Kicsit megújult a blogom.
Ideje volt már, mert már nagyon untam a régit! Remélem tetszik, és azt is remélem, hogy hamarosan már a saját sablonomat mutathatom! (Bár ki tudja mikor lesz az!)

Megjött az ősz!
Jelentem! Sajog a hátam, fázik a nyakam és már nem csak a rózsaszín tetszik! Ténykeg megérkezett az ősz!
Ma már egy kis mustot is kaptunk a szomszédtól, ráadásul az alma is egyre kelendőbb a családban.
És ami miatt én nem szeretem az őszt: Egyre hamarabb van sötét.
Ugyanakkor így hatalmas felfedezést is tettünk Grétával: "nemsokára" jön a Mikulás. Na ez sem lenne, így ha kicsi lányom nem talált volna múltkor Mikulásos könyvet. Azóta minden este karácsonyi dalokat énekelünk és kopogunk az ablakon a fürdés után, hogy mikor jön hozzánk. (Titkon abban reménykedem, hogy beüt a ménykő és olyan hosszú lesz az ősz, mint még soha, mert nagyon nem várom a januárt - - -az a mumus hónapom. )
És ma már egy kicsit szabadabban is tudtam alkotgatni:
Az egyik kedves vásárlómnak készült ez a tolltartó, ami bár nagyon hasonlít egy korábbira, nem ugyanolyan. Bordóbb!

És már annyira belelendültem a neszeszer varrásba, hogy készítettem egy újat, aminek lesz még pár testvérkéje (csak hasonlítanak egymásra, mert nem szeretek két egyforma dolgot készíteni!). Ezeket az anyagokat is a kedvesem hozta, és eddig nem mertem hozzá nyúlni: direkt többet hozott, mivel nagyon tetszenek neki! Nyáron még nem voltam megbékélve velük, de mostmár egész komoly barátságot kötöttünk.

Jajj! Csak most nézem, hogy akármennyire is próbálkoztam, csak nem adja vissza a mint a színét a kép. Azért van a májva díszítés, mert a virágok egy az egyben olyan színűek, és a zöld szalagot is azért választottam, mert a virágok száraival egyező színű. :( (Itt lenne az ideje valami fotótanulmány elsajátításának, mert ez így tarthatatlan!)

Itt vagyok....

.... még néha! Nagyon összesűrűsödött az élet, sok dolog történt mostanában.

A lényeg, hogy egy kicsit túl nőtt rajtam a tennivalók listája, így belehúzok.

De most így estére van egy pár perc, hogy leírjam: most volt a házassági évfordulónk.

Bizony! A 4-dik. Ami nem olyan sok, de ha hozzáteszem, hogy 25 éves vagyok és a férjem 27, akor már egész combos rész az életünkből. És ez még csak a házasságban eltöltött évek száma, de előtte is együtt voltunk már 3 éve.

Na igen, ez így már összesen 7!

A bűvös és rettegett 7. És én nem vagyok egy nagy hókusz-pókusz hívő, babonás lelkületű, de ebben a hetes számbn van valami.

Azt hiszem megpróbálom összefogni, hogy mi is:

1. év: A nagy szerelemé: azé a szerelemé, ami elveszi az ember fejét, amitől rózsillatú minden, és kedves mindenki!

2. év: a szokások megismerése: merthogy itt már keményedik a dolog, rájövünk, hogy párunknak vannak még rejtett tartalékai.

3. év: Túlélés és az első földrengés: A szokások közben ráismerünk, hogy van egy saját énünk, ami néha kiálltozik, hogy: "Hé figyelj már rám is!" Ekkor jön a veszekedés, kiabálás, de el is múlik, amint az első szétköltözés megesik. Akkor ugyanis, megérezzük a kedves hiányát. Na az nem jó!

4. év: az újból fellángolt szerelem, de már tisztelet éve: Már az előző évek tapasztalataiból adódóan jön a dolog.

5. év: a magabiztosság év: Amikor azt hiszik a párok, hogy van olyan szilárd a kapcsolatuk, hogy egy új személy, vagy környezeti változás bekövetkezzék.

6. Év: A megszokott dolgok és a szokások rögzülésének éve: Szerintem ez lehet a mumus a dologban: ha itt az ember nem veszti el a fejét, és nem veszi természetesnek a párkapcsolatot, akkor nagyon szépen tud folytatódni.

7. Év: a tombolás éve! Bizony! Tombolnak az érzlmek, az emlékek, (közben jó, ha lába teremtődik a porcelánkészletnek, mert megeshet, hogy jobb ha elmenekül. ) Itt meg kell állni!

STOP!!!! Nincs önzés, nincs gondolkodás: "Egy pár vagyunk, azok is maradunk!"

