Karácsonyra

Persze kezdhetném úgy is, hogy Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!- de ez nem én lennék,
merthogy igaz, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, csak nem mindenkinek ugyanazt.
Minap beszélgettünk, hogy kinek mit szeretnék ajándékozni. Hát én nem aprózom el: van, akinek nyugalmat, van akinek időt, van akinek türelmet és van akinek egyszerűen csak jókedvet. De az az igazság, hogy én mindenkinek adnék mindegyikből.....
De persze ehhez én kevéske vagyok. Sebaj. Azért remélem mindenki tudja, hogy csupa jót kívánok és egyet még remélek is: a következő év különb legyen, és igazán jöhetne egy kis napsütés is.

Bogyó és Babóca esete a falvlédővel

Az volt a kérés, hogy Bogyó és Babóca megjelenjen a falvédőn, mert kis gazdájának ők a kedvencei. Én meg kértem a megrendelőt, hogy próbáljunk ettől eltérni. Ennek több oka van:
- Én nem vagyok olyan ügyes, mint Bartos Erika. Nem tudok olyan jól rajzolni, varrni sem.
-Biztos, hogy nem akarok beleesni egy másolási ügybe. Főleg Bartos Erikával nem.
- És a legfontosabb: nem szívesen zárnám be a gyerkőcöt 1 mesébe. Többet ér az ő fantáziája. És az leginkább akkor mozog, ha teret kap: ő szabja meg, hogy a csiga és a katica ki is. Majd ő ad nevet, személyiséget és ez a szülőknek is jó: a szerepjátékoknál majd meglátják, hogy a katica és a csiga tud több is lenni, mint Bogyó és Babóca.
Én ezt vallom és ezt tapasztalom. Lehet, hogy nincs igazam és túlmisztifikálom a kérdést, de szerintem még egy falvédőnél is a gyerek fejlődése a fontos.

Jól meg tudtuk beszélni ezt a megrendelővel, aki két kisfiának kért falvédőket.
A másik egy komoly fiúcskáé lett. Ő a gépeget szereti, de nagyon ám. Így egy elég mozgalmas kép lett az övé.

Mind a kettő tele van tépőzárral, hogy a járművek és állatkák tudjanak vándorolni, és mind a kettőn van 1-1 zseb is.

Igazi barokk napom van!

Ez még nem ma kezdődött: hanem tegnapelőtt. Este egy nagyon nyugis esténk volt, nyugis zene, finom vacsi, meleg kakaó és gyertya. Néha kell ilyen. És közben olyan elégedettség érzetem volt: minden tökéletes. Gréta békésen, egészségesen alszik, Apuska könyvet olvas a kedves kockás pizsijében, én meg rendezgetem a színes gyertyás üvegecskéimet. Közben Wakemant hallgattunk.

Aztán ma délelőtt kopogott a postás, és két csomagot is hozott.
Az egyik amerikából: végre az anyagaim egy része. Egy kicsiny része.
És a másiktól majd kiugrttam a bőrömből. Férc Jutka küldte el a már korábban áhított ékszereket:

Ez így együtt nagyon nagy öröm!
Mese jön:
A gyerekkoromban a madaras anyaghoz hasonló függönyünk volt a szobánkban a nagyszüleimnél. Igaz zöld volt, de a minta hangulatban egyezik.
A nagyszüleim háza papám halála után lecserélődött egy másik házra, melyben ott élt a remény, hogy ott a családunk boldogabban tud majd létezni. Ilyenkor szoktak a dolgok ellenkezőleg elsülni.
A másik ház nagyon sok problémát, és gondot okozott: többször majdnem ráment a családunk.
Csütörtökön lesz 2 hete, hogy el lett adva az a ház is és az én tulajdonrészem az örökségemből megszűnt létezni.
Kicsit úgy érzem, hogy evvel a lépéssel le lett zárva sok dolog. Le lesz zárva a szüleim kiszolgáltatottsága, a sok ház körüli gond, de evvel együtt vége lett az örökségemnek is. Én nem sajnálom, mert most csak azt szeretném, hogy a családban megszűnjön a több, mint 10 éve zajló idegeskedés.
Ellenben egyre többet gondolok a régi házunkra, az ottani szép emlékekre, a szép függönyre.
Most kezdek új "maradandóakat" építeni.

Én és az én nőies oldalam

Életemben eddig 1, azaz egy darab magassarkúm volt, amit nem meglepő módon az esküvőmön viseltem. Na akkor sem kellett volna, mert magasabb voltam a férjemnél. :P
Viszont ma, alkalom miatt szükség volt ruhavásárlásra. Nálam ez mindig egy komoly vita tárgya. Én nem hordok szokványos szoknyát (minthogy az elmúlt 10 évben 2 darab szoknyám volt összesen), nadrágot annál inkább, de újabban avval is bajban vagyok, ugyanis az én alkatom teljesen alkalmatlan arra, hogy jól mutasson a csípőnadrágban. (Vagy a gatyák alkalmatlanok rá???)
Miután egész Szentendrét bejártam (és sehol nem adtak semmit 20 rongy alatt), gondoltam benézek a vásárral szemközt lévő "drága boltba". Hát nemcsak nem volt drága, de olyan ruhákat találtam, hogy csuda!
Vettem is 2-t! (...aki ismer, annak most koppant az álla....) Mind a kettő térd fölött végződik, mégsem közönséges. És az egyik (a favorit) lila, virágokkal díszített.
De a cipő kérdés még mindig ott volt: hiszen nem lehet csini ruhában partiba menni túrabakancsban...... (Ezt azért még én is értem!)
Szóval mintegy utolsó elkeseredett próbálkozásként benéztem a cipőboltba.....
- Barna csizmájuk van esetleg?
- Mekkora?
-39-40?
-Háááááát. Talán. - és mutatott hölgy egy fekete Tamaris márkájú csizmát. Nézem, nézem, tetszik....... Kár, hogy nem barna.
- De csak 12500?
- Csak? (mert ugye a Tamaris egy drága dolog.... tudtátok?)
És abban a pillanatban csodát találtam. Egy piros magassarkú cipőt! Szerelem született közöttünk.
Azonnal elképzeltem lila harisnyával, szoknyával és a csodás nyakláncommal.
Majd találtam még egy barna csizmát és ott hagytam a fekete Tamarist.

