Először is szeretnék mindenkinek Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni!

És ha most nem haragszotok, megosztanám veletek milyen volt az elmúlt év, számomra. Kijutott mindenből: jó is volt, kellemetlen is volt és olyan dolog is akadt, mely tanulásra késztetett. A legjobb, hogy Gréta szépen fejlődik és okosodik, és hogy ismét varrok. Kellemetlen, hogy az utóbbi időben minden nyavaja ránk jár és valahol nyomot is hagy! És a legtöbbet abból tanultam, hogy Szentendrére költöztünk. Kezdek leadni a nagyon magas igényeimből (gondoltam én, ha így teszek, akkor valami jó is történik a lakással kapcsolatban- - - nem így lett!!!), és kezdem azt érezni, hogy tilos nagyokat álmodni, mert akármennyire is szeretné az ember, nem sikerülhet csak úgy elérni!
Mostanában az a tapasztalatom, hogy akkor ér szerencse, amikor nem kívánom és nem is számítok rá. Így arra a következtetésre jutottam, hogy lentebb adok az álmodozásaimból. Mondjuk ez esetben pedig attól kell tartani, hogy alább hagy az az ihlet, ami hajt.
Csak egy pár esemény 2008-ból: A kislányom 1 éves lett! Bölcsödébe ment, barátai lettek. Amikor vártam Grétát, nem is tudtam elkpzelni, hogy ilyen hosszú és rövid egy év!
Belaktuk a lakásunkat! .... és megtapasztaltuk, hogy mennyi baj van a távhővel, a déli fekvéssel és az árammal, ha elavult technikájú! (Megrázta az áram a festőt!!! Nem a villanyszerelőt, hanem a festőt, mert hozzányúlt a csengőnkhöz!)
Lett autónk- - - meg Petinek jogosítványa! Ez egy nagyon jó dolog, mert végre eljutottunk Grétával a dédiéhez, aki Miskolcon lakik és már nem nagyon tud mászkálni!
És persze volt még egy csomó dolog!
Jah! És még egy: 8 év után rövid lett a hajam! Erről biztos, hogy nagyon emlékezetes lesz számomra 2008.
Sok dolgot tervezek 2009-re! És most tapasztalom, hogy ettől szép az óév, hogy van mit tenni az új évre!
Sok kreatív pillanatot és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Csak egy pár kép a karácsony esténkről, de előtte egy kis beszámoló:
Végül mégis lótifuti lett a 24-e. Süt, főz, takarít, süt, főz, takarít..... majd paccs és már tört is Gréta lábai előtt a meggybefőtt. Nem lépett bele, de nagyon meglepődött, Annyira, hogy sírni sem maradt ideje, mert addigra Apa bevitte, és ott már nem kellett. DE én ott maradtam a befőttel és a maradékaival. Egy idő után csak feltakarítottam, de ismét megbizonyosodtam róla, hogy a felújítást nem szabad tovább halogatni. A kitört fúgákba és a rosszul rakasztott járólapk alá is ment a szilánkokból. Kb. 2 óra volt mire végeztem a feltakarításával.
Aztán Petiék is megjöttek, mert ezidő alatt elmentek a Nagyiért, mert most vele töltöttük a Karácsonyt.
Végre sikerült is letenni Grétát aludni fél háromkor, addig díszítés, főzés és kapkodás ezerrel, és persze lábujjhegyen.
4-kor kelt a kisasszony, majd jött a nagy pillanat. Innentől jöjjenek a képek, mert magukért beszélnek:

Karácsonyi készülődés:

