2011. október 30., vasárnap

Teljes a kavarodás...

Egy részről minden józan gondolat azt kívánná meg, hogy ezerrel azon legyünk, hogy szegény kis lakásunktól megváljunk, másrészt a szívünk megszakad miatta. És próbálkozunk, bár nagyon keserű szájízzel....
Ráadásul az elmúlt egy hétben olyan dolgok történtek, hogy igazán a "piaci helyzet sem ideális".
Nos, erre azért kitérnék egy kicsit:
Azt azért mindenki tudja, hogy az ingatlan piacot itthon már régen nem az eladók és a környékek határozzák meg. /Annak idején mi ebbe rendesen bele is futottunk, ugyanis akkor minden ész érv pont amellett szólt, hogy egy ilyen drága lakást mi ne vegyünk- van olcsóbb, kicsit rosszabb kilátással.... Ráadásul nagyobb, ami most már egyre égetőbb probléma számunkra. / Vannak az ingatlan közvetítők, akik minden eszközt bevetve próbálnak pénzt keresni egy-egy esetlennek tűnő eladó sorba kerülő lakáson. Ha bekebelezik az ügyfeleket, akkor olyan csodálatos összeget kell nekik kifizetni, hogy az már messze túl van a megérdemelt munkabér felett. Persze vannak ingatlanok, amiket több év alatt is képtelenség eladni- avval csak töri magát szerencsétlen ingatlanos..... Vagy egyszerűen nem foglalkozik vele- csak beteszi az adatbázisba.
A mi környékünk egy nagyon forgalmas környék eladás szempontból. Ez elsősorban egy bizonyos- helyi- ingatlanosnak köszönhető. Ő nagyon dolgozik azon, hogy ezek a lakások "pörgősek" legyenek. Bármit is jelentsen ez.
És vagyok én: aki egyáltalán nem akar ingatlanoshoz menni- mivel ismerem már őket.....
Jött a kisasszony, hogy szerződjek vele- ő tuti hamar eladja. Én meg: én magam is szeretném árulni- különben tehetetlennek érzem magam. Jó, akkor ő nem is vállalná, mert vele csak kizárólagost lehet kötni. Ok, akkor nem szerződünk sehogy- nekem ez a legjobb.
Jelentkeztek is a hirdetésünkre- komoly volt a szándék, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a bizonyos ingatlanos hirdetésébe bele ne fusson a "komoly érdeklődőnk". Elmentek és megnézték a másik lakást: most szerződnek. Nagyon tisztességes volt az érdeklődőnk, felhívott és elmondta a tapasztalatait és azt, hogy ezen ingatlanos konkrétan rossz színben tüntetett fel minket. A dologhoz hozzá tartozik, hogy egy barátom volt az illető- mármint az ingatlanos! Még aznap este átjött és felajánlotta, hogy általános ár- 1%-ért még aláírhatjuk azt a kizárólagost.
Itt én teljesen padlót fogtam és konkrétan őrjöngtem magamban. Tudta, hogy nagyon fontos, hogy időben eladjuk, tudta, hogy nem sok kiutunk van.
Nehezen de lecsillapodtam, erre ma nézegetem a hirdetéseket és észrevettem, hogy a házunkban a másik eladó lakást a mi képünkkel hirdetik. Elég jellegzetesek a képeim- más nem csinál ilyet és visszanézhető: 1 éve én ezt a képet már publikáltam itt-ott. Mivel eddig jó viszonyban voltam a tulajdonostárssal- felhívtam: kiadta ingatlanosnak és személy szerint ő még azt sem tudta, hogy e kedves ingatlanos megemelte egy kissé az árát- úgy, hogy a lakást már eladták!
Evvel is volt pár kellemetlen percem, de 1 órával később jött a teljes eldurranás:
Másik szomszéd úr meséli, hogy ismeri a másik tulajdonost, akihez a "komoly vevőnk" ment. Beszélgettek az eladásról is és kiderült, hogy az ingatlanos nem csak a viziten, de az irodában is mocskolt minket a vevőnek. Nem is titkolta: abban reménykedik, hogy legalább 1-2 millióval lejjebb megy az ár.
Hát nem fog. Merthogy az is fáj, amit eddig elbuktunk a válság és az árfolyam-ingadozás miatt, nemhogy még egy ilyen személyi kérdés is mélyítse a dolgot.
A méreg egyre nagyobb bennem, és igenis egyre égetőbbnek érzem, hogy ezt az ostoba és mérhetetlenül önző társadalmat valami rendbe tegye. Az, hogy "valaki"- már el lehet felejteni. Özönvíz kell a teljes tisztuláshoz, nem újjáépítés. Emberek saját barátaikat és szeretteiket árulják el Forintok miatt, úgy, hogy nem éhhalál kérdése. Mások lopnak- mindent, ami megtetszik nekik- mert "úgyis mindegy", "ha nekik szabad, akkor nekem is"- elv alapján. És a másik amitől én mostanában rendszerint küszöböt fogok: "valamiből meg kell élnem!" (itt tipikusan csak egy pár fajta munkát végző személyre gondolok- akinek nem inge ne vegye magára!)
Kérdezem én: miért nem munkából? Mert számomra az ilyen szakmák, semmi munkát nem tartalmaznak! Az a munka, amikor valamiből valami lesz. És úgy, hogy ez egyértelműen pozitív értéket jelent: vagy egy használati tárgy révén, vagy egy olyan szolgáltatás révén, ami semmilyen hátrányosságot nem hordoz egy harmadik fél számára- merthogy én abban sem hiszek (és ezt határozottan elutasítom!), hogy mindig vannak pechesek és vesztesek. Nincsenek, csak ócska jellemű gonosz emberek, akik nem vesznek figyelembe másokat!
De ha már ilyen mélyen írok a munka kérdéséről, akkor bizony én azt is hozzácsatolnám, hogy nem feltétlenül és kizárólag politikai kérdés az, hogy hány embernek van munkahelye- mert bizony Magyarországon pl. több biztonsági őr "dolgozik", mint egész Franciaországban. Ugyanis az egy kényelmes munka- bár én megkérdezem, hogy vajon mit is kell ekkora erőkkel védelmezni?(...mondjuk rendőrt nem látok ennyit....)
És nem tartom magamat naivnak és nem gondolom, hogy keveset láttam a világból. Egyre rosszabbak vagyunk!
Elnézést kérek a kitörésemért!

