Hímezgettem, gyöngyöztem, kövekkel díszítettem a csodás csipkéket és finom tüllöket. Nagyon élveztem! Köszönöm Bea!
2012. november 6., kedd
Új élet, új érzések
Az egyik legjobb dolog, ami történt velem eddig, hogy eldöntöttem, hogy a sulit végigviszem. Nem csak a tanult dolgok miatt, de a saját kis életem miatt is.
A suli nehéz időbeosztása miatt be költöztünk Budapestre. És ez egy igazán szuper dolog. Úgy érzem szabadon mozoghatok, a gondolataim is szárnyalnak, és csupa-csupa értékes tapasztalat vár rám és a családomra minden nap.
Miután ilyen menete van most az életünknek, sok dolog meg kell hogy változzon. Elsősorban az, amit itt mutatok- merthogy sok töprengés, kihagyás után, arra jutottam, hogy végül is én szeretem megosztani, azt, amit látok, ami hatással van rám. Ugyanakkor nem szeretem az ismétléseket... És bizony nagyon más ingerek érnek, mint eddig.
Egyre komolyabb szerepe van életemben a ruhatervezésnek, a változó divat gondolatának- ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy én át szeretnék menni egy divatblogba- ahol a legújabb, leg"trendibb" dolgokról számolok be..... Na azt azért nem. Inkább más az, amit én szeretek: a hangulatok, a részletek és a megvalósítások milyenségének összképe.
A név is, a mögötte lévő tartalom is és a hangulat is el fog térni, attól, amit eddig mutattam..... Remélem így is fog tetszeni másoknak. :)
A suli nehéz időbeosztása miatt be költöztünk Budapestre. És ez egy igazán szuper dolog. Úgy érzem szabadon mozoghatok, a gondolataim is szárnyalnak, és csupa-csupa értékes tapasztalat vár rám és a családomra minden nap.
Miután ilyen menete van most az életünknek, sok dolog meg kell hogy változzon. Elsősorban az, amit itt mutatok- merthogy sok töprengés, kihagyás után, arra jutottam, hogy végül is én szeretem megosztani, azt, amit látok, ami hatással van rám. Ugyanakkor nem szeretem az ismétléseket... És bizony nagyon más ingerek érnek, mint eddig.
Egyre komolyabb szerepe van életemben a ruhatervezésnek, a változó divat gondolatának- ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy én át szeretnék menni egy divatblogba- ahol a legújabb, leg"trendibb" dolgokról számolok be..... Na azt azért nem. Inkább más az, amit én szeretek: a hangulatok, a részletek és a megvalósítások milyenségének összképe.
A név is, a mögötte lévő tartalom is és a hangulat is el fog térni, attól, amit eddig mutattam..... Remélem így is fog tetszeni másoknak. :)
2012. június 8., péntek
A diplomások nagy napja
A 3. év végén diplomamunkaként egy minikollekciót kell elkészíteni, választott koncepció alapján. Változatosak és egyediek voltak a témaválasztások, és az elkészült darabok is különlegesek lettek.
6 db öltözetet elég sokan tudnak megvarrni pik-pak. De szerintem-most, hogy már mi is terveztünk 4 témára ilyen minikollekciót- nem is az a legnagyobb munka. Az egyes témák körbejárása, fotó és hangulati anyagok gyűjtése: hosszú éjszakák és nappalok mennek el vele- és, mintha az egész élet csak erről szólna- keresés a metrón, a boltokban, mások ruháin...... Minden, ami inspirálhat- bele a füzetbe és jöhet a tervezgetés. Több száz vázlat, ötlet és a végén csak 6 öltözet lesz.
Nagyon szépeket készítettek a lányok. Nekem a kedvencem ez az Art Deco inspirálta Tóth Cili tervezte nadrág és felső volt: Nagyon egyben volt a kollekció- egyszerű, kifinomult és bájosan határozott.
6 db öltözetet elég sokan tudnak megvarrni pik-pak. De szerintem-most, hogy már mi is terveztünk 4 témára ilyen minikollekciót- nem is az a legnagyobb munka. Az egyes témák körbejárása, fotó és hangulati anyagok gyűjtése: hosszú éjszakák és nappalok mennek el vele- és, mintha az egész élet csak erről szólna- keresés a metrón, a boltokban, mások ruháin...... Minden, ami inspirálhat- bele a füzetbe és jöhet a tervezgetés. Több száz vázlat, ötlet és a végén csak 6 öltözet lesz.
Nagyon szépeket készítettek a lányok. Nekem a kedvencem ez az Art Deco inspirálta Tóth Cili tervezte nadrág és felső volt: Nagyon egyben volt a kollekció- egyszerű, kifinomult és bájosan határozott.
Janoschek Angéla témaválasztása tetszett nekem a legjobban: Alíz Csodaországban. A film alapján. A színek és a hangulat teljesen magával ragadott: Édes pasztellek szigorú sötétkékkel, melyet a minta és a szabás tesz ellenállhatatlanná.
A többit is nagyon szerettem, jó volt ebben kicsit részt venni. Várom a következőt! További képek ITT!
2012. május 22., kedd
1/3
Vége az évnek, az elsőnek. Nagy lélegzet, pár nap átalvás és jön a kérdés, mit is lehet csinálni a "nyári szünetben"? Sok mindent, leginkább gyakorolni az elsajátítottakat, új lehetőségeket keresni és élni avval az ajánlattal, mely így a szünet első napján azonnal elkapott. :o
De azért nem szabad teljes ámulatba esni- még akkor is vissza kell ülnöm a padba 2 évre- szóval sajnos az ajánlat ugrik- de a lehetőség már biztató!
