Nem érek rá!

Nem bizony, mert sok a dolgom. Amellett, hogy 4 féle munkám is van (néha), most Grétus is itthon van még, és a villany is megadta magát.

Erről írtam már régebben: nincsenek becsövezve a vezetékek, és már olyan régiek, hogy néha kiégnek. Mármint a falban. Nem működik ez a lámpa, meg az a lámpa, néha minden ok nélkül levágódik a biztosíték.

Ebben a 4 hét Grétás időszakban meg tönkrement a fürdőszobai villany, ami azért jó, mert ott nincs természetes fény, és a konnektor sem működik, így egy kislámpával világítunk, amit a konyhából hozunk. Mármint a hosszabbítót.

Szóval szeptemberben jön remélhetőleg egy villanyaszerelő és megcsinálja.

Itt most kérnék mindenkit, hogy nézzen körül maga körül és küldjön elérhetőséget, mert én nem tudok olyan szakembert, akire rábíznám. Hátha Ti tudtok valakit. És itt az is játszik, hogy szentendrei vagyok, de nagyon szívesen megfizetem, ha távolabbról jön.
És a felújításról egy kicsit: Elvem az, hogy hamár bontunk, akkor mindent, amivel baj van. És a vízzel is baj van, meg a hangszigeteléssel. Munka akad.

Mi most a következőket tervezzük: (nem tudom látjátok-e, de fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne nagyobbra varázsolni!)

A nappali falának kibontása, a konyha és a nappali közötti falba boltívet vágunk, persze a villany cseréje MINDENHOL, teljes festés és burkolás a konyhában illetve a nappali körül (evvel még vannak bajok). És persze a konyha! Jönnek a bútorok: Ikea Stat. (Ne hurrogjatok le: az egyetlen olyan konyha szerintem a magyar bútorpiacon, ami jól is néz ki, otthonos és megfizethető.) Ugyanis ragaszkodom ehhez amerikai stílushoz, mert nagyon tetszik, a fehérhez, mert barátságos és alkalmazkodik a környezet színeihez és praktikus az egész.

Festeni is fogunk, ami igazán a gyengém. Ilyen a mostani színpaletta:

A konyha pedig világoskék, amin nem nagyon akarok változtatni, mert mostanában ezek a színek jönnnek be a lakásban: Jenny B, aki rendkívül jó dolgokat csinál, tesz ki a blogjára. Ezen felül még van egy pár ihlet:

Szóval színek, színek, színek....ahogy eddig is! Csak azt nem tudom, hogy hogyan lehet ennyi színt egy 30nm-en összehozni. Az biztos, hogy ezek mindegyke meglesz valahogy!

Végre hazaért a férjem Atlantából!

Borzalom, hogy mennyire messze megy néha, de nagyon jó, amikor hazatér. És ma különösen jó volt.

Ma van ugyanis az Ő születésnapja. És készültünk rá sok sütivel (mással nem, de ami késik, nem múlik!!!), meg finom feltöltő ebéddel, és persze bővült szókinccsel. Gréta elkezdett végre rendesen beszélni, és már javarészt inkább értelmes mondatokat mond és nem tündérnyelven hadovál. Mikor hazaérve meglátta Apát egy hét után, azt mondta neki: Apa, szülinapot!! Ez nagyon meglepte Apát. Meg az is, hogy a pogácsát lényegében a Gréta sütötte, mama és anya csak asszisztált.

Apa meg engem lepett meg: anyagokkal, könyvekkel, ollókkal és rengeteg egyéb dologgal.

Megkértem, hogy hozzon esetleg 1-2 szép anyagot, ha esetleg arra jár: és járt is, hozott is:

És mekkora szerencse, hogy aznap ment, amikor ment, mert pont minden pamut anyag féláron volt. Így kétszer annyit tudott hozni. És ezek 1 yardnál kezdődnek! A szélső háromból 2 yardok vannak, mert azok Apának különösen tetszettek. (jóízlésűapa...)

És a doboz is csodás, amikben moost vannak!

Node valamivel vágni is kell:

És ha már varrok, akkor tanuljak meg nagyon varrni- gondolta Apa, és hozott könyveket! Merthogy, akárhogy is kijártam egy pár varrós iskolát, nem azt jelenti, hogy tudok mindent és tudok jól varrni. Sőt!!... és ezt a férjecském is tudja.

Most az a benyomásom, hogy akik a magyar iskolarendszerben tanulnak varrni, halálra vannak ítélve, mert nem ismerk a technológiákat, amik sikeressé tehetik a szakmában őket.

Például itt van ez a könyv, ami különböző varrás féléket mutat be, amikkel az egyes felületek izgalmassá, mozgalmassá tehetők. Asszem később mutatok belőle dolgokat, de aki teheti és érdekli a téma, annak beszerzendő alapmű, de lehet úgy is venni, hogy tankönyv!

Mint ezek:

A quilting art book új dimenziót mutat számomra. Tele van olyan képekkel, és technikákkal, amikre eddig nem is gondoltam. A másik egy általánosabb, de nagyon körültekintő könyv.

