Teljes a kavarodás...

Egy részről minden józan gondolat azt kívánná meg, hogy ezerrel azon legyünk, hogy szegény kis lakásunktól megváljunk, másrészt a szívünk megszakad miatta. És próbálkozunk, bár nagyon keserű szájízzel....
Ráadásul az elmúlt egy hétben olyan dolgok történtek, hogy igazán a "piaci helyzet sem ideális".
Nos, erre azért kitérnék egy kicsit:
Azt azért mindenki tudja, hogy az ingatlan piacot itthon már régen nem az eladók és a környékek határozzák meg. /Annak idején mi ebbe rendesen bele is futottunk, ugyanis akkor minden ész érv pont amellett szólt, hogy egy ilyen drága lakást mi ne vegyünk- van olcsóbb, kicsit rosszabb kilátással.... Ráadásul nagyobb, ami most már egyre égetőbb probléma számunkra. / Vannak az ingatlan közvetítők, akik minden eszközt bevetve próbálnak pénzt keresni egy-egy esetlennek tűnő eladó sorba kerülő lakáson. Ha bekebelezik az ügyfeleket, akkor olyan csodálatos összeget kell nekik kifizetni, hogy az már messze túl van a megérdemelt munkabér felett. Persze vannak ingatlanok, amiket több év alatt is képtelenség eladni- avval csak töri magát szerencsétlen ingatlanos..... Vagy egyszerűen nem foglalkozik vele- csak beteszi az adatbázisba.
A mi környékünk egy nagyon forgalmas környék eladás szempontból. Ez elsősorban egy bizonyos- helyi- ingatlanosnak köszönhető. Ő nagyon dolgozik azon, hogy ezek a lakások "pörgősek" legyenek. Bármit is jelentsen ez.
És vagyok én: aki egyáltalán nem akar ingatlanoshoz menni- mivel ismerem már őket.....
Jött a kisasszony, hogy szerződjek vele- ő tuti hamar eladja. Én meg: én magam is szeretném árulni- különben tehetetlennek érzem magam. Jó, akkor ő nem is vállalná, mert vele csak kizárólagost lehet kötni. Ok, akkor nem szerződünk sehogy- nekem ez a legjobb.
Jelentkeztek is a hirdetésünkre- komoly volt a szándék, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a bizonyos ingatlanos hirdetésébe bele ne fusson a "komoly érdeklődőnk". Elmentek és megnézték a másik lakást: most szerződnek. Nagyon tisztességes volt az érdeklődőnk, felhívott és elmondta a tapasztalatait és azt, hogy ezen ingatlanos konkrétan rossz színben tüntetett fel minket. A dologhoz hozzá tartozik, hogy egy barátom volt az illető- mármint az ingatlanos! Még aznap este átjött és felajánlotta, hogy általános ár- 1%-ért még aláírhatjuk azt a kizárólagost.
Itt én teljesen padlót fogtam és konkrétan őrjöngtem magamban. Tudta, hogy nagyon fontos, hogy időben eladjuk, tudta, hogy nem sok kiutunk van.
Nehezen de lecsillapodtam, erre ma nézegetem a hirdetéseket és észrevettem, hogy a házunkban a másik eladó lakást a mi képünkkel hirdetik. Elég jellegzetesek a képeim- más nem csinál ilyet és visszanézhető: 1 éve én ezt a képet már publikáltam itt-ott. Mivel eddig jó viszonyban voltam a tulajdonostárssal- felhívtam: kiadta ingatlanosnak és személy szerint ő még azt sem tudta, hogy e kedves ingatlanos megemelte egy kissé az árát- úgy, hogy a lakást már eladták!
Evvel is volt pár kellemetlen percem, de 1 órával később jött a teljes eldurranás:
Másik szomszéd úr meséli, hogy ismeri a másik tulajdonost, akihez a "komoly vevőnk" ment. Beszélgettek az eladásról is és kiderült, hogy az ingatlanos nem csak a viziten, de az irodában is mocskolt minket a vevőnek. Nem is titkolta: abban reménykedik, hogy legalább 1-2 millióval lejjebb megy az ár.
Hát nem fog. Merthogy az is fáj, amit eddig elbuktunk a válság és az árfolyam-ingadozás miatt, nemhogy még egy ilyen személyi kérdés is mélyítse a dolgot.
A méreg egyre nagyobb bennem, és igenis egyre égetőbbnek érzem, hogy ezt az ostoba és mérhetetlenül önző társadalmat valami rendbe tegye. Az, hogy "valaki"- már el lehet felejteni. Özönvíz kell a teljes tisztuláshoz, nem újjáépítés. Emberek saját barátaikat és szeretteiket árulják el Forintok miatt, úgy, hogy nem éhhalál kérdése. Mások lopnak- mindent, ami megtetszik nekik- mert "úgyis mindegy", "ha nekik szabad, akkor nekem is"- elv alapján. És a másik amitől én mostanában rendszerint küszöböt fogok: "valamiből meg kell élnem!" (itt tipikusan csak egy pár fajta munkát végző személyre gondolok- akinek nem inge ne vegye magára!)
Kérdezem én: miért nem munkából? Mert számomra az ilyen szakmák, semmi munkát nem tartalmaznak! Az a munka, amikor valamiből valami lesz. És úgy, hogy ez egyértelműen pozitív értéket jelent: vagy egy használati tárgy révén, vagy egy olyan szolgáltatás révén, ami semmilyen hátrányosságot nem hordoz egy harmadik fél számára- merthogy én abban sem hiszek (és ezt határozottan elutasítom!), hogy mindig vannak pechesek és vesztesek. Nincsenek, csak ócska jellemű gonosz emberek, akik nem vesznek figyelembe másokat!
De ha már ilyen mélyen írok a munka kérdéséről, akkor bizony én azt is hozzácsatolnám, hogy nem feltétlenül és kizárólag politikai kérdés az, hogy hány embernek van munkahelye- mert bizony Magyarországon pl. több biztonsági őr "dolgozik", mint egész Franciaországban. Ugyanis az egy kényelmes munka- bár én megkérdezem, hogy vajon mit is kell ekkora erőkkel védelmezni?(...mondjuk rendőrt nem látok ennyit....)
És nem tartom magamat naivnak és nem gondolom, hogy keveset láttam a világból. Egyre rosszabbak vagyunk!
Elnézést kérek a kitörésemért!