Nem mutattam dolgokat a suliból: elsősorban azért, mert még arra sem volt időm, hogy néha fotózzak, vagy egy-egy szép ünnepnapot kellően megünnepeljünk. Pedig Gréta 5 éves lett, a húsvétunk csodás volt és bizony a suliban is annyi mindent csináltunk, hogy igazából az éjszakai ébrenlét és én már jó barátok lettünk. Élni sem tudunk egymás nélkül. :S
Néha olyan feladatokat kapunk, hogy a lélegzetem eláll.... Például jó nagy gyűjtést kellett csinálni bogár képekből, amiket fel kellett dolgozni többféle képen is. 1. Varrni kellett 10 élethű bogarat- pont olyat, mint a kiválasztott képeken, 3d-ben, majd kellett divatképeket csinálni- melyek valahogy bogarasak lettek, és a végén kellett varrnunk egy boríték táskát, melyet a bogár inspirál. Igazából csak a 10 élethű bogár volt ebből vészes- a gyöngyözés, minden alkatrész külön megfestése, varrása, hímzése .... Sok volt na. És ilyenek lettek a képek:
De azért nem szabad teljes ámulatba esni- még akkor is vissza kell ülnöm a padba 2 évre- szóval sajnos az ajánlat ugrik- de a lehetőség már biztató!
Nem mutattam dolgokat a suliból: elsősorban azért, mert még arra sem volt időm, hogy néha fotózzak, vagy egy-egy szép ünnepnapot kellően megünnepeljünk. Pedig Gréta 5 éves lett, a húsvétunk csodás volt és bizony a suliban is annyi mindent csináltunk, hogy igazából az éjszakai ébrenlét és én már jó barátok lettünk. Élni sem tudunk egymás nélkül. :S
Néha olyan feladatokat kapunk, hogy a lélegzetem eláll.... Például jó nagy gyűjtést kellett csinálni bogár képekből, amiket fel kellett dolgozni többféle képen is. 1. Varrni kellett 10 élethű bogarat- pont olyat, mint a kiválasztott képeken, 3d-ben, majd kellett divatképeket csinálni- melyek valahogy bogarasak lettek, és a végén kellett varrnunk egy boríték táskát, melyet a bogár inspirál. Igazából csak a 10 élethű bogár volt ebből vészes- a gyöngyözés, minden alkatrész külön megfestése, varrása, hímzése .... Sok volt na. És ilyenek lettek a képek:
2012. február 11., szombat
Pucéran.....
....nagyjából így nézett ki a szoba.
De most már be van rendezve, használom és bizony csak arra nem jut időm, hogy igazán csinosítgassam. Kéne függöny, szép kis apróságok, amiktől az egész egy kerek valami lesz. De annyi már biztos, hogy ez a rekord gyorsaságú átalakítás (az építkezés 5 nap volt, takarítás 7....)meghozta eredményét. Ugyan kicsi és nem is látszik egy hatalmas helységnek, de csalóka. A nagy ablak és a jól elhelyezett bútoroknak köszönhetően a tárolóban (6 nm) elhelyezett több doboznyi anyag beköltözhetett. Rendben, rendszerezetten (mondjuk ez nem tarthat sokáig, ahogy ismerem magam...). Hatalmas- 2 és fél méteres asztal került az ablak alá, ahol szabadon elő hagyhatom a varrógépem, a tűket és ollókat. Nem mellesleg azért sem szól senki, hogy éppen nincs tip-top rend és én is megtalálok mindent (kivéve a varrógépem pedálját.....).
Több időt töltünk együtt és mégis mindenki készülget a saját dolgaival. Hihetetlen! Minden lelkiismeret-furdalás nélkül ülök le rajzolni, tervezni. Eddig mindig bennem volt, hogy nem lenne szabad, mert nagyon zavarja a családot. És ez fordítva is: Ők sem mertek kibontakozni. Ennek végre vége és érdekes módon Grétus is egyre nyitottabb az egyéni játékok felé. Magától kezdeményez és nem nekünk kell elmondani, hogy mivel és mikor játsszon.
A dolgozó most egy hűvösebb, munkára inspiráló hely, míg a nappali egy nagyon bensőséges, kellemes meleg szoba. A fények szerencsére nagyon jók lettek, és a színek is egy kicsit romantikus, kicsit lágy, ugyanakkor ingereket megkövetelő hangulatot adnak át. Sosem hittem volna, hogy ez lesz: de most piros (!!!) kiegészítőket keresek. Piros függönyt, piros kapót, sok meleg színt! Már majdnem kész....
Otthonunk lett végre a lakás.
2012. január 29., vasárnap
Az építkezés vége- és a dolgozó
Ugyan elmentek a munkások, de még nagyon nem vagyunk készen.
Most van az, hogy van 1 és egy fél üres szoba és holnap jön a bútor, meg kéne várni, de már iskolába kéne menni és még nyakig ér a por, akárhogy takarítok.
Szóval lesz ez jobb, de már most boldog vagyok. Ez a férjem összes negatív megnyilvánulása ellenére: Szép!
Ugyan nagyon hirtelen ugrottunk bele a dologba: kb. 1 hét alatt összeszedtük minden bátorságunkat és erőnket, hívtuk a szakembereket és uzsgyí....
A tervezés viszont már jó sok tapasztalatra épült: kitapasztaltuk, hogy hogy bírjuk egymást és hogy nem, amikor éjjel tanulnánk és varrnánk egymás mellett. Fallal elválasztva. Máshogy csak erős kompromisszumokkal.
Ezért lett az egy nagy szoba kettéválasztva: Lett egy 17 nm-es nappali és egy 9 nm-es dolgozó.
A dolgozó ugyan az enyém, de én azt gondolom nagyon összekovácsolja a családot: annyira kedves lett az ablaktól ami egy öreg fenyőre néz, hogy mindenki szeret oda bejárni.
Az volt az elképzelésem, hogy olyan légies helyiség legyen, ami nem hideg, de nem is sárgás, ugyanakkor lehet romantikus és napos.
Egy ideje már nagy kedvencem a korall színe: leginkább világoskékkel és fehérrel.
Valami tengeri hangulat uralkodik rajtam, de én félek a víztől. Megmaradok a szellős színvilágnál.
Most van az, hogy van 1 és egy fél üres szoba és holnap jön a bútor, meg kéne várni, de már iskolába kéne menni és még nyakig ér a por, akárhogy takarítok.
Szóval lesz ez jobb, de már most boldog vagyok. Ez a férjem összes negatív megnyilvánulása ellenére: Szép!
Ugyan nagyon hirtelen ugrottunk bele a dologba: kb. 1 hét alatt összeszedtük minden bátorságunkat és erőnket, hívtuk a szakembereket és uzsgyí....
A tervezés viszont már jó sok tapasztalatra épült: kitapasztaltuk, hogy hogy bírjuk egymást és hogy nem, amikor éjjel tanulnánk és varrnánk egymás mellett. Fallal elválasztva. Máshogy csak erős kompromisszumokkal.
