2011. április 22., péntek

Sok minden...

Ahhoz képes, hogy mennyit írok és mutatok egészen sok mindent készítek , csak valahogy a fényképezés állapotáig nem jutnak el. Viszont tegnap már szemfülesebb voltam. Készült egy kis takaró, egy tündérbabának, aki már nem is olyan kicsi. Ajándék lesz és remélem elnyeri a kisasszony tetszését. :D



Változóban van az életünk mostanság. A családunkból az utóbbi időben mindenki új helyre került. A szüleink, a testvéreink, Gréta összes unokatestvére. Egy ideig csak arra figyeltünk, hogy az Ő életük könnyebb legyen, jobban viseljék a változásokat, de kicsit elfelejtettük, hogy ez mit jelent nekünk. Felnőtt létünkre mi is elfáradtunk és nyűgösebbek vagyunk, és bizony Gréta is elég nyugtalan. Ráadásul az oviban is egyre több gondot vélek felfedezni.
Az év eleje óta már a 4. óvónéni fordul meg a csoportban, aminek 34 fő a létszáma. Jelenleg 2 óvónéni van, és az egyik csak májusig van szerződve. Hogy mi lesz később, azt nem tudom, de ennyi gyerek mellett az óvónéniket is megértem, ha túlterheltek. A gyerekek is azok. Mostmár minden napra jut olyan esemény, ami miatt idegesek vagyunk (Gréta kiesett a hintából, másnap a mókuskerék odacsípte a kezét, következő nap a két ügyeletes óvónéni nem tudta megmondani, hogy hol van a gyerek az ovi területén- ráadásul simán rám akartak sózni egy másik gyereket, mondván, hogy a hintán ülő gyerek szerintük a Gréta..... Nem egy 2 évvel idősebb fekete hajú kislány....Dehogy. ) Sorolhatnám a bosszantó és mérgesedő példákat , de elég sok van.
És bizony megváltozott a kislányom. Fél egyedül kimenni a konyhába vagy a fürdőszobába, ha velünk van, akkor nagyon igényli, hogy igazán a közelünkben legyen, és nem játszik. Szerintem ez a leg szembetűnőbb: egyáltalán nem játszik saját játékot, csak és kizárólag velünk. Ha épp mosogatok, vagy takarítok, akkor leül a kanapéra és vár.... Nekem ez ijesztő.
Aztán tegnap reggel bevittük Grétát és az összevont csoportokban egy másik óvónéni vette át. Nálunk szokás, hogy 3-4 alkalommal visszafordulunk és puszikat adunk egymásnak- de ez nem a hiszti, hogy maradjunk, vagy velünk jönne. Ez csak a búcsú. Óvónéni megunta, elkapta a kezét és berángatta a csoportba. Én úgy meglepődtem, hogy szólni sem bírtam, mire az ajtó fel menet utánunk jött és közölte, hogy majd abbahagyja a sírást, nem kell aggódnunk. Én leblokkoltam és nem mondtam semmit..... Pedig kellett volna. Hogy jön ahhoz, hogy így bánjon egy számára idegen kisgyerekkel, az én kislányommal? És most nem tudom mit tegyek- de nem azt érzem, hogy szó nélkül kéne hagynom a dolgot. Másoknál is van ilyen? Normális, hogy egy óvodában ilyen dolgok történnek?

8 megjegyzés:

Halász Csilla írta...

sajnos nem egyedülálló ami nálatok az ovodában történik...:((((
a nagylányom már mindjárt 14...:o de sokat reklamáltam anno az ovodába,és sajnos még mindíg él az a berögzült szokás hogy anyukát megingatjuk a hitében mondván :az ovónő szakember jobban tudja!!!!!!!
hogyan tudhatná jobban mi kell az ÉN gyerekemnek.......
igenis reklamálj ,csak készülj fel az ellentámadásra,mert lesz benne részed bőven.mesélhetnék ...
de hát ki állna ki egy kicsi gyerekért ha nem az anyja...ez őt is megerősíti...és ez fontos...szerintem.
jövőre a kicsi lányom is ovis lesz.......hmmmm meglátjuk

Shushanna írta...

