Rusztikus kis rózsacsokor: a nyakba

Ez a nyaklánc már régóta formát akart ölteni, de nagyon megküzdöttem vele. Elsősorban azért, mert nagyon szerettem csinálni a virágokat és minél többet készítettem, annál inkább lett "zsúfolt" az elképzelés. Ma végleges lett a fejemben a kép, úgyhogy félretettem minden mást, és csak varrtam.

Igen: elég sokan csinálnak ilyeneket- tele van vele az Etsy. De engem nem érdekel! Annyira tetszik az elképzelés, hog egy romantikus csokor megjelenjen a nyakba, hogy én bizony megvarrom. És többször is megvarrom. Mert van még egy pár "félkész " darab.

Sokféle anyagból készült: van benne hernyóselyem, pamutmolinó, neylon, pamutcsipke, műanyag gyöngy, flitter.....

Ez már el is kelt! Na vajon kié lett?

Már készülünk!

Holnap már ovis lesz a lányka! Olyan hihetetlen. Legalábbis nekem. Már ugyan nagyon vártam, de most egy kicsit azt kívánom, bárcsak a bölcsibe maradna még. Ott nagyon jó helye volt: Edit, Ildikó, Ica néni, Adri, Zsófi és Manci néni nagyon sok kedvességet adott nekünk az elmúlt 2 teljes évben. Igen 2 év: mert Gréta 2008 szeptember 1-én kezdte a beszoktatást. Igaz nagyon későn tanult meg beszélni, de nagyon készséges és ügyes kis emberke cseperedett belőle. Nagyon sokat köszönhetünk a gondozónéniknek. Amikor kellett kényesztették, amikor kellet vígasztalták, és amikor épp zsivány volt, az orrára koppintottak: pont úgy, olyan reálisan, ahogy én szeretem nevelgetni a gyerkőcöm. Gréta nagyon szereti őket, és félek, hogy nagyon fogja hiányolni őket.

De amúgy bizakodó vagyok, mert ahogy én megismertem az óvónéniket, nagyon jó lesz. És ismét csak szerencsénk van, ugyanúgy, mint a bölcsivel: felújított épületbe, jó csoportba kerül. ÉÉÉÉÉs megint GOMBA a jele! És ez nagyon jellemző is rá: ő egy kis gomba! Kis gombaház! Esőre növekszik: most 106 cm és 18 és fél kiló.

És amik kellenek az oviba: nagyjából minden, ami itthonra..... Lesz zsákja (most még félkész), tisztasági csomagja, tornazsákja....stb. És kell takaró, lepedő, párna....... Van mit varrni!

DE ma nem tudtam evvel foglalkozni...... Mást kellett csinálnom! A következő bejegyzést!

Megvolt a várva-várt blogtalálkozó!

Hm.... És egy kicsit szétszórt vagyok! Reggel is az voltam: itthon felejtettem a fényképezőgépem töltőjét, amit meg tegnap hagytam bekapcsolva este. Jó buli így fényképes beszámolót írni! :D
De hogy ez milyen jól sikeredett kis összeröffenés volt: rendeteg aranyos, tündéri és ámulatba ejtő embert ismertem meg végre személyesen. (Nem sorolok fel mindenkt!!! Tiszteletlenség lenne, ha valakit kifelejtenék, márpedig ma felejtős a fejem...... :P)
Volt vásárfia, aki akart árulta a portékáit, volt, akinél már megérkeztekor hoszzú sor áltt, márcsak a személye miatt is, és én csak beszélgettem. Ehhez képest igazi csodaalkotásokkal tértem haza: Hókata csere kártyája, amihez jött egy nagyon szép képeslap is, Byme Évi fincsi levendula párnája, Fércművek Jutka tündér édes gyerekgyűrűje, éééééééésss: a lánca:

Én nem viselek általában nyakláncot, most is nagyon félek, hogy kijön a fémérzékenységem, de nagyon tetszik, és ha máshogy nem is tudom, akkor majd télen hordom garbóval!

Olyan jó volt ez a mai nap: nem is hittem volna, hogy mindneki ilyen aranyos! Köszönöm az élményt mindenkinek, és a sok beszélgetést! Hasznos volt. És köszönöm a hurcikát és a társaságot Krisztának!