Ezért lett az egy nagy szoba kettéválasztva: Lett egy 17 nm-es nappali és egy 9 nm-es dolgozó.
A dolgozó ugyan az enyém, de én azt gondolom nagyon összekovácsolja a családot: annyira kedves lett az ablaktól ami egy öreg fenyőre néz, hogy mindenki szeret oda bejárni.
Az volt az elképzelésem, hogy olyan légies helyiség legyen, ami nem hideg, de nem is sárgás, ugyanakkor lehet romantikus és napos.
Egy ideje már nagy kedvencem a korall színe: leginkább világoskékkel és fehérrel.
Valami tengeri hangulat uralkodik rajtam, de én félek a víztől. Megmaradok a szellős színvilágnál.
Ezek a kellemes hangulatok segítenek majd a munkában. :D
2012. január 24., kedd
A rombolás
Elég nehéz volt az elmúlt pár hónap emiatt a lakáseladás miatt. Próbáltuk eladni így is, úgy is. Nem ment. Megkaptuk a levelet is: aki el akar törleszteni, annak bizony január 30-ig ki kell fizetnie mindent. Na ez az, ami nekünk nem sikerült. Ugyan még nincs január 30, de az már látszik, hogy itt senki nem fizet nekünk semmit a lakásért, így befejeztük a hirdetését. Már nem eladó!
SŐT! Nemhogy nem adjuk el: felújítjuk! Múltkor a konyhát csináltuk, most jön a nappali.
Háhá!
De nem ilyen egyszerű ám: nappali és dolgozó lesz! Az én dolgozóm, egy különálló szoba! Méghozzá büntiből: túl hangosan punchingolok és nagy a kupi körülöttem! :/ Így van! Ez már csak evvel jár.
Gyors döntés, gyors lépések, erre ma reggel 7-kor, amikor még csipás szemmel pizsiben kikeltünk az ágyból már itt is voltak a munkások. Ők megleptek minket, mi meg őket. :P
De a munkának úgy neki láttak, hogy délben már azt hittem holnap full készen vagyunk- holott elég nagy munkának látszik:
1 ablak cseréje- új áthidalóval, 1 fal építése, 1 ajtó beszerelése, 3 helyiség festése, villanyszerelés és dobozolás. Ebből már csak a villanyszerelés, az ajtó és a festés hiányzik+ a járulékos munka, amikben a java rejlik szerintem. Pl. a KÜSZÖB! - ami azért érdekes, mert mindenki tereli.... Csak nem nehéz egy- küszöböt csinálni? Nem értem.
De lelkes vagyok, és örülök, hogy maradunk.
Szeretem a kilátást, szeretem a környéket, az ovit és a csöndet!
SŐT! Nemhogy nem adjuk el: felújítjuk! Múltkor a konyhát csináltuk, most jön a nappali.
Háhá!
De nem ilyen egyszerű ám: nappali és dolgozó lesz! Az én dolgozóm, egy különálló szoba! Méghozzá büntiből: túl hangosan punchingolok és nagy a kupi körülöttem! :/ Így van! Ez már csak evvel jár.
Gyors döntés, gyors lépések, erre ma reggel 7-kor, amikor még csipás szemmel pizsiben kikeltünk az ágyból már itt is voltak a munkások. Ők megleptek minket, mi meg őket. :P
De a munkának úgy neki láttak, hogy délben már azt hittem holnap full készen vagyunk- holott elég nagy munkának látszik:
1 ablak cseréje- új áthidalóval, 1 fal építése, 1 ajtó beszerelése, 3 helyiség festése, villanyszerelés és dobozolás. Ebből már csak a villanyszerelés, az ajtó és a festés hiányzik+ a járulékos munka, amikben a java rejlik szerintem. Pl. a KÜSZÖB! - ami azért érdekes, mert mindenki tereli.... Csak nem nehéz egy- küszöböt csinálni? Nem értem.
De lelkes vagyok, és örülök, hogy maradunk.
Szeretem a kilátást, szeretem a környéket, az ovit és a csöndet!
2012. január 17., kedd
Ruhák, álmok, habos dolgok...
Be kell valljam, a ruhakészítéstől- annak ellenére, hogy sokáig tanultam, meg szabász a végzettségem- rettegek. Mindig úgy érzem, hogy silány és könnyen bóvliba sorolható dolgokat csinálok. (Ennek talán az is az oka, hogy ritkán találkozok olan magas minőséggel, amit példamutatónak tartok- jól van, na maximalista vagyok....)
De mostanában jött egy elhatározás: mindenképpen fogok varrni ruhákat, annál is inkább, mert úgy érzem meg van az irány, amit szeretnék mívelni. Nem, nem esküvői ruhákat szeretnék csinálni.
Mindig is vonzott egy-egy kor sajátságos, egyedi és könnyen beazonosítható stílusa, technológiája. Ugyanakkor az újraértelmezés, új anyagok felhasználása és más szemléletbe állítása is tetszik. Legyen egy ruhának mesélni valója. Mondjon valamit a koráról, a szerepéről, mibenlétéről.
Ettől az egész egy kicsit teátrális lesz, de talán nem is baj: hiszen korunkban annyira leegyszerűsödött az öltözködés, hogy egyre többen fordulnak színkörökhöz, kis társulatokhoz, szerepet játszó egyesülésekhez, csoportokhoz, mert vágynak egy-egy korszak eszenciájára.
Én meg arra vágyok, hogy kosztümöket készíthessek. Ennek jegyében mostanában sok próbálkozás lesz.
Az első ilyen próbálkozás ez a kedves kis csipkés szösszenet lett. Nincs megvarrva! Csak gombostűzve került a babára. Ennek az az egyszerű oka, hogy tartom magam Anyukámmal kötött megállapodásunkhoz: Mama által készített csipkét nem használok ilyen célra.
De próbálkozásnak megérte: Őszintén megvallva szívesen varrnám az egészet össze apró kis öltésekkel, majd díszíteném leheletnyi gyöngyökkel.
De mostanában jött egy elhatározás: mindenképpen fogok varrni ruhákat, annál is inkább, mert úgy érzem meg van az irány, amit szeretnék mívelni. Nem, nem esküvői ruhákat szeretnék csinálni.
