Végre megnyitotta kapuit a Babakiállítás Káposztásmegyeren!

Rendkívül nehezen jutottunk oda, de amikor végre sikerült nagyon megörültem.

A kipakolás, a rendezgetés és a díszítés is jó élmény volt. De most inkább beszéljenek a képek, mert vannak, akik már várják!

A vitrinek: roskadásig megpakolva!

Évi elhalt diófáján élő kis tündérkék repketnek!

Az álvány, amit Panni épített, rajta a babákkal (tildás), körülötte meg az állatokkal teli kosarak!Sok van még, de inkább megvárnám vele Exit, hiszen ő van ott a legtöbbet, amit ezúton szeretnék megköszönni!

Nagy a készülődés nálunk! Már nagyon várjuk a Karácsonyt, de most egy kicsit másképpen, mint eddig! Tudatosan!
Eddig csak úgy durr-bele-bumm, utolsó pillanatban készítettünk és vettünk dolgokat, de ez idén másképpen lesz, Gréta miatt. Csak egy pici bökkenő van: Nem igazán tudjuk, hogy mitől lesz Karácsony, olyan Karácsonyos!
Mi nem vagyunk vallásosak (legalábbis MÁR!). Régen amíg gyerek és tini voltam, elmentün és előadást tartottunk a Templomban, majd együtt hazamentünk a családdal és megettük azt a kaját, amit anya 3 napig főzőtt. Mivel sokan voltunk, a sok mosogatás miatt a szülők eltűntek és minden olyan lett, mint egy átlagos nap. (Egy picivel több sütivel......)
Aztán Petivel már nem tartottunk Karácsonyt, csak egy fánk volt.
Így most az lenne a kérdésem, hogy milyen szokásokat ismertek, amik egy vallástalan számára is használhatóak és igazán Ünnepivé teszi ezt, a családok számára egyedi ünnepet?
Minden érdekel: recept (hal nélkül!), szokások, énekek....stb.
Gondoltam arra, hogy ez lehetne egy mindenki blogján megjelenő valami, mint a PIF, vagy a Gyerekkorom. Jelölni nem kellene!
Mit szóltok az ötlethez?

Elsősorban a Index Babafórumnak köszönhető, hogy több év után újra elkezdtem varrni! Jó csapat, kedves lányok és sok aranyos ötlet ihletett arra, hogy babákat készítsek! Most kiállítást szervezünk, amire minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

Sálat készítettem, kettőt is!

Két színű poláranyagot varrtam össze, és egy egyszerű pamutcsík dísziti az elejét.

Mmama jelölt egy újabb játékra! Eszerint El kell mesélni valamit a gyerekkorunkból és hét embert kell jelölni, akiknek továbbadjuk....

Hát én most változtatok egy kicsit, ha nem baj: nem jelölnék senkit, mert már nagyjából mindenkihez eljutott. Nos akkor először is , itt egy kép:

A baloldali lányzó, piros mellényben, lennék Én. A másik kishölgy Adrienn, a testvérem! Másfélév van közöttünk! Sok dolog volt jó a gyerekkoromban, de a legélesebben azok az emlékek maradtak meg, amiket a nagyszüleimnél szereztem. Elég sokat voltam náluk, mert anyukám, egyedülálló dolgozó nőként, a kevés fizetéséből nehezen, de becsületesen látott el minket. Mivel a testvérem Asztmás volt, sokszor kerültem a nagyszülőkhöz.

Dunakeszin, egy csendes de nagy házban laktak, egy utcával beljebb a Dunaparttól! Nagymamám rengeteget hímzett. Párnákat készített, ruhákat javított, egy öreg, klasszikus fekete Singer géppel. Esténkét rádiót hallgattunk (Szabó családot), és olyan túróstésztát ettünk, amit ő maga gyúrt! Állítom, hogy azóta sem ettem olyan jót sehol!

Személyiségemet is ez az időszak befolyásolta a legjobban: teljesen ellenkező dolgok érdekelnek, mint a testvéremet, és anyukámat. A legcsodásabb emlékem, a régi zöld barokk mintás függönyhöz kötődik, meg a pici porcelánfigurához, ami a diófa vitrinben volt: egy pici lányka a kék ruhájára szállt katicát nézi! Dédnagymamám szobájában voltak, és csak az rémlik, hogy ő ott ül, és szeretetteljesen néz!

Nagyon szerettem a vájlingokat meg hátul a gyümölcsös kertet. Volt ott szőlő, alma, körte, szilva, néha eper. És a szomszédból átnyúlt egy ribizlibokor, amit rendszeresen megkoppasztottam. A ház előt 3-4 hatalmas fenyő állt egy dombon, amiknek az alját lapos tuják díszítették. Soha nem mertem odamenni, mert nagyon félek a pókoktól!És a legjobb a szellőztetés volt ott, mert akkor be kellett feküdni a rekaméra és egy puha pokróccal a mama betakart nyakig.

