Házi kollekció 2.

Készül a kollekció, márcsak azért is, mert nagyon ideges vagyok.

Ezeket a darabokat még hétfőn szabtam ki, és akkor még nem sejtettem, hogy milyen nyomorúságos napok következnek. De a helyzet az, hogy a varrás megnyugtat és főleg azért, mert kézzel kell varrni.

Szóval tegnap volt a "menjünk orvoshoz" nap, merthogy beutalót kellett kérnem, hogy mehessek további vizsgálatokra. Gondoltam én: nem lesz semmi, hiszen csak egy papír kellene: jöhet Gréta is, megoldom- hiszen a héten én vagyok a szuperanyu. Amikor odaértünk Gréta egyik percről a másikra bedilizett. Nem szokott ő ennyire aktív ugra-bugra lenni. Doki bácsival beszélgetett is, majd a doki mondta, hogy vetkőzzem, megvizsgál..... ....... ...... ...... .... Izééé!

Mivel felelőssége van a dologban, ezért belementem, bár aggódtam, hogy mi lesz, mert Gréta még nem látta anyát orvosnál (nem kell nagy dologra gondolni, csak a hátam vizsgálták).

Majd gondolt egyet és kiment a szobából. Egész egyszerűen kiment. Én gyorsan öltözködtem, asszisztens néni szalad a gyerek után, majd én is próbálnék, de a doki feltartott. (Elég fura ember volt....) Ahogy nyújtotta a papirokat én már szaladtam is a gyerekhez. Persze rendes szídás: anya remeg az idegtől, majd irány a buszállomás. Közben már próbáltunk beszélni anyukámmal, de csak nem akart összejönni. A buszon hívott a testvérem, hogy kórházban vannak, mert Apukám stroke-ot kapott. Na itt elborultam. Ez egy kicsit sok nyomás volt egy napra, majd estére már Gréta is olyan hisztis lett, hogy a fenébe kívántam mindent. Nem tudtdam már este bemenni Pestre és értelme sem lett volna, így egész este varrtam és varrtam és reménykedtem, hogy nem lesz nagyobb baj.

Ma reggel Anyu azt mondta, jobban van Apukám, de ez még eltart egy darabig. És Gréta továbbra is itthon van és egyre nyűgösebb, hogy nem mehet bölcsibe. Holnap Mr-re megyek, de már férjurammal és Gréta nélkül.

Rá kellett jönnöm, hogy szökős a gyerek: ez már a többedik alkalom, hogy önnállósítja a lábát és elindul engedély nélkül. Ma már zárva van az ajtó, hogy nehogy kimenjen.

A házi kollekció második darabja: (Annyiban más az előzőtől, hogy a szegőpántja piros kockás, és más a csipke így az összhatás is elég más.)

A kollázs (képek Flickr-ről), ami a további darabokhoz tartozik:

És egy újabb, a 3. darab:

Megrendelésre készült ez a kis szett:

Szolgálati közlemény!!!

Sajnos nem nagyon működik a levelezésem és egyáltalán nem tudok válaszolni ..... Most a héten kicsit kevesebb időm van (Grétus itthon van), így csak a kisebb megrendelésekkel tudok foglalkozni (a nagyobbak túl izgalmasak ahhoz, hogy most elő merjem venni őket). Amíg nincs meg az új mail címem, kérem mindenki türlemét, 2-3 nap!
Addig is gyarapodik a Házi kollekció.... :D

Házi kollekció 1.

Nagyon várom a nyarat és mostanában szépítgetjük a konyhánkat is: gondolom ilyen indíttatásból terveletm ki egy kis kollekciót. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az a neszi, amit készítettem a barátnőmnek a szülinapjára, túlságosan tetszik nekem. Úgyhogy egy kis otthonos és aranyos darab lett kész ma. (...és csak egy, mert ma már nem tudok annyira tenni-venni, mint tegnap: Gréta egy kicsit rosszabbul van, igényelte a teljes énem...)

Kerestem képeket innen-onnan, de igazán nem skerült olyat találni, ami elég közel állna az elképzelésemhez, talán ezek egy kicsit:

De ez most egy kis mesét megér: amikor kicsi voltam Dunakeszin laktunk, és a mamám konyhája fehér és piros volt. Határozottan emlékszem, hogy fehér neylon függöny volt vitrage-ra téve, és piros pöttyök voltak rajta hármasával. A tálalószekrény nagyon tetszett: két rekeszén lehajtható volt az ajtó, ami néha ehettem is. (..általában túrós tésztát, mert az volt a kedvencem)

Amúgy a mamám nagyon sok dolgot tanított nekem, és rengeteget nézegettem a Fürge ujjakat és a hímzéses könyveket, amiket összegyűjtött. Papám kint a kertben ápolgatta a gyümölcsfákat és a szőlőt, én meg rendkívül boldog voltam. De jó lenne ezt egy kicsit idevarázsolni, hogy megmutathassam a kislányomnak. Ez a születőben lévő kollekció egy kis nosztalgiázás!