Mindig is vonzott egy-egy kor sajátságos, egyedi és könnyen beazonosítható stílusa, technológiája. Ugyanakkor az újraértelmezés, új anyagok felhasználása és más szemléletbe állítása is tetszik. Legyen egy ruhának mesélni valója. Mondjon valamit a koráról, a szerepéről, mibenlétéről.
Ettől az egész egy kicsit teátrális lesz, de talán nem is baj: hiszen korunkban annyira leegyszerűsödött az öltözködés, hogy egyre többen fordulnak színkörökhöz, kis társulatokhoz, szerepet játszó egyesülésekhez, csoportokhoz, mert vágynak egy-egy korszak eszenciájára.
Én meg arra vágyok, hogy kosztümöket készíthessek. Ennek jegyében mostanában sok próbálkozás lesz.
Az első ilyen próbálkozás ez a kedves kis csipkés szösszenet lett. Nincs megvarrva! Csak gombostűzve került a babára. Ennek az az egyszerű oka, hogy tartom magam Anyukámmal kötött megállapodásunkhoz: Mama által készített csipkét nem használok ilyen célra.
De próbálkozásnak megérte: Őszintén megvallva szívesen varrnám az egészet össze apró kis öltésekkel, majd díszíteném leheletnyi gyöngyökkel.
2012. január 10., kedd
Meghívó
Félévi vizsgaként a suliban, úgynevezett "kipakolásra" készültünk, ahol a legtöbb, év közben készült munkánkat kiraktuk. (Tehát a jobbakat!!!)
Érdekes egyvelege ez egy-egy téma többféle feldolgozásának, és "divat" irányú megmutatkozásának. Az első és második évfolyamos hallgatók legérdekesebb, legszebb alkotásai vannak kiállítva. Textiltrendek, mintagyűjtemények, kollázsok, elkészült ruhadarabok, babák.
Aki esetleg nem tudna eljönni, de kíváncsi rá, annak tudom ajánlni ezt a képtárat, ahová még a héten több fotót is feltöltök. (...bár ezek a fényképek közel sem tükrözik jól a valóságot!)
Érdekes egyvelege ez egy-egy téma többféle feldolgozásának, és "divat" irányú megmutatkozásának. Az első és második évfolyamos hallgatók legérdekesebb, legszebb alkotásai vannak kiállítva. Textiltrendek, mintagyűjtemények, kollázsok, elkészült ruhadarabok, babák.
Nyitott nap is lesz Január 14-én, 9 és 16 óra között, a Váci út 60-as szám alatt.
Szeretettel meghívunk mindenkit, aki kicsit is kíváncsi a Divat művészi irányú oktatására, vagy pusztán csak szeretne szép és ügyes alkotásokat látni!
Szeretettel meghívunk mindenkit, aki kicsit is kíváncsi a Divat művészi irányú oktatására, vagy pusztán csak szeretne szép és ügyes alkotásokat látni!
Aki esetleg nem tudna eljönni, de kíváncsi rá, annak tudom ajánlni ezt a képtárat, ahová még a héten több fotót is feltöltök. (...bár ezek a fényképek közel sem tükrözik jól a valóságot!)
2012. január 8., vasárnap
...és még egy lapát
Áruljuk a lakásunkat továbbra is, sőt, már lepaktáltam az ördöggel is - 4 ingatlanost felkértem, hogy segítsen az értékesítésben- csak az az egyetlen lakáshitelünk rendezve legyen. Nem nagy kérés: csak azt szeretném, ha valaki beállítana és élből kifizetné a lakásunk árát, ami pont annyi (kicsit kevesebb), mint a hitelünk összege.
De jó lesz ez nekünk?
Egy részről igen, hiszen szabadságunk gátja: a hitel- törlődik, ami jó! És ismervén a terveinket, mindenki beláthatja, hogy ez az ésszerű út is: mi nem szeretnénk az országban maradni, külföldre vágyunk, munkát is ott találnánk izgalmasabbat. (Tegnap utánajártam: pl. Londonban egy magamféle végzettséggel rendelkező, nemcsak, hogy munkát találhat- mert keresnek- hanem megkeres kb. 500-800 ezer forintnyi fontot.-persze ott is kérdéses- gondolom elég sokan szeretnének ott dolgozni.)
De ha esetleg maradnánk, akkor is jobb, ha nincs adósságunk és szabadabban mozoghatunk .... albérletek között.
És itt sokan azt kérdezik, hogy miért jobb az albérlet nekünk, és miért nem maradunk a hitelnél, hiszen avval legalább a sajátunkat fizetjük. Mert egy hitelnél- legalábbis a mienknél- nem lehet csak úgy ugrálni. Pedig nagyobb, más elosztású lakásra lenne szükségünk. Változik az életünk, na!
És egy-két ok, a hitel fizetése mellett: ha minden talaj megmozdul ebben az országban és a lapátunkkal a pénzt fogjuk sepregetni: lesz fedél a fejünk fölött, amíg egy banknál hatalmasabb erő el nem veszi. (mondjuk a korábban említett 2 ajtós szekrények.)
Persze Grétának sem kell ovit váltani, maradhatunk a csodálatos egyedülálló kilátásunk mellett. Megmaradnak a szokásaink (amik ugye uralnak) és a szilvesztereket és az augusztus 20-ai tűzijátékot is borozgatva nézhetjük. Ezek elég erős érvek!
De! Fel kell adnom az iskolámat, ami igazából elég rosszul érint: ez lenne a második alkalom, hogy el kell dobnom a tanulmányaimat, amiket komolyan veszek. És persze nem azért készítem éjjelenként a beadandókat, hogy után számba se vegyenek a munkaerő-piacon.
Ma egy ismerősöm igen megnyugtató válaszokkal szándékozott szolgálni:
Ne idegeskedjek: az idő mindent helyére tesz. - Bizonyára így is van, de azért el kell gondolkodni bizonyos lépésekkor: vajon milyen hatása lesz a jövőnkre, a lányom jövőjére? Mert csinálhatok én semmit és várhatom a jószerencsét, de akkor egy idő után azt fogom észre venni, hogy elszállt felettem az idő, nem biztos, hogy a változások, amiket vártam megtörténtek, és lehet, hogy még nagyobbak a bajok: Én láttam már erre több példát is.