Szerintem meg lehet szokni egymást, lehet egymás mellett élni, ha TOLERÁLJUK (legalábbis nem hiszizünk!) a másikat!

És hogy mi következhet ezután? Ha túléljük, akkor "Boldogan éltek, míg meg nem haltak!", vagy az amit én gondolni sem akarok: Válás! (Ez egy modern kori dolog, szerintem nem jó. )

A házassági évfordulónkról meg csak annyit írnék, hogy végre pihentünk egy nagyot, és ettünk egy nagyot a Rozmaringban. Jó volt!

Sűrű hét van mögöttem. Vizsga, fogorvos, gyerekbetegség, vendégek ....stb.
Ugyan most kicsit kisebb tempóval, de azért néha varrogatok is. Most egy táska került ki a kezem alól. Első táska, amit meg is merek mutatni.

Színeiben nekem nagyon tetszik, mert nem őszi is, meg nem is. Ez valami mostani időjáráshoz illő összeállítás: meleg van, de már szeptember végét írunk.

És van benne valami (most ne nevessetek ki) népies is. Talán a farkasfog miatt.

Lesz hozzá tartozó neszeszer is, de már csak holnap fejezem be!

Meska boltomban megtalálható.

Neszeszer (vagy tolltartó?) folytatása:

Hát igen! Valahogy ez a színösszeállítás nagyon tetszik nekünk.

Ez egy kicsit nagyobb lett, mint a többi: 25x12x15 cm.

Meskán ez is fent van!

Betegség miatt itthon vagyunk!
Na azért nem olyan nagy a baj, hogy azt mondjam, hú, de beteg a gyerek, de náthás. És nem kell még betegebbé válni a bölcsiben.
Délelőtt a nagy "nem tudjuk, hogy mit csináljunk" közben, Gréta észrevett egy kígyót az egyik mesében. Nagyon megtetszett neki, így megbeszéltük, hogy varrunk egyet. Gyorsan összeválogattuk az anyagokat és már neki is álltunk a szabásnak. Egyik téglalap a másik után, és Gréta adogatta, hogy milyen színek legyenek. (El kell árulnom, hogy én kevesebb színt szerettem volna, de Gréta ragaszkodott a rózsaszínhez és a ciklámenhez is. ) Így 1 óra alatt meglett Sziszka! Most együtt alszanak az ágyban, így délután 4-kor. (Ez mostanában itthon nem működik, csak a bölcsiben hajlandó délutáni alvást tartani!)

Ha felkeltek megpróbálok élesebb képet készíteni a kígyócskáról!

Ma nagyon neszeszer kedvemben vagyok..... (...még Gréta falvédője is háttérbe szorult!)


Szóval ez készült:

Van egy másik is, de az még egy kicsit hiányos! Remélem, hogy még ma végzek vele!

Meska boltomban ez is megtalálható!

Családi téma.....

Ugyanis most nem nagyon tudok varrni, mivel tanulás meg család van felváltva: igen és néha még a kötelező háztartás sem fér bele.

Tanulás: most jogot tanulok egy darabig, ami olyan fárasztó néha, hogy estére a fejfájás kötelező része a napnak, mintha csak segítségért kiálltana a kobakom. (... ugyanakkor nagyon érdekesnek és szórakoztatónak tartom!)

Család: Na ez is szórakoztató: Meséltem már, hogy vettünk egy billentyűt, hogy tudjunk itthon zongorázni? Na ez nagyon jól sikerült dolog lett: Apjuknak visszatért az életkedve, ugyanis ez a "hobby" minden szabad (és néha Grétával töltendő) idejét is felemészti. Szórakozik, kikapcsolódik, és ezt jó látni (bár néha jó lenne a mosogatott edényeket is látni :P).

Kicsit kezdünk a Muzsika Hangjaira emlékeztetni: folyton énekelünk és táncolunk, a szomszédok, biztos nevetnek rajtunk. Főleg az vicces, amikor erre toljuk a riszát! (Ezért ne tessék kinevetni: tv-ből szerzett okosság!)

Az egyik ilyen zenélős este, amikor Bóbitát tanulgattuk lejátszani, Gréta 1 órán át ült egy helyben és hallgatta, hogy mit bénázunk. Nem mozdult: koncentrált, és néha énekelt. (Még beszélni sem nagyon tud!)

Na az ilyen élményeken megindulva elmentünk Gryllus Vilmost hallgatni a Feneketlen tóhoz, az unokatesókkal és a nagyival. Nagy örömködés volt, és Banya éneklés! Ez az ember csodálatos, és a dalai olyan nagyon gyerek dalok, hogy mi is gyereknek éreztük magunkat a fél órás koncertje alatt.