Lányzó szoknya

Sok "elvemmel" szembementem, hogy örömet szerezzek a kicsi lányzónak: kapott egy anya által készített szoknyát, ami hétköznapi viseletre van szánva.

Itthon van a tündér, mert sajnos meg van fázva, és elég ramatyul van néha, de én nagyon örülök, hogy velem tölt pár napot. Kicsit megint összehangolódunk, és mivel 2 hónapja nem volt beteg (és ezalatt elég sokat változott), megismerhetem a megváltozott Grétát. Rajzol, fűz, segít varrni, ebédet csinálni és rengeteget mesél. Azt hiszem túl vagyunk tényleg a rémes kettesen, és most egy nagyon nyitott gyerkőc lett.

Amíg a szoknya készült, az asztalom körül serte-pertélt és segített: ledobta a szemetet, adott ollót, fogta, hogy ne essenek le a dolgok. Tündér! (Nem lett túl jó a kép, és ez a macskás poló szinte levehetetlen Grétáról, pedig van szép virágos felsője, ami megy a pörgős szoknyához.)

Farsang, sok dolog, miegymás és stb...

Az a helyzet, hogy nem tudok olyan gyakran beszáomlni új dolgokról, mint szeretnék, mert nem tudok gyorsan haladni.

Az egyik dolog, hogy megvolt Gréta farsangja: közel sem sikerült olyan jól, mint hittem. Kérdezgettem én a lányzót, hogy mi akar lenni, minden nap más. Aztán egyik este az egyik mesekönyvében talált egy királylányt, na arra rábökött. Ő királylány szeretne lenni! Rendben, másnap megvolt a ruhája és hozzá a rózsák, amiket Zsóka* készített, aki maga is ügyes foltvarró!

Felpróbáltuk a ruhát, nagyon tetszett neki, majd a bölcsiben is mutogatta. Na azóta nem nyúlt hozzá, és még mindig a tavalyi tündér a favorit! Szerintem jövőre manó lesz....(mostanába azt monogatja.)
Eközben egyszerre próbálok 4 db nagy falvádőt készíteni. Külön-külön megrendelések, és mindegyik nagyon más.

Azt el kell mondanom, hogy amikor gyerekeknek való dolgot készítek, rengeteget foglalkozom a gyerek lényével. Nem elég számomra, hogy tudjam ki a kedvenc mesehőse, vagy mi a legkedvesebb járműve..... Az egész lénye éredekel és az, hogy milyen irányban haladhat ő az érdeklődése szerint. Így van olyan, hogy egy falvédő megtervezése 1 héten keresztül minden este foglalkoztat. Rajzolom, radírozom, beszélek a szülőkkel, és remélem, hogy a végén nem csak egy pillanatnyi kedvencet "gyártok", hanem valami maradndó emléket alkotok.

Így van ez Gréta falvédőjével, amit egyszerűen nem merek kirakni, mert mindig hiányzik valami róla. Tegnap sikerült, majd' egy év után az első nagyobb falvédőmet úgy lefotózni, hogy a falon van. Most látom, hogy mennyi minden hiányzik.... Ilyenekből tanul az ember!

Mostanában valami változás van bennem, ami teljesen akaratlan. Férjem munkahelyén ("megveszem a lelked is, ha eladod multi") nagyon komoly (szerintem morális) gondok vannak. Minden este stressztől kínozva, idegesen, feszülten jön haza. A munkatársai hasonlóképpen, így a legjobb barátom is. Annyira elszomorít, hogy ilyen problémáik vannak, hogy már nem tudok csak úgy elmenni mellette. (Férjuram minden ok nélkül szídja Grétát, barátném kevesebbet tud foglalkozni a gyerkőccel, aki amúgy nagyon anyás szerintem.) Eleinte megpróbáltam megértő lenni, ami gyagyás természetemnél fogva nekem nehéz, de most mégis várom, hogy a kedvesem megszabaduljon munkahelyétől. Meddig fontos az (aránylag) jó kereset? Mit lehet és kell miatta feláldozni?- - - Na ilyen és ehhez hasonló kérdések jutattak el oda, hogy az eddiginél, mégjobban fogok tartózkodni a várostól, a városi dolgoktól és "normál " munkától. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok: megnyugtat a varrás, örömmel tölt el (még, akkor is, ha 100 ugyanolyan standard dolgot kell csinálni), és megpróbálom ezt az összes munkámba belevarrni, de teljesen nem lehet ezt kizárni. Mit lehet ilyenkor tenni? Hűvössé és immunissá válni? Vagy ellenállónak és puritánnak kell lenni, csak azértis másnak? Nem tudom! De bízom benne, hogy éppségben megússzuk ezt, nagyobb csalódás és sérülés nélkül. És kívánom, hogy szelidüljön a világ, és legyenek belátóbbak az emberek!