Tök

Én annyira örülök, hogy Gréta ovijában sok esemény van. Van ősszel termésünnep, melynek keretén belül most a Tököt ünnepelték a gyerekek. Volt vásározás, tökmenet és egy csomó aranyos dolog.
Én teljesen el voltam ájulva, hogy a kicsi lányom mondókákat, dalokat ismer: merthogy eddig jelét sem adta annak, hogy ő tud ilyesmit. Valahogy Ő inkább az okostojások közé tartozik: nem versel, ellenben összead...
Szóval most megmutatta, hogy milyen kis énekesmadár! :D
És kapott az ünnepre egy kisruhát: tökös. Mi más is lehetne?

Mint arról már beszámoltam a múltkor: eladó a lakásunk. Így jön a következő kérdés: hova tovább? És bizony nehéz a dolog, mert itt a környéken nem igazán van olyan kiadó ingatlan (merthogy kiadót keresünk...), ami nekünk megfelelne. Van kicsi olcsón, vagy van normál méretű méreg drágán. És még az is számításba jön, hogy mi Budapestre járunk be minden nap. Grétát köti csak az ovi és ugye mi nemrégen váltottunk ovit is....
Szóval egy részről logikus lenne Budapestre költözni (bár megszakad a szívem, hogy itt kell hagynunk a csodás kis lakásunkat és a gyönyörű környezetet) másrészről óriási bűnnek is érezném Grétával szemben. Nem igazán tudom, mennyire viselné meg: ő alapjában a könnyen barátkozós emberek közé tartozik, de azért mégis itt él picurka kora óta, itt vannak a barátai, a szokásai.
Még gondolkodunk csak, de már egyre sürgetőbb ez a kérdés.....

