Takaró Hugónak

Takarót készítettem Gréta egyik bölcsis társának. Egy tünemény a kis srác. Nagyon szereti Grétát és mostanában Gréta is egyre többet mesél róla... Érdekes a dolog, mert most Gréta az egyik rangidős a csoportban és nem akar foglakozni a kisebbekkel. Viszont itthon simán eljátsza, hogy ő a pici, úgyhogy nem is akar pl. egyedül enni, mert azt modja ő pici és etetni kell.

Szóval Hugó anyukája még decemberben kérte ezt a takarót, ami először csak egy huzatnak indult. De most 3 funkciós is lehet. Mivel alá van bélelve flízzel a minta, így tavasszal is egy vékonyabb takaró, télen pedig lehet bele melegebb takarót tenni. Na úgy már elég meleg ezekben a nagy hidegekben....

Hugóék szeretik a Dunát, szeretik az izgalmas dolgokat, nagyon vidám család. Hugó kedvence a nyuszi, úgyhogy ő is kapott egy kis teret.

Gombok- ha kell!!!

A Hitec ugyan még nem zárt be, de a gombok és cérnák egy részét átvettem. A gombokból már most is van nálam, ha esetleg valakit érdekel: Több kép a képtáramban!

A 2-esből az állatok és az eprek elfogytak!!!!

Ha esetleg valakinek tetszik valamelyik gomb, akkor írjon mailt. Az árak 5 és 10 FT között vannak.

....magyar motívumok keleti módban???

Az az igazság, hogy általában nem csak a szám jár, hanem a kezem is, csak olyan dolgokat készítek most, amik nagyok, látványosak, sok időt igényelnek. Addig nem akarok mutizni, amíg nincs kész és nem kaptam rá engedélyt, hogy megmutassam, de van ám más is: Évi játékára készülök, és általában csak eset csinálom, már félkómás állapotban, de komolyan tetszik a dolog.
A felén már túl vagyok és ebből is csak egy részletet mutatok:



És, hogy milyen zenét hallgatok mostanában? Még másfél évve a magyar MTV-n (a zenei, nem a közszolgálatin....) Leadták a Ghost in the shell című anime sorozatot. Nekem tetszett, bár a műfajból nem ez a kedvencem. Viszont a zenéi nagyon jók (legalábbis nekem....)



..és a másik:

Táskatartalmam.. és egyéb táskába való dolog

Készítettem egy kedves megrendelőmnek egy telefontartót: a kérés az volt, hogy romantikus rózsaszínes, rózsás legyen.



:D

Larion kért meg, hogy pakoljak ki.

Hmmm....

Melyiket kell kipkolni? Merthogy én nagyon nagy táskautáló vagyok és ennek ellenére van 3 táskám is. Egész egyszerűen hülyét kapok a táskáktól. Szeretem nézegetni, csodálni őket, sőt: van pár táskám. De egyszerűen képtelen vagyok "viselni " táskát.

Így én a "kényelmes, nem zavar a közlekedésben"- félét hordom. Van egy hátizsákom, ami már annyira szakadt, hogy inkább nem mutatom meg. Annyi a története, hogy egész egyszerűen képtelenség lopni belőle. Próbálták már párszor és egyszerűen nem megy nekik. Mindig észereveszem, mert úgy el van benne dugva a lényeg, hogy addigra nem jutnak el hozzá. Ronda!Fekete! ..és igazából hányok tőle, de kényelmes és nagyon sajnálom az időt, hogy másikat keressek.

Amúgy a legtöbb esetben övtáskát hordok, mivel kényelmes és olyan laza, hogy ettől jól érzem magam. Mivel általában nem hordok sok cuccot magamnál, így teljesen megfelel.

Ezt a darabot a barátnőm varrta!