Még életemben nem volt ilyen nőies napom....... Ja és fodrásznál is voltam! :D

És a mai nap poénja:
Vásárlásból hazajövet, gondoltam összeszedem az esti viseletem: lila harisnya, lila garbó, új ruha....
Keresem a harisnyám, nincs sehol. Már kezdtem mérges lenni, amikor észrevettem, hogy a radiátoron van az a harisnya, amit Grétának szántam reggel. (Ma nem én vittem oviba, a fodrász miatt...) e gondoltam apjuk megoldotta.
Megyek Grétáért, kiszalad a csoportból és már akkor röhögő-görcsöt kaptam: Apa ráadta a gyerekre az én előkészített harisnyámat, Grétának meg tetszett és nem szólt! Ő szereti a lilát! :D

Az adventi időszak nálunk

Most nagyon szép decembert élünk Grétával. Pont abban a korban van, hogy mindennek örül, nem dacoskodik és az egész karácsonyt cakkum-pakk várja.
És megpróbálunk kitenni magunkért.

Először is kapott elsején adventi naptárat. De csak a gombos sima, zsáktalan verziót. Ugyanis minden nap hoz neki az angyalka egy kis ajándékot, amit jól elrejt, hogy sokat kelljen keresgetni.
És kérem a keresgetés az egy jó játék ám! Ha apa is itthon van, akkor családi játék.
Majd próbálkozom az új konyhámban a sütéssel is (bár azt már tudom, hogy a piskota az nem könnyű, merthogy egy pár tepsivel már megetettem a szemetest. De ez sem baj: ugyanis olyan jó fahéj illat volt a próbálkozások alatt a lakásban, hogy ezért nagyon megérte! :D)
Nagyon sokat fest az apja és a lánya, nagyon ügyesek, és rá kellett jönnöm, hogy édes férjem elképesztő grafikus. Majd próbálok pár alkotást mutatni: egyenlőre kukába mennek..... Nem tudom miért!
És ma eljött a nagy nap! Nagyon nagy nap!
Megvolt az első ovi karácsonyunk, amin volt egy kis előadás is.
Én arra számítottam, hogy a lurkók egymás mellé állnak és egymás után elszavalnak valamit, közösen énekelnek.....stb.
Na Anikó néni nem így gondolta.

Anyukákat leültették kis székekre, körben, majd, amikor a gyerekek bejöttek (ajándékkal a kezükben) az ölünkbe ültek. Anikó néni és Irma néni szépen elkezdték mondani, hogy az Adventi időszakban mit illik csinálni. És mi t csináltak és hogyan. És a mi kis manóink készítettek a kezükkel Luca.búzát, mákos beiglit, karácsonyi kalácsot. És verseltek, énekeltek, mondókáztak, és mindezt az ölünkben.
Olyan nagyon megható és családias volt az egész. Én elérzékenyültem, pedig az nem szokásom.
Az alkalomra még reggel összedobtam eg szoknyácskát, aminek még lesz folytatása, ugyanis az történt, hogy felkeléskor jutott eszembe, hogy bizony egy ilyen ünnepségre illik felöltözni.....
Na ez nekünk így sikerült:

Megfagyott a tolltartó....

Olyan nagy volt a szél, hogy megcsípte a tolltartót. Megkékült és kipirult! De legalább nincs egyedül: mellette van hű társa a zsepitartó!
Meskán várják gazdijukat!

És ma nagyon édes délutánunk volt: az oviban volt mézeskalács készítés a gyerekeknek, és ott voltak a szülők is! Nagyon aranyosak, formásak lettek a finomságok! Ikea jóvoltából lett süni, rénszarvas és mókus is, és persze rengeteg gyönggyel díszített gomba! Nyami! A végén kaptunk egy kicsit, kóstolóba: hm........... Fincsi!!!

És egy kis zene is:

:D Hóviharban....

Akárhogy is beteg a lábam, ma menni kellet nagy Budapestre! Nem volt jó, de mégis elképesztően jó anyagokat találtam. Nem mutatom! :P
És zene is van, mert most ez nagy hatással van (asszem...), de tilos autóban hallgatni nagy hangerővel, mert közveszélyes! Ellenben otthon lehet csigázni a szomszédok idegeit! :D

Vá!