*Zsóka egy rendkívül kedves asszonyka, régóta foltvarró volt, majd abbahagyta. Mostanában tanítgat engem textil virágokat készíteni, mert ezekhez neki rendkívüli érzéke van. És íme ilyenek születnek:

Tatyik

Ma reggel dolgoztam egy picit és ezek már egy ideje összevarrásra várnak. Így nekiestem és elkészítettem őket. Hát ezek kerekedtek belőlük:

Meska boltomban már megtalálhatóak!

Valentin hétvége

Férjem anyukájával szerveztük meg, hogy Gréta életében először nem velünk alszik, hanem vele.......
Ez egy nagy lépés, hiszen eddig még nem léptük meg és minnél később, annál nehezebb ugyebár? Szóval szombaton reggel Grétus bújik közénk és már kéri a szokásos mesét és reggeli csokit, majd nagy meglepi volt mikor közöltem, hogy ne legyen ilyen zsizsik, mert nemsokára megyünk a mamához. Apa is rendesen meglepődött, mert nem számított rá. Később azt is el kellett árulni, hogy bizony egy estét kettesben leszünk, úgyhoy lehet tervezgetni, hova is menjünk bulizni.....
Mamánál Gréta elköszönt, majd nagyjából már zavart is, hogy hagyjuk már őt játszani. Jobb híjján elindultunk haza, és a kikölcsönzött filmek társaságában eltöltöttünk egy magányos estét. Majd' egész éjszaka fenn voltam és csak forgolódtam, egyrészt z előző napi 2 órás hidegben állás miatt, másrészt az izgalom miatt, hogy mikor fognak telefonálni....
Reggel Peti mondja, hogy nem is vagyunk mi olyan jó szerelmesek, mert nem tudunk jó programokat kitalálni kettesben...... Tényleg nem..... Mi már csak hármasban vagyunk jók. Persze Grétának úgy eltelt az idő, hogy észre sem vette..... Egyszer sem hiányolt, nem emlegetett, nem sírt........ Érdekes, mert amikor eljöttünk, olyan édes lett, mint akit kicseréltek. Egyszerre tört ki belőle, hogy mennyire szeret és mennyire hiányol, ha nem vagyunk vele. Érdekes ez a fajta ragaszkodás: kicsit rémisztő, de nagyon jól esik.

problémák?

Valaki az elmúlt napokban mondta nekem, hogy olyan jó kis csip-csup problémáim vannak, amik megnyugtatóak egy hozzám hasonló "kiakadós embernek" .
Így is van! Boldognak mondhatom magam, hogy csip-csup problémáim vannak és nem komolyak. Pl.:
Grétáért menni a bölcsibe rémálom, szinte minden nap, ami fáj egy kicsit, hiszen a nagy viszontlátásnak örömteli eseménynek kellene lenni... Erre ő csak apát akarja..... Talán egyszer kinövi, de addigra nem lesz bölcsi....
Aztán 2 hete szinte minden nap van a bölcsiben szülinapozás. Ilyenkor a szülők hoznak tortát, sütit, üdítőt- Imádják a gyerekek. Na ja! DE bölcsiből jövet az első: anya, menjünk cukázzábaaaa! (határozottan nem megyünk, mégcsak a közelébe sem!!!!)
Otthon este vacsi előtt: Gyere enni Gréta! "Nem vagyok éhes, ettem sütit. "
Kérdezem mi volt az ebéd: "Túró rudi!"- és még? : "Torta!"
Délután megyünk Ábelhez, mire Grétát baleset éri (lámpa kontra Gréta fej), és felszakad a szemöldöke. Sebaj túléli, varrni sem kell, nincs baj. És fáj az ujja a múltkori égés miatt, mert most nő az új bőre.
Hazaérve egy kis nyugalmat remélve, fürdéshez készülve észrevettem Gréta takaróját az étkező asztalon. A leveses tányéromból kandikált ki. Mosógépbe vele, majd fürdés, de nincs fekvés, amíg a takaró nem száraz.- Bőgés, zokogás, hiszti, kiabálás, balhé, majd mese.... (áldom az eszem a szárító miatt!!!!)
Nem tudom eldönteni, hogy melyikünk a fáradtabb.
És a problémák másik fele: Nagyon régóta nem volt dolga a családomnak a halállal. Elkerült minket. És a napokban elhunyt a Keresztpapám. Nagyon ritkán találkoztunk, de nagyon szerettem, és rendkívül sajnálom Keresztmamámat, hiszen egész életükben együtt voltak. Tudom, másoknál sokkal nagyobb súlyú egy váratlan haláleset (hiszen Keresztpapám idős volt és nem túl egészséges), de egy kicsit kibillentem a ritmusomból.
Elgondolkodtam, hogy milyen öröm számomra, hogy velem van a családom, hogy minden este szeretve fekszünk le, és, hogy Gréta is szépen fejlődik. Remélem olyan sokáig élhetünk, mint Keresztpapám, és olyan szeretetben, mint Ők.