(Jó tudom, hogy nem egy művészi ez a táskásdi nálam, de az a helyzet, hogy képtelen vagyok magamnak varrni. Akárhány neszit varrtam, mind tetszik, de egyiket sem tudnám horadni magammal..... Mi van velem, hogy ez nem megy???? Pedig szeretem a csecse-becséket... )

A tartalmát illetően is praktikus: csak az van benne, ami a legszükségesebb, és ha hosszabb útra megyek akkor egy egész túlélő felszerelés is jön velem. És ha Gréta is velem van, akkor 2 táska: mivel kell a gyerek túlélő felszerlése, kell az enyém és ami még valami támadás esetén jóljöhet. Olló, cérna, zokni, hajcsatt, olvasnivaló, bicska, gyufa és valami eső ellen. ÉÉÉÉs a zenelejátszóm, ami nélkül el sem indulok. Volt már olyan, hogy nem mentem el egy fontos találkára, mert le volt merülve..... Egyszerűen kell valami ami elszigetel a város összes nyűgjétől: védelmi eszköz, hogy a nyavajgók, a pervezek és az idióták ne szólítsanak meg. Működő dolog! (Na jó azért nem vagyok ennyire beteges, csak megközelítőleg.) Ja és ha zenéről van szó, akkor a városba olyan zenét hallgatok, ami tuti kihallatszik a fülesen keresztül és tuti nem tetszik a többségnek..... :/

Hogy mi van????

Tegnap mentünk anyósomhoz a 7. kerületbe. Nem szeretem a várost, ezt a részét meg különösen nem. Megyünk a kocsival a megszokott tempóban, egyszer csak parkolásából kiállni készült a sorból egy autó, minden előjel és figyelem nélkül kihajt. Szerencse volt, hogy nem ütköztünk! Tényleg nagy szerencse!
Épp csak kiszálltunk a kocsiból 2 perccel később, megpróbáltuk az élményt feldolgozni, erre jön egy ember az utcán, mormog valamit az orra alatt, majd rámnéz- egyenesen a szemembe és beszól: "A k...va anyád, de jól megy nektek, hogy ilyen kocsitok van, rohadt zsidók!"- és én ezt most komolyan nem értem. Nem luxus kocsink van, ráadásul nem is a mienk, hanem céges (bár ez nincs ráírva). Majd az, hogy "Zsidók...", végképp nem értem. Nem vagyunk azok, de ha azok is lennénk a homlokunkra van valahogy írva? Vagy ez mostmár mindenkire mondható, aki nem búskomor és hangosan panaszkodós? Mert még azt sem mondanám, hogy ránézésre azt mondhatja rólunk bárki, hogy gazdagok vagyunk, mert nagyon nem így van. Éppcsak mosolyogtunk, hogy egyben vagyunk, nem ütköztünk.
Nem egy ember véleménye, meg megnyílvánulása itt a lényeg, hanem az, hogy az előitéletek ilyen sarkalatosak és kemények. Hogy annyira mérgesek az emberek, hogy szó szerint mindenhol érezni. Kiakadtam! Tényleg ennyire gyűlölni kell a másikat? Sajnálom, én nem állok be a sorba!

Munkától jó a kedv!

Bizony! És most sok a munka és a kedvem is nagyon jó, mert szuper dolgok keringnek a fejemben! Ilyenkor szoktam sok jó zenét hallgatni.
Amikor 8 éve, Petivel összejöttünk, a zene hozott minket össze. Ő egy bulin zenélt én meg lelkesen hallgattam. Ha ő nem lenne tuti nem ismerném a kedvenc zenéim nagy részét.
Ilyen pl. Bonobo. Jópár éve, hogy megszerettem a dallamos és érdekes zenéit, majd nemrég kijött egy lemeze, amivel nem tudtam mit kezdeni. Először nem tetszett, mert Peti csak egy számot hallgatott fülessel és úgy elég buta zenének tűnt... Aztán egyszer nekiültem és végighallgattam a lemezt: tényleg nagyon jó! És ez a kedvencem róla: (minnél hangosabb, annál jobban kijönnek az érdekes részek!)

Végre...