A másik, amin nagyon megdöbbentem, hogy ez az illető azt feltételezi, hogy a hitelét egy idő után már nem kell törlesztenie, mivel belátják a bankok (!), hogy az árfolyam-különbözet miatt Ő már elég sokat fizetett, így visszaszámolják az eredeti árfolyamra, és minden rendben lesz.
Az lenne a kérdésem, hogy van még olyan, aki ezt így látja?
Komolyan kérdezem, mert akkor lehet, hogy én maradok ki valami nagyon fontos dologból.
De én nem hiszem, hogy a mumus bankok úgy gondolnák, hogy a 4-5 évvel ezelőtti árfolyam visszahozható.
Talán nincs igazam, de ez az én fejemben így néz ki:
Van egy ország, akinek vannak hitelei, befektetői, tulajdonai, munkásai és saját értéke, melyet a gazdaság menete határoz meg. Érthető ez: ha valaki sokat dolgozik (pl. sok takarót készít) nagyobb eséllyel ad el többet- nagyobb a bevétele. De ha ez a termelés valamilyen oknál fogva megáll, akkor nem lesz pénz- kell a hitel. Na így van ez nagyban is: ha van sok termelést ellátó cég, akkor van mibe fektetni, de ha nincs akkor a már meglévő befektetők is elviszik a pénzüket.
És mindennek van értéke, pénzbeli értéke- ez a kapitalista társadalom alapja (lentebb már említettem). A mi értékünk most kevés: nincs rengeteg gyárunk, egyedi értékünk, ellenben van rengeteg tartozásunk és rossz munkamorálunk, hangulatunk. Erre hogy építsenek a befektetők? Vagy inkább legyen az, hogy elkezdünk egyfajta belkereskedelmet és magunk között ellátjuk saját igényeinket? Az is járható út, de akkor lehet, hogy nem lesz annyi szép autó az utcákon, nem lesz iphone, 3d tv és fantasztikus indiai kifőzde. De lehet, hogy lesz munka, emberi érték, becsület és szorgalom- az alapja a jó társadalomnak. Az jó!
Jól el kalandoztam....
Szóval mi lesz a lakással?
De jó lesz ez nekünk?
Egy részről igen, hiszen szabadságunk gátja: a hitel- törlődik, ami jó! És ismervén a terveinket, mindenki beláthatja, hogy ez az ésszerű út is: mi nem szeretnénk az országban maradni, külföldre vágyunk, munkát is ott találnánk izgalmasabbat. (Tegnap utánajártam: pl. Londonban egy magamféle végzettséggel rendelkező, nemcsak, hogy munkát találhat- mert keresnek- hanem megkeres kb. 500-800 ezer forintnyi fontot.-persze ott is kérdéses- gondolom elég sokan szeretnének ott dolgozni.)
De ha esetleg maradnánk, akkor is jobb, ha nincs adósságunk és szabadabban mozoghatunk .... albérletek között.
És itt sokan azt kérdezik, hogy miért jobb az albérlet nekünk, és miért nem maradunk a hitelnél, hiszen avval legalább a sajátunkat fizetjük. Mert egy hitelnél- legalábbis a mienknél- nem lehet csak úgy ugrálni. Pedig nagyobb, más elosztású lakásra lenne szükségünk. Változik az életünk, na!
És egy-két ok, a hitel fizetése mellett: ha minden talaj megmozdul ebben az országban és a lapátunkkal a pénzt fogjuk sepregetni: lesz fedél a fejünk fölött, amíg egy banknál hatalmasabb erő el nem veszi. (mondjuk a korábban említett 2 ajtós szekrények.)
Persze Grétának sem kell ovit váltani, maradhatunk a csodálatos egyedülálló kilátásunk mellett. Megmaradnak a szokásaink (amik ugye uralnak) és a szilvesztereket és az augusztus 20-ai tűzijátékot is borozgatva nézhetjük. Ezek elég erős érvek!
De! Fel kell adnom az iskolámat, ami igazából elég rosszul érint: ez lenne a második alkalom, hogy el kell dobnom a tanulmányaimat, amiket komolyan veszek. És persze nem azért készítem éjjelenként a beadandókat, hogy után számba se vegyenek a munkaerő-piacon.
Ma egy ismerősöm igen megnyugtató válaszokkal szándékozott szolgálni:
Ne idegeskedjek: az idő mindent helyére tesz. - Bizonyára így is van, de azért el kell gondolkodni bizonyos lépésekkor: vajon milyen hatása lesz a jövőnkre, a lányom jövőjére? Mert csinálhatok én semmit és várhatom a jószerencsét, de akkor egy idő után azt fogom észre venni, hogy elszállt felettem az idő, nem biztos, hogy a változások, amiket vártam megtörténtek, és lehet, hogy még nagyobbak a bajok: Én láttam már erre több példát is.
A másik, amin nagyon megdöbbentem, hogy ez az illető azt feltételezi, hogy a hitelét egy idő után már nem kell törlesztenie, mivel belátják a bankok (!), hogy az árfolyam-különbözet miatt Ő már elég sokat fizetett, így visszaszámolják az eredeti árfolyamra, és minden rendben lesz.
Az lenne a kérdésem, hogy van még olyan, aki ezt így látja?
Komolyan kérdezem, mert akkor lehet, hogy én maradok ki valami nagyon fontos dologból.
De én nem hiszem, hogy a mumus bankok úgy gondolnák, hogy a 4-5 évvel ezelőtti árfolyam visszahozható.
Talán nincs igazam, de ez az én fejemben így néz ki:
Van egy ország, akinek vannak hitelei, befektetői, tulajdonai, munkásai és saját értéke, melyet a gazdaság menete határoz meg. Érthető ez: ha valaki sokat dolgozik (pl. sok takarót készít) nagyobb eséllyel ad el többet- nagyobb a bevétele. De ha ez a termelés valamilyen oknál fogva megáll, akkor nem lesz pénz- kell a hitel. Na így van ez nagyban is: ha van sok termelést ellátó cég, akkor van mibe fektetni, de ha nincs akkor a már meglévő befektetők is elviszik a pénzüket.
