Oktatás véleményezés

.... és nem az általános iskoláké. Rendben? Az már nagyon más tészta...
Amit én látok, amiben én tevénykedem, az is megér egy reformot- mélyet, gyökereset, alapjaiban újat. És ezt persze már mindenki hallotta: 'Nincs is itthon textilipar- pedig régen nagyon jó volt'. Már a könyökömön jön ki az egész.
Oké. Nincs. És nem is lesz, ha mindenki csak rinyál ezen. És ezt sokan felfedezték pár éve: megindult egy újító generáció a tervezők körében, akik nem csupán mondanak, de tesznek is dolgokat. (...)
Például a mind a MOME-n végeztek, ügyesek, kollekciókban gondolkodnak, bennük van a változtatás szándéka, tudnak intenzív marketinget és sales munkát végezni. És van pár varrónőjük, és vásárolnak pár kereskedőtöl anyagot, meg gombokat, zippeket. (...)
És a piac hirtelen tele lett divattervezőkkel.
Formailag csuda-újítóknak számító fiatal designerek, akik évente 2 szezonnyi kollekcióval kijönnek, amjd pop-up-store-okba bekerülve, ilyen-olyan leértékeléseken el is adnak valamit.
Persze vannak olyanok, akik nem csupán "kicsiben" tevékenykednek, de terjeszkednek külföldre, és nagy ritkán befektetőktől szereznek pénzeket, majd vagy sikerül a remélt sikert elérni, vagy nem.
Ha nem, akkor mi van?
És mi számít sikernek? Mert nálam nem számít sikernek az, ha egy vállalkozás stagnál, vagy eladósodik, vagy csökken a bevétele. De a mostanában folytatott fordított kommunkikáció ide is elért!

A Gombold újra! pályázat teret akart adni, fiatal tervezőknek, hogy lehetőségük legyen a szakmai fejlődésre. Kicsit örültem is, hogy az utolsón már nem pénz nyeremény volt, hanem egyéb- a szakmai előrelépést tényleg megsegítő lehetőségek. Aztán megint előkerült a MOME. Hát mi ez már megint? Valami monopol Gombold Újra?
Ugye 2010-ben  (én úgy emlékszem akkor- merthogy épp felvételiztem...) kivették a támogatást a művészeti szakokról. Oké, nem kell a sok festőművész, nem kell sok bölcs sem. De valamilyen oknál fogva hirtelen jött a Gombold újra, ahol kellően nagy kommunikációval és marketinggel (és ezek pénzügyi vonzataival) felhúzták az iskolát. És MOME diák nyert. Gratulálok neki. Következő évben ismét. Gratulálok- bár nem értem a tetőt... És idén ismét. A paplan. Mi ez ha nem ismételt állami támogatás és ösztöndíj? Csak kicsit másképp. Semmi baj. Már épp kiszaladna a számon, hogy a trafik, a tankönyv, a gyógyszer, a taxi, a foci eseteihez hasonlóan jön egy újabb mutyizás, amikor is hopp! "Olyan intézmények kaphatják meg a címet és az ezzel járó magasabb állami támogatást, amelyek több tudományterületen tudnak felmutatni meghatározó képzési és kutatási eredményeket, és amelyek nagy számú külföldi hallgatót is fogadnak." - én itt nagyon kiemelném a TUDOMÁNYTERÜLET és a KÜLFÖLDI HALGATÓK szavakat.

Tehát! Támogatja a művészeti képzést az állam, ha valaki a MOME-ra jár. Ez nagyon bájos. Csak iszonyatosan haszontalan, de lehet, hogy ezt nem is kell a szemükre vetni. Mondhatnánk azt is, hogy hisznek abban, hogy kikerülhet abból az iskolából pár olyan ember, akik majd netán, véletlenül valamilyen oknál fogva teljesítik  majd a kormány 2010-es ígéretét, miszerint 1 milló új munkahely teremtődik? Nem hinném. Méghozzá azért nem, mert nem dolgoztam együtt még olyan ottani diákkal, aki komolyan vett volna bármiféle gazdasági tevékenységet. Nagyon elégedettek a formavilággal, amiben élnek és az nem más, mint egy nagy O betű, amiben csak körbe-körbe lehet szaladgálni.
Oh! Hát elnézést kérek eme kifakadásért. De ismerek pár valóban szakembert és pár valóban szakmáját komolyan vevő textilipari emberkét, akik akár ingyen is vállalnak munkát- csak legyen a szakmának egy új hulláma, ami nem áll meg néhány divattervező kiképzésén.