Na most, hogy végre lehetett közlekedni, már kedves férjecském is ráért, így elvitt végre anyagot vásárolni a Hunyadi utcai fiúkhoz. Nagyon sok csodás dolog van náluk, és rendesen nem lehet elférni..... Szuper volt megint ott járni. Már várom a következő alkalmat, és abban is biztos vagyok, hogy megint Apjukkal megyek, mert komolyan olyan csodálattal nézi őket (és rendesen simizi is), mintha már ő maga is 10 éve ismerné az anyagokat, és varrna. Nagyon édes!

(És a legjobb: "Abból nem veszel? Hiszen az olyan neszeszernek valós... Biztos nagyon szép lenne, de persze te tudod!" - és mutat egy csodás, romantikus apró virgos anyagra. Kezdem azt gondolni, hogy nekem nem is szabad ilyesmit vásárolnom, csak neki, mert annyira jó szeme van hozzá!)

És, mint már írtam múltkor: fotósátor nekem is kell! gy csináltam egyet Grétussal, de nem lett még az igazi, van min javítani. (..majd ha a kisasszony nem lesz itthon rendbe teszem) Ki is próbáltam:

És, hogy mi lesz belőlük? Hát sok dolog...

Van most tervben 2 ágynemű, amit kértek tőlem és egy falvédő is. Mivel ilyen csodásan elmaradtam a múlt héten is és még szerdán is lesz orvoslás, ami miatt 1 nap megint kiesik, nem lesz kész minden a héten, de próbálkozom.

És a történethez hozzá tartozik, hogy ez mind gyerekeknek lesz.

...még mindig...

... és ez egy darabig így is lesz.
Valahogy úgy áll a dolog, hogy van egy személyi edző, akit (Kicsikató bejegyzésére reagálva) újévi fogadalom gyanánt felhívtam, mert esetemben az elmegyek sportolni, vagy úszni nem működik csak úgy.
És már mennék is hozzá, mikor beüt a mennykő és bedurran a kezem. Felhívtam, mesélem neki, mi a helyzet, monjda, hogy itt valami régebbi dolog lehet, mert van, hogy az egész bal kezem és vállam leáll. Nem működik, nem reagál, fáradt...
Aztán délután a dokim is, akire 1 hónapja találtam rá, sikeresen, egyből nyomta is a szurit. Hááát, itt már rendesen padlót fogtam, mert mintha tőből vágták volna le az egészet, úgy fájt estére. Éjjel az alvás, csak másik oldalon. A tapasztalat most az, hogy ha a felkaromat nem mozgatom, akkor nem fáj. Remélem mihamarabb elmúlik, mert eddig úgy néz ki, hogy amilyen jól kezdődött ez az év olyan rosszul folytatódik.

Viszont Kicsikatónál találtam egy fantasztikus bejegyzést, aminek nagyon megörültem.

És ugyan már nem aktuális, de elolvaszt ez a szám: (Nem is értem, hogy miért most hallottam csak először, pedig nagy rajongója vagyok Stingnek.)

Kényszerpihi..... 2

Nem csak a sztrájk van útjában a dolgaimnak. Említettem már, hogy rengeteg munka maradt decemberből, amivel nagyjából egész hónapra betáblázódtam.

Van pár takaró megrendelésem, amiket már nagyon szeretnék csinálni, de ha hiszitek, ha nem, elfogytak az anyagaim. Legalábbis azok, amikből ilyen célra használhatnék. Így felhívtam a két ünnep között a Hunyadi utcai fiúkat, hogy nyitva vannak-e (és ezt milyen jól tettem), és kiderült, hogy csak január 2. hetétől várnak vásárlót. Okés: talán még belefér. Aztán hétfőn Gréta itthon maradt, mert eléggé köhögött a hétvégén, gondoltam pihenje ki, erősödjön. Kedden már ment is bölcsibe, erre jött a sztrájk!