Nálunk az volt a szokás otthon, hogy karácsony előtt 4-5 nappal már hatalmas volt a ramazuri. Utáltam az egészet: vidd ki a szemetet, szaladj el ide, csináld meg ezt-azt....stb. Nem volt egy barátságos készülődés. Nem szerettem! Utána következett az ajándékozás, ami megint egy nagyon idegesítő dologgá vált. Ki kapta a jobbat és miért ő? Mennyi pénzt költöttünk és mire, megkeresni a legolcsóbbat, de legjobbat....... Fúj! Így az elmúlt években Mi elég barátságosan, de még mindig szaladósan kezeljük a helyzetet.
Az elmúlt pár napban sok vitánk volt Petivel, de ma végre megértette: nem akarok nagyon ajándékot, mert nem akarom, hogy egyedül töltsük külön-külön a készülődéses időszakát, mert ő eltűnik boltozni. . A legnagyobb ajándék számomra a szép emlék lenne: Peti segített a főzésben- mellettem ácsorgott a konyhában és jókat nevettünk.
Tegnap elkészítettem Zsuzsi receptje alapján mézeskalácsot! Gréta még segített az elején: az nagyon jó volt, majd egyedül folytattam. Nagyon tetszik a végeredmény! Finom!!!
Ma feldíszítettük együtt a lakást. Nagy volt az örörm, hogy díszek kerültek a falra.
Holnap előkészítem a beiglit, a zserbót és pácolom a húsokat. No meg takarítok, mert az elmúlt napokban akkora volt a munkaözön, hogy nem jutott rá sok időm, pedig ez mániám.
24-én sütöm ki a beiglit, a pulykát és a többi húst: steak libamájjal Petinek, rántott husi Grétának. Lesz egy halom párolt zöldség, jázmin rízs, petrezselymes krumpli és persze a salátám. Az elfogyasztáshoz bízom benne, hogy az anyósom is segít, örülnék ha velünk töltené a karácsonyt. Bár ami azt illeti, ez az idei lesz az első olyan ünnep, amikor nem megyek haza a szüleimhez, mert Gréta elég beteg és félek, hogy megfertőzi a nagymamám, aki mostanában sajnos gyengélkedik. Ha meggyógyult a lányzó megyünk!
Ettől függetlenül remélem mindenki jól fogja magát érezni és örül az együtt töltött időnek.

Minden kedves olvasómnak Békés, Szeretetettel teli Karácsonyt kívánok!

Sűrű hétvége ez a mostani is. Pénteken szóltak, hogy van igény még játékokra az óvodában. Szombaton és vasárnap vinnék őket a vásárba. Hupsz! Kifogytam, már csak a kincseim vannak az elsők, amiket nagyon őrzök. Még maradt a hétről 10-12 kiszabott állatka, de ezek mind fiúsak voltak. (A múltkoriak pedig túl lányosak....na mindegy!)

Reggelre készen lett 5 db. És még 7 vár apró cicomázásokra.

Ezen kívül a mai nap a főzésre lett szánva. Ez nálam azért érdemel külön bejegyzést, mert nem igazán szeretek főzni. (Itt most hallom as sok fúúúj! Miért???? és hasonló leszólásokat...:( )

Tegnap bevásároltunk a Lehelen, ma pedig elkészítettük: gulyás leves, steak libamájjal, és kőrözött lett a mai felhozatal. Nagyon finomak lettek. Még a végén megszeretem a konyhát is!

Hírt adok magamról!

Ahhoz képest, hogy mennyire szeretnék írni, nem igazán van rá időm. Pedig most sok dolog van: Elsősorban hírt szeretnék adni egy karácsonyi ajándékról, ami 3 gyerkőcnek készül: haladok! (Remélem látja, akinek írom!)

A hét nagyon húzós volt, mert megkértek, hogy egy óvodai karácsonyi vásárra készítsek játékokat, mivel nagy sikere van a Tildás játékoknak a társaságban. Egyből megbeszéltünk mindent, mehet a varrogatás. Közben elég beteg lettem (már megint......Mikor lesz ennek vége???), így nem sok idő maradt a varogatásra. Kedden és szerdán már tényleg ráhajtottam és kiszabtam, körbevarrtam 20 állatkát. Macik, kutyusok és cicák voltak benne és még maradt régebbről pár félkész csiga is.