Gombás tatyó

Gombás táska készült, méghozzá jó színes. Elég nagy, van benne zseb és kulcstartó, ami akár mobiltartó is lehet. Igaz ez nem a karácsonyi hangulatú dolgok közül való, de ahogy szedegettem az anyagim, ezek a kezembe akadtak. És lesz még párja, de most fontosabb volt elkészíteni az Adventi kalendáriumot. De arról még nem mutatok képet. Ma még nem láthatja Gréta! :P

És ha már anyagoknál tartunk: még szomorúbb vagyok.... Az oldalon le lehetett ütni az tételeket, mivel azt jelezte, hogy van raktáron! Hát nincs: MÉG NEM ÉRKEZTEK MEG!! Annyira újak. A 25 féle anyagból 1, azaz 1 volt, amit le is vontak a számlámról és már postázzák is. Ez jópofa, de akkor sem tudom, hogy most mi lesz. A bank szerint azon az árfolyamon kell történnie a tranzakciónak, amin aznap leütöttem. Remélem így lesz.
Karácsonyra már tuti nem lesz új ágytakarónk..... :(

:- (

Kezdek szomorú lenni....
Rendeltem anyagot messziről. Sokat. Nagyon sokat. (A saját mértékeimhez képest..... Sejthetitek!)
Úgy örültem is az elején, minden simán ment a fizetéssel: válasz mail jött a rendelésről, sms jött a vásárlásról. Zárolták a pénzt. De csak zárolták, mert a számlámról nem vonódott le. Ez volt múlt héten, amikor még elfogadható volt a dollár ára. Ma már nem annyira az! Pedig csak 1 hét telt el.....
Szóval most nem tudom, hogy ki van-e fizetve, vagy nem, ha majd ébren lesznek odaát, akkor rákérdezek, de ez a heti 10-20 Ft ingadozás nagyon kiakasztó!

Amúgy is be vagyok rágva a mostani helyzetek miatt. Bár nem politizálunk: de azért nagyon gáz, ami megy ebben az országban!

És az apropója a rendelésnek: felöltöztetjük végre a lakásunkat. És milyen jó, hogy most volt a fall quilt market. True Up-on folyamatos a beszámoló, érdemes figyelni.
Érdekes, de most kevesebb anyag van, ami tetszik, mint az eddigi alkalmakon.
A nagy érdekesség talán az, hogy egyre nagyobb teret nyernek a retró jellegű anyagok: Nagy, élénk minták, erős színek. Egyre kevesebb az "egyszerű" virág minta. Szerintem ez jó. (Egyre nehezebb választani a sok érdekesség közül!)
Most először van, hogy tetszik igazán egy KOKA anyag! Nem mind, de most sok olyan van, ami beleférne a fél méteres kosaramba! (Abban csak nézegetni való anyagok vannak :P!)

Moda, mint gyártó szerintem a leg igényesebb anyagokat gyártja. Elképesztően jó a minősége az ő textiljeiknek, konkrétan tapintásból lehet érezni, hogy mit gyártottak ők! Most a Fig Tree-nek van olyan kollekciója, ami engem elvarázsolt, és persze Amy Buttlernek. Na ez az új, Soul Blossoms kollekció lesz az első, amit meg fogok rendelni egyszer. Nagyon jók a színek és a minták is: és nem csak pamutvászont gyárt. Van vízlepergető (esőkabátnak) és erős vászon (nadrágnak, kabátnak...). Ez azért elég meggyőző!
Az Art Gallery és Riley Blake anyagjait nagyon szeretem, most is szépeket mutattak be.

Patty Young úgy látszik nagy kedvencem, de ez a mostani Sancuntary kollekciója nekem nem az igazi. Valahogy nem áll össze számomra. Sem a színek, sem a formák. Ellenben a szabásmintái nagyon jók és vannak polónak való pamut anyagai. :D Ez jó!!!

És az idei kedvencim:

Pillow & Maxfield, akiknek az eddigi összes kollekciója nagyon tetszik.

MM: Clubhouse and more (nehéz volt válogatni a szebbnél szebb minták közül!)

Timeless treasures: Retróból ez az, ami nekem tetszik: kellemes színek és nem túl hivalkodó minták.

És a végére hagytam Alexander Henryt. Nekem csak a gyerekeknek való anyagik tetszenek. De ezek most nagyon édesek!

Mostani kedvenc

Megújult egy kicsit a blog

Most, hogy igazán varrni nem tudok (Gréta 3. hete van itthon és frászt kap a varrógéptől...), gondoltam legalább ezt a blogot egy kicsit kicsinosítom. Csináltam egy blogot, ahova összegyűjtöttem a linkeket, amiket gyakran látogatok.
Íme!
Ezen a helyen csak a személyes dolgaim maradnak meg: amiket én készítek, amik rólam, rólunk és a gondolataimról szónak.
Nem tudom, hogy ez így mennyire lesz kényelmes, de azt biztos, hogy nehéz lenne az összes linket még egyszer feltöltögetni: ha jól számoltam, akkor több, mint 300 db.
Hogy tetszik?
Mostmár csak azt kéne valahogy kikotlani, hogy hogyan lehetne a fejléc képét lecserélni: ugyanis nem találom a html kódban.......

Hópiés táska

És a kollekció következő darabja a táska. Nekem nagyon tetszenek ezek a barátságos kisgidák, mókusok és nyuszik. És közben felkerült a blogra az Ejjkukkbook oldal is. Oldalt el lehet érni, aki lájkolni szeretne!

Ribizli és csizmácska

Ribizlifotós Kata kért meg, hogy készítsek neki pár díszletet a fotóihoz. Én szívesen vállaltam a megtisztelő felkérést. És nagyon élveztem a munkát ezekkel a csodás anyagokkal, amiket innen rendeltünk.

Szerintem nagyon cukik a lányok és szép a kép is!

Hópihék

Én szeretem a hópihéket, a hógolyózást és a hóembereket. És azt is szeretem, ha télen van hó. De most nincs, úgyhogy magam gondoskodom róluk. Jöjjenek a hópihés neszik, kulcstartók, tolltartók és egyebek! Már a Meskán is megtalálhatóak.

Szép.