Jó ez is csak egy ideig tart (csak nem igaz, amit itt-ott írnak, hogy heteig balhéznak), erre tegnapelőtt délután, egy takaróvarrás közepén meghúzhattam egy kicsit a vállam, mert megint bedurrant. ÁÁ, ez is elmúlik, ha jól kimozgatom és bekenem: másnap már minden rendben lesz.... No nem így lett: egyre jobban fájt, így mentem az orvoshoz. Szegény semmit nem tud segíteni... csak erős fájdalomcsillapítót írt fel.

Tavaly előtt októberben volt egy csúnya vállizom szakadásom, ami nem lett rendesen kikezelve.

Remélem most sikerül valamit az új orvosomnak kitalálni.

Mindenesetre, ha esetleg valaki ismerne vállspecialistát, vagy izomzattal foglalkozó szakembert: megtenné, hogy megírja az elérhetőségét?

- már nagyon szeretnék rendesen dolgozni.......

Ja és még egy dolog a városi bajokhoz: olyan helyen lakunk, hogy Észak-Budapestet belátjuk, és ha szmog van, akkor elsősorban nálunk bukiki ki, teljesen elfogyatkozik a kilátás. Mostanában ilyen:

Kényszerpihi.....

Tisztelt BKV dolgozók!

Megértem Önöket, hogy keveslik fizetésüket és haragszanak munkáltatójukra, amiért nem biztosítanak megfelelő munkahelyi környezetet és multicégekhez hasonló fizetést. Tudom, hogy bosszantónak és sértőnek találják a vezetők magatartását és hozzáállását. Megértem, hogy a sok felgyülemlett sérelemnek ki kell egyszer bukni, de Tisztelettel kérem Önöket, hogy sűrgősen menjenek dolgozni, mivel a maguk sztrájkja miatt mások sem tudnak dolgozni.
Tisztességtelennek tartom, hogy a maguk fizetését előrevalóbbnak tartják, mint a gazdaság előrehaladását, és tisztességtelennek tartom a követeléseiket. Magukon kívül nagyon sokan vannak, akik csak örülnének a maguk fizetésének, mert közel sem keresnek annyit, mint Önök. Nem kapnak juttatásokat, ruhavásárlási, vagy étkezési utalványokat. Nem lesz, annyi nyugdíjuk, mint magukank. Nem utazhatnak ingyen a BKV jártokon és a családjuknak is meg kell vennie a havi bérletet.
És kérem ki érti meg azt a nénit, aki csak az orvoshoz szeretne eljutni, de nem tud, mert nem jár a busz. Vagy nem tud elmenni a piacra vásárolni, mert a villamos sem megy....
És mi a helyzet a többi állami tulajdunú cég dolgozójával? Mi lenne, ha elmennének pl. az FCSM dolgozói sztrájkolni, mondjuk egy nagyobb esőzés után? A Szentendrei útat úgy öntené el a szmötyi, mintha soha nem is létezett volna csatornázás.... (pl. mert a város többi részét nem ismerem ennyire... lehet, hogy Pesten több ilyen rossz csatorna van??)
Tehát kérem Önöket, mielőbb térjenek vissza a munkájukhoz, hogy ne hátráltassák a többi embert munkájukban!

Colettenek!!!

Sajnos nem tudok képeket küldeni neked....... (ááááááááá), így itt teszem közzé :D!

Nagyon tetszett, amit írtál, sok fantáziát látok benne!

Láttátok már Évinél a játékot? Ha nem akkor nézzétek meg, nagyon jó ötlet! Én nagyon örülök neki.

Még régen, amikor gyerek voltam a mamám rengeteget hímzett, 5 évesen kaptam tőle az első kalocsi kis terítőmet, amit én hímezhettem. Ugyan az még közel sem volt hímzésnek nevezhető, de mindent megtettem, hogy jó legyen. Aztán folytatódott a dolog. Jó pár terítőt varrtam, szerettem is azt az időt. Aztán később már a ruhák iránt jobban érdeklődtem. A suliban a Matyó viseletből vizsgáztam, azt is imádtam.