Varrtam és varrtam és varrtam. Nem igazán szoktam hozzá ehhez a tempóhoz, így már a kezeim is kezdték feladni a küzdelmet szerda este. De azért befejeztem párat!

Megkérdeztem az ismerősömet, hogy hogy ment, sikerült-e eladni őket: Igen!

Remélem sok örömet szerez a kis gyerkőcöknek és az óvodának is lett belőle bevétele!

December 7.

Nekem ez a dátum nagyon sokat jelent: a mamám születésnapja!

Ez a mai pedig különleges is, mert már kereken 80 éves.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit készítsek/adjak neki ajándékba, hiszen már korlátozva vannak sajnos a lehetőségek. Abban biztos voltam, hogy lesz karácsonyi kaktusz, mert azt nagyon szereti.

A többit halogattam, mert tényleg nem tudtam, hogy mit is adhatnék, ami kifejezi azt a rengeteg örörmöt, ami bennem él vele kapcsolatban. Tőle tanultam varrni, általa szerettem meg a ház körüli dolgokat (sóskapucolás, vájlingban fürdés, bringázás, ). És a Dunánál tett sétákról még nem is beszéltem. Gyerekkorom legszebb élményi hozzá köthetők!

Sokat gondoltam rá, hogy készítek neki egy takarót, de nem mertem, mert még sosem csináltam ilyen nagy dolgot. Eszemben volt egy párna is, de valahogy nem állt össze, hogy milyen is legyen. Tegnap már nagyon kétségbe voltam esve, hogy én egy ilyen jeles napon csak egy cserepes növénnyel tudom megköszönni a sok szépet.

Erre este, mint a villám eszembe jutott a kép amint átadom ezt a párnát:

Még tegnap este kiszabtam, majd ma reggel 1 óra alatt megvarrtam: nagyon siettünk elindulni, mert Érd nagyon messze van. Így csak kevés időm jutott rá, de kész lett. Mama nagyon örült neki, és meghatódott. És hozzátenném: Dunakeszin ahol éltünk, nem voltak ilyen jellegű párnák, de valahogy nagyon beleillene abba a világba és ezt szerintem Mama is meglátta benne: könnyezett és emlékezett! Jó volt a mai nap. Örülök, hogy még velünk van és remélem még sok ilyen napunk lesz!

A bölcsödében járt a Mikulás pénteken. Már 1 héttel előtte elkezdtük mondani Grétának, hogy az a nagyszakállas szereti őt és hoz neki csokit. Nagy várakozás, örörm, péntek reggel sietés a bölcsibe..... Délután megyek érte, erre Ildikó (gondozónéni) meséli, hogy Gréta bizony nagyon félt és sírt és hisztizett. :(
Talán majd az esti, Apa munkahelyi buliján jobb lesz. Tartottuk a távolságot a rendezvényen a Mikulástól, akkor tetszett is, de amikor ajándékért oda kellett menni: hatalmas sírás remegés félelem. Másnap reggel már nem is tudtuk mit mondjunk neki, ki hozta a sok ajándékot az ablakba.... Mégis a Mikulás....nyugalom és örörm a gyerek arcán. Majd amikor kicsomagolt szabályos boldogság. Kapott gyúrmát meg fűzhető játékot. Nagyszülőktől pedig mesekönyvet és sok-sok csokit. :/

Délután a nagyi hozott Télapós szalvétát- Gréta keserves sírásban tört ki, amikor csak meglátta.

Úgy néz ki nagyon fél tőle.

Talán jövőre jobb lesz!

Mostanában kezdek nagyon termékeny lenni.... Talán egy kicsit túl is hajtom magam, mert ismét van egy óvodai rendezvény, amire készítek játékokat, sálakat, meg egy-két ezt-azt.
Nagyjából úgy kezd kinézni egy nap, hogy 8-tól 3-ig keményen szabok, varrok, aztán mosogatás, sika-mika, majd Gréta haza. Este 7-kor szpátty, majd ismét varrok 11-ig.
Egy kis ízelítő:

Glenda macija, és Gréti lovacskája: mind a ketten szomszéd kislányok. Mikulás hozza őket!

Most először, mióta együtt élünk a férjemmel, időben kezdtük el a karácsonyi készülődést. Az elmúlt években "csak úgy" túléltük, de most komolyan készülődünk.

Ugyan mi nem vagyunk vallásosak, de csináltam egy adventi koszorút, amit még a babakiállításon szereztem. Végül egész mutatós lett, ahhoz képest, hogy még sosem készítettem ilyet. Amaranta leírása szerint kezdjük bevezetni a szokásokat, így került az asztalra 3 szép piros alma is, amit együtt tisztítottunk. Grétának nagyon tetszett.

Majd este vacsora előtt meggyújtottunk egy gyertyát. (Meg az illatosító mécsest a közepében...)

Persze elsőre sikerült meggyújtani azt, amelyiket Karácsony estére szántam, de elég hamar rájöttem, hogy valami nem jó.

Szép volt!

Azért alkotok is néha....
Most például nagyon tetszenek a kicsi szütyők, amibe olyan dolgokat lehet pakolni, amik általában csak össze-vissza heverésznek. Az elsővel már készen is vagyok:

Bajban vagyok, mert sajnos a felső díszítés elcsúszott, a gépem rendkívül rosszul viseli a több réteg anyagot, és ilyenkor össze-vissza dobálja a tűt, meg szerintem a fogak is aránytalanul továbbítják az anyagot. Egyszer ilyen, máskor olyan tempóban működik. Ennek ellenére szerintem egész aranyos lett, de csak itthoni használatra!

Kiállítás vége....

Végre van egy kicsi időm, hogy beszámoljak.....

Kellemetlenül érzem magam, mert annak ellenére, hogy ígértem, hogy sokat megyek a kiállításra, csak kipakolni és topiktalizni volt energiám (nagyon levett a lábamról a nátha).

Aki figyeli a többiek blogját, már tudja, hogy foltos társaink is megjelentek a találkozón szép számmal. Örülök neki, mert ezek szerint a babásság nem egy különálló faj.

Rendkívül jó volt a szombati nap: Gréta is és mi is élveztük. Ezúton köszönöm a férjemnek, hogy oly sokat figyelt a Grétára.

És amit eddig halogattam: Ajándékot kaptam Exitől, Pif volt!
Hétfőn reggel már a kis csomagommal várt, aminek már előre örültem: nem szoktam én ajándékot kapni. És ez volt benne:

Aztán nagyon bökdösött, hogy nem is ez az ajándék, hanem ami ebben van- és tényleg: utalványt kaptam, ami szerint bármelyik babáját választhatom a kiállítottak közül. Áll le, én padlót fogtam: komoly? És tényleg. Szombatra már meg s született a döntés miután sokszor átgondoltam a dolgot: A Mi életünkből nagyon hiányzik egy nagymama. Vannak szüleink de elég távol laknak, ráadásul nekik is sok gondjuk van. Örülünk ha havonta egyszer találkozunk, akkor is csak 1-2 órára. Gondoltam Exi elég nagymamás és tényleg olyan kedves segítőkész, melegszívű hölgyike, így az ő nagymama babáját választottam, hogy hozzánk is költözzön egy kis gondosság és soha ne feljtsem el, milyennek kell lenni, ha már unokáim lesznek.
Íme :

KÖSZÖNÖM!!!

A topiktali szuper volt. Finom volt a pogácsa is és jó volt a hangulat is. Gréta egyből megtalálta az elveszett babáit, amiket aztán becsületesen követelt is vissza, majd amikor megkapta, ölelgett őket. Akárhogy is nézem, kell még ilyen babakiállítás!