Zita és a tavasz

Zita egy nagyon kedves és jóízlésű megrendelő lányzó, akinek ismét tolltartót készítek. ímerthogy már sok tolltartó sorakozik nála, és használja is őket.
Ez a mostani számomra nagyon nehezen elengedhető, mert szeretem ezt a rózsás anyagot, és a saját festésű zöld molinóval csudaszép. (Igazából saját magam részére már kiszabtam egy neszeszert, de valahogy mindig a saját dolgaim maradnak a végére.)

Namost Zitának van egy Meksa boltja, mert ő csomózott karkötőket készít és szerintem nagyon szépek. És ez meg különösen tetszik, mert csodásak a színei. Azt hiszem már nagyon várom a tavaszt, már nagyon szeretnék barack színű ruhákat és pasztelzöld kiegészítőket hordani. Sétálni kabát és sapka nélkül, leülni egy padra és Grétával nagyokat szaladgálni.

Kolosnak egy takaró

Rengeteg dolog történik mostanában:
Van elég megrendelés, ami nagyon jó, sok időt vesznek el. Egyre jobban élevzem ezt a falvédő és takaró varrogatást. Bár mindig félve kezdek neki, mert szeretnék szépet és hasznosat csinálni a kis gazdájuknak.
Most is ilyen készült: Kolos lesz a tulajdonosa ennek a takarónak. Anyukája elmondta, hogy Kolos szobájában van falfestés, amin sok állat van, és igazából nem is mesés takaróra vágyik.... Inkább valami klasszikus legyen. Így született ez a paplanhuzat. Merthogy ez is paplanhuzat, ami használható télen és nyáron is.
Nehezen szabadulok meg a mesék világától, és amikor megláttam ezeket az anyagokat, egyből az jutott eszembe, hogy miylen jó lenne egy tájat megformálni. Lennének erdős részek és szántósok. Nem biztos, hogy mindenki ezt látja benne, de én egy őszi tájra gondoltam, amikor csináltam. Amikor az első tervet megmutattam Kolos anyukájának, tetszett neki a cica ötlete, és modnta, hogy cica mindenképp legyen rajta. Én meg úgy gondoltam, hogy hol is lennének jobb helyen egy házon a cicák, mint az ablakban. A jó meleg szobában csücsülnak és nézik az őszi tájat.

....Ha esetleg valaki tudna nekem segíteni megcsinálnia blgomat, hogy szzép legyen és ne ilyen szedett-vedett, azt nagyon megköszönném. Néztem már egy csomó leírást, de esküszöm nagyon béna vagyok hozzájuk....

The secret of Kells

Na most rendesen kirázott a hideg..... Köszi Larion!

Hétvégi itthonmaradás

Másokhoz hasonlóan mi is itthon maradtunk a nagy hó miatt. Sokan mondják, hogy " de rossz, hogy nagy hó van", meg "a fene vigye ezt az időjárást", de én örülök neki, hiszen már több, mint 10 éve nem esett ilyen hó. Megmértem: 30 centi! És én szeretem az ilyet. Mert csodás, nyugodt, tiszta és izgalmas. Szóval nem mentünk a családhoz, pedig nagyon szerettünk volna, el is indultunk, de hamar visszafordultunk. Szombaton ketten Grétával havaztunk egy nagyot, szánkóztunk hemperegtünk....amit ilyenkor szokás.

Vasárnap sem indultunk el, de már megbántuk: Gréta kisszaladt a konyhába és rátette kicsi kezét a forró főzőlapra. Hatalmas sírás, futás, rohanás következett......aztán elaludt. Szegényt nagyon sajnáltam. De miután felkelt már csak az emlék maradt meg. 3 piros ujjacska a dolog vége, de már használja őket.