Jó ezeket az emlékeket újra feleleveníteni.
Mostanában nagyon sok gyerekeknek készülő falvédővel és ágyneművel munkálkodom. Szerintem legalább egy ennek a játéknak a jegyében készül.

Gyerekszobában gondolkodunk.... Régebben már írtam, hogy szerintem színesnek, érdekesnek, de nem túlzsúfoltnak kell lennie. Én a magam részéről a természeti elemeket szeretem a falon, a kiegészítőkön, bár tudom, hogy sokan odavannak a mesefigurákért és a filmsztárokért.

Most azon gondolkodunk, (mivel Gréta csöppet sem szereti az ágyát- meg is értem, alacsony, kemény, snassz az egész......) hogy születésnapjára meglepjük egy komolyabb ágyberendezéssel. Amolyan gyerekkuckóval. Nekem gyerekkoromban emeletes ágyam volt és nagyon szerettem. Jó volt ide-oda mászni, jó volt elbújni és jó volt, az amikor lefeküdtem: lenézhettem és minden olyan madártávlatínak tűnt.

Igaz Grétának még nincs kistestvére, de azért nagyon jópofákat találtam az egygyerekeseknek is.

Elsősorban megemlíteném Bartos Erikáék gyerekgalériáját. Nagyon jópofa, hogy az egész zárt és nem csak egy "ágy". Tetszenek az ablakok rajta és az is jópofa, hogy hosszú. Mondjuk nálunk ezt egy kicsit kivitelezhetetlennek tartom, mert alacsony a belmagasságunk (bár nem tudom, hogy ez mekkora gond...) és a szoba egy teljes oldala ablak.

Kép innen!

Gondoltam, hogy tervezek én majd jó gyerekbútort, de a barátnőméknél látott nappali polcrendszer ára után lemondtam róla, hogy én csináltassak ilyesmit.

Aztán a Kikában láttunk egy családot, a Flexát, ami nagyon szimpatikus, mert nagyon variálható, rugalmas, gyerekbarát és nem azt a műanyag szoba hangulatot kelti. Igaz árban még mindig megesz a fene, de biztonságosnak tűnik nem úgy, mint az olcsóbbak. Márciusig még van időnk gondolkodni rajta. Férjem feltétele az volt, hogy ne vegyük meg a textil részeket, hanem magam varrjam. Már jár az agyam nagyon.....

Álommanó és kicsiny barátaja

Bocsi az előző meséért, de már nagyjából egy hete kialakult a fejemben, hogy miképp is lesz tálalva "Álommanó" Grétának.

Ugyanis nagyon roszzul alszik mostanában az én kicsi lányom: éjjel gyakran felriad a rossz álmok miatt, zavarják a körülöttünk élők hangjai. Ettől napközben fáradt és nyűgös, és én nagyon sajnálom őt emiatt.

Még ősz elején kezdtünk el manóról mesélni - orvos tanácsára- hátha megnyugtatja. És egy darabig be is vállt a dolog, de mostanában ismét nagyon zaklatott lett és már nincs meg a dolog elbűvölő része.... Kifogytunk: sajnos nem találtuk sehol olyan állatot, vagy mesét, ami megnyugtatná. Aztán Szarvasmicinél egyszer csak megjelet egy igazi manó! Olyan, amilyennek mi elmeséltük Grétának a manót.... Így megbeszéltük Micivel, hogy hozzánk is beköltözik egy ilyen kis csudapofa.

És ma megérkezett: dobogó szívvel, nagy várakozással nyitottam a csomagot és ott volt! Ha hiszitek ha nem: a szavam is elállt, annyira élethű és barátságos teremtmény. Méretre, anyagra is pont olyan, mint egy manó és Gréta is szívesen fogdossa!

Nem mutattam meg Grétának, amikor hazaértünk, mert úgy beszéltük meg, hogy az esti rutint követően, amikor már nyugodt állapotában van becsönget majd valaki. És így is lett!