Elképesztően szép ez a klip. És a zenével én nem nagyon tudok betelni! Érdemes nagyban nézni! :)

A minap vásárolni jártunk, amit eleve nem szeretek, sajnos néha kell. Egészen jól el bohóckodtunk férjecskémmel, hamar akartunk végezni, de nagy sorok álltak mindenhol. Azért mégiscsak sikerült beállnunk egy szimpatikus pár mögé. Majd mögénk állt egy család! Fiúcska 4 körül, lányka 6-7 körül. Apa közönnyel áll a bevásárlókocsi mögött, hallgat. Anya kiabál a fiúval, hogy ne menjen el, ne nyúljon hozzá dolgokhoz, ne lépjen távolabb. Sok-sok ne! És ugyanaz a rikoltozós hangnem végig. Gyerek végig ugyanolyan közönnyel, mint apukája: nem hallgat, nem reagál.
Közvetlenül mellettünk dvd-s forgós polc: alul 1-2 oszlopban Horseland (mese) mellette tömérdek horrorfilm, undorítóbbnál undorítóbb előlapokkal. Aki engem ismer, tudja, hogy egyáltalán nem birom az ilyesmit, de nagyon felháborít, hogy ennyire az emberek arcába rakják a sok olcsó sz...rt! A kisgyerek kérdezgette, mi ez a kéz?
De szívesen bezárnám azokat a beteg embereket, aki kitalálják ezeket azokkal, aki kiteszik őket!
És a facebookon tombol a meseőrület! Ezek után az lesz, hogy a virtuális világot kell látogatni, ahhoz, hogy szépet lássunk??

Ajándék lett Bencének!

Varrtam Bencének egy kis ajándékot. Nem akartam játékot, mert az volt a kérés, hogy azt ne. Nem akartam babaszőnyeget sem, mert az bizony még korai.

Viszont nagyon jól jön az ágynemű, a fejvédő és a zsebes tároló a babaágy környékén. Szóval ez lett.
Viszont! Mi 4 hónapig abban a tudatban voltunk, hogy a gyermek Andrekovics Mihály lesz, és a nagypapám után kapja a nevét.
A tesóm és a nagypapám nagyon szerették egymást, valami egészen különleges kapcsolat volt köztük.Jól megértették egymást. Nagypapám egy nagyon szigorú, gondoskodó természet volt, határozott elképzelésekkel és sok kedveskedéssel. Nagyon szeretett kertészkedni: nagy és rendezett gyümölcsöst tartott rendben.
Mihálynak hívták! És nagyon illett ez a név hozzá. Aztán távozott és nagy űr maradt utána mindenkiben.
Emiatt lett volna Bence Mihály. De nem lett! Apukának nem tetszett a Mihály, ő Bencét akart.

Tesóm kedvenc színe a piros volt gyerekkorában, így nem gondolom, hogy olyan nagy baj lesz, hogy élénk színű lett az ágynemű! :P
A csipkéket nagymamám horgolta: tartom a szavam, miszerint ezek a családban maradnak!

És itt a boldog és már jó színben lévő kismama és a babája:

:D Baba van!

Méghozzá élő, horkoló, sípoló baba!

Én még nem láttam (mert annyira gyenge a tesóm, hogy még nem adják neki oda), DE MEGSZÜLETETT A HUGICÁM KISABÁJA: BENCE. Aki amúgy Mihálynak készült.
Még kell erősödnie a tesómnak (nagyon nehéz volt az esemény), de tőle (a maga 165 centijéhez 9 hónapos terhesen volt 50 kiló!) nagy teljesítmény a 4 kiló 150 grammos baba, aki egy kis duci-buci a maga 54 centijével.
Apukámnak sikerül egy fotót készítenie!
És most nem is találkozunk még egy darabig, még mindig tombol a bárányhimlő a lányomon. DE már sokkal jobb, mint volt!

Apjuk csak holnap éjjel jön meg, utána már aktívabb leszek talán és mutatok a Bencéről több képet. (Szoknom kell még, hogy nem Misi lett, hanem Bence!)

Egy kis színfolt mostanában

Tegnap apjuk elutazott külföldre. Nem szeretem az ilyen utakat, de hát vannak és kész. Gondoltam, jól megtömjük a napjainkat, minden nap legyen valami elfoglaltságunk: csajos hetet tartunk.

Mivel ma lett 25 éves az én drága és már nagyon várandós húgom, így elindultunk Budapestre. De ha már ott voltunk, bementünk a a Várban megrendezett Határtalanúlra. Jó korán érkeztünk. És így nagyon jó volt: Gréta eleinte nézelődött, ismerkedett a környezettel. Kiszúrta azt a csodás babaházat a bejárattól nem messze, és megállapítottuk, hogy ott bizony mind a ketten szívesen laknánk. És utána nézegettük a csodás quilteket, műveket. Hű! Volt egy pár, ami elkápráztatott. De azt hiszem evvel többen is így vagyunk,vannak, ugye?

Utána következett a szülinapozás!Mókás volt! És már nagyon várom, hogy a kis Misi megszülessen. Olyan édes ki család lesznek. Jó ilyet látni! Beszélgettünk, tortáztunk, nevetgéltünk, aztán hazajöttünk.
És már meg is jelentek a bárányhimlő-pöttyök. Így még izgalmasabb lesz a csajos hetünk. :D

Tolltartó, a romantika jegyében

Jól mutatnak? Nem túlzás egy kicsit?

Ízek.....

