Gólyatáborban voltam, amíg a kislányom életében először 5 éjszakát a mamánál töltött.
Érdekes és nagyon intenzív volt a táborban töltött idő. Aludni nem volt időm, de ez talán nem is baj, miután elég sokat alszok itthon ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. És kipihenjem az elmúlt 1-2 év összes szennyesét. Őszintén megvallva nagyon jó döntés volt a suli: rengeteg kincset találtam. Kincsemebereket. - Azok a fajták, akik még álarcok mögött szemlélik a világot, de bennük van a lendület és az erő a kiteljesedésre.
Élmény lesz figyelni a fejlődésüket és a sajátomat is kiteljesíteni, amennyire csak lehet. Máris megnyíltak ablakok a fejemben, amiket eddig tudatosan vagy talán véletlenül becsuktam. Van mögöttük sok minden. Párkány (ahol voltunk) ezért is szimbolikus. "Végig a párkányon ültem."
Volt egy feladat, aminek a megoldása elég sok nehézséget okozott a csapatunknak. Kalapokat kellett készítenünk- egyéni inspirációk és tervek alapján. A mi csoportunk drótozott. Íme az eredmény:
Készült egy kis blog is hozzá, ami a koncepció része volt. Kellett ITT mindent csinálni: arculatot, marketing-terveket, fotókat....stb. A csapatmunka érdekes, de annál tanulságosabb volt.
Hazaérve viszont Gréta és az Ő minden öröme fogadott!
Ez a legcsodálatosabb!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése