A Gomb, meg a magyar

Most pótlom azt, amire már utaltam korábban. Kellően nagy munkában voltam februárban- márciusban. Készültem a Gombold újra! Divat a magyar - pályázatra.
Én elég kishitű ember vagyok. Mivel ez egy nagyon is nyilvános pályázat, ezért eleve úgy mentem neki, hogy ebből nem lesz semmi, de már csak a cím miatt is meg kell próbálnom. És éppen volt kedvem is, inspirációm is és még buzdítottak is. Szóval elkezdtem rajzolgatni. Végére terveztem 3 öltözetet és egy kiegészítőt. Nem sok mindenkinek mutattam meg, csak pár barátomnak és a férjemnek. És bizony nemsokkal később az egyik barátomnak nagyon megtetszett, és jelezte, hogy ő bizony vevő az egyik öltözetre.
Ekkor már azt kezdtem hinni, hogy van némi esély arra, hogy a második körbe jussak. (Csak a második kör volt a célom- hogy megvalósíthassam a ruhákat. A bemutató és a díjak már kevésbé vonzottak- ennek is van oka...)
Elég szigorú volt a pályázat, elég komoly instrukciókat adtak meg a kiírásban. Be kellett szerezni anyagmintákat (ez volt a legizgalmasabb az egészben: nincs, van? létezik, vagy nem?) Bementem az egyik legjobban felszerelt anyagüzletbe és kértem az eladótól az anyagokat, mire közölte, hogy ezek milyen kelendőek... Kiderült, hogy előttem pár órával volt ott két lány, akik ugyanúgy a pályázatra keresték ugyanazt az anyagot, amit én. (Pedig próbáltam formabontó lenni..... - ennyit az összhangról.) Végül is sikerült eleget tenni a formai dolgoknak , és az utolsó napon bevittem. Akkor mondta a pultban ülő lány, aki fogadta az anyagokat, hogy csak nála van 100 pályázat, és még nem volt a postán, de úgy tudja, hogy több, mint 400 alkotó kedvű fiatal jelentkezett.
.... Köztük én. ...
Következő héten felborult a családunk élete, így megkönnyebbültem, amikor jött a válasz: "a szakmai zsűri nem tartotta a terveket kivitelezésre érdemesnek."
Tényleg megkönnyebbültem. Főleg, amikor megtudtam, hogy milyen alkotók jelentkeztek még.

Aztán pár héttel később, amikor már lecsengtek a problémák körülöttünk, elővettem a mintákhoz vásárolt anyagokat és elkezdtem varrogatni belőlük. Így lett a legutóbbi neszi.
Na így voltam én is Gombolós.

És ma megint megnyugodtam. Létezik olyan szél, amire még akkor sem szeretnék felülni, ha az a legszebb módon repít el az egekig.

(És így a végére egy kis technikai dolog: a világ legjobb találmánya ez.... Most már tudom. A szkennelés ugyanis baromi trutyi bír lenni, a fényképezés meg rizikós)
Ez a kép egy vázlat volt:

Ezeket magamnak....

elmentem, mert ezeket egyszer szívesen felvenném..... :S
Kezd elhatalmasodni ez a furcsa cipőmániám. Ez ragadós? És meddig tart?

Mostani kedvencek

Tavasz, szél, kissé visszafogott hangulat:

Nyuszi fekszik a fűben

Ismét megtartottuk a húsvéti tojás szedést a barátokkal. Ez az év fénypontja. Elképesztő murisak a gyerekek miközben a fűben keresgetik a kincseket. Aztán egyszer csak én is találtam kincseket:

...és nagyon kibabrált velünk az idő. Pont akkor lesz rossz idő, amikor 3 napos munkával rendbe tesszük a teraszt (virágládákban földcsere, bútorok csiszolása, kezelése, rácsok festése), mert várjuk a vendégeket. Végül csak a lakásból tudtuk megmutatni, hogy milyen színes is lett. :/

:-)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
...azaz sok locsolót, sok finomságot és nagy kirándulásokat ebben a szép időben!

Sok minden...

Ahhoz képes, hogy mennyit írok és mutatok egészen sok mindent készítek , csak valahogy a fényképezés állapotáig nem jutnak el. Viszont tegnap már szemfülesebb voltam. Készült egy kis takaró, egy tündérbabának, aki már nem is olyan kicsi. Ajándék lesz és remélem elnyeri a kisasszony tetszését. :D

Változóban van az életünk mostanság. A családunkból az utóbbi időben mindenki új helyre került. A szüleink, a testvéreink, Gréta összes unokatestvére. Egy ideig csak arra figyeltünk, hogy az Ő életük könnyebb legyen, jobban viseljék a változásokat, de kicsit elfelejtettük, hogy ez mit jelent nekünk. Felnőtt létünkre mi is elfáradtunk és nyűgösebbek vagyunk, és bizony Gréta is elég nyugtalan. Ráadásul az oviban is egyre több gondot vélek felfedezni.
Az év eleje óta már a 4. óvónéni fordul meg a csoportban, aminek 34 fő a létszáma. Jelenleg 2 óvónéni van, és az egyik csak májusig van szerződve. Hogy mi lesz később, azt nem tudom, de ennyi gyerek mellett az óvónéniket is megértem, ha túlterheltek. A gyerekek is azok. Mostmár minden napra jut olyan esemény, ami miatt idegesek vagyunk (Gréta kiesett a hintából, másnap a mókuskerék odacsípte a kezét, következő nap a két ügyeletes óvónéni nem tudta megmondani, hogy hol van a gyerek az ovi területén- ráadásul simán rám akartak sózni egy másik gyereket, mondván, hogy a hintán ülő gyerek szerintük a Gréta..... Nem egy 2 évvel idősebb fekete hajú kislány....Dehogy. ) Sorolhatnám a bosszantó és mérgesedő példákat , de elég sok van.
És bizony megváltozott a kislányom. Fél egyedül kimenni a konyhába vagy a fürdőszobába, ha velünk van, akkor nagyon igényli, hogy igazán a közelünkben legyen, és nem játszik. Szerintem ez a leg szembetűnőbb: egyáltalán nem játszik saját játékot, csak és kizárólag velünk. Ha épp mosogatok, vagy takarítok, akkor leül a kanapéra és vár.... Nekem ez ijesztő.
Aztán tegnap reggel bevittük Grétát és az összevont csoportokban egy másik óvónéni vette át. Nálunk szokás, hogy 3-4 alkalommal visszafordulunk és puszikat adunk egymásnak- de ez nem a hiszti, hogy maradjunk, vagy velünk jönne. Ez csak a búcsú. Óvónéni megunta, elkapta a kezét és berángatta a csoportba. Én úgy meglepődtem, hogy szólni sem bírtam, mire az ajtó fel menet utánunk jött és közölte, hogy majd abbahagyja a sírást, nem kell aggódnunk. Én leblokkoltam és nem mondtam semmit..... Pedig kellett volna. Hogy jön ahhoz, hogy így bánjon egy számára idegen kisgyerekkel, az én kislányommal? És most nem tudom mit tegyek- de nem azt érzem, hogy szó nélkül kéne hagynom a dolgot. Másoknál is van ilyen? Normális, hogy egy óvodában ilyen dolgok történnek?

Széllel bélelve

Ahogy ezt a címet most leírtam, komolyan magamra ismertem. :D
És éppen a szélnek ama furcsa és semmiképpen nem hálás szerepéről szeretnék írni, ami mostanában olyan nagyon jellemző: gyorsan változik, általában idétlen változásokat hoz és hideg.
A mi teraszunk mondjuk különösen hálás a szélnek: legalább átrendeződik.
Múlt héten Grétám észrevett valami furi fényt a teraszajtónál, mire odamentem én bizony elsápadtam. Tűz volt. Méghozzá ijesztő, nagy tűz. Nem nálunk, de még számunkra is félelmetes volt. Az előttünk elterülő nagy mezőség egy része kigyulladt és a hatalmas lángokat nagyon gyorsan repítette a szél. Szerencsére gyorsak voltak a tűzoltók, de így is maradt egy nagy fekete sáv a tótól nem messze.

Gréta azóta fél a tűztől és a széltől. Szóval igazán szerencsés lenne már egy kis szélcsend.

De voltunk ám sétálni is, mielőtt még ez a fújós veszedelem befészkelte magát hozzánk. Olyat láttunk, hogy csuda:

Nem tudom mennyire látszik, de elég érdekes felfedezés volt a pillangó fotózásakor az a síkosbőrű valami. Nem gyík volt, mert azok bizony kisebbek, de nem is veszedelmes kígyó, mert azok meg nagyobbak. Mindenesetre mókás volt észrvenni, úgy, hogy én tényleg csak a pillangóról szerettem volna valami szép képet- legyen mit mutogatni a gyereknek.

A fácán (tőlem 20 méterre), majd nem sokkal később a félperzsa szomszédmacska....

Rózsatakaró

Ezeknek az anyagoknak története van, de azt egy másik postban mesélem el. Nem érett még meg teljesen a mondanivalóm. Mindenesetre a kezem gyorsabb volt, így lett ez a finom kis neszeszer.

Sok hernyóselyem, egy kis viszkóz és bársony.

Koncert élmény

Tegnap megesett az, ami már 12 éve nem: koncerten voltam. Méghozzá Myiavi koncerten. Mielőtt még bárki így vagy úgy húzná a száját, mondom: én sem ismertem. Egészen a koncert kezdetéig. A testvéremet kísértem, és az elején még úgy is volt, hogy nem megyek be, csak kint megvárom, de győzött a megérzés: vettem magamnak is jegyet. Semmi kedvem nem volt hozzá.... Őrjöngő kölkök, sikítozás, tömeg- no, ez nem az én műfajom.
Utána lehet nézni: Myiavi egy 29 éves 2 gyermekes családapa, "rockzenész", aki nagyon sok műfajt kever. A legmókásabb kinézetű figurák járnak a koncertjére. Itthon sem volt másképp.
Viszont!!!
Az nagyon durva, hogy egy külföldön elképesztően felkapott japán zenész, aki többezres, meg tízezres tömegeknek zenél, itthon csak 600 (!) eladott jegyet ér. No ez a koncert első fél órájában ki is jött: nem volt elégedett, ráadásul a ha jól értettem nem is érezte magát jól. És én megértem.
Majd visszajött a színpadra és elmagyarázta, hogy bizony neki sérelme, hogy van ez a magyar szerződése, ami miatt megtartja a koncertet, de amúgy a családja Tokióban van...... És ott vannak egy világot megrázó tragédia után, ki tudja mennyi mérgező anyagod szívnak be, és neki itt kell jó arccal végigbuliznia egy koncertet, ahol láthatóan csak a terem negyede van megtöltve. Állítom a stábjának a repülőjegye több került, mint a bevétel.
Elkezdődött egyfajta párbeszéd a rajongók és Myiavi között, majd volt egy 1 perces csendes megemlékezés. És én úgy láttam, hogy szemléletmódot váltott és már nem egy "nagy" koncertnek fogta fel, hanem egy igazi kis rajongótábornak való zenélésnek, és ekkortól igazán koncerthangulat lett.
Megdöbbentem a fiatalok kulturált és kiegyensúlyozott viselkedésén (ráléptek a lábamra és bocsánatot kértek, kerekes- székes kislányt hagyták érvényesülni- nem álltak elé, nem lökdösődtek, nem balhéztak).
Visszatért minden reményem, hogy lesz olyan generáció, aki igenis ügyesen, szépen és alázattal fog viselkedni. Nagyon megérte!
Nem fogok zenét beágyazni tőle...... Ugyanis nem igazán vagyok oda érte.... De mint ember, meggyőzött!

Ikea...

Az utóbbi időben én nagyon meguntam és megutáltam. Gyakorlatilag úgy voltam vele, mint a Mekivel. Gyorsétterem-gyorsbútor....
Ráadásul egyre stílustalanabb. Vagy épp ez volt a cél?
Na mindegy. Ma mentünk kaspóért (neten kiszemelt darab...), erre észrevettem, hogy egyre több az összeillő szín, forma és bútor..... Nicsak. Megjött az eszük, vagy a világ kezd hangosan kiabálni a kuszaság ellen? Jó tudom a legtöbbet eddig is lehetett kapni, de most egyre több romantikus, amolyan "régi ikeás" cuccot vélek felfedezni. Vagy lehet, hogy én kezdek jobban figyelni a lányosabb, szolid romantikus vonalra?
Csak egy pár nekem tetsző darab:

Szentendre

Lassan 4 éve lakunk itt. Ez nem egy nagy idő..... Ráadásul azért költöztünk Szentendrére, mert ezt a kilátást szerettük volna magunkénak tudni.

Tudtuk, hogy távhő van, hogy katonák szakértelem nélkül építették a házakat, mégis így döntöttünk. Ha számszerűsíteni szeretném a dolgot, akkor azt mondanám, hogy a kilátásunk 19 milliót és havi átlag harmincezret ér. .... Most már lazán ki lehet jelenteni, hogy ezek mesterséges és túlgenerált árak.
Már kezdtünk épp csak belenyugodni a helyzetünkbe, amikor megtudtuk, hogy mire is készül a város vezetése... És mi a véleményem? Hát, az igen egyértelmű.
Rendszeresen látni reggelente szarvasokat, gémeket, gólyákat, fácánokat, vaddisznókat és rókákat. A békák tavasztól őszig tartó éneke esténkként szerintem egy pótolhatatlan nyugtató zaj. És napközben csönd van. Nincs nagy zaj, kiabálás, gépzaj. Nem is akarom, hogy az legyen. És azt hiszem, hogy a legtöbben így vannak a dologgal.
Érdekes ez az elkerülő utas dolog már csak a láp miatt is. Amikor ideköltöztünk még csak a legendája volt a tónak, ami most már egészen nagy, ugyanis az elmúlt évek csapadékaitól egyre jobban feltöltődött. Nem csak 1 helyen. Tőlünk látszik, hogy egyre nagyobb foltokban tör fel a víz. Na erre utat építeni szerintem butaság.
És akkor egy másik szempont:
Gyakorlatilag 1 évet kellett harcolnom, hogy a lányom itt helyben járhasson oviba, mert annyira kevés a hely, ráadásul egyre kevesebb a munkahely is. Míg mindenki abban a hiszemben van, hogy itt nagy a turizmus, egyre ritkábban és kisebb csoportokban látni külföldieket, akik amúgy is csak a Skanzent, vagy a Főteret és annak szűkebb környékét akarják meglátogatni. A hév állomáson a leszálló embereket kínai bugyik tömkelege fogadja..... (Én nem értem, hogyan kaphatott oda engedélyt egy kínai árus......) Az autóbusz-állomás télen és nyáron elviselhetetlen, vagy odafagy az ember a betonplacchoz, vagy elájul a hőségtől, mert fedő a fej fölé nincs.

Azt továbbra is tartom, hogy természetileg rendkívüli hely, de a városvezetésnek nagyon át kéne gondolnia, hogy mit tesz meg a mostani tulajdonosokkal, és mit nem.