És még egy kis mosolyadag:

Pörgősen!

Ma minden olyan gyorsan történt. És igazából olyan sok minden volt, hogy talán fel sem tudnám sorolni...
De volt két csodaszép pillanat. Az egyik amikor délután az én egyre inkább félelmekkel és kétségekkel teli kislányom hazajött mezitláb Zsókával a játszóról, és hozott egy kisebb csokor vadvirágot és azt mondta: SZERETLEK ANYA! ÚGY ÖRÜLÖK, HOGY LÁTLAK!!!
Na ez a nem semmi!!!
A másik csodapillanat pedig teregetés közben ért: rászállt a fejemre egy szitakötő, majd letelepedett a szárítónkra. Én nagyon szeretem a szitakötőket, van egy pár jó tulajdonságuk: nem hallanak, nem szagolnak, nem beszélnek, csak élesen látnak és csodaszépek!

És volt egy igazán érdekes történése is a mai napnak:
Vendégem volt egy régi ismerősöm, egy volt osztálytársam. Beszélgettünk sokat és ismételten be kellett látnom, hogy nagyon szerencsés vagyok: mindenem megvan! Van egy csodalánykám, egy kitartó férjem, egy aránylag aranos lakásunk, pazar kilátásunk, valamint célom! Erősödő és bennem elmélyülő célom.
Miért van az, hogy az emberek szeme előtt olyan vastag kötél van, amit képtelenség elvágni? És miért van az, hogy a szándékban és kitartásban gazdag emberek sem tudnak magukkal mit kezdeni? Van valami tehetetlenség a levegőben, ami szépen lassan mindenkire rátelepedik? Mert akkor kéne egy nagytakarítás!



POÉN: Gréta bemutatkozik: Budai Gréta hercegnő vagyok! :/

Ma tényleg nagyon varrhatnékom van....

...mert nemcsak a táska készült el, hanem haladtam egy nagyobb dologgal is és levezetésképpen készítettem egy kulcstartót is. Ilyesmi volt már egyszer, csak akkor még nem volt meg a Zitától kapott nagyon cuki Piroskás szalagom. Bezzeg most! :D

Egy a baj vele: nem merem több mennyiségben használni, mert nagyon sajnálom.....

A Piroska és a farkas Ejjkukkos miniváltozatát a Meskán olvashatjátok.

Csíkos-piros

Jajj, de nagyon jó ma! Olyan csodás, kellemes szél fújdogál, hogy ezt ki kellett használni. Mindamellett, hogy nagy mosást tartok, kellett varrni is. És ezen a szép napon is a piros-kék-fehér a színem! És most nem apróztam el szerintem, a szokásos zseb mellé még bekerült egy kivehető kis kártyatartó is. Csakhogy minden a helyén legyen!

A Meskán várja, hogy valaki elvigye!

És ha már jól érzem magam, akkor Larion múltkori bejegyzéséhez ezt tűzném!

Egy újabb vonatos falvédő készült!

Ez most Ákosé lett. És hozzá kell tennem, hogy nagyon türelmesek voltak a megrendelők, mert szinte egész nyáron dolgoztam rajta. Egy kis változtatás azért van: ugyanis Ákos még nagyon picuri babóca, ő még leginkább csak nézegeti.

Így történt, hogy az állatok egy kis madzaggal (danubiával) rögzített, nehogy szájbavéve esetleg kárt okozzanak. És gombok sincsenek rajta, csak azok, amiket feltétlenül fel kellett varrni a járművekhez, de azok is biztonságosak. Így nem lesz baj! (Remélem!!!) Ez az új: (képminőségért bocsánat, még nem tudom kivagdosni.....)

És ez a régi:

És Gréta lánykám már olyan nagy lett, hogy elsején elkezdi az ovit, így az Ő életében most hatalmas változások lesznek. Izgalmas volt a beiratkozás, és az óvoda felújítása is eléggé ki lett centizve, de szerdától indul a buli! Én már nagyon izgatott vagyok miatta, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy vége a bölcsinek. Nagyon összeszokott kis csapat lettünk!

Ilyen a tökéletes hétvége!

