorog. ...
Kaptam egy egész napot, hogy visszamenjek és kiélvezzem Párizs "előnyeit". Ma megtettem és éltem vele.
A tapasztalat a következő:
Az árak nagyon változóak és meglepőek. Lehet kapni csodás anyagokat negyed olyan drágán, mint otthon, de ami otthon 40 ezer/ méter az még akkor is drága, ha itt csak 15 ezer.
A ruházati és dekor anyagok kb. olyan árban vannak, mint otthon, de elképesztően nagy a választék.
A kiegészítők eszméletlenül drágák. Ha csak azt vesszük, hogy egy sima 1 centis gomb 80 cent és egy 18-as zippzár 1.25. (338 ft).
Ellenben van Párizsbn olyan bőven, ami otthon még nincs. Sok szépséget vettem is.... Naná.
Viszont nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni azt a sokféle embert, akik színesítik Párizst. Talán még túl magyar vagyok... Van min dolgozni.
Az út:
Kicsit kalandosan, eltévedve, majd megtalálva eltöltöttünk egy elég gyors éjszakát Ausztriában. Majd mentünk is hamar tovább unokatestvéremhez: Fischerbachba. Eleve a környék, a Fekete-erdő vidéke nagyon szép, de maga a lovarda is, ahol Ő dolgozik. Nagy öröm volt a lovakkal, főleg, hogy most nem csak az a:"odamegyünk, felülünk a lóra és picit vigyorgunk "- helyzet volt. Grétával takarítottunk egy kicsit, vezettünk gyerekautót és bizony még azt is megnéztük, hogy hogyan patkol a kovács. Még patkót is kaptunk. Picit. Pónikra valót.
Ebben az óriási nyugiban nagyon jól éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom és kellemes pihenés.
Majd mentünk tovább Párizsba.
Szerencsések vagyunk, hogy ismerősnél lekhetunk, mert amúgy biztos sokat szenvednénk. Gyakran esik az eső, olykor erős viharok vannak.
Az utazás követő napon megnéztük a Notre Dame-ot, amit az egyik ablakból látunk is egy kicsit. Csak azért nem nagyon, mert a kilátásba bezavar Párizs egyik legrégebbi temploma.
A lakás másik oldala a Pompidou központra és a Sacré coeur-re néz. Elég érdekes- minden olyan közelinek hat, de mégis elég messze vannak. Így teljesült a vágyam: Párizsban olyan helyen lakunk, ahol sok tetőt láthatunk. Imádom!!!
A Notre Dame után megnéztük a Pompidou központot is Grétával, és nagyon élveztük. annak ellenére, hogy én alapvetően nem igazán szeretem a modern művészetet. Lehet, hogy most elég jól fogtuk ki a kiállításokat: Gyerekkiállítás, ahol üvegből készült hercegnő-ékszereket lehetett megnézni- Gréta repkedett örömében tőle!
Az indiai kiállítás, ami most nagy szám, nekem nem tetszett- már sok volt a modern godolatokból.
Ellnben a 1901-1960 közötti kiállítás mindent vitt. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák- minden nagyon egyben volt.
Másnapra terveztük a La Fayette bevásárlóközpontot, ami egy csodálatos épület, a kupolája és a felső emeletek ragyogóak. Utána elmentünk a Sacré coeur-höz, a Monremartrera.
Hát őszintén megvallva borzalmas nagyot csalódtam. Aki látta az amélie-t, annak van egy elképzelése, hogy milyen is lehet ott.... Na, az csak egy film. A valóságban az egész felfelé vezető utat ellepik a fekete menekültekből lett árusok, akik bóvli ócskaságokat akarnak mindenképpen rásózni a túristákra. Lehet kapni csomózott karkötőt, 10 féle színebn Eiffel-torony kulcstartót (5 darabot egy 10-esért...) és rengeteg más hülyeséget. Maga a bazilika viszont meglepett. Elég érdekes módon készültek a rózsaablakok és a festmények is sokatmondóak. Fényképezni persze tilos- csak én nem vettem észre a táblát (majdnem el is kobozták a gépem, de szerencsére csak a képeket töröltették le.... )
Lefelé menet, a nagy essőben elértük aznapi legfőbb célunkat: a TEXTILNEGYEDET!!!