És mindennek van értéke, pénzbeli értéke- ez a kapitalista társadalom alapja (lentebb már említettem). A mi értékünk most kevés: nincs rengeteg gyárunk, egyedi értékünk, ellenben van rengeteg tartozásunk és rossz munkamorálunk, hangulatunk. Erre hogy építsenek a befektetők? Vagy inkább legyen az, hogy elkezdünk egyfajta belkereskedelmet és magunk között ellátjuk saját igényeinket? Az is járható út, de akkor lehet, hogy nem lesz annyi szép autó az utcákon, nem lesz iphone, 3d tv és fantasztikus indiai kifőzde. De lehet, hogy lesz munka, emberi érték, becsület és szorgalom- az alapja a jó társadalomnak. Az jó!
Jól el kalandoztam....
Szóval mi lesz a lakással?
2012. január 7., szombat
Most akkor mi van?
Igazából lehet, hogy átmegy a blogom valami elmélkedős, ilyen-olyan gondolatokat tartalmazó masszává. De hisz ez is az én véleményem, gondolatom.
Talán tegnapi volt életem egyik leggörcsösebb napja, és úgy hiszem ilyenek és még rosszabbak várnak ránk.
A rossz, félreérthető és ijesztő kommunikáció olyan tettekre kényszerítik az amúgy normális észjárású embereket, mely igenis rossz irányba viszi az életet.
Most már nem érdekel ki mit mond: nyíltan írok a gondolataimról, aztán majd megint kapok a fejemre- nem érdekel! Ez a véleményem!
Van egyszer az a rettenet a levegőben, hogy Atya, ég! Itt az államcsőd a nyakunkon és senki nem mond hivatalosan semmit. Jah! De a tettek... Szerintem azok nagyon sokatmondóak.
1-2 példa:
Megszületett egy törvény, mely szerint ha valaki tetten ér a házában, telkén egy betörőt, aki rá támad- jogosan megvédheti magát bármely eszközzel. (pl. volt a bácsi, aki áramot vezetett a kerítésébe- jogos-e az önvédelem ilyen szinten, vagy nem???)
Nos evvel a törvénnyel nekem 2 nagyobb problémám is van:
1: Van a (csak példa a saját beteg agyamból) dühös sógornő: haragszik x kisasszonyra, mondjuk 50 ezer forint kölcsön miatt, amit x kisasszony nem fizetett vissza. Egyszer csak trükkösen elcsalja a házába a sógornő, majd egy székkel úgy fejbeveri, hogy x kisasszony belehal. Ez volt a titkolt cél (dühből), de amikor kijön a rendőrség csak annyit vall, hogy x kisasszony betört, mert ismét pénzt kért, mire a sógornő elutasította, ekkor jött a "támadás". Természetesen a sógornő csak önvédelemből emelte fel a széket és vágta a nő fejéhez...... Bírósági ítélet, dec. 30-ai törvény értelmében (asszem akkori....): ÁRTATLAN!!! - De persze ő egy gyilkos, hiszen előre megfontoltan cselekedett, de a bíróság a törvény értelmében nem vizsgálja ki az esetet alaposan, hiszen ÖNVÉDELEM!
Majd egy másik globálisabb példa: (Csak úgy fikciókén!!!)
Államcsőd van, elértéktelenedett a forint, söprik a pénzt az utcán, de kenyér, krumpli sehol nincs! (Ez már elég dúrva, nem?) Elkezdődik a rablás, betörés időszaka. Munkanélküliek tömkelege próbál értékhez jutni, hogy a semmit megvehesse,vagy hogy az adósságait (mondjuk a fedélhez a feje fölött!!) rendezze, különben nagy 2 ajtós behajtók így vagy úgy behajtják- mondjuk eladják a 15 éves lányát arabokhoz táncolni (!). Önvédelemből ezeket az embereket lelőhetik a tulajdonosok. Nagy kivizsgálásra szegény eladósodottnak a családja ne számítson, mert a bíróság e törvényre hivatkozva nem fogja megnézni a történteket. Nem kell kivizsgálás és persze a fegyverét minden tulajdonos használhatja ÖNVÉDELEMBŐL.
Hm.... Ilyen az előjáték....
Más: megfigyelhető egy tendencia mostanában: ami híradóban elhangzik, annak pont az ellentetje történik 2 héten belül. Így nekem az lenne a kérdésem: Bank betétjeimet hova és mikor tegyem?
..... persze adott a feltételezés, hogy van. Mert ha van, akkor kiviszem az országból, jó messzire- evvel rontom a bankom állapotát- rontom az ország megítélését és a gazdaságot, a forintot és a hitelek törlesztésének lehetőségét, rontom a munkahelyeket, az önkormányzatok bevételét....stb. De én jogosan féltem a saját megtakarításom. Hiszen ha már lapáttal kell söpörni a pénzt, akkor talán jól fog jönni, hogy nekem több van, mint másnak. Nem?
De ha ezért a sok pénzért így-sem úgy sem kapok krumplit és kenyeret, akkor mi van?
Na ez a válság szerintem!
Ez az a válság, amikor minden család, minden ember érzi, hogy nagy a baj.
Most van ilyen állapot? Nincs! Lehet venni kenyeret, van krumli, de tej is! Igaz nem olcsó, sőt 2012-ben kiérdemeltük a jó drága tejfölt is, de még van.
Tehát: Igen, szerintem függ attól az ország gazdasági állapota, hogy egyes minősítő atyaúristenek hova sorolják- mert ez törvény!- de amíg vannak emberek, aki dolgoznak azért, hogy legyen tej, kenyér és krumpli, addig van gazdaság. Igazi csőd talán nem is lesz, csak azoknak, aki tartoznak valami atyaúristen felé..... Mint MI!
Talán tegnapi volt életem egyik leggörcsösebb napja, és úgy hiszem ilyenek és még rosszabbak várnak ránk.
A rossz, félreérthető és ijesztő kommunikáció olyan tettekre kényszerítik az amúgy normális észjárású embereket, mely igenis rossz irányba viszi az életet.
Most már nem érdekel ki mit mond: nyíltan írok a gondolataimról, aztán majd megint kapok a fejemre- nem érdekel! Ez a véleményem!
Van egyszer az a rettenet a levegőben, hogy Atya, ég! Itt az államcsőd a nyakunkon és senki nem mond hivatalosan semmit. Jah! De a tettek... Szerintem azok nagyon sokatmondóak.