De még mennyire!

Először is én rendkívül utálom az állami ünnepeket, ha lehetne nagyon lecsökkenteném a számukat, csak a húsvét és a karácsony maradhatna meg....... Mondjuk!

De most elképesztően jól jött ki, hogy pénteken volt az ünnepnap, ami mellesleg egyik barátunk, Gergő szülinapja is. És ez most komoly szám: 30, amit nagyon illik becsületesen megünnepelni. Csilla, az egyesszámú hozzátartozó, már hetekkel ezelőtt elkezdte szervezni, hogy kb. 30-an menjünk a kicsi bérház kertjébe, és amolyan filmbeillően lepjük meg Gergőt, mikor hazaér! Hát sikerült.

Már ott voltunk jó előtte és vártuk, hogy jöjjön! Volt szép nagy torta, sok finomság, meglepetések éééééééééés: Csilla megszervezte, hogy a belvárosi házacskától Riksával menjenek a kibérelt hajóra, hogy onnan nézzük a tüzijátékot. Itt ugyan volt egy kisebb buktató (leszakadt a riksa lánca), de szerintem ettől csak még izgalmasabbá vált minden. Az utolsó pillanatra mindenki a hajóhoz ért, és együtt néztük a tüzijátékot. Gréta is velünk volt, végig bulizott, majd a durrogáskol egy picit megrémült, de a kíváncsisága felülkerekedett rajta és végignézte és csak csodálkozott. Hatalmas élmény volt neki. Estére elképesztő allergiás lett ő is és férjecském is. Éjjel volt is emiatt egy kis rémület, de reggelre egy új reggel virradt.

Szombaton inkább pihentünk, és délután találkoztunk egy régen látott barátunkkal.

Vasárnapra maradt a Mesterségek ünnepe! Ez mostmár kihagyhatatlan volt, mivel 4 (!) éve nem voltam. Most meg tudtuk beszélni a Nagyival, hogy kicsit játszanak Grétával, amíg mi ellátogatunk a Várba. Jajj, de jó volt! Nekem nagyon tetszett minden. Nagyjából idillikusnak írnék le mindent: sok érdekességet láttam (nekem a mezőkövesdi matyósok tetszettek a legjobban), megnéztük a Nemzeti Galéria felét, és a Budapest Történeti Múzeumot, és mindeközben nagyon jó zenék szóltak. Kettesben voltunk: jó volt. Kellett egy ilyen hétvége...

Mégse...

....mert elég nagy volt ahhoz a vihar, hogy csak úgy a semmiből bejöjjön a víz a lakásba!
Én szeretem a viharokat, nagyon szépek, izgalmasak, de mostmár a hócipőm van tele kb., mert ami itt elázhatott, és elromolhatott, az el is romlott. És nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ennyivel megúsztuk. De akkor is, csak a következőket kéne még belátható időn belül megcsinálni:

• A teraszt körülvevő falak beáztak, lejött a vakolat, és penészesedik a fal, így azokat újra kell vakolni, festeni.
• Járólapozni kell, mert a mostani járólap fel van töredezve, és befolyik a víz alá (!!!- gratulálok a mesterembereknek, akik kitalálták, hogy nem kell a járólapokat rendesen leragasztani!)
• Mivel befolyik a víz a járólap alá, ezért befolyik a lakásba is, és egyszerűen feljön váratlan helyeken, így most a benti parkettázás is gyanús.
• Ha ez eddig nem lenne elég, akkor a beépített szekrényünk ajtaja is eltört!
• ÉÉÉÉÉS: még mindig a fejünk fölött lóg a konyha, amihez már 3 éve nem merünk hozzányúlni, pedig már többször is szerettük volna megcsinálni.

