Én elég kishitű ember vagyok. Mivel ez egy nagyon is nyilvános pályázat, ezért eleve úgy mentem neki, hogy ebből nem lesz semmi, de már csak a cím miatt is meg kell próbálnom. És éppen volt kedvem is, inspirációm is és még buzdítottak is. Szóval elkezdtem rajzolgatni. Végére terveztem 3 öltözetet és egy kiegészítőt. Nem sok mindenkinek mutattam meg, csak pár barátomnak és a férjemnek. És bizony nemsokkal később az egyik barátomnak nagyon megtetszett, és jelezte, hogy ő bizony vevő az egyik öltözetre.
Ekkor már azt kezdtem hinni, hogy van némi esély arra, hogy a második körbe jussak. (Csak a második kör volt a célom- hogy megvalósíthassam a ruhákat. A bemutató és a díjak már kevésbé vonzottak- ennek is van oka...)
Elég szigorú volt a pályázat, elég komoly instrukciókat adtak meg a kiírásban. Be kellett szerezni anyagmintákat (ez volt a legizgalmasabb az egészben: nincs, van? létezik, vagy nem?) Bementem az egyik legjobban felszerelt anyagüzletbe és kértem az eladótól az anyagokat, mire közölte, hogy ezek milyen kelendőek... Kiderült, hogy előttem pár órával volt ott két lány, akik ugyanúgy a pályázatra keresték ugyanazt az anyagot, amit én. (Pedig próbáltam formabontó lenni..... - ennyit az összhangról.) Végül is sikerült eleget tenni a formai dolgoknak , és az utolsó napon bevittem. Akkor mondta a pultban ülő lány, aki fogadta az anyagokat, hogy csak nála van 100 pályázat, és még nem volt a postán, de úgy tudja, hogy több, mint 400 alkotó kedvű fiatal jelentkezett.
.... Köztük én. ...
Következő héten felborult a családunk élete, így megkönnyebbültem, amikor jött a válasz: "a szakmai zsűri nem tartotta a terveket kivitelezésre érdemesnek."
Tényleg megkönnyebbültem. Főleg, amikor megtudtam, hogy milyen alkotók jelentkeztek még.
Aztán pár héttel később, amikor már lecsengtek a problémák körülöttünk, elővettem a mintákhoz vásárolt anyagokat és elkezdtem varrogatni belőlük. Így lett a legutóbbi neszi.
Na így voltam én is Gombolós.
És ma megint megnyugodtam. Létezik olyan szél, amire még akkor sem szeretnék felülni, ha az a legszebb módon repít el az egekig.
(És így a végére egy kis technikai dolog: a világ legjobb találmánya ez.... Most már tudom. A szkennelés ugyanis baromi trutyi bír lenni, a fényképezés meg rizikós)
Ez a kép egy vázlat volt:
1 megjegyzés:
Szép volt a pályázatod!
Utólagos engedelmeddel írtam erről egy saját posztot a saját gombolmányommal :)
Megjegyzés küldése