Új kedvenc

Hétvégén volt a MarieClair fashion days a VAM design-ban. Nekünk el kellett menni- egy szakmai beszámoló miatt. (...) Pont a magyar új generációs tervezőkről "tanulunk".
A Use eddig is nagy kedvenc volt több dolog miatt is, de most belépett még 2-3 új szereplő, akiket nagyon értékesnek tartok. Elsősorban a Kepp showroom, akik 4-en összeállva alkotnak. Nagyon tetszik a stílusuk és a világuk. Mostanában nálam ők a listavezetők: elképesztő ez az állat vonal (annak ellenére, hogy nem szeretem kifejezetten az állatokat és a szőr dolgoktól kiráz a hideg). Ügyesen játszanak a szabásvonalakkal és formákkal, arról ne is beszélve, hogy milyen jók a kiegészítőik. Ezek a napellenzők még Grétának is kedvencei, ami nem is csoda!

Tomcsányi Dóri a lendületes csaj, aki lendületes és nagyon figyelemfelkeltő dolgokat művel. Egyszerű, nem csinál kacifántos és érthetetlen szabásvonalakat, de a színekkel és harmóniákkal pont úgy játszik, hogy az nagyon figyelem-felkeltő legyen.

És a végére maradt a The Four. Ők is egy fiatal csapat, és ügyi kis csapat ráadásul, különböző egyéniségekkel, stílusokkal- nőies és érzelmes ruhákkal.

Design- vég

Én ma meglátogattam a Wampot- mintegy (félig- mert vannak még kiállítások) lezárásaként, a hétnek. Nem tudom, hogy a változékony, azaz néha szakadós esős- néha nem- idő tehetett-e róla, vagy az elmúlt hónapok "könnyed változásai" ,de nagyon sok ideges emberrel találkoztam. :( És nagyon szomorú lettem. Mondjuk én a Wampot nem szívlelem, pont a sokszor emlegetett "design" mivoltja miatt, de ez csak az én véleményem. Volt olyan is, hogy sokat jártam, mert nagyon jó volt a csapat, jó volt a hangulat.

Egy szó, mint száz: voltam, ettem finom lekvárt, találkoztam a tanárommal, szereztem egy csodás rókás kitűzőt és hazajöttem. És csak rajzolom, festem, ragasztom és szerkesztem a beadandókat.

Design hét továbbra is...

Ugyan nincs sok időm rá (vagyis amennyit szeretnék!), de azért eltöltöttem egy délutánt Budapesten, nyakamba véve a belvárost, és a fényképezőgépemet, hogy Design ügyileg feltöltődjek. Elsőként a Kálmán Imre utcába voltam, ahol a Take away kiállítást néztem meg. Magyar tervezők tárgyait lehetett közelről megszemlélni, pl. Ducsai Judit csodás Klocc! táskáit. Én nem szeretem a szürke dolgokat, főleg nem a kövekhez hasonlítóakat: lelkemnek túl hideg ez a stílus, de Judit táskái gyönyörűek. Egyszerűek, okos formájúak és nagyon esztétikusak.
És bizony megleshettem Fehér Beatrix ruháit is közelről: Jújj, de nagyon szeretnék ilyet!!! - kategóriába tartoznak. A minták szépek, hangulatosak és a ruhák kellően rafináltak.

A kis kirándulásomhoz ez a zene szervesen hozzátartozik! Yonderboi Passive Control új lemeze nemrégiben jelent meg, és nekem eléggé egybe is van az egész.

A lengyel intézetben Textilakadémia címmel kiállítást tartanak. Én ezt is meglátogattam, és a negatív kritikák ellenére nekem nagyon tetszett, igaz: tényleg nem csináltak belőle nagy ügyet, de ez megbocsájtható, mivel szépek a kiállított textilnyomatok!

Arról már írtam korábban, hogy a béta csoport Gombold Újra!- Divat a Magyar pályázatra beadott táskáiba teljesen bele vagyok bolondulva. Azóta is és ezután is: főleg, hogy élőben is megcsodálhattam és megtapizhattam őket a Monoban. A kirakat most konkrétan a gyerekkoromra emlékeztet: nekem volt fából készült tolltartóm, és volt a házunk mögött létra is, ami mellett rendszerint órákat rajzolgattam. Szóval lehet, hogy én ezt a képet kinyomtatom majd és bekereteztem.