Kedves Detti! Nagyon szomorú, amiről írsz, nem hagyhatom szó nélkül.
A dolgok közepébe vágva mondom, hogy nézzetek körül másik óvodában. Semmire sem fogsz menni azzal, ha szólsz, csak idegenebb lesz a kislányod. A legnagyobb gyerekemet az utolsó évben vittem át másik óvodába. Akkor kaptam csak vissza az én igazi Zsuzskámat. Két év - benne és bennem zajló - szorongás után. A középső is odajárt, boldog és kiegyensúlyozott négy évig, de a kicsivel megint nem volt szerencsém így az utolsó évre. Amíg jelmezeket, dekorációkat készítettem, amíg minden ünnepre mindent elkészítettem helyettük, addig jó voltam. Az idén erre sem energiám, sem időm nem volt, így a hátsó sorban kullog a kislányom, több (sok) kis társával együtt. Arról nem is beszélve, hogy az egyik diplomám óvodapedagógusi és tudom mit kéne naponta fejleszteniük a gyerekcsoportban. Nyoma sincs ennek. Az iskolára felkészítést itthon, én oldottam meg.
Ne halogasd a dolgot! A mosolygós, csupa derű kislányod, aki nem kevés figyelemben, szeretetben nőtt eddig melletted, kerüljön hozzá méltó helyre. Ne habozz, keressetek jobb helyet!

eszterda írta...

Sziasztok! Boldog Ünnepeket!
Szép a kis takaró!

KisMesterek írta...

Szegénykém! Megérne gy kávézást a téma! 34-en!!!? Én már a 29 főn is ki vagyok akadva, lehetetlen az alap feladatokon kívül értelmesbe fogni az óvónőnek...szívesen elmesélem nálunk hogyan mennek a dolgok :-))Vidám Húsvétot nektek!

Budai Detti írta...

Nektek is lányok! :)
Kriszta, nincs kedved feljönni hozzánk valamelyik nap?

Eszter írta...

Szia, Detti,véletlenül tévedtem ide, és nem bírom szó nélkül hagyni: szóljál, igenis, a Te gyereked, a Te kincsed. Óvónő vagyok, van gyerekem is és ezt mondom.A szülőnél jobban senki nem ismeri a gyereket, és amit ő tud a gyerekről, az az óvónőnek nagyon nagy segítség (és persze fordítva). Kulturáltan megbeszélni mindent - az a jó megoldás!
Szeretettel üdvözöl: Tompainé Lőcsei Eszter

LARION írta...

Tedd szóvá, Detti.............aztán meglátod, hogy Partnereid-e ebben az óvonők a leírt komoly és szomorú észrevételben..............
Egy kisgyermek nem tud küzdeni olyan hatásfokkal, ahogy mi már képesek lennénk rá érettebb korunkban........
Az üzeneteit vetted..........
Fura ez az óvodai átjáró...... mi lehet ott a bibi, ha ennyire instabil a szakember gárda ottléte.......??
Iskolai szinten sem túl szerencsés, de "megszokottabb" a váltogatósdi ......... és nyílván gyereke válogatja kit visel meg mindez erőteljesebben, és kit nem...........

Budai Detti írta...

Most, hogy egész hétvégén erről álmodtam, és ezen gondolkodtam, még mindig nem tudom, hogy mi is legyen. Tudom, hogy szóvá kéne tenni, de ezt akkor és ott kellett volna, nem így később. (És ha későő mondom is, hogy mi történt, akkor gondolom én leszek az érzékeny és a vádaskodó...)Persze a férjem is ideges emiatt, ő is ott volt, és ő is azt javasolja, hogy váltsunk.
Itt megérne egy történetet a szentendrei óvodai elhelyezések története. Nagy általánosságban senki nem kerül oda, ahova kéri, ahova tartozna és ami a legközelebb van hozzá.
Mi eredetileg is egy másik ovit szerettünk volna (ami helyileg is közelebb van), de sajnos nem oda "tettek". Most egy jó kis procedúra lesz elkerülni a mostani oviból. (Márha engedik...De ha nem, akkor ennek kell még mennie amíg 6 éves nem lesz, ugyanis én nem vagyok egy magánovi párti ember. És lehet egy ilyen kicsit kivenni a közösségből???)