Nyaralni voltunk!
Ugyan az volt a terv, hogy idén nem megyünk, de mégis sikerült annyi erőt venni magunkon, hogy megpróbáljuk. Életünkben először elmentünk 3 napra nyaralni Grétával. Kőszegen foglaltunk szállást, a Mohás Vendégházban. Csodálatos hely a Szabó-hegy lábánál. Már amikor odaérkeztünk jó érzés fogott el, hogy annak ellenére mennyire olcsó, milyen gondozott és rendezett hely. A szállást adók is nagyon kedvesek voltak. A szobánk 2 szintes volt, amitől az elején féltem, de végül ez nagyon kellemesnek bizonyult. A játszótér is nagyon jó volt Grétának, bár a legtöbbet a hatalmas hintán játszottuk, ugyanis menet közben nem zabáltak meg a szúnyogok. Merthogy olyan sok volt belőlük, hogy leülni nem lehetett tőlük.
El látogattunk a kőszegi tóhoz is, de nem tudtunk annyi időt ott tölteni, mint szerettünk volna. Gréta hisztijei igazán vadak bírnak lenni.
Második napra szerveztük a Fertő-tónál lévő vidámpark, a Marchenpark meglátogatását. Mindenkinek ajánlom, akinek gyereke van. Igaz, hogy a felnőtt belépő elég drága, de nagyon megéri. Mindenre felülhetett a gyerkőc, élvezhette szabadon és nem voltak határok. Volt vonatozás, traktorozás, pancsolás és egy rakás csodás nézni való. Legjobban azok tetszettek a lánykámnak, amik előadtak valamit. Ilyen volt a madár menyegző, vagy a maci kalózok. Ezek a bábok énekelnek, mozognak, beszélnek. Nagyon szépen kidolgozottak és nem ijesztőek.

Voltunk vízbe eső vízi krokodilon, amin úgy röhögött a Gréta, hogy talán ilyet még nem is hallottam tőle. estére már nagyon fáradt volt éppen emiatt nem is aludt el hamar. Inkább hisztizett egy sort. Majd amikor végre elaludt én nem tudtam aludni, mert éreztem, hogy valami mocorog a lábamnál, bár azt hittem, hogy képzelődöm, így visszaaludtam.
A harmadik napon gondoltuk elmgyünk Ausztriába kocsikázni Grazig. Hát a város nem tetszett, ezért inkább továbbmentünk, Bled lett volna a cél. Bled számunkra nagyon fontos hely, szeretjük nagyon. 10-15 km.re a céltól feladtuk és visszafordultunk, hogy este 10-re hazaérjünk.
De így sem bántuk a dolgot, mert fantasztikus élményben volt részünk oda-vissza. Csodálatos az ország, gyönyörűek a hegyek. De ez egy külön bejegyzés lesz.
A hazaúton, Klagenfurttól Kőszegig kísért minket egy hatalmas viharfelhő, ami csodás látvány volt a lemenő napban.
Hazaérve gyorsan ágyba bújtunk, de ekkor jött az igaz élmény. Az ágyunk mögött hallottunk valami motoszkálást, de azt hittük kintről jön. Aztán fél órával később arra keltem, hogy Peti hátba vágott, majd felkiáltott: Van itt valami! Na kész! Gréta végre alszik rendesen, én is elég fáradt vagyok, erre ő jön a paráival. Kiderült, hogy nem hátba vágott, hanem egy "valami "ugrált rajtam, és ő látta is az árnyékát. Na erre már én is megijedtem, felkaptam Grétát és mentem vele az alsó szintre. Lefektettem és kértem Apjukat, hogy menjen nézze meg mi van odafent. Felment és látta is a lyukban a "valami"fejét, ami szerinte nagyon édes volt.
Lefeküdtünk, de a motoszkálást és a rágcsálást halllottuk. Kicsivel később kíváncsiságában lejött. Mókus volt. Legalábbis amíg haza nem értünk én azt hittem. Pele volt.
A haza út már nagyon fárasztó volt. Jó itthon, de Gréta igazán megtanulhatna már egyedül aludni.
A többi kép itt!