Továbbra is tartom, hogy maga a Design szó idegesít, és a körülötte megálló levegő is. De azért olyan elképesztően jó dolgokat is fel lehet a témán belül fedezni, mint a Sterling galéria kiállítása.
Képet NEM TEHETEK KI!- ami engem igencsak felbőszít: ugyanis ez egy reklám is lehetne, nem mellesleg a világnak a csodás "mesés" ékszereket látni kell! Elképesztően szépek és kedvesek. Nem azok a tipikus "design" együgyüségek. És a tálalás is nagyon rendben volt: kaptam 2 kakasnyalókát! :D Pirosat, magyarosat, ragadósat!

Pénteken pedig többedmagammal látogattunk el a Siberiába, Anna Zaboeva műhelyébe. Az a hangulat és sokszínűség teljesen magával ragadott. A cipők nagyon különlegesek, a minták kiváltképp azok és a bolt is jó! Érdemes legalább egyszer "csak úgy!" ellátogatni!

Túlvállalás, avagy a sok tennivaló

Szóval eleve nem egyszerű kisgyerek mellett iskolába járni: beutazni minden nap Budapestre, külön franciát tanulni, háztartást vezetni és a suliba készülni minden nap (és ez a legkeményebb része a napoknak)- most még itt van a Design hét is.... Persze azért én élvezem ezt az egész kavarodást, egészen új ingereket és élményeket hoz magával. Először is: megtanultam, hogy igen érdemes figyelni az embereket a metrón, mert elképesztően sokféle mintát hordoznak magukon- és ez jó!
Aztán itt van a fegyelem és az időzítés kérdése. Merthogy itt egy elnézett fél nap, vagy 1 + program simán 1 hetes pótlást jelenthet. (Ez most egy 3 napos betegség után elég hamar kiderült!)
No és akkor egy újabb foglalatosság:

Eladó a lakásunk!

Bizony, ha lehet megválunk egymástól, bár most már fájó szívvel, de készülünk. Elsősorban a hitelünk az oka, másodsorban pedig az életünk. Nemcsak kinőttük, de igen kényelmetlen naponta 2-3 órát utazással tölteni, amikor van egy kisbékánk, aki nagyon örülne anyától és apától +3 órának.

Szóval, ha valakit érdekel: jelentkezzen, vagy ha valaki ismer olyat aki szívesen elköltené fölös pénzét: akkor gondoljon erre a csodás kis kuckóra.

Ide kattintva, megnézhetitek jobban is, és persze emailben mindenkinek válaszolok, ha kérdése van.

Design, amiről az elkövetkező hét szól majd

Jajj, de nem szeretem ezt a szót, "abban" a bizonyos kontextusban. Valami fellegekben járó, burzsuj dolog jut róla eszembe, amitől engem rázni szokott a hideg.
És most itt van a suli: a sok érdekes és imádni valóan fárasztó feladat mellé megkaptuk, hogy járjuk be a design hét eseményeit. Hát én nehezen, de rávettem magam, hogy legyek lelkes. Főleg, hogy a vendég: Lengyelország és az ő remek ékszereik! Elképesztően szépek és jól munkáltak. Az Iparművészeti múzeumban m
eg lehet őket nézni:
És elkezdődtek a "design " programok is. Na az első nagy durranásnál én néztem egy nagyot a Design Terminálban. A Coleur Local kiállítás nekem- gyerekkel- érdekes élmény volt, főleg, hogy a megnyitó közepébe csöppentünk. Itt aztán tombolt a Design a különböző országok tárgyaival. A legjobba egy kiállított doboz maradt meg, ami Grétának "csak egy doboz" volt, másnak nem! :D
Vagy a bölcső, amit egy harisnyába bújtatott lavórnak is lehetne nézni- de az egy bölcső. De itt a leszólás vége: jó volt!
Sok érdekes és mulatságos dolgot láttunk. És folytatjuk, mert ez még csak az első nap volt.

Ma pedig voltam a Use Temporary- nyitott boltocskájában. Na ez életem nagy hibája volt, ugyanis nagyon tetszenek élőben is a ruháik, így biztosra veszem, hogy most már lesz onnan 1-2 szép holmim egyszer! Remélem ezek így együtt.