Betegségek mostanában!
Sajnos mostanában tényleg ránk jár a rúd! Azon kívül, hogy a Gréta elég sokat betegeskedik a bölcsiből hazahozott vírusok miatt, mi is mindíg elkapjuk. Még novemberben a Babakiállítás előtt elég csúnya náthát kaptam el, amiből lett egy arcüreg gyulladás, majd kialakult egy ciszta. Doktor néni (ügyeletes Sztk-s) mondta, hogy egy hónap múlva meglátjuk felszívódik-e.
Közben Apa is, Gréta is betegeskedett többször is. Hasmenéses, köhögős, náthás.... minden meglátogatott minket.
Egy hónap múlva már jobb volt a dolog, de Gréta megint hazahozott valamit, majd náthás lettem és ismét begyulladt. Mentem a Doktor nénihz: antibiotikum. Én elfelejtettem mondani, ő meg nem kérdezte meg: Penicilin érzékeny vagyok!
Tehát este bevettem a gyógyszert éjjel meg jajj...... Semmit nem aludtunk, majd a szorongásos, szédüléses, gyomorfájós rohamok jöttek. Reggel első út a dokihoz, aki ismét antibiotikumot írt fel: a gyulladást le kell húzni.
Esküszöm most, hogy tombol nálunk az influenza, nem merem bevenni őket, inkább fájjon!
Peti is, Gréta is, és én is betegeskedünk! Mi a tuti, mit kell ilyenkor csinálni, hogy hamarabb gyógyuljunk? Szedünk: Bérest, C-vitamint, kálciumot, Neocitránt..... Valami csak segít, hogy így majd' egy hét után meggyógyuljunk.
És másoknál is ilyen a tél?

Play, Play, Play!!!!
Szeretem azokat a külföldi játékokat, ahol anyagokat lehet nyerni: PL. Itt! Nehéz megmondani, hogy melyik lenne a kedvenc anyagom, mert imádom a japán gyerekmintás cuccokat. Régebben a Kitty-s dolgok is nagyon tetszettek, de ma már túl nagy a divatja, így én egy kicsit eltávolodtam tőle!

Végre vasárnap olyan napunk volt, amilyet már hónapok óta áhítottunk! Csodálatos volt az idő, így összecuccoltunk és elmentünk a Normafához! Igen! Elég sokan voltak, és igen zavart is egy kicsit. De már nagyon régen terveztük, hogy meglátogatjuk a kilátót, ugyanis madártávlatból néz velünk szembe! Igaz elég messze van, de ha jó az idő, akkor az a legtávolabbi pont, amit látunk!

Szóval felmentünk, jó kis izomlázat szedtünk össze. De olyan jó volt! Grétának nagyon tetszettek a madárcsiripelések, meg a körülöttünk bóklászó kutyák!
Amikor megtettünk egy jó kis kört, úgy gondoltuk ilyen szép időben a Dunakanyart is látni kell: így elmentünk Visegrádra is. Nagyon szép volt ott is!

Aztán délután 5 felé, amikor már Szentendrén voltunk, még sétáltunk egy nagyot! Találkoztunk a fent-a-fán cicával is, akit mindíg lehetetlen helyeken érünk el! Aranyos volt! És jártunk cukrászdában is!

Jajj, de jó volt a hétvége! Gréta egész nap ilyen mosolygós volt:

Mostanság akár úgy is tűnhet, hogy nem jár a kezem! Pedig jár, csak lassított és energiatakarékos módban. A nagy karácsonyi hajtás után beesett, amitől a legjobban féltem, hogy ellustulok. Pedig nagyon sok terv van a fejemben, ami mindenképpen kijönne, de valahogy mégsem sikerül. Ezt nevezik alkotói válságnak? Vagy tényleg ilyen rossz hatással van rám a tél?

Mindenesetre az biztos, hogy a tavaszi dolgokok vannak a fejemben. Kezdenek összeállni a színek, a formák és a minták is.

Aztán ami most még nagyon lefoglal az a Gréta névnapi ajándéka: Keresztszemest varrok. Persze csak akkor tudom készíteni, amikor a kisasszony már olyan mélyen alszik, hogy nem kel fel a nagy lámpa fényére sem.
Remélem megleszek vele:

Ez persze csak az újságból készült kép, de én most valahol a róka pólójánál tartok és bal lentről kezdtem. Szóval elég sok van még hátra.