Na örülök, hogy nem fényképeztem, mert így minden pillanatát kiélvezhettem ennek a nagy örömnek. Csodás volt. Kedvesen- először kicsit távolságtartóan kezelte (hiszen tényleg élőlény: lelke van, ez látszik rajta!), de amint rájött, hogy ki is ő, mi is ő, barátságosan magához vette. Alvás előtt puszit adott neki és mondta, hogy ez az ő "nagy manója". Azt hiszen beteljesült Gréta vágya: kapott egy igazi Álommanót, aki vigyázhat rá!

Köszönjük szépen! Igazán nagy örömet okoztál nekünk Mici!

Más:

Ma van a barátnőm születésnapja és bár nem szoktunk ajándékozni, most mégis készítettem neki egy kis csomagot. Örült neki.

Csináltam egy neszit és egy bevásárló szatyrot, aminek hosszú lett a pántja, hogy akkor is kényelmes legyen, amikor épp gyerek után kell rohangálni.

Szép nap volt a mai!

Mese egy álmatlan tündér lánykáról, meg az ő Álommanójáról

A föld derekán, a víz jobb oldalán és a nagy Szikla-hegy bal oldalánál domborodott egy kedves dombocska. Úgy nyíltak rajta a virágok és a gyümölcsfák, minha minden nap a legédesebb nektárból kapak volna, hogy nagyra nőhessenek.

A domb tetején éltek a tündérnépek, akik legjobb szorakozása a virágültetés volt. A virágokat azért ültetgették minden nap szorgosan, hogy nagyra nőjenek és száraik tövében kikeljenek a csupház gombák.
Nagy gombák voltak ezek: amiknek erős és kemény volt a váza. Ezekben laktak az álommanók, akik minden este megköszönték a tündéreknek, hogy nevelgették a virágokat. Gombaházukba elvonulva, összegyűjtött virágporból és csupszilánkból nektárt főztek, ami nagyon hasonlított a mézre, de amikor megkeményedett, porrá lehetett zúzni egy manóvarázslattal. Ebből a porból szórtak a manók minden este a pici tündérek szemére egy kicsit, és ettől álmodott minden tündér csodákat elalvás után.

Álmaikban messzi földeken jártak, mély erdőkben bújócskáztak, pónikon vágtáztak, óriás-szitakötőkön repültek és színes villantásokat kergettek. Olyan jól érezték magukat az éjjeli álmokban, hogy reggelente nagyon sokáig aludtak, és napközben csak az álmokról beszélgettek, nem gondoltak csúnya dolgokra. Soha nem rosszalkodtak, hiszen álmaikban mindent megtehettek.

Egy nyári napon azonban változás történt a dombon: mély barlangot fúrt magának a Hangzaj. Mindig kiabált és ordítozott, hangos dolgokat művelt. Amikor kiálltott a szél elfújta a virágok szírmait, amikor lábával dobbantott és táncolt, megremegett a föld. Félni kezdtek a tündérek, és lassan az elületett virágok is elhervadtak, nem volt többé virágpora a manóknak, amiből álomport készíthettek volna. Teltek múltak a hetek, de Hangzaj nem ment el, hangoskodott tovább és egyre később feküdt le. A tündérek kimerültek a sok álmatlanságtól és elkezdték elfelejteni az álmokat, így az álommanók összeszedték kis batyujukba, amit kellett és csendben elvándoroltak.

A tündérek sokáig nem vették észre, hogy a manók már nincsenek is ott, majd egy hangos reggelen meglátták a csupházgombákat összedőlve.

