Paris

... Amiből egyenlőre nem sokat élvezünk a kisbékánk miatt, de amit eddig láttunk az is sokkal több, mint amit reméltem.

Az út:

Kicsit kalandosan, eltévedve, majd megtalálva eltöltöttünk egy elég gyors éjszakát Ausztriában. Majd mentünk is hamar tovább unokatestvéremhez: Fischerbachba. Eleve a környék, a Fekete-erdő vidéke nagyon szép, de maga a lovarda is, ahol Ő dolgozik. Nagy öröm volt a lovakkal, főleg, hogy most nem csak az a:"odamegyünk, felülünk a lóra és picit vigyorgunk "- helyzet volt. Grétával takarítottunk egy kicsit, vezettünk gyerekautót és bizony még azt is megnéztük, hogy hogyan patkol a kovács. Még patkót is kaptunk. Picit. Pónikra valót.
Ebben az óriási nyugiban nagyon jól éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom és kellemes pihenés.

Majd mentünk tovább Párizsba.
Szerencsések vagyunk, hogy ismerősnél lekhetunk, mert amúgy biztos sokat szenvednénk. Gyakran esik az eső, olykor erős viharok vannak.
Az utazás követő napon megnéztük a Notre Dame-ot, amit az egyik ablakból látunk is egy kicsit. Csak azért nem nagyon, mert a kilátásba bezavar Párizs egyik legrégebbi temploma.
A lakás másik oldala a Pompidou központra és a Sacré coeur-re néz. Elég érdekes- minden olyan közelinek hat, de mégis elég messze vannak. Így teljesült a vágyam: Párizsban olyan helyen lakunk, ahol sok tetőt láthatunk. Imádom!!!

A Notre Dame után megnéztük a Pompidou központot is Grétával, és nagyon élveztük. annak ellenére, hogy én alapvetően nem igazán szeretem a modern művészetet. Lehet, hogy most elég jól fogtuk ki a kiállításokat: Gyerekkiállítás, ahol üvegből készült hercegnő-ékszereket lehetett megnézni- Gréta repkedett örömében tőle!
Az indiai kiállítás, ami most nagy szám, nekem nem tetszett- már sok volt a modern godolatokból.
Ellnben a 1901-1960 közötti kiállítás mindent vitt. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák- minden nagyon egyben volt.

Másnapra terveztük a La Fayette bevásárlóközpontot, ami egy csodálatos épület, a kupolája és a felső emeletek ragyogóak. Utána elmentünk a Sacré coeur-höz, a Monremartrera.
Hát őszintén megvallva borzalmas nagyot csalódtam. Aki látta az amélie-t, annak van egy elképzelése, hogy milyen is lehet ott.... Na, az csak egy film. A valóságban az egész felfelé vezető utat ellepik a fekete menekültekből lett árusok, akik bóvli ócskaságokat akarnak mindenképpen rásózni a túristákra. Lehet kapni csomózott karkötőt, 10 féle színebn Eiffel-torony kulcstartót (5 darabot egy 10-esért...) és rengeteg más hülyeséget. Maga a bazilika viszont meglepett. Elég érdekes módon készültek a rózsaablakok és a festmények is sokatmondóak. Fényképezni persze tilos- csak én nem vettem észre a táblát (majdnem el is kobozták a gépem, de szerencsére csak a képeket töröltették le.... )
Lefelé menet, a nagy essőben elértük aznapi legfőbb célunkat: a TEXTILNEGYEDET!!!
Nem egy nagy bolt, vagy ház..... Egy egész negyed! Utcák, sok ház, rengeteg hatalmas több emeletes bolt. Na, el lehet képzelni a helyzetet. Gyerek alig áll a lábán a fáradtságtól, apa ideges, anya nyála csorog. ...
Kaptam egy egész napot, hogy visszamenjek és kiélvezzem Párizs "előnyeit". Ma megtettem és éltem vele.
A tapasztalat a következő:
Az árak nagyon változóak és meglepőek. Lehet kapni csodás anyagokat negyed olyan drágán, mint otthon, de ami otthon 40 ezer/ méter az még akkor is drága, ha itt csak 15 ezer.
A ruházati és dekor anyagok kb. olyan árban vannak, mint otthon, de elképesztően nagy a választék.
A kiegészítők eszméletlenül drágák. Ha csak azt vesszük, hogy egy sima 1 centis gomb 80 cent és egy 18-as zippzár 1.25. (338 ft).
Ellenben van Párizsbn olyan bőven, ami otthon még nincs. Sok szépséget vettem is.... Naná.
Viszont nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni azt a sokféle embert, akik színesítik Párizst. Talán még túl magyar vagyok... Van min dolgozni.