A másik, ami mostanában nagyon sokat foglalkoztat: az amerikai anyagtervezők! Ugyanis egyre jobban csorog a nyálam a kinti anyagok iránt, mert valahogy az az érzésem, hogy a "szomszéd fűje mindíg zöldebb". Csak az a nagy baj, hogy nagyon messze vannak és szinte elérhetetlenek. Szeretnék egy rendesebb összefoglalót készíteni majd az európai és az amerikai tervezőkről, de szerintem evvel várok egy kicsit, mert sokakról tudom, hogy csak húsvétra lesz látható a munkásságuk!

Ja és nehogy szó érje a ház elejét: nem lazsálok ám a bababloggal sem! Elkezdtem összegyűjteni egy mappába az index babafórumáról a képeket, de szerintem nincs értelme külön-külön feltenni néha egyet. Inkább egybe, aztán majd mindíg frissítgetjük! Már 2007 végénél tartok! Érdekes tapasztalat ez nekem!

Bor, Mámor, Provance

Egy figyelemre méltó film! Pont most lett vége, és megszakad a szívem amellett, hogy boldog vagyok, hogy láttam.
Szóval ezekben a szürke napokban szabályosan kínzás egy ilyen filmet mutogatni, mert a sírás kerülget, hogy egy fikarcnyit sem süt a nap! Hetek óta csak egy nap volt, amikor nem volt vastag szürkefelhőréteg az égen. Akkor már-már azt hittem, végre vége a kemény és kiábrándító komorságnak.
Erre itt ez a megbolondító film: felidézi a nyarat, a boldogságot, a napfényt és azt a szabadságot, melyet az ember akkor érez, amikor nyári estén naplementekor sétál az frisseséget hozó szélben. Ugye milyen jó az?
A másik, ami miatt olyan jó ez a film, az a vidék. Provance. A provancei domboldalak és az ott elterülő szőlőtengerek. Ugyan én nem iszok alkoholt, de nagy tisztelője vagyok a borkultúrának. (Micsoda ellentmondás!) Régen a kertünkben a Nagypapám termesztett szőlőt. Nagyon szerettem falni, és imádtam a borkészítést!
Továbbá ott van az a sok virág, a levendula....... Jajj, de csodálatos a természet! És mennyire utálom most a telet!
(Az jobb lenne, ha hó lenne, mert akkor legalább nem szürke lenne a táj, ami koszos, hanem fehér, ami tiszta és sugárzó!)
Várom a tavaszt!

Egy csodás nap!!!
Rendkívüli dolog történt ma velem! Olyan, amire már évek óta nem került sor és amire lényegében nagyon vágytam is. (No nem azért mert mások nem gondolnak rám, hanem mert általában nagyon ismerem a körülöttemélők szándékait!!!)
Azt hiszem, hogy utoljára 12-13 évesen sikerült olyan meglepetésben részesülnöm, mint ma: Váratlanul kaptam ajándékot. Méghozzá (mostmár bátran ki merem mondani) egy barátomtól! Olyan barátomtól, akivel még csak egyszer sikerült személyesen találkoznom, de ez alatt nagyon megismert.
És itt most el kell mesélnem a történetet, ahogyan ez a csomag eljutott hozzám:
Valamikor délelőtt a szomszéd bácsi (a közösképviselőnk) csengetett, hogy nem tudom-e, hogy itthon vannak-e az alattunk élők. Hozzáteszem, hogy Krisztáékról van szó, akiket nagyon kedvelek és náluk is van egy pici gyerkőc, akivel a lányom próbál barátságba kerülni, de a lényeg, hogy mi anyukák nagyon jól megvagyunk, ma már bizonyítottan: barátok vagyunk!
Nem tudtam, hogy itthon vannak-e....
Kicsivel később csöng a telefonom, Kriszta hívott. Ugyan ő nem vette jobban szemügyre, de úgy látta nekem hozott a póstás csomagot, csak nem tette bele a ládába,menjek nézzem meg, nehogy valaki elvigye: egy pillanat volt és én már ott is voltam.
Igen! Nekem jött csomagom! Telefon le!
Nézem a nevet: Nini: Exié! (Mmama)
Sitty-sutty, már nyitottam is, és nagyon csodálkoztam, hogy miért is jött ez. Egy novemberi Pif volt, amit már nagyon elfelejtettem.
Ezek voltak benne:

A nyuszi: akivel (ha nem haragszol) nem vártam húsvétig, mert olyan aranyos, hogy mosolyog az egész család, amikor ránézünk!