Nem lesz kedvenc film, de jó volt megnézni. Jól esett egy ilyen elmélkedős, dolgokat magamban rendezős időszakban! Még jobban összekevert..... Sebaj! Nekünk "civilizált" embereknek minden héjunkat le kell vetnünk, hogy eljussunk a "civilizálatlanok" egyszerű, de annál értékesebb életéhez. Legalábbis a sok elmélkdős, depressziós ember mind ezt teszi, amikor az "önmegvalósításon", "kiteljesedésen" és "élet értelmén" gondolkoik. Mennyivel egyszerűbb a megszokások által kialakított világ. Ott a generációk tuják, hogy mi a dolguk. Ha pedig felmerülne bennük az a gondolat, hogy boldogtalanok, akkor is a remény, a bizalom és egyéb (az országunkra egyre kevésbé jellemző) értékes dolgok átsegítenék őket a nehezebb időszakokon.

Jó film, felkavaró gondolatokkal, és Amon Tobinnal! :D (És persze a trailerbe is kedvenc zene szól!!!! Jó, tudom volt már, de hát most klip is van! :P)

Karácsony előszele

Igazság szerint én a decembert azért nem szeretem, mert olyan dús, mintha az egész év, összes eseményét, és emberét egyszerre tennék egy helyre, egy pici dobozba. (És a sok ember kezdi kitolni a doboz oldalát.......) Ugyanakkor imádom az illatokat, a fényeket, a karácsonyt. De mindenképpen el akarom kerülni a tömeget. Így lett az, hogy idénre mi már tárgyaltunk a Jézuskával, hogy a mi ajándékainkat ugyan ne decemberben szerezze be. Inkább előbb, és tárolja karácsonyig, ha lehet. És nagyon kedves volt, mert így nem keveredtünk bele a "2-szer annyiba kerül, mint máskor" dologba!
És a tárgyalás közben úgy elfogott minket az ajándékozási vágy, hogy tartottunk egy kis előünnepet. Apa meg én könyvet kaptunk (kell ezekre az egyre hűvösebb, vacogósabb estékre a megszokott kakaóm mellé) és Gréta pedig ezt:

Ezek a kis állatok nagy kedvencek lettek, neki is és nekem is!

Október

Az október vége, nálam már nagyon a világ vége általában. De most csodás az ősz! Vannak gyönyörű falevelek, csontrezgető szél és teret tágító napsütés.
Bent a szobában most ez van jelen:

Levendula- a cirkuszi romantika

:D
Olyan nagyon jó kedvem lett ma: levendulát vagdaltam, töltögettem a kis zsákokat és már kész is. Lakásdekor, levendulazsák, örömködés, romantika, vigalom. Nem kell több egy olyan borongós, októberi napra, mint a mai. Már a Meskán!

Élünk még!

Állítólag mi magyarok nagyon sokat (jobban mondva szégyenteljesen sokat) használjuk a DE..... jellegű mondatokat. És sok mondandónk van a DE után.

Úgyhogy most nem írom sem azt, hogy bár, sem azt, hogy de......

Sok, néha túl sok a dolog. A konyha (ahogy féltem tőle) megrekedt, és az utolsó simítások már hiányoznak. Igaz ez határozatlanságból fakad: nem tudom milyen lámpa és milyen függöny illene az én elképzeléseimbe, mert amiket eddig láttam, nem tetszettek. A hangulat jó, öröm oda bemenni, és nagy a hír! DETTI FŐZ! Méghozzá majdnem minden nap. (Pedig az tényleg távol áll tőlem!)

Közben nagy az átcsoportosulás a munkában is, a fejemben is, a családban, az életünkben. Selejtezés lesz! NAGY selejtezés. Sok idő kell hozzá.
Azt hiszem még nem kiabálom el: de lesz itt valami kipakolás is.... Anyag kipakolás!

1.

1. Mert ez az első darabja.

Már nagyon régóta gondolkodom rajta, hogy hogyan lépjek tovább a neszik, tolltartók és kis kütyük gyártásából. Mert az az igazság, hogy én ezeket a tárgyakat a színek és anyagok miatt készítem, készítettem.
El jött az ideje, hogy mást csináljak.
A gyerekruha egyrészről ésszerű, és adott: Gréta nagyon szeret szépen öltözködni. A szépen öltözködés alatt nem az általában kapható ruhácskákra gondolok. Vettünk már neki csodás, márkás ruhákat, amiért a barátai nagyon oda vannak, de ő rá se bagózik. Azt vettem észre, hogy a furcsa párosításokat szereti: csíkos mintással, tarka, még tarkábbal, és nagyon szereti a lila csíkos sapkáját, ami bűn rosszul áll rajta! Ha maga válogatja a ruháit, akkor egy igazi hippi. A múltkor azért ment a hiszti, hogy a farmer nadrágjára akarja felhúzni a csodás mintás szoknyáját és ehhez egy csíkos hosszított pulcsi járt..... (Lehet, hogy hagyni kéne kibontakozni, érdekes kis egyéniség!...)
Szívesen varrok neki....
És a múltkor betévedtem a Kreatív hobby pw anyagos részére, az Üllői útra. Na oda végzetes hiba bemenni! És azt ki kell jelenteni, hogy ezeket az anyagokat szerintem vétek pw anyagként árulni: ugyanis inkább felsőruházathoz és gyerekruházathoz való.
1 óra simán elment csak szem legeltetésre, mire mertem venni 1 (azaz) 1 méter anyagot összesen. Ebből lett a legújabb Gréta kedvenc: 3 napja nem bírjuk leszedni róla! Ahhoz, hogy a gombjait fel tudjam varrni, meg kellett zsarolnunk a lányt. És persze ezt sem a hozzá készült nacival, hanem inkább a csíkos harisnyával fogja hordani. (Kértem, hogy mutassa meg a ruhácskáját. Na erre ő így beállt és egy fél percig meg sem moccant.)
Meska boltomban rendelhető!

