2010. május 11., kedd

Első remegős lépések az új úton

Ismeretlen. És ez egy kicsit kiakaszt...
De nem akarok rébuszokban írni, lírom, ahogy volt.
Írtam a múltkor, hogy nekilendülök, hogy valamire jusson az én tudományom, hamár ennyi pénzt és energiát beletettem. Mivel már tavaly is tudtam, hogy én varrással akarok foglalkozni, de még nem tudtam, hogy megy-e vagy sem, ezért csak adószámot igényeltem.
Ez egy jó döntés volt, de most fizetni kell az adót!
Közben Gréta is betöltötte a 3-at, így a gyesem is megszűnt, lányzó oviba készül (ami számára már nem idegen környezet, kivéve, ha egy ismeretlen oviba teszik- sajnos minden esély megvan rá!) én meg új munkába.
A saját munkámba: ugyanis az elmúlt egy év arra volt jó, hogy megbizonyosodjak róla, hogy annak amit csinálok van értéke, van rá kereslet, én meg szívesen teszem a dolgom! Ezért ma elmentem egy könyvelőirodába, vittem a számlakönyvem és bemutattam miből kell fizetni az annyit. Soroltam is tovább, hogy miket szeretnék: szeretnék egy céget, bejelentett állást magamnak, részmunkaidős állást adni valaki másnak, növekedni szeretnék és ha lehet, akkor mindezt nem a saját lakásomban!
Hmmm....
Ahogy ezt elmondtam úgy érzem elment az eszem, hiszen nincs nekem ennyi pénzem, de a következő egy évben is csak akkor lesz, ha minden fillért malacba teszek és nyerek hozzá egy (mostani állapotban) lottó 4-est! Amúgy nem lottózok...
Megegyeztünk, hogy a mostani adóbevallásomat elkészítik, aztán ennyivel el is jöttem.
Itthon egy levél várt!
Szentendre Város Óvodai Intézménye minden kedves szülőtől (apukától és anyukától) várja a munkáltatói igazolást, mert nagy a túljelentkezés!
Kérdezem én: mi is legyen most? Már 2 éve járunk bölcsibe, tesó hiányában meg szükség is van rá, mert én nem tudom Grétát úgy lefoglalni és okítani, mint egy ovi.
Nagyon nem szeretem azt a szót, hogy kényszervállalkozás, nem is akarok olyat csinálni: de a kényszer most hatalmasat rúgott a hátsómba, előre kell mennem! És ha ezen elindulok, akkor szerintem szívesen fogom tenni, és mint egy szellem fog kísérni a kényszer, hogy emlékeztessen, jó irányba megyek.

(Vagy nem???)

5 megjegyzés:

Zsófi írta...

Egyéni vállalkozóként is megteheted ezeket...

Csinálj Bt-t, az olcsóbb. A kezdetek is és a könyvelése is. (És halgass a könyvelődre!)

Frivolina írta...

Húúú!Nem semmi!
Én is a Bt-t javasolnám. Az egyéni vállalkozó lét merevebb forma, a Bt-ből többmindent ki lehet hozni. Az ovis dolog meg talán a sors keze? Fel fog gyorsítani ezen az úton.

Soksok sikert neked és kitartást!

LARION írta...

Kíváncsi vagyok....ne félj, Detti!
Van Benned erő is és energia is, higgyj magadban továbbra is.... befog indulni...a kezdeti nehézségek meg törvényszerűségek.....
Bízok a lendületedben és olyan jó fiatal vagy ez is plussz dolog... :))

boGár krea írta...

Úgy bizony! Nagyon szurkolok neked! (Én is pont most, pont itt tartok...:))Remélem mindketten egyre jobban haladunk előre, felfelé!!!

Aledi írta...

Hú, szorítok neked nagyon, nagyon.
Sajnos lehet én is hasonló cipőben járok nemsokára. Ugyan még "takarékon" megvan az állásom, de nem tudom meddig. 8 órában meg nem tudok/akarok dolgozni. És bizony ott van bennem a kisördög, hogy egyszer ki kell próbálni, mert ez az, amit szeretek, és, ha meg sem próbálom, később csak magamra vethetek.
Írj majd, hogy hogy alakulnak a dolgaid, talán segít nekünk is :)