...Szütyőcske: Nagyon szép kívülről.......

...De belülről egy kis kincsesláda, amire már nagyon régóta szükségem lett volna! Látjátok fent a hímzés? Az a nevem!!!

És egy párnahuzat, amire nagyon gondosan ügyelt a készítője, hogy nehogy valakit megszúrjon a zipp.

Köszönöm!

Édesanyám végre ma el tudott tölteni egy délutánt nálunk, aminek eleve nagyon örültem, de fokozott volt az élmény, mert nagyon nagyokat nevettünk beszélgetéseink közben. Gréta is jól érezte magát, csak az a gond, hogy a Bölcsi mai naptól nem tudni meddig zárva tartja kapuit. Ugyanis a negyed milliárdos támogatásból felépített új szárnyat egy átfúrt melegvizes cső teljesen eláztatott. :(

DE a mai napom akkor is csodás volt: köszönöm!

Babások, Babakedvelők figyelem!
Új blog nyílt: http://babavarrok.blogspot.com/
Mindenki, aki szeretne babát varrni, állatkát készíteni, keresheti itt amit akar.
Talán van. Képek, minták, linkek, beszerzőhelyek! Gyűjtjük az infókat!
Jelentkezni is lehet emailben, hogy szerkeszthessétek. Így mindenki beleteheti, amit értéknek lát!
Jó szorakozást!

:D:D:D:D
Ajándékom érkezett!
Nagyon szép ajándékot küldött Abile, mivel jelentkeztem Pif játékára. Már jelezte pénteken, hogy hétfőn küldi, de nem hittem, hogy ilyen hamar ideér!
Szóval most nagy az öröm nálam: kaptam egy "valami tartót", amit nagyon ötletesnek tartok, egy hímzett kis képet, aminek már a helyét is tudom: Gréta szobájába kerül, mert színeiben is és mintájában is nagyon illik oda! És még cérnák is érkeztek, most nagy hasznukat veszem, mert elképesztően le vagyok fogyva ilyen téren.

Na akkor mégegyszer, mert az előbb sikeresen kitöröltem a bejegyzésem:
Engem is blogos barátnak jelöltek, amit nagyon megtisztelőnek érzek. Köszönöm!
Nagyon jópofa dolog ez a blogolás, tanulok másoktól megismerek idegeneket, úgy, hogy közben nem is találkoztunk még soha. És az az igazság, hogy jobb barátaim a blogos barátaim, mint azok, akiket már évek óta személyesen ismerek, mert jobban befolyásolnak és többet is figyelek rájuk.
Szóval a blogolás egy igen építő tevékenység.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

És akiket én most blogos barátaimnak nevezek meg, de a teljesség igénye nélkül, mert elég hosszú lenne a lista: Amaranta, Mmama, Ledanna, Kdatta, Abile, Ezkriszti, Ahama, 36 Évi, Juhizs...... és sokan mások!
Köszönöm nektek a sok segítséget, és élményt!