Baj baj hátán

Azért nehéz volt ez az elmúlt időszak. És a nagy munkálkodásban nemcsak nálunk folyt az élet a maga medrében. A családban máshol is, de ott rosszabb irányban. És itt most nem a sírás és bánkódás című fejezeté a fő szerep, ugyanis nagyon komplikált a helyzet, és ha mindent elmesélnék, akkor néhol még nevetséges is lenne.
Adott a szereplő, akinek a baja van. És adott a másik, akinek erre kéne reagálnia. De képtelen, pont a beteg szereplő életben elkövetett ostoba, vagy elképesztően meggondolatlan lépései miatt. És most mindenki szenved. Az egyik a magánytól, a másik pedig a "nem tudom mit tehetnék " kórtól, ami már fizikálisan is jelen van. És ez uralkodik az egész életükön. Mind a kettőjükén.
Én attól félek (és mindig ebben a szellemben tevékenykedtem), hogy a "nem csinálok semmit" sokkal nagyobb lelki bánatot tud okozni, mint egy szerettünk elvesztése. Elveszítünk valakit, de az agyunk, már csak a kényszer és a megszokás miatt is, továbblép, elfogad, feldolgoz. Ellenben a lelkiismeret-furdalás egy alattomosabb dolog: egy tükör. A meg nem tett, de általunk helyesnek vélt dolgaink képe. És ha az érzet, hogy valamit tehettünk volna eluralkodik, akkor olyan betegséget generál a testünkben, agyunkban, lényünkben, ami kiölhetetlen, kezelhetetlen, és szerintem egy fokkal veszélyesebb, mint a rák.
Én ettől félek.
Nem szeretek lelkizni, de ez most nagyon megzavart, és sok egyéb félelmet hoz magával.
A beteg szereplő nagyon beteg: évek óta szenved, de a saját ostobasága és hiúsága sokáig állt az útjában, hogy a betegségét felismerjék.
És pont az ő szerepe engem mindig elgondolkodtat, hogy hogyan is kell szeretni az életet, és, hogy egyáltalán kell-e! Mert szerintem elég nagy kincs az, ami ezen a planétán történik. Érdekes, izgalmas, egyedi...... Legalábbis nekem! És talán pont ezért fontos, hogy mindent megtegyünk a lelkiismeretünk érdekében.

És még valami! Ennél a posztnál nem ér sajnálkozni. Véleményem szerint az élet olyan, amilyennek lennie kell. Vannak emberek, akiknek a szemébe nézve látni lehet, hogy milyen lesz a jövőjük. Ebben az esetben, ebben a jövőképben igazából nincs semmi meglepő.
(Néha magamnak is hidegnek tűnök- legalábbis látom, hogy mások annak tartanak: ezért elnézést kérek, de akkor is így látom.)

Végre vége!

Kész vagyunk!
Már csak pár apró simítás (azaz súrolás, tisztogatás, sikatolás...), és mutatható állapotban lesz a fél lakás. Addig is én mostanában ezt hallgatom:
És itt most elvileg ki kéne tenni a 18-as karikát..... Hm....

De azért Unkle-től ez a kedvencem:

Ja igen, és még valami! A Boltomban most valami oknál fogva minden olcsóbb lett.

3.hét

Ez már ködös időből is idegőrlő! Felújításból, építési munkából pedig szabályosan kínzás. És most nagyon egyet értek az okosokkal, aki az elején ilyeneket mondtak, hogy: "oh, ez mindig sok vitával jár", "de figyelj, mert mindig 3-szor több idő". És tényleg. És most nem tett jót a ronda hideg, várhatott volna még egy kicsit.
De csak bizakodó maradok! Ugyanis most realizálom csak, hogy lesz mosogatógépem (megvan már másfél éve, de nem volt hova bekötni, akárhogy próbálkoztunk), lesz bajoskodás nélküli mosási lehetőségem (mert a mosógép, ami a kamrában volt, a konyhából működtettük), lesz 3 fázisú sütőm (mert eddig csak 2 volt bekötve- csak a sütő és 2 lapja működött a csodasütőmnek, amit tavaly hozott a Jézuska.) És már van új ablakom. Ami nagy! Ferde lett ugyan 2 mm-el, de nagy és világos.
És a ronda szürke falak helyett glettfehér minden. Kivéve a csempét. Mert már az is van.

Mi jól viseljük, még nem vágtunk egymáshoz mikrót (mert nekünk egy ilyen eset miatt nincs mikrónk) és még másokat sem gyötrünk nagyon. Bár lehet, hogy a szomszéd néni már unja, hogy melegíteni járok át. :/
Gréta is jól van: huncut, hisztis és dumálós. Olyan haladzsákat mond, hogy beleszédülök.
A legjobb amikor a Muzsika Hangjából próbál énekelgetni. Na akkor nagyon nevetünk mind.

Már nincs sok hátra! (Elvileg!)

A patak partján

Új az Ovi, új a csapat, barátkozni kell! Ezen indíttatásból megszerveződött az első csapatépítő....
Hova máshova is mehetnénk: hát a Bükkös patakhoz! Fel voltunk félig készülve: vittünk egy üres hátizsákot, és gumicsizmát a lábunkon. Á, csak nem vagyunk olyan hülyék, hogy hagyjuk, hogy vizezzen. Á dehogy! Hát persze, hogy vizez, persze, hogy dobálja a kavicsokat, csakúgy, mint a többi 20 gyerek.
Nem baj, van harisnya, lejöhet, a kicsit vizes gatya! De többet már ne vizezzen......!
Nem is! Fára mászott: huh, akkor jó, ott nem fog tüdőgyulladást kapni
Egyszer csak hangos ordítást hallok: Gréta NEEEEEEEE!- apja hangja. Látom gyerek ezerrel rohan a víz felé, utána az apja, akkor már én is beállok a sorba: szaladok...
És az én Grétám már feküdt is a vízben, és bőgött! Naná!
Az üres hátizsákomban pedig nem volt váltóruha, így a kedves csoporttárs szülők adtak. Ezúton is KÖSZI!!!Amúgy szuper volt!