1-2 példa:
Megszületett egy törvény, mely szerint ha valaki tetten ér a házában, telkén egy betörőt, aki rá támad- jogosan megvédheti magát bármely eszközzel. (pl. volt a bácsi, aki áramot vezetett a kerítésébe- jogos-e az önvédelem ilyen szinten, vagy nem???)
Nos evvel a törvénnyel nekem 2 nagyobb problémám is van:
1: Van a (csak példa a saját beteg agyamból) dühös sógornő: haragszik x kisasszonyra, mondjuk 50 ezer forint kölcsön miatt, amit x kisasszony nem fizetett vissza. Egyszer csak trükkösen elcsalja a házába a sógornő, majd egy székkel úgy fejbeveri, hogy x kisasszony belehal. Ez volt a titkolt cél (dühből), de amikor kijön a rendőrség csak annyit vall, hogy x kisasszony betört, mert ismét pénzt kért, mire a sógornő elutasította, ekkor jött a "támadás". Természetesen a sógornő csak önvédelemből emelte fel a széket és vágta a nő fejéhez...... Bírósági ítélet, dec. 30-ai törvény értelmében (asszem akkori....): ÁRTATLAN!!! - De persze ő egy gyilkos, hiszen előre megfontoltan cselekedett, de a bíróság a törvény értelmében nem vizsgálja ki az esetet alaposan, hiszen ÖNVÉDELEM!
Majd egy másik globálisabb példa: (Csak úgy fikciókén!!!)
Államcsőd van, elértéktelenedett a forint, söprik a pénzt az utcán, de kenyér, krumpli sehol nincs! (Ez már elég dúrva, nem?) Elkezdődik a rablás, betörés időszaka. Munkanélküliek tömkelege próbál értékhez jutni, hogy a semmit megvehesse,vagy hogy az adósságait (mondjuk a fedélhez a feje fölött!!) rendezze, különben nagy 2 ajtós behajtók így vagy úgy behajtják- mondjuk eladják a 15 éves lányát arabokhoz táncolni (!). Önvédelemből ezeket az embereket lelőhetik a tulajdonosok. Nagy kivizsgálásra szegény eladósodottnak a családja ne számítson, mert a bíróság e törvényre hivatkozva nem fogja megnézni a történteket. Nem kell kivizsgálás és persze a fegyverét minden tulajdonos használhatja ÖNVÉDELEMBŐL.
Hm.... Ilyen az előjáték....
Más: megfigyelhető egy tendencia mostanában: ami híradóban elhangzik, annak pont az ellentetje történik 2 héten belül. Így nekem az lenne a kérdésem: Bank betétjeimet hova és mikor tegyem?
..... persze adott a feltételezés, hogy van. Mert ha van, akkor kiviszem az országból, jó messzire- evvel rontom a bankom állapotát- rontom az ország megítélését és a gazdaságot, a forintot és a hitelek törlesztésének lehetőségét, rontom a munkahelyeket, az önkormányzatok bevételét....stb. De én jogosan féltem a saját megtakarításom. Hiszen ha már lapáttal kell söpörni a pénzt, akkor talán jól fog jönni, hogy nekem több van, mint másnak. Nem?
De ha ezért a sok pénzért így-sem úgy sem kapok krumplit és kenyeret, akkor mi van?
Na ez a válság szerintem!
Ez az a válság, amikor minden család, minden ember érzi, hogy nagy a baj.
Most van ilyen állapot? Nincs! Lehet venni kenyeret, van krumli, de tej is! Igaz nem olcsó, sőt 2012-ben kiérdemeltük a jó drága tejfölt is, de még van.
Tehát: Igen, szerintem függ attól az ország gazdasági állapota, hogy egyes minősítő atyaúristenek hova sorolják- mert ez törvény!- de amíg vannak emberek, aki dolgoznak azért, hogy legyen tej, kenyér és krumpli, addig van gazdaság. Igazi csőd talán nem is lesz, csak azoknak, aki tartoznak valami atyaúristen felé..... Mint MI!
2012. január 5., csütörtök
Egy új generációt!
Lehetne sorolni számos indokot, hogy miért és mitől lesz diktatórikus egy kormányzat és lehet olyan ellenpéldákat is mondani, ahol egy diktatórikus rendszer ellenére virágzást és felemelkedést hozott a vezetés.
Csak úgy mellékesként: Annak idején a diktátor szerepét a demokrácia képviselői egy kinevezett vezérre bízták. Amikor teljesítette kötelességét és felvirágoztatta a társadalmat, gazdaságot, kultúrát: lemondott magától. Ez volt a helyes, a elvárható és követhető. És mitől lett a történelem oly korcs? Attól, hogy ezen diktátorok nem mondanak le. Saját gőgös és pöffeszkedő életüket a társadalom felé helyezték, majd ezek törvényszerűen bomlani kezdtek- hanyatlásnak indultak, melynek a vége a vissza-vissza térő forradalom zápor és anarchia.
Abban talán mindenki egyet ért, hogy a kapitalista rendszer nem az egyenlő erőfelek igazságos küzdelméről szól, és azt sem lehet vitatni, hogy az elsődleges mozgatórugója a pénz. Vallás, erkölcs, társadalmi értékek felett áll a rendszerben, hiszen az elv az, hogy pénzen mindent meg lehet vásárolni. Talán mégsem.... Merthogy az alap értékek (melyek egyszerűen feledésbe merülnek a kényelem miatt) mint a szeretet, összetartás, becsületesség, tisztelet megvásárolhatatlanok egy őszinte világban. A kérdés már csak az, hogy hány olyan őszinte ember van, aki képes lenne egy ilyen társadalomban élni? Nem hiszem, hogy sok- bizalmatlan vagyok!
Genetikusan lesznek kódolva bűnök belénk: Gondoljunk csak bele: a történelemben az utóbbi 6-700 év a magyarság számára a küzdelemről, a háborgásról és az ellenállásról szólt. Mindegy mi és ki ellen: ellenálltak őseink. Majd a 2 világháború hozott még egy igen erős érzelmet: a rettegést! Ha egy ember 4-5 éven keresztül folyamatosan retteg, majd fél 30 éven keresztül: nem adhat tovább olyan géneket, melyek ezeket ne tartalmaznák. És a kapott génjeink adottak, azokon változtatni életen át tartó munka és természetes énünkkel való ellenállás lenne. Talán nincs igazam, de valahogy én így magyarázok meg dolgokat, így tudom azt megmagyarázni, hogy egész egyszerűen képtelenek itthon az emberek normálisan egymással kommunikálni, élni.