A három együtt nagy kincs!

De a legjobb, hogy végre itthon van a Kedves!

Brühüm....

Vége!

Szomorú, de nagyon hasznos. Sajnos! Ugyanis az a helyzet, hogy nincs többé kakaózás! Aki olvas már egy ideje, az tudja rólam, hogy nagyon sokat iszok kakaót. Imádom!

És egy kis történelem: Annak idején, amikor gyerekként a mamáméknál voltam, minden reggel főtt kakaóval várt a nagymamám. Felforralta a tejet, cukorból és holland kakaóból masszát kevert, majd a fölös tejbe öntötte és összekeverte. Ezután jött a hűtés, a kedvencem: egyik fémbögréből a másikba öntötte a teraszon, és közben a virágokat nézegettük. Pár perc múlva langyos volt és fergetegesen finom. Aztán véget ért a gyerekkor és a kakaózás is abbamaradt, főleg azért, mert azt mondták az orvosok, hogy tejérzékeny vagyok. Pár évig megint hidegen volt a téma, de Gréta születése után a vágy a kakaó iránt egyre élesebb lett. És most volt 2 kakaós és tejes évem. És csak azért volt, mert a hasam megint megharagudott rám. Így (férjem örömére) megválok egyetlen szokásomtól.
...Brühüm, brühüm.....

Mostanában igen ritkán, de azért néha alkotok is.

Kedves barátosném kért meg, hogy készítsek neki neszeszert. Az elképzelés az volt, hogy hosszúkás és keskeny lesz. És ilyen a végeredmény:
És itt van még a falvédő is, ami azóta már a kis tulajdonost boldogítja. Még a legvégső kép hiányzik, mert még nem került fel a falra, de mostanság játszószőnyegként van használva. Lett hozzá pár kisállat is: süni, mókus, cica, kukac, bagoly. Ezeket fel lehet tenni a tépőzáras részekre: fákra, bokrokra. A vonatba és a kocsiba műanyag bábukat lehet helyezni.

Nyaralni voltunk!
Ugyan az volt a terv, hogy idén nem megyünk, de mégis sikerült annyi erőt venni magunkon, hogy megpróbáljuk. Életünkben először elmentünk 3 napra nyaralni Grétával. Kőszegen foglaltunk szállást, a Mohás Vendégházban. Csodálatos hely a Szabó-hegy lábánál. Már amikor odaérkeztünk jó érzés fogott el, hogy annak ellenére mennyire olcsó, milyen gondozott és rendezett hely. A szállást adók is nagyon kedvesek voltak. A szobánk 2 szintes volt, amitől az elején féltem, de végül ez nagyon kellemesnek bizonyult. A játszótér is nagyon jó volt Grétának, bár a legtöbbet a hatalmas hintán játszottuk, ugyanis menet közben nem zabáltak meg a szúnyogok. Merthogy olyan sok volt belőlük, hogy leülni nem lehetett tőlük.
El látogattunk a kőszegi tóhoz is, de nem tudtunk annyi időt ott tölteni, mint szerettünk volna. Gréta hisztijei igazán vadak bírnak lenni.
Második napra szerveztük a Fertő-tónál lévő vidámpark, a Marchenpark meglátogatását. Mindenkinek ajánlom, akinek gyereke van. Igaz, hogy a felnőtt belépő elég drága, de nagyon megéri. Mindenre felülhetett a gyerkőc, élvezhette szabadon és nem voltak határok. Volt vonatozás, traktorozás, pancsolás és egy rakás csodás nézni való. Legjobban azok tetszettek a lánykámnak, amik előadtak valamit. Ilyen volt a madár menyegző, vagy a maci kalózok. Ezek a bábok énekelnek, mozognak, beszélnek. Nagyon szépen kidolgozottak és nem ijesztőek.

Voltunk vízbe eső vízi krokodilon, amin úgy röhögött a Gréta, hogy talán ilyet még nem is hallottam tőle. estére már nagyon fáradt volt éppen emiatt nem is aludt el hamar. Inkább hisztizett egy sort. Majd amikor végre elaludt én nem tudtam aludni, mert éreztem, hogy valami mocorog a lábamnál, bár azt hittem, hogy képzelődöm, így visszaaludtam.
A harmadik napon gondoltuk elmgyünk Ausztriába kocsikázni Grazig. Hát a város nem tetszett, ezért inkább továbbmentünk, Bled lett volna a cél. Bled számunkra nagyon fontos hely, szeretjük nagyon. 10-15 km.re a céltól feladtuk és visszafordultunk, hogy este 10-re hazaérjünk.
De így sem bántuk a dolgot, mert fantasztikus élményben volt részünk oda-vissza. Csodálatos az ország, gyönyörűek a hegyek. De ez egy külön bejegyzés lesz.
A hazaúton, Klagenfurttól Kőszegig kísért minket egy hatalmas viharfelhő, ami csodás látvány volt a lemenő napban.
Hazaérve gyorsan ágyba bújtunk, de ekkor jött az igaz élmény. Az ágyunk mögött hallottunk valami motoszkálást, de azt hittük kintről jön. Aztán fél órával később arra keltem, hogy Peti hátba vágott, majd felkiáltott: Van itt valami! Na kész! Gréta végre alszik rendesen, én is elég fáradt vagyok, erre ő jön a paráival. Kiderült, hogy nem hátba vágott, hanem egy "valami "ugrált rajtam, és ő látta is az árnyékát. Na erre már én is megijedtem, felkaptam Grétát és mentem vele az alsó szintre. Lefektettem és kértem Apjukat, hogy menjen nézze meg mi van odafent. Felment és látta is a lyukban a "valami"fejét, ami szerinte nagyon édes volt.
Lefeküdtünk, de a motoszkálást és a rágcsálást halllottuk. Kicsivel később kíváncsiságában lejött. Mókus volt. Legalábbis amíg haza nem értünk én azt hittem. Pele volt.
A haza út már nagyon fárasztó volt. Jó itthon, de Gréta igazán megtanulhatna már egyedül aludni.
A többi kép itt!