Nem egy nagy bolt, vagy ház..... Egy egész negyed! Utcák, sok ház, rengeteg hatalmas több emeletes bolt. Na, el lehet képzelni a helyzetet. Gyerek alig áll a lábán a fáradtságtól, apa ideges, anya nyála csorog. ...
Kaptam egy egész napot, hogy visszamenjek és kiélvezzem Párizs "előnyeit". Ma megtettem és éltem vele.
A tapasztalat a következő:
Az árak nagyon változóak és meglepőek. Lehet kapni csodás anyagokat negyed olyan drágán, mint otthon, de ami otthon 40 ezer/ méter az még akkor is drága, ha itt csak 15 ezer.
A ruházati és dekor anyagok kb. olyan árban vannak, mint otthon, de elképesztően nagy a választék.
A kiegészítők eszméletlenül drágák. Ha csak azt vesszük, hogy egy sima 1 centis gomb 80 cent és egy 18-as zippzár 1.25. (338 ft).
Ellenben van Párizsbn olyan bőven, ami otthon még nincs. Sok szépséget vettem is.... Naná.
Viszont nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni azt a sokféle embert, akik színesítik Párizst. Talán még túl magyar vagyok... Van min dolgozni.
2011. július 24., vasárnap
Valami megrázódott....
Ez a hét borzasztóan nehéz volt. A férjem távollétében, kettesben a beteg kisasszonykával sosem pihentető, ámbár annál szórakoztatóbb. És ez így is volt egészen péntekig.
Akkor megláttam, hogy egy ember egyszerűen szánt-szándékkal megölt 92 embert, másik 97-et pedig megsebesített. Akármilyen célból tette, akármit képviselt a tettével, és akármi ellen küzdött, pont olyan lett, mint az az ideológia, ami ellen harcolt. Szokták írni, hogy a merénylők legtöbbje öngyilkos lesz: evvel áldozva fel magát a célért, melyet olyan nemesnek tart, de ez az ember most csak egy cellában ül és várja, milyen büntetést szab majd ki rá egy bíróság.
Szombati hír: Amy, a csodatorkú vagány csaj túladagolta magát. ... ... ... Tudta mi lesz belőle, mégis évek óta folytatta ezt az életet. Hát, ami azt illeti nem is tudom mit gondoljak. ...
Ha neki is elege volt az életből, igazságtalanságokból, kudarcokból, akkor azt kell mondjam, még mindig jobbat tett a világnak, mint az a tanult fiatalember, aki megölt Norvégiában 92 ártatlant.
Vasárnap hajnal 2-kor Sms: férjem New Yorkban ragadt géphiba miatt- nem szállhatnak ki a gépből 40 C-van és szerelik alattuk a gépet. 1 órán át reménykedtem, hogy valami csoda történik és vagy leszállítják őket, vagy kiderül, hogy az egész csak egy vicc és kinyitja a bejárati ajtót, hazaér. 3-kor írt megint: átszálltak egy másik gépre, aminek a kerekeivel voltak gondok- maradnak New York-ban. Reggel 7-kor már azt mondta, hogy csak másnap jönnek egy Frankfurtba jövő géppel. És még mindig görcsben van a gyomrom...
Bazi szar éjszakánk volt: Ez a rengeteg negatív hír tényleg kicsinálja az embert.
Ja! És észrevettétek már, hogy a tv2-n reggelente megy egy kínai oktató mese, ami a nyelvet tanítja? Jó, hogy eddig nem tévéztünk.... Ezután sem fogunk.
Akkor megláttam, hogy egy ember egyszerűen szánt-szándékkal megölt 92 embert, másik 97-et pedig megsebesített. Akármilyen célból tette, akármit képviselt a tettével, és akármi ellen küzdött, pont olyan lett, mint az az ideológia, ami ellen harcolt. Szokták írni, hogy a merénylők legtöbbje öngyilkos lesz: evvel áldozva fel magát a célért, melyet olyan nemesnek tart, de ez az ember most csak egy cellában ül és várja, milyen büntetést szab majd ki rá egy bíróság.