4 megjegyzés:

kiseri írta...

Ez elképesztő! Nem is tudok valami vígasztalót írni...
Mindannyian a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy az emberekből "kihűl a szeretet"(Máté 24:12) És tényleg egy naaaagy tisztogatás kellene, lesz is, hidd el...

speed írta...

hoho, ahol most en lakom, ott is aruljak a lakast, tudnek meselni szep sztorikat en is... :D
amugy meg hat az ingatlanbizniszben ismerkedtunk meg, lattunk mar egyet-s-mast :)

LARION írta...

Sajnálom, Detti !!!!!!!!
Ugyanezt érzem lakás eladás híján, de remélem, hogy történni fog már valami nagyobb robbanás, nagyon remélem, ami elsöpri a sok szemetet az életünkből...........
Drukkolok Nektek, hogy elfogadhatós áron tudjatok megválni a lakásotoktól..........
Hajráááááááá.... ...

Fércművek írta...

Régen jártam nálad, de elég rossz emlékeket elevenített fel a bejegyzésed. Sosem fogom elfelejteni az ingatlanost, aki fenyegetőzés közben majdnem ránk törte az ajtót. Ambrus akkor 3 hónapos volt és még a 2 éves Barnus állt mellettem. Természetesen más éppen nem volt otthon. Rémálmomban ne jöjjön elő...