2012. február 11., szombat

Pucéran.....

....nagyjából így nézett ki a szoba.

De most már be van rendezve, használom és bizony csak arra nem jut időm, hogy igazán csinosítgassam. Kéne függöny, szép kis apróságok, amiktől az egész egy kerek valami lesz. De annyi már biztos, hogy ez a rekord gyorsaságú átalakítás (az építkezés 5 nap volt, takarítás 7....)meghozta eredményét. Ugyan kicsi és nem is látszik egy hatalmas helységnek, de csalóka. A nagy ablak és a jól elhelyezett bútoroknak köszönhetően a tárolóban (6 nm) elhelyezett több doboznyi anyag beköltözhetett. Rendben, rendszerezetten (mondjuk ez nem tarthat sokáig, ahogy ismerem magam...). Hatalmas- 2 és fél méteres asztal került az ablak alá, ahol szabadon elő hagyhatom a varrógépem, a tűket és ollókat. Nem mellesleg azért sem szól senki, hogy éppen nincs tip-top rend és én is megtalálok mindent (kivéve a varrógépem pedálját.....).
Több időt töltünk együtt és mégis mindenki készülget a saját dolgaival. Hihetetlen! Minden lelkiismeret-furdalás nélkül ülök le rajzolni, tervezni. Eddig mindig bennem volt, hogy nem lenne szabad, mert nagyon zavarja a családot. És ez fordítva is: Ők sem mertek kibontakozni. Ennek végre vége és érdekes módon Grétus is egyre nyitottabb az egyéni játékok felé. Magától kezdeményez és nem nekünk kell elmondani, hogy mivel és mikor játsszon.
A dolgozó most egy hűvösebb, munkára inspiráló hely, míg a nappali egy nagyon bensőséges, kellemes meleg szoba. A fények szerencsére nagyon jók lettek, és a színek is egy kicsit romantikus, kicsit lágy, ugyanakkor ingereket megkövetelő hangulatot adnak át. Sosem hittem volna, hogy ez lesz: de most piros (!!!) kiegészítőket keresek. Piros függönyt, piros kapót, sok meleg színt! Már majdnem kész....
Otthonunk lett végre a lakás.