Szombati hír: Amy, a csodatorkú vagány csaj túladagolta magát. ... ... ... Tudta mi lesz belőle, mégis évek óta folytatta ezt az életet. Hát, ami azt illeti nem is tudom mit gondoljak. ...
Ha neki is elege volt az életből, igazságtalanságokból, kudarcokból, akkor azt kell mondjam, még mindig jobbat tett a világnak, mint az a tanult fiatalember, aki megölt Norvégiában 92 ártatlant.
Vasárnap hajnal 2-kor Sms: férjem New Yorkban ragadt géphiba miatt- nem szállhatnak ki a gépből 40 C-van és szerelik alattuk a gépet. 1 órán át reménykedtem, hogy valami csoda történik és vagy leszállítják őket, vagy kiderül, hogy az egész csak egy vicc és kinyitja a bejárati ajtót, hazaér. 3-kor írt megint: átszálltak egy másik gépre, aminek a kerekeivel voltak gondok- maradnak New York-ban. Reggel 7-kor már azt mondta, hogy csak másnap jönnek egy Frankfurtba jövő géppel. És még mindig görcsben van a gyomrom...
Bazi szar éjszakánk volt: Ez a rengeteg negatív hír tényleg kicsinálja az embert.
Ja! És észrevettétek már, hogy a tv2-n reggelente megy egy kínai oktató mese, ami a nyelvet tanítja? Jó, hogy eddig nem tévéztünk.... Ezután sem fogunk.
2011. július 21., csütörtök
Sziget
Még most lerendezem magamban, hogy nem megyek idén sem. ...
Tavaly konkrétan szomorú voltam, ugyanis kínzás kategóriába tartozott, ami történt azon az egy héten.
Mi Szentendrén hallgattuk a koncerteket. Igaz nem volt teljesen tiszta, hogy mi van, de tudtuk, hogy éppen ki mennyit késik és mi szól. Pedig mi elég messze lakunk, de igen jó az akusztika.
Aztán a Muse koncertnél már inkább becsuktam az ajtót, ugyanis elég ideges voltam, hogy nem lehetek ott. :(
Azóta is bánom! (Én nem vagyok az "elmegyek egyedül a koncertre" típus.)
És az idei felhozatal is elég jó. Legalábbis nekem. És akkor ha van valakinek egy kis ideje, nyugodtan élvezze végig a kedvenceket. Most én is csak így teszem.... Ugyanis az első kedvenc napon, 10-én, még nagyon nem leszünk a közelben sem. Milyen szerencse. Legalább nem itthon rágom a párna sarkát mérgemben. :/
:D
10: A legjobb nap, amikor még itthon sem leszünk:
És a mostani kedvenc:
11:
Őket tavaly is nagyon meg szerettem volna lesni:
12:
13:
De még mindig nem tartunk ott, hogy vennék hetijegyet....!
Tavaly konkrétan szomorú voltam, ugyanis kínzás kategóriába tartozott, ami történt azon az egy héten.
Mi Szentendrén hallgattuk a koncerteket. Igaz nem volt teljesen tiszta, hogy mi van, de tudtuk, hogy éppen ki mennyit késik és mi szól. Pedig mi elég messze lakunk, de igen jó az akusztika.
Aztán a Muse koncertnél már inkább becsuktam az ajtót, ugyanis elég ideges voltam, hogy nem lehetek ott. :(
Azóta is bánom! (Én nem vagyok az "elmegyek egyedül a koncertre" típus.)
És az idei felhozatal is elég jó. Legalábbis nekem. És akkor ha van valakinek egy kis ideje, nyugodtan élvezze végig a kedvenceket. Most én is csak így teszem.... Ugyanis az első kedvenc napon, 10-én, még nagyon nem leszünk a közelben sem. Milyen szerencse. Legalább nem itthon rágom a párna sarkát mérgemben. :/
:D
10: A legjobb nap, amikor még itthon sem leszünk:
És a mostani kedvenc:
11:
Őket tavaly is nagyon meg szerettem volna lesni:
12:
13:
De még mindig nem tartunk ott, hogy vennék hetijegyet....!