Nagy keserűség lett urrá rajtuk, sírtak, zokogtak, hangos morajjal szomorkodtak. Olyan hangos volt a zaja a tündérsírásnak, hogy felkeltették Hangzajt, aki szörnyen mérges lett. Ekkor vették észer a tündérek, hogy Hangzaj is tud néha csönben lenni, így elmentek hozzá és megkérték, hogy fejezze be mindennapos dorbézolását, ne hangoskodjon. Elemsélték neki, hogy régebben miképp éltek ők békében a dombon, és mennyire fáj nekik, hogy manók elmentek. Elmondták, hogy a virágok és az álompor mennyire hiányzik nekik, és az, hogy álmaikban milyen csodás helyeken jártak. A mesélés közben Hangzaj teljesen elcsendesedett és szomorkodni kezdett, hogy oktondiságból milyen nagy bajt csinált. Bánta a dolgot és bocsánatot kért. Megígérte, hogy többet nem zajong, nem hangoskodik.

A tündérek hazamentek és elkezdtek reménykedni, hogy visszatérnek a manók és minden úgy lesz, mint régen. Napról -napra egyre jobban vágyakoztak a manók után, de csak nem történt semmi. Így a domb népei elkezdtek úgy élni, mint a Szürke törpék, akik a folyónál laktak. Csendesen, egyhangúan, minden nap csak vizet hordtak egyik helyről a másikra. Vődreik lyukacsosak voltak, de a víz olyan hangtalanul tudott kifolyni belőle, mintha nem is lett volna soha hangja a csobogásnak. Múltak a hetek, a hónapok, az évek és a tündérek lassan elfelejtették a manókat, majd elfelejtették, hogy milyenek is voltak régen.

Az egyik kislány tündér más volt, mint a többiek: szerette a lágy zenéket, a régi meséket és sokat ültetett virágot. Játékaiban messzi földekre repült, hogy csodás lényeket és mesehősöket lásson. Hatalmas virágok töveiben sétálgatott és láthatatlan gitárján madárhangon zenélt.

Egy nap fúrcsa dolog történt: a tündér ablakán kopogott valaki. A kislány nem tudta mire vélni a dolgot, így nem kellt fel. Másnap este ismét kopogtak az ablakán, de erre sem figyelt fel, inkább csak a fal felé fordult. Egy keddi este, amikor már laposabb volt a kopogás a kislány épp apukáját hívta, hogy este aludjon vele, amikor valami motoszkálást halott az ágya végében.

Egy manó volt........

Mici, KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!!!!

Még karácsony előtt maradt pár megrendelés, amit nem tudtam befejezni. A két ünnep olyan zajossan és nehezen ment, hogy nagyjából bele sem kezdtem a varrogatásba, pedig elég sok lemaradásom van.

Az egyik ilyen, egy már régebben mutatott Őszi neszi volt, csak annyi volt a kérés, hogy legyen egy kicsivel nagyobb, mint a megszokott. Ráadásul elfogyott már a ferdepántom, amit eddig használtam, így most kipróbáltam a szatén ferdepántot. Jó volt és szerintem nagyon jól mutat. (Bár ez már megint nem jön vissza képen...)

Egy másik ilyen megrendelés egy sál volt: A megrendelő a szokásos sálat kérte, csak kisfiú számára. Na én komolyan nem tudom miért esik nehezemre alapból fiús dolgokat csinálni, de ha zsigerből kell valamit csinálni, tuti lányos lesz. Csak abba reménykedem, hogy legközelebb kisfiúnk születik (ez még nem azt jelenti, hogy mostanában....) és akkor beállnak a képbe a kékek, barnák használata is.

Jó kezdet!

