Baj baj hátán

Azért nehéz volt ez az elmúlt időszak. És a nagy munkálkodásban nemcsak nálunk folyt az élet a maga medrében. A családban máshol is, de ott rosszabb irányban. És itt most nem a sírás és bánkódás című fejezeté a fő szerep, ugyanis nagyon komplikált a helyzet, és ha mindent elmesélnék, akkor néhol még nevetséges is lenne.
Adott a szereplő, akinek a baja van. És adott a másik, akinek erre kéne reagálnia. De képtelen, pont a beteg szereplő életben elkövetett ostoba, vagy elképesztően meggondolatlan lépései miatt. És most mindenki szenved. Az egyik a magánytól, a másik pedig a "nem tudom mit tehetnék " kórtól, ami már fizikálisan is jelen van. És ez uralkodik az egész életükön. Mind a kettőjükén.
Én attól félek (és mindig ebben a szellemben tevékenykedtem), hogy a "nem csinálok semmit" sokkal nagyobb lelki bánatot tud okozni, mint egy szerettünk elvesztése. Elveszítünk valakit, de az agyunk, már csak a kényszer és a megszokás miatt is, továbblép, elfogad, feldolgoz. Ellenben a lelkiismeret-furdalás egy alattomosabb dolog: egy tükör. A meg nem tett, de általunk helyesnek vélt dolgaink képe. És ha az érzet, hogy valamit tehettünk volna eluralkodik, akkor olyan betegséget generál a testünkben, agyunkban, lényünkben, ami kiölhetetlen, kezelhetetlen, és szerintem egy fokkal veszélyesebb, mint a rák.
Én ettől félek.
Nem szeretek lelkizni, de ez most nagyon megzavart, és sok egyéb félelmet hoz magával.
A beteg szereplő nagyon beteg: évek óta szenved, de a saját ostobasága és hiúsága sokáig állt az útjában, hogy a betegségét felismerjék.
És pont az ő szerepe engem mindig elgondolkodtat, hogy hogyan is kell szeretni az életet, és, hogy egyáltalán kell-e! Mert szerintem elég nagy kincs az, ami ezen a planétán történik. Érdekes, izgalmas, egyedi...... Legalábbis nekem! És talán pont ezért fontos, hogy mindent megtegyünk a lelkiismeretünk érdekében.

És még valami! Ennél a posztnál nem ér sajnálkozni. Véleményem szerint az élet olyan, amilyennek lennie kell. Vannak emberek, akiknek a szemébe nézve látni lehet, hogy milyen lesz a jövőjük. Ebben az esetben, ebben a jövőképben igazából nincs semmi meglepő.
(Néha magamnak is hidegnek tűnök- legalábbis látom, hogy mások annak tartanak: ezért elnézést kérek, de akkor is így látom.)