Gréta őszi szoknyája

......Mert már olyan régen kapott szoknyát! :D Ezt most meg kellett varrni! Olyan inspirálóak voltak ezek az anyagok egymáson... És ez így elég mókás nem?

Karla Gerard, és a szép remények

Hú, de csodás kis képtárat találtam a Flickr-en. Már nem is tudom mit kerestem, de amit találtam, az igazán szépséges!

Gyönyörű szépek a képek, pont olyanok, amiket szívesen nézegetnék egész nap... :D

És most a szép színeivel életet töltött belém. Kellett is!

Még álljuk a sarat a felújítással, ugyan egyre kevesebb türelemmel, de kitartóan! És az az igazság, hogyha készen leszünk én magamhoz nem méltóan olyan 3 fogásos vacsorát főzök, mint a csoda. (...és ha ezt véghez is viszem, akkor az tényleg csoda lesz...) De ha ehelyett lesz egy meleg leves az asztalon, akkor én már nagyon boldog leszek!

Szerintem a család is!

Vénasszonyok nyara?

Most van? Mert süt a nap és csodás a levegő? Igeeeeen! Ez most jól jött! Kellett a napfény, hogy kicsit kifújjam magam. És a 2 hetes varrógéptelenségből felébredjek. Merthogy a kezem már nagyon akart dolgozni, és esténként járt is, de valahogy nem volt elég...... Így ma kész lett egy nyakbavaló és egy szoknya, amit csak később mutatok, mert csak élő modellen állhat jól! És az most nem gyerek! Egy felnőtt kislány! :D

Szóval a nyakbavalónak a színei merészek lehetnek, ez is a "nem csicsás ruhához való" kategóriába tartozik! Selyemtaftból készültek a rózsák, így nem tudja jól visszaadni a fénykép a színeit. Amúgy is nagyon szeretem a taftokat, és így rózsában nagyon különleges szerintem. Összekötni egy nagyon finom bársonyszalaggal lehet...

Vannak rajta flitterek is és gyöngyök is, de ezeknek a varázsát nem tudja visszaadni a fénykép!

És egy kis zene, mert mostanában ezt hallgatom sokat:

Kosz

Kosz van mindenhol. De mindenhol. Szóval nem a legkellemesebb ez a bentlakós felújítás, de nagyon izgi. Lehet cserkészként élni mivel nincs tűzhely, csap és mosogatási lehetőség, csak a kádban. De nincs edény sem, mert az meg el van pakolva. Ellenben lett Tér! Jó nagy, napos tágas, csodás. És amikor megéreztem a tér élményét, az eredeti terveimet kicsit módosítva nagyobb hangsúlyt adtam neki. Mondjuk attól még rendesen távol állunk, hogy bútor kerüljön be. De én már csak a holnapot is nagyon várom, mert ha minden jól megy lesz ÁRAM!!!! :D (A kis dolgoknak kell a legjobban örülni!) Ja és ha már áram: akkor talán ez vágott eddig a legjobban a földhöz. Szóval jól haladunk (és ezt most elkiabáltam.)

Ablak már van, vízvezeték már van, lefolyó már van. Ugye milyen jó? Ja és nem ez a kék-fehér kockás förmedvény marad! Ellenben gányolnunk kell, mert ha felbontanánk, az alatta lévő 25 éves csebpe is feljönne, ami alatt nem beton, hanem föld (!) van..... Ez kb. 8 centi betonozást jelentene, amit csak nyár elején mernék megjátszani, mert most tuti nem száradna meg tavaszig sem.....

Ajjajj..... :D

Ajándékot kaptam, Punkyjazz Ágitól! De még milyet! Olyan szépet, hogy csoda... Na jó, vettem, megrendeltem, mert annyira megtetszett a blogján a szivárvány, hogy amikor a blogtalálkozón találkoztunk, igenis kértem tőle egyet. Még aznap, vagy talán másnap küldte a mailt, hogy készen van! Na ez aztán a gyorsaság!
És a héten megkaptam! Olyan édes szépséges! És Ági egy tündér: küldött egy csuda édes kulcstartót mellé! Nagyon tetszik ám minden.
Ahogy a kulcstartó felkerült a csomóra, mellé a pénztárca, olyan jót nevettem: Milyen édesek ezek így Byme Évi levendula felhőcskéjével! Illatos ég! :D

Szóval már 3. éve nézzük ezt a konyha felújításosdit. Olyan nagyon régóta, hogy egyszerűen már nem hittem, hogy valaha eljön az a nap, amikor végre megkezdődik a rombolás, por, kosz, és épülés. Magyarul KÁOSZ!
De jövő héten tényleg jönnek! Itt lesznek a munkások és építik a káoszt! Jó lesz! :D
Szóval a munkákat egy kicsit hanyagolnom kell, tehát restanciáim lesznek, amikért előre elnézést kérek, de ha már túlleszünk a kritikus 2 héten, gőzerővel és sok pozitív érzéssel látok neki újból!
Addig is, csak egy kis előzetes a konyha milyeségét illetően:

Én ezt ezt a csempecsaládot már akkor kinéztem, amikor még meg sem vettük a lkást, de a sok-sok rosszaság miatt letettem ról. Aztán most, ahogy jártam-keltem mindenhol beleszaladtam. Ez az igazi, a legszebb és a leginkább hozzánk való. Igaz az árától rendesen dobok egy hátast, de végülis ezt fogjuk nézni remélhetőleg jó sokáig, és nem fürdőbe kell. Így elég belőle csak egy pár nm. Viszont a dekorja még nem biztos..... Ugyanis annak darabja 6000 fölött van! :O Nem nem négyzetmétere! Darabja! Szóval a csempe magában, magától lesz nálunk díszes, de sebaj. Majd 3 év múlva a dekorok is meglesznek. :D

Ja! És mivel mindennek nekem kell utánamenni, ezért egész héten a lábamat koptattam. Előszeretettel hallgattam ezt a metrón:

Nyakék

Tehát a nyakék. Ami azért készült, mert volt a színes neszeszerem és tolltartóm, aminek az anyagából kipróbáltam, hogy varrok virágokat. Egy-egy virág elég hosszú ideig készült, így több nap lett, mire elkészült a nyaklánc. És ezek a napok is jól elosztva....
A tulajdonosának nagyon tetszik..... De lehet, hogy ő már elfogult?!
Mindenesetre valamit megtanultam: vastagabb amerikai pamutvászonból, amit a foltos boltokban lehet kapni, nem könnyű pici szirmokat varrni.

Nagy lett. Én díszes vagy mintás ruhához nem is ajánlanám, mert elég hangsúlyos... Mit gondoltok róla? Víselhető?

Gréta füle....

Elbizonytalanodtam: Grétának pár hónapja már van fülbevalója. Az elején rendesen mozgattuk is, egyszer volt csak egy kicsit sebes.

De mostanában lehet, hogy valami beleakadt és megsértette, mert tegnap, egy ilyen mozgatás közben észrevettem, hogy nem mozdul a fülbevalója. Megnéztem és nagyon csúnyán betokosodott. Nehezen sikerült kivennem az ékszert, de maradt egy nagy göb.... Felhívtam (az általában készséges) orvosunkat, de most csak a szememre vetette, hogy most igyam meg a levét, annak, amit főztem. És ennyi volt a beszélgetés.....

Vannak, akik szerint azonnal orvos, sebész, és vannak akik azt mondják várjak......

Most mi legyen? Ha nem akarunk hozzányúlni nem fáj neki, éjjel is jól aludt. Mit kell ilyenkor tenni? - vagy nagyon ostoba vagyok és már rég a dokinál kéne lennünk?

Az ősz, a szél, a gyerekek és az óvoda

Az első ovis nap. És az időjárs nem kímélt. Olyan volt, mint amilyennek ősszel lennie kell. Késő ősszel. Szeles és hideg. De ettől lesz talán igazi első ovis élmény???
Lánykám már fél 6-kor kikiabált a szobájából, hogy ő akar menni óvodába. Ehhez képest 7-kor keltünk, és készültünk, de olyan izibe, hogy ilyet még nem pipáltam. Beérve elképesztő hamar megszokta, hogy ott sok idegen gyerek és szülő van.
Mivel ez szoktatásos nap volt, a szülőket is várták, hogy legalább egy napot eltöltenek a gyerekkel az új környezetben. Volt egy kis bölcsistársa Grétának, anyukája a legnagyobb természetességgel belökte a csoportba, majd elment dolgozni. Még úgy néztünk is páran, hogy akkor ez a kislány már ennyire ügyes? Hát inkább megrémült: Gréta is és Csenge meg megsajnálta. Miután a nagy keveredésben és tömegben az ovónénik el voltak foglalva a sok új jövevénnyel, mi meg a sajátjaink kérdéseivel, a kislány leült a biztonságot adó szekrénykéje mellé, ahol a ruhái voltak és magában sírdogált. Na ekkor már igazán sok volt. Kimentünk a lányokkal és behívtuk, hogy próbáljon játszani: Gréta készségesen mutogatta a számára is új játékokat, a galériát, a mosogatót. Közölte, hogy menjek, ők majd játszanak. Kérdezetem, hogy mikor menjek, mire mondta, hogy csak alvás után.
3-ra értem vissza: Gréta nagyon ügyes, játékos volt, segített a többieknek, de nem aludt. Túl izgatott volt. Még az ebédet is megette (tészta volt, amit ki nem állhat...)! AZ uzsonna elfogyasztás után kérdezte Anikó néni, hogy Gréta akar-e menni másnap is: mire Gréta közölte, hogy persze. Mikor kiértünk már vissza is akart menni.

Jó ovis. De ez a szél délutánra kikészítette. Fáradt, nyűgös és kötekedő. Már nagyon várja a holnapot!

Most 16:55-van, és a lányom elaludt játék közben a kanapén! :D Elég fáradt.....

És a nagy szürkeségben nálam mostanában ez a kedvenc zene:

Rusztikus kis rózsacsokor: a nyakba

Ez a nyaklánc már régóta formát akart ölteni, de nagyon megküzdöttem vele. Elsősorban azért, mert nagyon szerettem csinálni a virágokat és minél többet készítettem, annál inkább lett "zsúfolt" az elképzelés. Ma végleges lett a fejemben a kép, úgyhogy félretettem minden mást, és csak varrtam.

Igen: elég sokan csinálnak ilyeneket- tele van vele az Etsy. De engem nem érdekel! Annyira tetszik az elképzelés, hog egy romantikus csokor megjelenjen a nyakba, hogy én bizony megvarrom. És többször is megvarrom. Mert van még egy pár "félkész " darab.

Sokféle anyagból készült: van benne hernyóselyem, pamutmolinó, neylon, pamutcsipke, műanyag gyöngy, flitter.....

Ez már el is kelt! Na vajon kié lett?