2011. július 20., szerda
Lumbágó
Nem akarok én panaszkodni, mert nem vagyok "rosszul". Annyi történt csak, hogy 2 hete felálltam a székről és kész volt a baj. Saját makacsságommal először nem hívtam orvost, csak egy kicsit furán jártam (...mint egy idős hajlott néni), aztán estére már olyan nagyon nem volt jó, hogy csak kijött az ügyelet. 4 azaz négy darab szurit kaptam illetlen helyre, és avval a jó tanáccsal hagyott itthon a doki, hogy most ha lehet 1 hétig ne nagyon mozogjak. (Apa Amerikában, Gréta itthon szünetel fülgyulladással...)
Aha! Na ez az, ami nekem nem megy és nem is ismerek olyan embert, aki ezt meg tudja tenni. Igaz kíméletesebb voltam magammal (tényleg nem nagyon dolgoztam, nem vettem fel a Grétát...stb.) de nem lett jobb.
Mivel 1 hét múlva megyünk Párizsba, ezért gyorsan keresgélni kezdtem és rá is találtam egy kíméletes csontkovácsra.
Ma jártam nála.
És az az igazság, hogy most 10 évvel fiatalabban érzem magam és megint tudnék falat mászni (legalábbis most ezt gondolom...)
És most jöjjön a tanulság:
Varrok (ülés, előrehajlás-izom nélkül, fej lehajtás kényszeresen)- rossz pont
Gépezek (Ülés- rossz tartás)- rossz pont
Keveset mozgok (hááááát..... jaaaaa, bár épp mostanában az új bringámat is hajtottam és lovagolni is járunk.)- rossz pont
Hogy mit is kéne csinálni?
Szambázni, jógázni és lovagolni! OKÉÉÉÉ :D Én benne vagyok.
Méghozzá úgy, hogy a teljesen eldeformálódott vázrendszeremet, most lazának és könnyűnek érzem, miután minden roppant egy nagyot- és komolyan mondom végig röhögtem, és nem fájt!
Így szép az élet! :-)
Aha! Na ez az, ami nekem nem megy és nem is ismerek olyan embert, aki ezt meg tudja tenni. Igaz kíméletesebb voltam magammal (tényleg nem nagyon dolgoztam, nem vettem fel a Grétát...stb.) de nem lett jobb.
Mivel 1 hét múlva megyünk Párizsba, ezért gyorsan keresgélni kezdtem és rá is találtam egy kíméletes csontkovácsra.
Ma jártam nála.
És az az igazság, hogy most 10 évvel fiatalabban érzem magam és megint tudnék falat mászni (legalábbis most ezt gondolom...)
És most jöjjön a tanulság:
Varrok (ülés, előrehajlás-izom nélkül, fej lehajtás kényszeresen)- rossz pont
Gépezek (Ülés- rossz tartás)- rossz pont
Keveset mozgok (hááááát..... jaaaaa, bár épp mostanában az új bringámat is hajtottam és lovagolni is járunk.)- rossz pont
Hogy mit is kéne csinálni?
Szambázni, jógázni és lovagolni! OKÉÉÉÉ :D Én benne vagyok.
Méghozzá úgy, hogy a teljesen eldeformálódott vázrendszeremet, most lazának és könnyűnek érzem, miután minden roppant egy nagyot- és komolyan mondom végig röhögtem, és nem fájt!
Így szép az élet! :-)
A varrógép ruhája
Régebben utaltam már rá, hogy átalakul a dolgozónk! És akkor most itt egy kis csemege azoknak, akik legalább olyan "sokat" varrnak, mint én.
A lényeg: nálunk most ez a tengerész stílus kezd eluralkodni: szépen, lassan de biztosan.
A takaróról: az a nagyon jó egy olyan varrógépben, mint az enyém, hogy egy párhuzamos oldala sincs..... Így ez egy kicsit macerás, de én úgy voltam vele, hogy pont az ilyen kacifántos esetekben a legegyszerűbb megoldás a legjobb.
