Itt vagyok....

.... még néha! Nagyon összesűrűsödött az élet, sok dolog történt mostanában.

A lényeg, hogy egy kicsit túl nőtt rajtam a tennivalók listája, így belehúzok.

De most így estére van egy pár perc, hogy leírjam: most volt a házassági évfordulónk.

Bizony! A 4-dik. Ami nem olyan sok, de ha hozzáteszem, hogy 25 éves vagyok és a férjem 27, akor már egész combos rész az életünkből. És ez még csak a házasságban eltöltött évek száma, de előtte is együtt voltunk már 3 éve.

Na igen, ez így már összesen 7!

A bűvös és rettegett 7. És én nem vagyok egy nagy hókusz-pókusz hívő, babonás lelkületű, de ebben a hetes számbn van valami.

Azt hiszem megpróbálom összefogni, hogy mi is:

1. év: A nagy szerelemé: azé a szerelemé, ami elveszi az ember fejét, amitől rózsillatú minden, és kedves mindenki!

2. év: a szokások megismerése: merthogy itt már keményedik a dolog, rájövünk, hogy párunknak vannak még rejtett tartalékai.

3. év: Túlélés és az első földrengés: A szokások közben ráismerünk, hogy van egy saját énünk, ami néha kiálltozik, hogy: "Hé figyelj már rám is!" Ekkor jön a veszekedés, kiabálás, de el is múlik, amint az első szétköltözés megesik. Akkor ugyanis, megérezzük a kedves hiányát. Na az nem jó!

4. év: az újból fellángolt szerelem, de már tisztelet éve: Már az előző évek tapasztalataiból adódóan jön a dolog.

5. év: a magabiztosság év: Amikor azt hiszik a párok, hogy van olyan szilárd a kapcsolatuk, hogy egy új személy, vagy környezeti változás bekövetkezzék.

6. Év: A megszokott dolgok és a szokások rögzülésének éve: Szerintem ez lehet a mumus a dologban: ha itt az ember nem veszti el a fejét, és nem veszi természetesnek a párkapcsolatot, akkor nagyon szépen tud folytatódni.

7. Év: a tombolás éve! Bizony! Tombolnak az érzlmek, az emlékek, (közben jó, ha lába teremtődik a porcelánkészletnek, mert megeshet, hogy jobb ha elmenekül. ) Itt meg kell állni!

STOP!!!! Nincs önzés, nincs gondolkodás: "Egy pár vagyunk, azok is maradunk!"

Szerintem meg lehet szokni egymást, lehet egymás mellett élni, ha TOLERÁLJUK (legalábbis nem hiszizünk!) a másikat!

És hogy mi következhet ezután? Ha túléljük, akkor "Boldogan éltek, míg meg nem haltak!", vagy az amit én gondolni sem akarok: Válás! (Ez egy modern kori dolog, szerintem nem jó. )

A házassági évfordulónkról meg csak annyit írnék, hogy végre pihentünk egy nagyot, és ettünk egy nagyot a Rozmaringban. Jó volt!