Mostanában nem nagyon van mit mutogatnom, mert kicsit elfoglalt vagyok..... A következő dolgokat kell intéznem: Villanyszerelőt kell találni, aki képes lesz max. 2 nap alatt kicserélni a vezetékeket.
Át kell gondolnom, hogy most hogyan tovább. Gréta születése előtt a Krea Művészeti Főiskolára jártam, amit nagyon szerettem. Igazán jó iskola, de a lakásvásárlástól és gyerekvállalástól lesoványodott pénztárcánk már sajnos nem bírja el. Azelőtt pedig a BMF Rejtőjére jártam. Könnyűipari mérnöknek akartam tanulni, de csak akartam, mert olyan ocsmány tantárgyaknak találtam az analízist és a mechanikát, hogy inkább szó nélkül otthagytam. Jól döntöttem, mert így vállalhattam a Grétát!
És most ismét itt állok a nagy világ zajos tetején és azon gondolkodom, hogyan tovább. Szeretek tanulni, gyakorlatilag olyan széles az érdeklődési köröm, hogy egy élet nem lenne elég arra, hogy mindet kitanuljam becsülettel.
Mindig érdekelt az építészet, a kertészet, a textilipar és leginkább a történelem. A végzettségemet tekintve per pillanat Ruhaipari Technikus/ szabász vagyok, de mivel 2-vel kezdődik az életkorom száma ezért nem igazán van hitelem a szakmában. (Jogosan!!!)
És úgy tűnik, hogy nem igazán akad a piacon olyan állás, ami tényleg jól be tudnék tölteni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy vissza a suliba! Méghozzá a Mome lett a kiszemelt hely!
Kb. olyan, mint a Krea volt, de nem kell érte fizetni, mert van állami támogatásos szak is. Itt van textiltervező szak is, ami mkostanában sokat foglalkoztat (erről majd írok egy nagyobb szösszenetet!). És persze van építészet is, ami a szívem csücske!
Szóval visszaállok a tanulók sorába és csak remélem, hogy olyan dolgokat sajátíthatok el, melyeket eddig még nem tanítottak nekem.

Állást keresek!
Na jó ez azért így nem igaz..... :( Nem hiszem, hogy nagy sikerem lenne a munkavállalót keresők körében, mert kb. így tudnám bemutatni magam:
24 éves (végül is) középfokú végzettséggel, 2 éves gyerekkel és időigényes hobbyval (melyet az orvos javallott) rendelkező, világ végén élő nő, jól kereső állást keres !
Ami elvárás a munkáltatóval szemben: Legyen türelmes, szeresse a varrott dolgokat, értékelje a művészi kirohanásokat és tolerálja a gyerekbetegséget. Meg persze az anya betegségeit is, melyek a következőkben merülnek ki: ablakon bámulás, dúdolgatás, gyakori rajzolgatás, néha kényszeres mosolygás (legtöbbször, amikor a gyermekére gondol!) és persze a gyakori kakószünet, melynek időtartama min. 15 perc.
A munkavállaló ezért cserében nagyon lelkesen dolgozik (de tényleg!!!). Elkötelezett dolgozója tud lenni egy éppen önmagát pusztító cégnek (a referenciák között jó pár ilyen található....), szívesen tartja a kapcsolatot ügyfelekkel, és behajtókkal. Mindemellett vállalja a belsőépítészeti szaktanácsadást és a dolgozók lelki állapotának felemelését. A felmérések alapján a volt munkatársak :- - - hmmmmm...... - - - embernek mutatták be, akire leggyakrabban határozott, de nagyon ábrándozó lányként emlékeznek vissza.
A munkakörnyezetnek mindenképpen színesnek és megnyugtatónak kell lenni, különben azonnali kilépésre lehet számítani. (Sajnos ilyen is fordult már elő....) Tilos a közelébe vinni szürke tárgyakat, mert pánikrohamot kap!
A maximális munkaidő 4 óra lehet, mivel elég messze lakik és szeret hamar menni kislányáért, aki általában jelmezben, táncolástól kifulladva várja anyukáját a bölcsödében! Otthon a tánc folytatódik, majd esténként gyermek és édesanyja kidőlnek a nagy mozgástól. Evvel tartják a testi erőnlétet!
Várjuk az érdeklődő munkaadók jelentkezését!