Ebből a csöndes és tökéletes világból kikerülni, hatalmas trauma volt! Minden, ami a budapesti lakásunkhoz köt, olyan sovány, ezekhez képest. Legszívesebben oda költöztem volna, amikor arról volt szó, hogy saját otthont vegyünk, de a férjem (helyesen!) lebeszélt róla! Nem lenne jó ugyanott élni tovább, mert akkor elfelejteném a szép, csak oda kötődő emlékeket!

Amint írtam a múltkor, mostmár többet fogok írni!
... És több mindent is tudok mutogatni!
Peti végre hazajött Barcelonából: sok mindent hozott, mint mindig!

Rebecca Dautremer az egyik kedvenc könyvillusztrátorom! Az első könyvét Peti Párizsból hozta 3 éve. Azóta lelkesen gyűjtögetem a dolgait: naptáram, 2 könyvem, levéllapok és dossziék vannak meg! És ez a kedvenc képeim!

Ezeken kívül kaptam még két újságot, bár ezen most elég jót nevettem: Kértem Petit, hogy olyan újságokat hozzon, amiben babák, filc játékok, vagy Patchowork van! Erre kaptam egy keresztszemes és egy kötős újságot. A keresztszemes még csak-csak, de kötni egyáltalán nem tudok! Legalábbis nem túlzottan! (Ha nem sokban különbözik a horgolástól, akkor jó, mert akkor megtanulom..... talán!)

Ja igen és egy lemaradt! :

Elkészült az első punchingolással készült zsepitartóm:

A férjemé, Petié lesz!

Nehezen viselem jól a csalódásokat! Leginkább az emberi csalódásokat! Ráadásul a rosszul megválasztott munkák szkeptikussá és gyanakvóvá tettek: így arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan munkát akarok vállalni, amiben nem kell teljesen megfelelnem másoknak és csak olyan dolgot csinálok, ami nekem is tetszik és nem kényszerből vállalom el.
Tehát varrni fogok! Mert legalább ehhez jól értek (legalábbis a nagyátlaghoz képpest!- na jó ez elég nagyképű kejelentés volt.) Elmentem és megvígasztaltam magam egy adag evvel-avval:

Szalagok és ferdepántok: sajnos a rózsaszínek nem látszanak jól: de nagyon szép élőben a színük (halványabbak, szerényebbek!)

Nagy huza-vona után megvettem a punchinghoz az eszközöket. Bár lehet, hogy kette volna pót tűket is venni, avval a lendülettel, mert egyből eltört kettő! :-P

Fonalak, tollak, szalagok.... Lent, pedig a kedvencem: Filc!

Polár anyagok!

Kínai álselymeg: de nem baj, mert amit kitaláltam rájuk, nem lesz mű dolog!

Távoli kép! Tehát: Fentről, balról kezdve: Ballon anyagok, (200 Ft/m), Punching eszközök, Tollak, szalagok ferdepántok, fonalak, polár anyagok, filcek, színes gyajú punchinghoz, műselymek és természetesen a vásznak!

És vettem egy új ollót is, mert tönkrement a régi ollóm. Kb. 4 évig bírja nálam egy szabászolló! Biztos rosszul vágok velük, vagy valaki másra használja rajtam kívül.......

Pamut anyagok: komolyan mondom jó vásár volt, mert ezekből egy párat a Pw boltban 3* annyiért lehet megvenni, amennyiért én vettem a Wesselényinél lévő dekor textilesnél!

Most, hogy így összegeztem 2 nap termését, meg kell állapítanom: Nem vagyok normális, és ha a férjem hazajön Barcelonából, ....... jajjj!

A múltkor elhatároztam, hogy többet fogok írni, de ez a munkám miatt eddig nem sikerült! - Most pedig kijelenthetem, hogy van időm varrni! Ehhez most két történet is kapcsolható:
Alapjában bizakodó ember vagyok, bár a munkahelyekkel mindig meggyűlt a bajom: 24 éves létemre már több mint 15 munkahelyen fordultam meg!- és erre nem vagyok büszke, holott csak egy volt olyan, ami ténylegesen miattam szakadt meg!
Gyesből visszamenni dolgozni nem nagy öröm: de mégis sikerült egy ismerősnél szabad állást találni. Eddig nagyjából jó volt a viszonyunk, és mindig felnéztem az illetőre, mert jó szakembernek, becsületes embernek ismertem meg, akinek egyet értettem az erkölcsi normáival. Jó kapcsolatban voltam a beosztottakkal, és nehézkesen, de ment a munka is! Majd egy szép reggelen, amikor a legnagyobb elégedettséggel és büszkeséggel elindultam a munkába a férjem hívott és mondta, hogy nem is menjek tovább, mert megszüntették a munkámat. .... .... .....
Majd elkezdtem magam okolni, hogy megint nem tudok helyt állni, de mint kiderült a barátunk az álatlunk ismert emberek közül a legnagyobb képmutató! Így már örülök, hogy véget ért e kapcsolatunk!...
és itt jön a kettes számú történet, ami a következő bejegyzés lesz!