Nekem fogalmam sincs, hogy mi lenne jó Magyarországnak, és talán elképzelések vannak, de valószínű, hogy az sokaknak nem tetszenének. Bizony én a munkával, oktatással kezdeném az orvoslást: A munkához való hozzáállás ebben az országban egészen megdöbbentő: Ha az ember dolgozik, akkor sok adót fizet, ha nem dolgozik kap valamennyi támogatást, és ha feketén dolgozik, mert mondjuk nincs más választása megbüntetik. Ha van munka, akkor miért nem jobb, ha jó munka van, akkor meg gőgösség is van. És ha nincs munka, akkor meg depresszió van. De nagyon kevés olyan embert ismerek, akik örül a munkájának és élvezettel, szeretettel és kitartással csinálná. Vagy ha az állástalanok közé tartozik, akkor meg mindent megtesz azért, hogy valami értelmet adjon életének. Nem sok ilyen van. Ezen csak magunk tudunk változtatni- más nem!
Mi lenne, ha arra oktatnánk gyermekeinket, hogy a munka a legnagyobb kincs az életükben (önbizalom, megbecsülés, tisztelet) és a családjuknak és jövőjüknek evvel kedveznek a legtöbbet (szeretet, odaadás, nyugdíj...).
Nem! Nem divat dolgozni, ellenben nagy szép képű tv-re igényt tartani, elképesztő kocsikat lízingre vásárolni még mindig megy. És egész érdekes, hogy a válság után a nagyértékű, luxuscikkek továbbra is fogytak. Ezek szerint pénz van itthon valahol, valakinél. És közben vannak családok, ahol kereset már nincs, hiteltörlesztésnek kéne lennie és nyomor az van.
Nem hiszem, hogy csak a politika okolható ezért. De eszemben sem lenne védeni egy ilyen össze-vissza bandát, mint a mai politikai elit!
Naiv vagyok, tudom: de ez így nincs rendjén. Talán én is a megvetendőek közé tartozom, aki elmondások alapján többre tartja a lecserélt rendszert? Mert ott legalább lehetett dolgozni, ha valaki tényleg akart. Itt és most megfeszülnek kínjukban azok, akik állást keresnek.
Sajnálom az országot és sajnálom, hogy nem látszik kiút. De talán (!) egyszer majd lesz egy olyan új generáció, aki elég innovatív és kreatív lesz ahhoz, hogy mindent gyökereinél rendbe tegyen.
2012. január 2., hétfő
Új év és megvalósítandó tervek
Pont 1 évvel ezelőtt, konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy merre fog vezetni az utam 2011-ben. És sok akadály, nehézség jött közbe, mégis sikerült továbbmenni, így végül azt mondhatom, hogy a 2011-es év az én életemben a legnagyobb előrelépés volt.
Talán az kellett, hozzá, hogy az álmokat, melyek egész egyszerűen elérhetetlennek tűntek, kimondtam, úgy, hogy mások számára is érthető és világos legyen, majd elkezdtem minden tőlem telhetőt megtenni értük.
Hosszú, fárasztó és rögös út ez, de már most finomabb minden porszeme, mint az eddigi céltalan tévútjaimnak. És igazából nem történt semmi nagyobb változás: pusztán annyi, hogy nem elérhetetlennek és megfoghatatlannak tűnik, hanem olyas valaminek, amit kemény munkával el lehet érni.
2012-ben is folytatom ezt a hozzáállást! Megyek arra, amerre eredetileg elgondoltam, és minden egyes morzsát, mely elém kerül felveszek, hogy később hasznát vegyem. Vannak ilyenek, és úgy vettem észre, hogy a legváratlanabb helyeken és időpontokban kerülnek elém.
Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy szükségem van rá, hogy könnyebb legyek és a múlt rám ragadt terheit ledobjam. Így könnyebb lesz talán. Tehát a régi, már természetessé vált dolgoktól is meg fogok szabadulni, hogy valami újat és jobbat tudjak magamból mutatni.
És csak egy pár kis részlet, melyek megvalósításra várnak 2012-ben:
Szeretném, ha túl tudnám tenni magam legnagyobb félelmeimen. Talán ez lesz a legnehezebb, hiszen elég nehéz nagyon régi berögzüléseken illetve félelmeken túllépni. Most ez következik:
Pusztán egészségügyi okokból:
És a szakmába is valami számomra újat szeretnék kipróbálni:
Talán az kellett, hozzá, hogy az álmokat, melyek egész egyszerűen elérhetetlennek tűntek, kimondtam, úgy, hogy mások számára is érthető és világos legyen, majd elkezdtem minden tőlem telhetőt megtenni értük.
Hosszú, fárasztó és rögös út ez, de már most finomabb minden porszeme, mint az eddigi céltalan tévútjaimnak. És igazából nem történt semmi nagyobb változás: pusztán annyi, hogy nem elérhetetlennek és megfoghatatlannak tűnik, hanem olyas valaminek, amit kemény munkával el lehet érni.
2012-ben is folytatom ezt a hozzáállást! Megyek arra, amerre eredetileg elgondoltam, és minden egyes morzsát, mely elém kerül felveszek, hogy később hasznát vegyem. Vannak ilyenek, és úgy vettem észre, hogy a legváratlanabb helyeken és időpontokban kerülnek elém.
Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy szükségem van rá, hogy könnyebb legyek és a múlt rám ragadt terheit ledobjam. Így könnyebb lesz talán. Tehát a régi, már természetessé vált dolgoktól is meg fogok szabadulni, hogy valami újat és jobbat tudjak magamból mutatni.
És csak egy pár kis részlet, melyek megvalósításra várnak 2012-ben:
Szeretném, ha túl tudnám tenni magam legnagyobb félelmeimen. Talán ez lesz a legnehezebb, hiszen elég nehéz nagyon régi berögzüléseken illetve félelmeken túllépni. Most ez következik:
Pusztán egészségügyi okokból:
És a szakmába is valami számomra újat szeretnék kipróbálni:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)