2010. szeptember 15., szerda

Kosz

Kosz van mindenhol. De mindenhol. Szóval nem a legkellemesebb ez a bentlakós felújítás, de nagyon izgi. Lehet cserkészként élni mivel nincs tűzhely, csap és mosogatási lehetőség, csak a kádban. De nincs edény sem, mert az meg el van pakolva. Ellenben lett Tér! Jó nagy, napos tágas, csodás. És amikor megéreztem a tér élményét, az eredeti terveimet kicsit módosítva nagyobb hangsúlyt adtam neki. Mondjuk attól még rendesen távol állunk, hogy bútor kerüljön be. De én már csak a holnapot is nagyon várom, mert ha minden jól megy lesz ÁRAM!!!! :D (A kis dolgoknak kell a legjobban örülni!) Ja és ha már áram: akkor talán ez vágott eddig a legjobban a földhöz. Szóval jól haladunk (és ezt most elkiabáltam.)
Ablak már van, vízvezeték már van, lefolyó már van. Ugye milyen jó? Ja és nem ez a kék-fehér kockás förmedvény marad! Ellenben gányolnunk kell, mert ha felbontanánk, az alatta lévő 25 éves csebpe is feljönne, ami alatt nem beton, hanem föld (!) van..... Ez kb. 8 centi betonozást jelentene, amit csak nyár elején mernék megjátszani, mert most tuti nem száradna meg tavaszig sem.....

7 megjegyzés:

Zsófi írta...

Dehogynem.
Nekünk 2008 karácsonyára sikerült a padló betonozást időzítenünk. ;-DDD (Tényleg föld volt alatta.)
Kitartás!

Julcsi írta...

A helyzet valahonnan rém ismerős...:)
Nekem is azt mondták, egyszer vége lesz, de nem akartam hinni nekik. Pedig eljött az a pillanat is, amikor mosolyogva ültünk le vacsorázni a gyönyörű, új konyhánkban.
Hajrá!

a Matula ikrek írta...

Kitartás, egyszer minden "táborozás"-nak vége szakad, és "hazaér" az ember. Itt most átvitt értelemben. :o)

Erzsó írta...

Azt, hogy mennyire embert próbáló feladat egy ilyen felújítás saját bőrömön tapasztaltam.
Azt, hogy mennyire igaza van Julcsinak a munkámból adódóan tudom. Úgyhogy kitartás!

Az előző bejegyzésed óta foglalkoztat, hogy melyik Marazzi csempe tetszik Neked? A zöld virágos?

Egy "szakmai" gondolatot, ha elfogadsz a csempével (és a felújítással) kapcsolatban:
azt írtad, hogy hosszú távra tervezitek ezzel az új konyhával az életeteket... :-)
A padlóval, csempével és más nehezen változtatható dologgal kapcsolatban is érdemesebb a vágyakra hallgatni és most többet áldozni rá, mert:
- később gyakran érzik azt az emberek, hogy jó-jó az új konyha, de mégsem az igazi,
- 2-3 év múlva valószínüleg nem fogjátok félig szétveretni az új konyhát, hogy csempét cseréljetek.
Szoktak úgy dönteni megrendelők, hogy pl.: később kerülnek ajtók a konyhai elemekre, vagy később vásárolnak, cserélnek újra háztartási gépeket...

Azt is tudom persze, hogy szeretne az ember a vágyaira hallgatni, de van a pénztárca, ami kontrollálja az agyat, úgyhogy bocs, ha tolakodónak tűnt amit írtam, az a "ződ" virágos csempe az oka mindennek!

LARION írta...

Kitartás....Detti...... milyen jó kis élmény lesz később a napi ottléted....... :))))

Ejjkukk írta...

terriHát ha hiszitek, he nem én ezt élvezem. Nekem nagyon tetsik a rombolás és az újjáépülés élménye.
Erzsó: igen mi is ezen gondolkodtunk, ha jó, akkor 10-15 évig tuti fogjuk nézin a csempét. És ez volt az ok a nem mellett, az anyagiakkal együtt. Mert mi van, ha mondjuk 5 év múlva nem leszek oda a virágos csemékért? Ezért vettük csak a csíkosakat. Viszont úgy vettem őket, hogy izgalmassá tudjam tenni: nem egyszínű lesz!
És már most is szuper a konyhában lenni: van fény, ami eddig nagyon hiányzott!
Bár ma esik....... Frász bele!

Susu írta...

Sok kitartást kívánok az elkövetkező időszakra!
Kíváncsian várom a képeket a végkifejletről! :)