És itt őszintén be kell vallanom, hogy az első 3-4 nap elég rossz volt. Annak ellenére, hogy láttunk pár látványosságot, nem örültünk. Gréta hisztis volt nagyon- ami érthető ebben a nagy és csöppet sem gyerekbarát városban. A környéken nincs játszótér, játszóház, békés fagyizó (kevés emberrel) vagy étterem, ahol legalább egy kis pad lenne. De ez nem csak a látványos dolgokkal van így: az emberek semmibe veszik a gyerekeket, sőt, ha úgy tartja kedvük: fellökik őket, véletlenül beléjük rúgnak. A cigikről már nem is beszélek. Ez nagyon elszomorított.
Majd rájöttünk, hogy határozottabbnak és keményebbnek kell lennünk a siker érdekében, így a negyedik napon eljutottunk Napóleon sírjához, a hadtörténeti múzeumba, és az Eiffel- toronyhoz. Útközben egy csodálatos pékségre bukkantunk, ahol a hangulat is és a finom sütik is teljesen elvarázsoltak.
Csak hoz!!! És a Louvre-t is megnéztük- kívülről. Csakúgy, mint a Textilmúzeumot. Igazából mi voltunk a buták: nem mertük előre lefoglalni a jegyeket (kisgyerekkel ez talán érthető...) így maradt a sorban állás lehetősége, augusztusban, a legnagyobb tömegben.
Az Eiffel-toronynál még bátrak voltunk, vártunk 45 percet és még csak a sor 4-edét tettük meg, majd, amikor megláttuk közelebb érve, hogy csak a második szintig lehet felmenni: eldurrantunk. Otthagytuk a sort. Pápá nagy élmény, pápá Eiffel-torony.
Ellenben az egyik sarkánál volt egy nagyon szép körhinta. Evvel Gréta is ki lett engesztelve- merthogy ő bánta legjobban, hogy nem mentünk fel.
Utána még megnéztük a Diadalívet a Champs Elysée-n és eső miatt mentünk is haza. Mindent egybe vetve ez volt a legszebb és leghosszabb napunk.
Másnap jött volna a Louvre. Ott olyan hosszú volt a sor, hogy kb. 20 perc keresés után jöttünk rá, hogy hol a vége. Már az elején sejtettük, hogy nem nézzük meg, de én nem is bánom. Majd máskor, amikor lesz egy egész szabadnapom rá.
Ellenben a Textilmúzeumnál meglepődtem: ott is nagy- hosszú-tömött sor állt. :( Nem néztem meg! De a könyvesboltját igen. Sajnos apa olyat mondott, amilyet előtte még soha: ami tetszik- így egy fél bőröndnyi szakkönyvet szedtem össze magamnak. Délután megnéztük a gyerekeknek kitalált Gyerekek városát. Igaz már épp készültek bezárni, de a park nagyon szuper volt. Az egész egy nagyon irigylésre méltó koncepció és kivitelezés. Gyerekszemmel nézve maga a tökéletes játék-tér, felnőttként pedig egy látványos és üde színfoltja Párizsnak. Koncertek, vidámpark és sok program várja az ideérkező gyerekeket.
Hétfőn következett a szuper gyereknap: Elmentünk Disneyland-be.
Nekem még reggel semmi kedvem nem volt hozzá: esett az eső, hideg volt.....De ahogy a kapuba értünk máris minden megváltozott. Ott újra gyerekenk érezheti magát az ember, és ez egy szuper érzés! Pláne, ha a gyerek is ugyanilyen lelkes, vagy még lelkesebb! :D
A nagy örömködés miatt még ráhúztunk +1 napot: Én aznap egyedül járkáltam egy kicsit, és nekem is teljesült a legnagyobb álmom: elmehettem a Shakespeare könyvesboltba egyedül. Na az volt a legkedvesebb élmény: létezik olyan könyvesbolt, ami pont olyan, mint az álmaimban szereplő könyvtár, ahova csak beül az ember: mindenhol régi könyvek, azzal a jellegzetes illattal, kellemes fények és zongora. Hú, de jó volt. Utána egy kis borászkodás, esti Notre Dame, utcai zenészek és panini. Így lett kerek a világ!
Még több képet a képre kattintva láthattok, bár elég nehéz volt a válogatás az 1300 kép közül...
2 megjegyzés:
A Louvre- ra nemhogy egy nap, de egy hónap is kevés,komolyan mondom, tapasztalatból.:o)
:D
Remélem lesz rá időm, elég!!! :)
Megjegyzés küldése