Egy új generációt!

Elképesztő bolondéria van az országban: pezseg és ordibál magában mindenki: vagy azért mert nem ért egyet a politikusainkkal, vagy azért mert részben egyet ért és zavarja a másik oldal hangos kiabálása. Hiszen ez természetes: mindenkinek van véleménye, mindenkinek van valami érdeke vagy sérelme! Itt most az érdeke alatt nem feltétlenül anyagi javakra gondolok....
Lehetne sorolni számos indokot, hogy miért és mitől lesz diktatórikus egy kormányzat és lehet olyan ellenpéldákat is mondani, ahol egy diktatórikus rendszer ellenére virágzást és felemelkedést hozott a vezetés.
Csak úgy mellékesként: Annak idején a diktátor szerepét a demokrácia képviselői egy kinevezett vezérre bízták. Amikor teljesítette kötelességét és felvirágoztatta a társadalmat, gazdaságot, kultúrát: lemondott magától. Ez volt a helyes, a elvárható és követhető. És mitől lett a történelem oly korcs? Attól, hogy ezen diktátorok nem mondanak le. Saját gőgös és pöffeszkedő életüket a társadalom felé helyezték, majd ezek törvényszerűen bomlani kezdtek- hanyatlásnak indultak, melynek a vége a vissza-vissza térő forradalom zápor és anarchia.

Abban talán mindenki egyet ért, hogy a kapitalista rendszer nem az egyenlő erőfelek igazságos küzdelméről szól, és azt sem lehet vitatni, hogy az elsődleges mozgatórugója a pénz. Vallás, erkölcs, társadalmi értékek felett áll a rendszerben, hiszen az elv az, hogy pénzen mindent meg lehet vásárolni. Talán mégsem.... Merthogy az alap értékek (melyek egyszerűen feledésbe merülnek a kényelem miatt) mint a szeretet, összetartás, becsületesség, tisztelet megvásárolhatatlanok egy őszinte világban. A kérdés már csak az, hogy hány olyan őszinte ember van, aki képes lenne egy ilyen társadalomban élni? Nem hiszem, hogy sok- bizalmatlan vagyok!
Genetikusan lesznek kódolva bűnök belénk: Gondoljunk csak bele: a történelemben az utóbbi 6-700 év a magyarság számára a küzdelemről, a háborgásról és az ellenállásról szólt. Mindegy mi és ki ellen: ellenálltak őseink. Majd a 2 világháború hozott még egy igen erős érzelmet: a rettegést! Ha egy ember 4-5 éven keresztül folyamatosan retteg, majd fél 30 éven keresztül: nem adhat tovább olyan géneket, melyek ezeket ne tartalmaznák. És a kapott génjeink adottak, azokon változtatni életen át tartó munka és természetes énünkkel való ellenállás lenne. Talán nincs igazam, de valahogy én így magyarázok meg dolgokat, így tudom azt megmagyarázni, hogy egész egyszerűen képtelenek itthon az emberek normálisan egymással kommunikálni, élni.

Nekem fogalmam sincs, hogy mi lenne jó Magyarországnak, és talán elképzelések vannak, de valószínű, hogy az sokaknak nem tetszenének. Bizony én a munkával, oktatással kezdeném az orvoslást: A munkához való hozzáállás ebben az országban egészen megdöbbentő: Ha az ember dolgozik, akkor sok adót fizet, ha nem dolgozik kap valamennyi támogatást, és ha feketén dolgozik, mert mondjuk nincs más választása megbüntetik. Ha van munka, akkor miért nem jobb, ha jó munka van, akkor meg gőgösség is van. És ha nincs munka, akkor meg depresszió van. De nagyon kevés olyan embert ismerek, akik örül a munkájának és élvezettel, szeretettel és kitartással csinálná. Vagy ha az állástalanok közé tartozik, akkor meg mindent megtesz azért, hogy valami értelmet adjon életének. Nem sok ilyen van. Ezen csak magunk tudunk változtatni- más nem!
Mi lenne, ha arra oktatnánk gyermekeinket, hogy a munka a legnagyobb kincs az életükben (önbizalom, megbecsülés, tisztelet) és a családjuknak és jövőjüknek evvel kedveznek a legtöbbet (szeretet, odaadás, nyugdíj...).
Nem! Nem divat dolgozni, ellenben nagy szép képű tv-re igényt tartani, elképesztő kocsikat lízingre vásárolni még mindig megy. És egész érdekes, hogy a válság után a nagyértékű, luxuscikkek továbbra is fogytak. Ezek szerint pénz van itthon valahol, valakinél. És közben vannak családok, ahol kereset már nincs, hiteltörlesztésnek kéne lennie és nyomor az van.
Nem hiszem, hogy csak a politika okolható ezért. De eszemben sem lenne védeni egy ilyen össze-vissza bandát, mint a mai politikai elit!

Naiv vagyok, tudom: de ez így nincs rendjén. Talán én is a megvetendőek közé tartozom, aki elmondások alapján többre tartja a lecserélt rendszert? Mert ott legalább lehetett dolgozni, ha valaki tényleg akart. Itt és most megfeszülnek kínjukban azok, akik állást keresnek.

Sajnálom az országot és sajnálom, hogy nem látszik kiút. De talán (!) egyszer majd lesz egy olyan új generáció, aki elég innovatív és kreatív lesz ahhoz, hogy mindent gyökereinél rendbe tegyen.