2011. április 14., csütörtök

Széllel bélelve

Ahogy ezt a címet most leírtam, komolyan magamra ismertem. :D
És éppen a szélnek ama furcsa és semmiképpen nem hálás szerepéről szeretnék írni, ami mostanában olyan nagyon jellemző: gyorsan változik, általában idétlen változásokat hoz és hideg.
A mi teraszunk mondjuk különösen hálás a szélnek: legalább átrendeződik.
Múlt héten Grétám észrevett valami furi fényt a teraszajtónál, mire odamentem én bizony elsápadtam. Tűz volt. Méghozzá ijesztő, nagy tűz. Nem nálunk, de még számunkra is félelmetes volt. Az előttünk elterülő nagy mezőség egy része kigyulladt és a hatalmas lángokat nagyon gyorsan repítette a szél. Szerencsére gyorsak voltak a tűzoltók, de így is maradt egy nagy fekete sáv a tótól nem messze.

Gréta azóta fél a tűztől és a széltől. Szóval igazán szerencsés lenne már egy kis szélcsend.

De voltunk ám sétálni is, mielőtt még ez a fújós veszedelem befészkelte magát hozzánk. Olyat láttunk, hogy csuda:




Nem tudom mennyire látszik, de elég érdekes felfedezés volt a pillangó fotózásakor az a síkosbőrű valami. Nem gyík volt, mert azok bizony kisebbek, de nem is veszedelmes kígyó, mert azok meg nagyobbak. Mindenesetre mókás volt észrvenni, úgy, hogy én tényleg csak a pillangóról szerettem volna valami szép képet- legyen mit mutogatni a gyereknek.



A fácán (tőlem 20 méterre), majd nem sokkal később a félperzsa szomszédmacska....

4 megjegyzés:

Csillag írta...

NAGYON JÓ KÉPEK...:)))

Tündérlátta írta...

Nagyon ijesztő lehetett a tűz! A séta pedig gyönyörű!

Mammka írta...

Köszönöm kedves szavaidat!!!Válaszoltam nálam rá.
Valahogy -pedig állandó olvasód vagyok- a listámban nem voltál ,de most már ott vagy.:)

Annamari írta...

Pedig az egy zöld gyík :o) ez sokkal nagyobb mint a fürge gyíkok. Ahogy nézem, őkelme egy fiatal hím, törött farokkal. Amúgy nyilván veszélytelen. És a kígyók is veszélytelenek - a tapasztalatom azt mutatja, hogy a viperát nagyon nehéz megtalálni. A siklók pedig ha marnának is (de nem teszik), nincs méreganyaguk.