Első remegős lépések az új úton

Ismeretlen. És ez egy kicsit kiakaszt...
De nem akarok rébuszokban írni, lírom, ahogy volt.
Írtam a múltkor, hogy nekilendülök, hogy valamire jusson az én tudományom, hamár ennyi pénzt és energiát beletettem. Mivel már tavaly is tudtam, hogy én varrással akarok foglalkozni, de még nem tudtam, hogy megy-e vagy sem, ezért csak adószámot igényeltem.
Ez egy jó döntés volt, de most fizetni kell az adót!
Közben Gréta is betöltötte a 3-at, így a gyesem is megszűnt, lányzó oviba készül (ami számára már nem idegen környezet, kivéve, ha egy ismeretlen oviba teszik- sajnos minden esély megvan rá!) én meg új munkába.
A saját munkámba: ugyanis az elmúlt egy év arra volt jó, hogy megbizonyosodjak róla, hogy annak amit csinálok van értéke, van rá kereslet, én meg szívesen teszem a dolgom! Ezért ma elmentem egy könyvelőirodába, vittem a számlakönyvem és bemutattam miből kell fizetni az annyit. Soroltam is tovább, hogy miket szeretnék: szeretnék egy céget, bejelentett állást magamnak, részmunkaidős állást adni valaki másnak, növekedni szeretnék és ha lehet, akkor mindezt nem a saját lakásomban!
Hmmm....
Ahogy ezt elmondtam úgy érzem elment az eszem, hiszen nincs nekem ennyi pénzem, de a következő egy évben is csak akkor lesz, ha minden fillért malacba teszek és nyerek hozzá egy (mostani állapotban) lottó 4-est! Amúgy nem lottózok...
Megegyeztünk, hogy a mostani adóbevallásomat elkészítik, aztán ennyivel el is jöttem.
Itthon egy levél várt!
Szentendre Város Óvodai Intézménye minden kedves szülőtől (apukától és anyukától) várja a munkáltatói igazolást, mert nagy a túljelentkezés!
Kérdezem én: mi is legyen most? Már 2 éve járunk bölcsibe, tesó hiányában meg szükség is van rá, mert én nem tudom Grétát úgy lefoglalni és okítani, mint egy ovi.
Nagyon nem szeretem azt a szót, hogy kényszervállalkozás, nem is akarok olyat csinálni: de a kényszer most hatalmasat rúgott a hátsómba, előre kell mennem! És ha ezen elindulok, akkor szerintem szívesen fogom tenni, és mint egy szellem fog kísérni a kényszer, hogy emlékeztessen, jó irányba megyek.

(Vagy nem???)