Nagyon aranyos és praktikus lett- én nagyon megkedveltem. És ha tetszik, akkor a leírás alapján csináljátok+, és ebben az a legjobb, hogy mindenki a saját képére, lakására formálhatja. :)
A lényeg: nálunk most ez a tengerész stílus kezd eluralkodni: szépen, lassan de biztosan.
A takaróról: az a nagyon jó egy olyan varrógépben, mint az enyém, hogy egy párhuzamos oldala sincs..... Így ez egy kicsit macerás, de én úgy voltam vele, hogy pont az ilyen kacifántos esetekben a legegyszerűbb megoldás a legjobb.
Nagyon aranyos és praktikus lett- én nagyon megkedveltem. És ha tetszik, akkor a leírás alapján csináljátok+, és ebben az a legjobb, hogy mindenki a saját képére, lakására formálhatja. :)
2011. július 19., kedd
Gréta kedvenc
Na az azért egyértelmű volt eddig is, hogy a Gréta korához illő dalokat nem akar hallgatni. Egyedül a maszkabál tetszett neki, ami nagyon sokat hallgattuk, de már azt is megunta 2 éve...
Múltkor Férjecském elvitte a Micimackóra- moziba. Én nem voltam velük, de hallomásból tudom, hogy 15 perc után az én gyerekem nagyon kikívánkozott. Azt mondta: gyerekeknek való..... :O- és eljöttek.
Hozzátartozik a történethez, hogy Gréta mostanában angolt tanul, meséből, dalokból, képeskönyvekből.
Erre tegnap mosogatás közben hallottam, hogy énekel. Konkrétan énekelt és értettem is, amit énekelt:
Múltkor Férjecském elvitte a Micimackóra- moziba. Én nem voltam velük, de hallomásból tudom, hogy 15 perc után az én gyerekem nagyon kikívánkozott. Azt mondta: gyerekeknek való..... :O- és eljöttek.
Hozzátartozik a történethez, hogy Gréta mostanában angolt tanul, meséből, dalokból, képeskönyvekből.
Erre tegnap mosogatás közben hallottam, hogy énekel. Konkrétan énekelt és értettem is, amit énekelt:
2011. július 14., csütörtök
Csináld+
Egy kedves évfolyamtársam szerkeszti a Csináld+ oldalt. Már régebben megkért, hogy csatlakozzak és én is osszak meg jó kis ötleteket. Az elején nem gondoltam, hogy olyan "jó" ötleteim lennének, de a nyári "azonnal kell ruha a gyereknek, mert megsül" időszak mindig inspirál. (LÁnyos anyuka vagyok, ha másból nem is látszik eléggé, ebből tuti...) Szóval pakolászás közben akadtam erre a régi valahonnan kapott ingre, amit csak az anyaga miatt tartottam meg.
Azt hiszem jól tettem. Ilyen lett a végeredmény:
Ebből:
Azt hiszem jól tettem. Ilyen lett a végeredmény:
Ebből:
2011. július 8., péntek
Anyagcsomagok
Ismét felkerült egy pár csomag az Alkotók boltjába.
Vannak kisebbek (1 tárgyhoz kellő dolgok), de nagyobbak is.
2011. július 7., csütörtök
Még...
..egy kis zenézés, mert ez annyira szép, hogy kell, hogy itt is megosszam. De! Nekem 3 verziója van meg. Melyik a jobb? Mert nekem mind nagyon tetszik és az az igazság, hogy szerintem a csajok élőben sokkal jobbak, mint stúdióban. Vagy nagyon elvetemült vagyok?
2011. július 6., szerda
Alkotóknak
Nálam itthon egyre nagyobb a készülés a suliba, úgyhogy elkezdem szortírozni a még megmaradt anyagokat is. Ha van kedvetek csemegézni belőlük, akkor az alkotók boltjában megtaláljátok őket! Katt a képre!
2011. július 5., kedd
Levendulás muffin
Én ugyan nem vagyok egy nagy cukrász- akár már azt is lehetne mondani, hogy nem tudok sütni, de azért van egy dolog, ami általában nagyon finomra szokott sikeredni. Volt egy könyves csokis alapreceptem, amit itt-ott kicsit megváltoztattam. Csak a tökéletesség kedvéért.... Na abból nálunk heti 1-2 tepsi elfogy. Most ismét változtattam rajta egy kicsit. Méghozzá ennek is története van.