Rémálom az, amit mostanában átélünk.
3 évvel ezelőtt eldöntöttük férjecskémmel, hogy gyermekünknek saját szobája lesz, ha törik, ha szakad. Ez már tapasztalatból hozott döntés volt, ugyanis végignéztem, hogy anyukámék mennyire szenvedtek a testvéremmel, amikor egy szobában laktak.
Jól is működött a dolog: 1-2 éjszaka volt még kicsi korában Grétának, amikor sírt, de 2 hónapos korától kezdve 2 héttel ezelőttig összesen 3 olyan éjszakánk volt, amikor nem tudtunk végig aludni KÜLÖN! 2 hete viszont feje tetejére állt a világ és minden kifordult önmagából. Gréta 10-11 körül felkel és nem is alszik vissza. Felkel, majd amikor már elég éber elkezd játszani. Régebben ilyenkor simán otthagytam az ágyikójában, de sajnos ezt most nem tehetem meg, mert pici baba született alattunk, és nem akarjuk az amúgy is nehéz időket élő családot megzavarni. Így kihoztuk Grétát hozzánk és ELRONTOTTUK! Már csak úgy hajlandó aludni, hogy a mi ágyunkban fekszik és ennek is az eleje rohangálás, játék.
Férjemmel úgy döntöttünk, hogy talán az a legjobb megoldás, ha a mi ágyunk költözik Gréta szobájába. Átrendeződtünk, ami jó egy részről, mert végre lesz saját varró kuckóm és külön van a játszó és alvó helység, de borzalom, ha a jövőre és a teljes szétválásra gondolok. A kipróbált este is meghozta első körben a gyümölcsét, Gréta több, mint 10 órát aludt, és az elején is csak fél óra volt, amit az ágyba parancsolással töltöttünk. És még egy tapasztalat, az ő szobájáról: Iszonyat hangos, ahogy a baba sír alatta: szerintem ez zavarta ennyire.

A legtöbb esetben nem történik sok minden másfél hét alatt. Bezzeg most....
Először is, elment a netünk! Borzalom, kiakasztás és rémület! Hogyan lehet így dolgozni? Sehogy!
Másnap a hír: Elhunyt Michael Jackson. Nos én nem vagyok a csápolós rajongó, aki egy-egy koncerten szívrohamot kap valaki miatt, de ez az ember sok volt az én életemben. Ugyanis az ő zenéje volt életem első kedvenc zenéje. Smooth criminal, Beat it, Billy Jean és Thriller. Nagypapám csim-bumm-cirkusznak hívta! És én imádtam! Igazából soha nem gondolkodtam el azon, hogy milyen lehet a világ Michael Jackson nélkül. Nekem mindig az járt a fejemben, hogy ő olyan, mint a víz, amit az ember magához vesz, amikor kell.
Anyukám felhívott és kérdezte gyászolok-e: Nem. Csak sajnálom.
Befejeztem a falvédőt, de képet csak akkor teszek fel, ha majd a helyén lesz. Az már nincs sokára remélhetőleg. Amúgy nagy sikere lett, a kisembernek nagyon tetszik.
Kiváltottam az adószámomat: és azt mindenképpen hozzá tenném, hogy Apehnél TILOS segítségre számítani! A kedves, fiatal hölgy csak annyit válaszolt, amikor mondtam, hogy lenne pár kérdésem, hogy: Apeh.hu és hvg. Ok!
Végre itt a nyár, vége a bölcsinek! Gréta is szabadságra tér, remélem jól érzi majd magát itthon, és nem itthon, mert lesz egy kis nyaralás is. A programok kitalálásában nagy segítségünkre van Anna, Peti és Gergő! Mostanában ők a kedven mesehősök, meg a Kisvakond, aki ha sír, akkor a legszeretnivalóbb.
Alattunk lévő szomszédoknak megszületett második gyermekük, akinek nagyon sok boldogságot és egészséget kívánunk, csakúgy, mint az egész családnak!
Most ennyi voltam, ki tudja mikor lesz megint net!