2010. február 17., szerda

Farsang, sok dolog, miegymás és stb...

Az a helyzet, hogy nem tudok olyan gyakran beszáomlni új dolgokról, mint szeretnék, mert nem tudok gyorsan haladni.
Az egyik dolog, hogy megvolt Gréta farsangja: közel sem sikerült olyan jól, mint hittem. Kérdezgettem én a lányzót, hogy mi akar lenni, minden nap más. Aztán egyik este az egyik mesekönyvében talált egy királylányt, na arra rábökött. Ő királylány szeretne lenni! Rendben, másnap megvolt a ruhája és hozzá a rózsák, amiket Zsóka* készített, aki maga is ügyes foltvarró!


Felpróbáltuk a ruhát, nagyon tetszett neki, majd a bölcsiben is mutogatta. Na azóta nem nyúlt hozzá, és még mindig a tavalyi tündér a favorit! Szerintem jövőre manó lesz....(mostanába azt monogatja.)
Eközben egyszerre próbálok 4 db nagy falvádőt készíteni. Külön-külön megrendelések, és mindegyik nagyon más.


Azt el kell mondanom, hogy amikor gyerekeknek való dolgot készítek, rengeteget foglalkozom a gyerek lényével. Nem elég számomra, hogy tudjam ki a kedvenc mesehőse, vagy mi a legkedvesebb járműve..... Az egész lénye éredekel és az, hogy milyen irányban haladhat ő az érdeklődése szerint. Így van olyan, hogy egy falvédő megtervezése 1 héten keresztül minden este foglalkoztat. Rajzolom, radírozom, beszélek a szülőkkel, és remélem, hogy a végén nem csak egy pillanatnyi kedvencet "gyártok", hanem valami maradndó emléket alkotok.


Így van ez Gréta falvédőjével, amit egyszerűen nem merek kirakni, mert mindig hiányzik valami róla. Tegnap sikerült, majd' egy év után az első nagyobb falvédőmet úgy lefotózni, hogy a falon van. Most látom, hogy mennyi minden hiányzik.... Ilyenekből tanul az ember!


Mostanában valami változás van bennem, ami teljesen akaratlan. Férjem munkahelyén ("megveszem a lelked is, ha eladod multi") nagyon komoly (szerintem morális) gondok vannak. Minden este stressztől kínozva, idegesen, feszülten jön haza. A munkatársai hasonlóképpen, így a legjobb barátom is. Annyira elszomorít, hogy ilyen problémáik vannak, hogy már nem tudok csak úgy elmenni mellette. (Férjuram minden ok nélkül szídja Grétát, barátném kevesebbet tud foglalkozni a gyerkőccel, aki amúgy nagyon anyás szerintem.) Eleinte megpróbáltam megértő lenni, ami gyagyás természetemnél fogva nekem nehéz, de most mégis várom, hogy a kedvesem megszabaduljon munkahelyétől. Meddig fontos az (aránylag) jó kereset? Mit lehet és kell miatta feláldozni?- - - Na ilyen és ehhez hasonló kérdések jutattak el oda, hogy az eddiginél, mégjobban fogok tartózkodni a várostól, a városi dolgoktól és "normál " munkától. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok: megnyugtat a varrás, örömmel tölt el (még, akkor is, ha 100 ugyanolyan standard dolgot kell csinálni), és megpróbálom ezt az összes munkámba belevarrni, de teljesen nem lehet ezt kizárni. Mit lehet ilyenkor tenni? Hűvössé és immunissá válni? Vagy ellenállónak és puritánnak kell lenni, csak azértis másnak? Nem tudom! De bízom benne, hogy éppségben megússzuk ezt, nagyobb csalódás és sérülés nélkül. És kívánom, hogy szelidüljön a világ, és legyenek belátóbbak az emberek!

*Zsóka egy rendkívül kedves asszonyka, régóta foltvarró volt, majd abbahagyta. Mostanában tanítgat engem textil virágokat készíteni, mert ezekhez neki rendkívüli érzéke van. És íme ilyenek születnek:

5 megjegyzés:

vadcic írta...

Ez a '"férjéjjelnappaldolgozós" dolog ismerős,emiatt nem volt normális karácsonyunk,szilveszterünk,szülinapunk.
A munka törvénykönyve sírva menekülne,ha meghallaná mi folyik a férjem munkahelyén is.
Ha összeszorított foggal is,de menni kell.
Régen azért voltunk sokat a melóhelyen,mert szinglik voltunk,megtehettük,most azért mert családunk van és nem tehetjük meg hogy ne menjünk sokat be.
Csak annyit tehetünk,amikor hazajönnek,hogy kibeszéltetjük őket,leszedjük a feszültséget és megmutatjuk milyen jó is otthon lenni,szeretve lenni.
És én is várom hogy egyszer majd jobbak lesznek a munkahelyek,és fizetnek emberhez méltó bért,csak közbe félek,hogy ez nem holnap lesz.
Neked is meg magamnak is kitartást!

Abile írta...

Drága Detti! Nagyon sok boldogságot kívánok névnapod alkalmából!
Sajnos a mi korosztályunk csak áhitattal emlékszik vissza Nagyszüleink életvitelére és családvezetésére. Nehéz elfogadni, hogy az általunk szeretett férfi reggeltől estig robotol, hogy valahogy fenntartsa a családot és ezen még az sem segít sokat, hogy mi nők is dolgozunk... Sőőőőt!

Ejjkukk írta...

Nagyon köszönöm!!!!
Magamon is megpróbálom gyakorolni a türelmet... Hátha mi is olyan öregek leszünk!

LARION írta...

Szia, Detti...boldog névnapot!

És írtam egy csomó dolgot Neked reggel, de bezabálta ez a virtuális gépezet??.... :(((

Ejjkukk írta...

Köszönöm!!!
Én válaszoltam neked reggel, de eggyel lentebb...