Szóval a fizetős sulit most inkább hagyjuk! És reménykedjünk, hogy ezeket a viharokat ennyi kárral megússzuk. De a vihar utáni napsütés viszot csodálatos:

Orvososdi Gréta

Ezen olyan jót nevettem, hogy elmesélem nektetk is! (Olyan jó, hogy van egy ilyen kis tündér a családban: nem tudom, tudnánk-e ilyen jókat szórakozni egyedül.....)
Gondozó néni meséli, hogy Kint voltak a füves udvaron, ahol áll egy házikó, és egyszer csak arra figyeltek fel, hogy minden gyerek oda sereglik, és úgy elvannak. Mire odament a gondozónéni, és látja, hogy az én lányom fekszik a földön! (Én itt: jajj, mi történt....)
Kérdezi, hogy mit csinálnak, mire a gyerekek közlik, hogy Gréta Szül!!! :O Rendesen vizsgálták a hasát, nézték a kezét.....
Egy jódarabig elvoltak így orvososdit játszva, majd Gréta odament a gondozónénihez, és közli: megszületett a kisbabája!
A történethez csak annyit, hogy a múltkor elkísértük a kismama tesómat vérvételre, és egyszerűen nem tudtuk visszatartani Grétát, hogy nem menjen be ő is a csapolásra. (...én inkább kint vártam!) Jönnek ki, kérdezem mi volt: tesóm meséli, hogy Gréta rendesen végigasszisztálta a dolgot. Azóta is azt várja, hogy mikor megyünk a kórházba...... Remélem novemberig egyáltalán nem!
Persze addig még sok minden történhet, de nekem gyanús, hogy a gyerek orvos lesz! (Amikor megyünk valami miatt a háziorvoshoz, azt is szabályosan várja, és amikor ott vagyunk már mindent magától csinál, még a szuri is semmi nála......)

Meseruci- Ejjkukk módra

Még régebben egy gondolkodtam rajta, hogy milyen is egy Ejjkukkos mese. Hát tuti, hogy van benne lufi, felhő és valami szép anyag. Most ilyesmi sikeredett...... Én evvel még nem vagyok elégedett, lesz folytatása, de addig is Gréta ajándéka lesz!

Szép színű tolltartó és neszi

Most ez a két anyag nagyon megfogott: a sárga virágos azért, mert olyan mintha pixeles lenne és a zöld meg azért, mert olyan, mintha furcsán lenne szőve: És ezek a színek!

Lesz még folytatása a dolognak, olyan, amit eddig még nem csináltam, de ezek már megtalálhatóak a Meskán is.

Tolltartók, neszik és miegymás

Mert, amik itthon voltak és nemrég készültek, felkerültek a Meskára. Most nagyon sok minden van a fejemben, de még van egy-két befejezetlen dolgom, amiket a jövőhétre mindenképeen szeretnék tisztázni. Utána pedig jön a készülődés. Mert Főiskolára készülök, és okosodni szeretnék. Sokat várok a dologtól, sokat remélek, és nagy vágy van bennem az esti tanulásokhoz, rajzolásokhoz és hétvégi varrogatásokhoz.

Sok változás lesz reményeim szerint szeptemberben.......

És jöjjön egy mókás Gréta kép, ami szerintem inkább szép lett, mint vicces:

Csajos hetünk Eszterrel

Csajos hetünk van.... Eszterrel moziban is jártunk: megnéztük az Eclipse-et. Na én jókat nevettem, Eszter meg olvadozott, dehát ettől mindenki olvadozik mostanság..... Vagy nem?

És ha már moziban voltunk most először Eszter végre itt is alszik nálunk, ami csak azért nagy szám, mert eddig ez fizikailag volt képtelenség: ugyanis a sajátunkon kívül nem volt más ágyunk, én meg nem szerettem volna senkit a földön fekve látni..... (Eszement csúnya százlábú dögök járkálnak néha...)

És mivel itt van, csináltunk egy-kis pénztárcát neki: olyat, ami neki tetszik. Nyuszi van rajta, masnival!!!

Cuki?

Kék+piros= konyha hangulat

Legalábbis nekem, mert nagymamáméknál pirosas színűek voltak a bútorok és valamiféle kékesek, fehéresek a textilek. Szemezgettem is ezügyben a meskán....:

.....majd a weben is:

Közben ez születetett:

Jó, a zene nem tartozik szervesen ide, de azért csak ide való: mostanában régi nagy kedvencünk: Frau Muller visszatért, Gréta legnagyobb örömére. Sajnos nincs videókameránk, mert he lenne nagyon vicces felvételeket lehetne készíteni róla, ahogy erre táncol! :D