Csillával voltunk Budapesten sétálgatni, amikor egyszer csak feldobta az ötletet, hogy menjünk el a legjobb fagyizóba. (...én nem szeretem a fagyit különösebben...) Kértem a megszokott csoki- meggy variációt, ahogy szoktam, de figyelmeztetett Csilla: érdemes lenne újat kipróbálnom, mivel ez nem szokványos fagyi. Hallgatnom kellett volna rá! :P
Következő alkalommal már bátrabb voltam, de még mindig nem eléggé: így történt, hogy a két adag fagyi helyett 4-et ettem és a második levendula és fahéj volt!!! Na ez verhetetlen!
Azóta rajongója vagyok a levendula ízének, nemcsak illatának.
Így ma megszületett az első levendulás-fahéjas-csokis muffin!
És nagyon finom!
Recept:
Szárazak:
25 dkg finomliszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 tk sütőpor
100 g étcsoki
1 tk fahéj
Többi:
1 tojás
12.5 dkg levendulás cukor (egy csokor levendula virágát összekevertem 30 dkg cukorral, 2-3 napig hagyom állni)
1 joghurt
1 csomag vaníliás cukor
5 ek olaj és vaj a formák kikenéséhez
Pár kis virág maradék a tetejükre, díszítésnek
Szárazakat összekeverem, majd a nedveseket is jól kikeverem. Aztán mehet az egész egye.
Előmelegített sütőben hőlégkeverés mellett 160 C-on sütöm 25-27 percig. És kész.
Csillával voltunk Budapesten sétálgatni, amikor egyszer csak feldobta az ötletet, hogy menjünk el a legjobb fagyizóba. (...én nem szeretem a fagyit különösebben...) Kértem a megszokott csoki- meggy variációt, ahogy szoktam, de figyelmeztetett Csilla: érdemes lenne újat kipróbálnom, mivel ez nem szokványos fagyi. Hallgatnom kellett volna rá! :P
Következő alkalommal már bátrabb voltam, de még mindig nem eléggé: így történt, hogy a két adag fagyi helyett 4-et ettem és a második levendula és fahéj volt!!! Na ez verhetetlen!
Azóta rajongója vagyok a levendula ízének, nemcsak illatának.
Így ma megszületett az első levendulás-fahéjas-csokis muffin!
És nagyon finom!
Recept:
25 dkg finomliszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 tk sütőpor
100 g étcsoki
1 tk fahéj
Többi:
1 tojás
12.5 dkg levendulás cukor (egy csokor levendula virágát összekevertem 30 dkg cukorral, 2-3 napig hagyom állni)
1 joghurt
1 csomag vaníliás cukor
5 ek olaj és vaj a formák kikenéséhez
Pár kis virág maradék a tetejükre, díszítésnek
Szárazakat összekeverem, majd a nedveseket is jól kikeverem. Aztán mehet az egész egye.
Előmelegített sütőben hőlégkeverés mellett 160 C-on sütöm 25-27 percig. És kész.
2011. június 29., szerda
Pasztell rózsacsokrot minden romantikus ember nyakába!
Csingiling nagyon kedves mostanában. Kedves dolgokat tanít Grétának. Vagy rajzolnak, vagy varrnak és fűznek. Ez utóbbi most elég kedves lett. Mit gondoltok?
És a zene:
És a zene:
A nyár és a sugarak itthon
Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha Gréta itthon lesz a nyári szünet alatt, de alaptalanul- úgy látszik. Ha épp nem a babáit tisztogatja és olvasgat, akkor bizony beöltözik. Van, hogy a mi cipőinket veszi fel, és van, hogy megtalálja a jelmezeit és mindet egyszerre ölt magára. Na az a legmókásabb szerintem. :D
Most éppen szivárvány-tündér-balerina virágkisasszony.
Most éppen szivárvány-tündér-balerina virágkisasszony.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)