Egy új dolog jutott az eszembe. Mármint az ötlet nagyon nem új, de akik nézegetik a blogomat talán egy kicsit másik oldalamról is megismernek.
Imádom a filmeket! Nagyon szeretem a mozgóképet, de csak abban az esetben, ha valami igényeset látok! Az első helyen állnak a sorban a sorozatok (majd erre is kitérek később, mert sokat tudnék írni róluk), majd a drámák, a scifi-k, a történelmi kosztümös filmek, és a poénosra vett akció filmek.
Persze vannak nagy klasszikusok, amiket havonta egyszer tuti, hogy megkövetel a lelki világom: ilyen a Gyűrűk Ura (bővítet verzió, melyet 2 napig nézek -- és már nagyjából fejből tudom a magyar szövegét), az Amelie csodálatos élete, a Muzsika hangja, a My fair Lady, a Blöff és az Utolsó szamuráj. Ezek a koronával is kitűnetett filmek nálam, mert akárhányszor nézem meg őket, nem untatnak.
És vannak azok a filmek, amiket nagyon nagyra értékelek: Ilyen a Csodás álmok jönnek, a Bábok, az Oceans trilógia, a Faun labirintusa, Anne..... és még sorolhatnám.
Mindez most azért jutott eszembe, mert egy kissé elfeledett film részleteit láttam a múltkor, mely jó pár éve nagy kedvencem volt. Ez pedig a Sejt. Rendkívül látványosra és igényesre tervezett film, mely számomra elindította a filmimádatot. Mivel Petivel beszélgettünk róla, így szerzett a rendezőtől egy másik filmet: The Fall címmel.
Na ezt nagyon ajánlom mindenkinek. Csodálatos képekkel, kellő mennyiségű izgalommal és mosolygással ajándékozza meg az embert. Szerintem nagyon méltánytalan, hogy nem lett legalább akkora sikere, mint mondjuk a Sejtnek. Ha jól tudom nincs magyarul, de hátha....... (Ha valaki esteleg megtalálja, akkor én is vevő lennék rá!!!!)
Tehát a filmről és a rám tett hatásáról:
Pont a Sejt volt az, ami elindította bennem, hogy milyen vizuális hatás miként hat az ember későbbi életére. (Nagyjából emiatt kezdem el a Kreát. ) Hasonlóan elődjéhez ez is boncolja a témát: minden, amit látunk valahogy beépül a tudatunkba. Hat ránk, formál és így közvetve, de gyermekeinkhez, szeretteinkhez is eljut.
Fogalmam sincs, hogy végül hol játszódik, de pici, angolul korához képest jól beszélő, de nem angol lányka kórházban gyógyul. Gyógyultabb állapotában a többi beteggel beszélget, felfedez, majd egy szép napon megismerkedik egy férfival, akinek lábai nem mozognak. Megkedvelik egymást, majd a férfi mesélni kezd a gyereknek, aki minden fantáziáját beleteszi a történetbe. Így lehet, hogy röntgenes sisakot hordó páncélos testőrök, mint a kutyák, üvöltve üldözik a száműzött kalózt, indiait, pirotechnikust, természettudóst, néger rabszolgát és maya sámánt. E kis csapatnak a célja igen egyszerű: száműzőjükön bosszút állnának. Szerelemmel, tragédiával és gyönyörrel találkoznak vicces útjukon. Eközben néha a gyerek is bele-bele képzel dolgokat az izgalmas történetbe, majd a valótlanban is, és a valóságan is találkozik az élettel.
Ha esetleg valaki látta a Chaplin életéről szóló filmet, talán össze tudja kötni a kettőt!

Játék ismét!

A szabályok:
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.
Én Zsuzsitól kaptam az invitálást. És akkor a felsorolás:
Hááááááttttt.........
Izé......... Esküzöm nem tudok 5 könyvet felsorolni! az olvasás mostanában nem kenyerem, mivel olyan nyugtalan vagyok, hogy nem tudok olvasni!
De azért mégis:
1. L.M. montgomery Emily-je. Mind a kettőt elolvastam és nagyon tetszettek.
2. L.M. Montgomery Anne sorozatának első része minden évben legalább egyszer elolvasandó.
3. Robert Merle: Két nap az élet - Merle stílusába nagyon beleillik ez a könyv, melyet nagyon hamar sikerült befejeznem.
Hát és egy csomó olyan könyv (amiknek csak részleteit olvastam), amit lehet, hogy nem értékelnének mások sokra..... Ilyenek a történelem könyvek, amiket általában akkor veszek elő, ha tényleg érdekel valami belőlük.

És akkor most én is kíváncsi lennék arra, hogy Exi, Abile és Amaranta miket olvastak.

Végre csináltam egy képtárat! Sokszor próbálkoztam már picassával, de itthon nagy az elenforradalom. Így a Flickr mellett döntöttem..... bár még gyakorolnom kell, hog mit és hogyan vele. A karácsonyi képeink már fent vannak, a varrós dolgaim még váratnak magukra egy kicsit idő hiány miatt.