2010. augusztus 27., péntek

Pörgősen!

Ma minden olyan gyorsan történt. És igazából olyan sok minden volt, hogy talán fel sem tudnám sorolni...
De volt két csodaszép pillanat. Az egyik amikor délután az én egyre inkább félelmekkel és kétségekkel teli kislányom hazajött mezitláb Zsókával a játszóról, és hozott egy kisebb csokor vadvirágot és azt mondta: SZERETLEK ANYA! ÚGY ÖRÜLÖK, HOGY LÁTLAK!!!
Na ez a nem semmi!!!
A másik csodapillanat pedig teregetés közben ért: rászállt a fejemre egy szitakötő, majd letelepedett a szárítónkra. Én nagyon szeretem a szitakötőket, van egy pár jó tulajdonságuk: nem hallanak, nem szagolnak, nem beszélnek, csak élesen látnak és csodaszépek!




És volt egy igazán érdekes történése is a mai napnak:
Vendégem volt egy régi ismerősöm, egy volt osztálytársam. Beszélgettünk sokat és ismételten be kellett látnom, hogy nagyon szerencsés vagyok: mindenem megvan! Van egy csodalánykám, egy kitartó férjem, egy aránylag aranos lakásunk, pazar kilátásunk, valamint célom! Erősödő és bennem elmélyülő célom.
Miért van az, hogy az emberek szeme előtt olyan vastag kötél van, amit képtelenség elvágni? És miért van az, hogy a szándékban és kitartásban gazdag emberek sem tudnak magukkal mit kezdeni? Van valami tehetetlenség a levegőben, ami szépen lassan mindenkire rátelepedik? Mert akkor kéne egy nagytakarítás!



POÉN: Gréta bemutatkozik: Budai Gréta hercegnő vagyok! :/


4 megjegyzés:

kiseri írta...

Az ilyen apró csodáktól él az ember... tovább és tovább:) És sok ember pont ezeket nem képes meglátni, csak a kézzelfoghatót, és ezzel maga tesz korlátot a saját boldogsága útjába. Mert a boldogság nem a pénztárcában vagy a garázsban van, hanem az elégedettségben, a ti kis mesevilágotokban...

Forgács Fanni írta...

Hiszek a csodákban :). Hiszek az akarat erejében. Tudom, hogy sokan vagyunk így, meglátni a pillanat szépségét, a mindennap csodáját. Ebből táplálkozunk és ebből építjük a magunk csodáit.
Nagyon sokat kívánok neked!

Colette írta...

Pörögj sokat,és lásd meg a szépet, a csodát!
Ez egy tisztalátású poszt volt:-)

Szera írta...

Ezt a tehetetlen sárbaragadást én is érzem..., szinte mindenkin...