DE még mennyire....
.... pedig reggel komolyan azt hittem, nagyon pocsék lesz ez a nap. (Én nem szeretem a szilvesztert, soha nem is csinálok nagy hajcihőt belőle...) Az éjszakai tüzijáték parádé, ami itt 'majd két órán át tartott úgy fel bosszantott, hogy egyáltalán nem tudtam aludni. Migrénes létemre ettől rendesen fájt is a fejem reggelre, de Gréta elég toleráns volt, nem zakatolt egész délelőtt, úgy, mint eddig. Ettől függetlenül kikönyörögtem férjecskémtől, hogy most töltse a lányzó a nagyinál a délutánt és mi pihenjünk egy kicsit.
Az ilyenkor szóba sem jön, hogy hazajöjjünk és aludjuk egyet, mert azért mégiscsak kézközelben kell maradni: így elmentünk moziba.
A sorbanálláskor (ami kb. 2 km-es sor volt) még nem tudtuk mit nézünk, mondtuk is, hogy inkább semmit, és irány inkább sétálni. De végigálltuk a sorunkat, hogy ne kelljen mindenkit odébbtaszigálva kiállnunk. Amikor már épp mentünk volna el Férjecském megszólalt: felszabadult 2 jegy az Avatár Imaxra!
Hú! Komolyan? Már el is könyveltem, hogy 2-3 hónap múlva nézem meg, mivel nincs rá jegy.... Már repültünk is lecsapni rá: és irány a terem!--- Na ez a szerencse! Pesze nagy pech a későknek: BOCSI!!!
Nagy elvárásaim voltak evvel kapcsolatban: sok jót hallottam az imax élményekről. Peti is azt mondta, hogy nagyon jó, ő már volt Barcelónában ilyenben és nagyon szuper..... Na én még nem voltam sehol, így mindenképpen újdonság: és egy ilyen jó filmmel kezdeni: királyság!!!

Kép innen!

Mint már írtam, láttuk már a filmet sima 3D-ben, jó volt. Így itt a történetet és az igazi jelentős történéseket már nem annyira figyeltem, inkább a háttérmunkát és a részleteket (amikbe általában találkok rengeteg hibát!). Eddig komolyan azt gondoltam, hogy a súlyt (és itt most bolondnak lehet nézni) animált karaktereknél képtelenek voltak megoldani úgy, hogy az élethű legyen. Ilyen szempontból már kapott egy pipát a film. Az dolgok élethűen puffannak és nem túl légies a mozgásuk.
A következő bajom is evvel kapcsolatos: az animált szereplők és az élő színészek a legtöbb esetben nem voltak végig arányosak: itt is egy pipa! (Gyűrűk Urában a hobbit egyszer derékig ér, egyszer vállig...... hmmm)
Mélység: na a 3D-s verziónál nem éreztem ennyire jónak: imaxban hatalmas élmény. És itt jegyzem meg, hogy érdemes tornázni egy kicsit erre: simán rosszul lesz az ember. Mondták az elején, hogy ilyenkor szemüveg le, lefelé nézés és kis pihi, no én ezt átléptem: (túlságosan figyelni akartam) egyszerűen másra gondoltam, emlékeztettem az agyamat, hogy ez nem valóság. Elég is volt. (A szemüveget csak azért vettem le egyszer-kétszer, mert nyomta az orrom.)
Továbbá piros pont a színek-fények összhangért, a kidolgozottságért (mert nem nagyon voltak rossz és elhanyagolt hátterek és kellően volt minden szereplő és részlet bemutatva), a hangokért és a kiegyensúlyozottságért. Tényleg nem lankad a figyelem és mindenhol izgalmas. Volt egy-két pillanat, amikor megborzongtam. (Kellemesen...)
Egy pici, és megbocsájtható hibát találtam, de elkönyvelem annak, hogy ez egy kezdetleges dolog és csak egy kis kalandozás volt: a főszereplő arcát 1 helyen láttam animálva, na azt lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanakkor ezt ellensúlyozza a film végén a na-vi lány és a katonasrác ölelgtőssége: teljesen profi, nem érezni, hogy ez egy félig színészi-félig animációs jelenet.
Nagy élmény volt!
Férjemnek viszont nem ez a véleménye: szerinte nem volt Imax élmény, szerinte ugyanazt láttuk, mint sima 3D-ben. Nem tudom, hogy ez filmhiba, vagy mozihiba, de az tuti, hogy itt az Arénában én is észrvettem egy nyavajás foltot a vásznon, ami nagyon bosszantott az elején... De kit érdekel? Maga a film szuper: 5-ös.