És még egy dolog Grétáról: imád fényképezni!

Amúgy mikortól felnőtt egy ember? Mert esküszöm, hogy nem tudok magamra felnőttként gondolni....

Lassabban, mint gondoltm, de azért haladok: (És bocsi, hogy álandóan evvel jövök, de most azért mutatom meg mert nem tudok egy dologgal előre jutni: arra gondoltam, hogy hegyeken utak lesznek, de nem igazán van olyan szalagom, amivel a kacskaringókat szépen kidolgozhatnám, ugyanakkor nem akarom anyagból szabni, mivel nincs olyan anyagom, ami szép és autentikus lenne ide. Szerintetek?)

Na ameddig nem leszek kész teljesen, mesélek egy kicsit Bledről: Eddig még csak egyszer voltunk ott, de az olyan emlékezetes lett, hogy most minden nap, minden Grétával töltött percében velünk van az emlék.... :P

Szóval ez volt az első komolyabb közös nyaralásunk a férjemmel, és nagyon izgetottak voltunk, hogy milyen is lesz. Jobb lett, mint számítottunk rá. A szállásunk (a cicás ház) nem messze volt a tótól, így rengeteget jártunk kacsákat nézegetni, jókat sétálni.

És ugyan ott töltöttünk 5 napot, csak egyszer sikerült körbesétálni.

Mivel nagyon szeretek hegyet mászni, eldöntöttük, hogy felmegyünk a környéken lévő magasabb hegyekbe. Hát nem sikerült, mert csak a Vintgar-ig jutottunk. Az egy hegyek lábánál folydogáló vadpatak, tele kis fa hidakkal. Csodálatos volt, majd elkapott egy nagyobb eső is, ami csak jött és ment. Amit maga után hagyott az maga a mennyország volt.

És egy pár kép Bledről:

Csodálatos volt, és csodálatos lesz, ha visszamehetünk oda, már Grétával!

Végül másnap sikerült hegyre menni! Nagyon elfárasztott, de nagyon jó élmény volt, és a környék láttán arra az elhatározásra jutottunk, hogy egyszer lesz ott egy saját házunk! (De ha ez nem is sikerül, akkor legalább évente 2 hónapra visszajárunk!)

Dolgozom, dolgozom a falvédőn....

Már így állok. De egyre inkább úgy érzem, hogy kicsi lesz, a maga, 150*140-es nagyságával. Hosszabbnak kéne lennie, mert Apa is gyakran alszik ott.

Nem vesztem el, csak egy kicsit eltűntem a dolog-sokaságban. Szeptemberben megy a gyerek bölcsibe, apa dolgozni jár, anya meg iskolába.... És ez tényleg sok időt igényel. De nem baj, legalább néha megnézem a nagyvárost, hogy minden megy-e a maga útján, majd elegem lesz a tömegből és szaladok haza!
De persze nem csak a tanulás van most: varrok is: Grétának készítem a falvédőt. (Bár már most a legelején tudom, hogy kicsi lesz, bővíteni kell majd. )

Ugyanis mióta Gréta nem rácsos ágyban alszik, sokat fekszik a fal mellett, ami most nagyon hideg. Nyáron ez nem volt baj, de már félő a megfázásosdi.

Már nagyon régen megterveztem, hogy milyen lesz, csak valahogy mindig volt fontosabb dolog.

Szívünk legkedvesebb helyét Bledet varrom meg neki. Persze egy kicsit Grétás stílusban: lesz rajta vonat, gomba, állatok...stb.

Így nézett ki az eredeti terv:

És most így néz ki:

Más! Hétvégéztünk: voltunk a Skanzenben szüreti sokadalmon. Gondolom a többi Skanzenes eseményhez képest nem voltak olyan sokan, de mi eddig még soha nem éreztük ilyen jól magunkat. Grétát a vasút lenyűgözte, amin olyan sokat ültünk, hogy Apa el is aludt rajta. Voltak régi népi játékok is, szlovák süti kóstolás (A lányom arcátlanul sokat evett belőle.... mondjuk én is! :P)

Meg láttuk a világ legkisebb bábszínházát: Hófehérke volt benne, meg banya, amitől Gréta úgy megijedt, hogy nem mert mégegyszer bekukucskálni. Képek a Flickr képtáramban!

A végére kellemessen elfáradtunk, nagyon jó élmény volt!

És bocsánat, de ez egy nagyon vicces kép lett:

És még egy pár kép a múltkori viharról (megbántam, hogy kiálltam fotózni a teraszra, mert akkora volt a szél, hogy valami kisebb fadarab szembe vágott! Jó tanulópénz volt: ekkora viharba az ember inkább csak bentről fotózzon!)