2012. január 8., vasárnap

...és még egy lapát

Áruljuk a lakásunkat továbbra is, sőt, már lepaktáltam az ördöggel is - 4 ingatlanost felkértem, hogy segítsen az értékesítésben- csak az az egyetlen lakáshitelünk rendezve legyen. Nem nagy kérés: csak azt szeretném, ha valaki beállítana és élből kifizetné a lakásunk árát, ami pont annyi (kicsit kevesebb), mint a hitelünk összege.
De jó lesz ez nekünk?
Egy részről igen, hiszen szabadságunk gátja: a hitel- törlődik, ami jó! És ismervén a terveinket, mindenki beláthatja, hogy ez az ésszerű út is: mi nem szeretnénk az országban maradni, külföldre vágyunk, munkát is ott találnánk izgalmasabbat. (Tegnap utánajártam: pl. Londonban egy magamféle végzettséggel rendelkező, nemcsak, hogy munkát találhat- mert keresnek- hanem megkeres kb. 500-800 ezer forintnyi fontot.-persze ott is kérdéses- gondolom elég sokan szeretnének ott dolgozni.)
De ha esetleg maradnánk, akkor is jobb, ha nincs adósságunk és szabadabban mozoghatunk .... albérletek között.
És itt sokan azt kérdezik, hogy miért jobb az albérlet nekünk, és miért nem maradunk a hitelnél, hiszen avval legalább a sajátunkat fizetjük. Mert egy hitelnél- legalábbis a mienknél- nem lehet csak úgy ugrálni. Pedig nagyobb, más elosztású lakásra lenne szükségünk. Változik az életünk, na!
És egy-két ok, a hitel fizetése mellett: ha minden talaj megmozdul ebben az országban és a lapátunkkal a pénzt fogjuk sepregetni: lesz fedél a fejünk fölött, amíg egy banknál hatalmasabb erő el nem veszi. (mondjuk a korábban említett 2 ajtós szekrények.)
Persze Grétának sem kell ovit váltani, maradhatunk a csodálatos egyedülálló kilátásunk mellett. Megmaradnak a szokásaink (amik ugye uralnak) és a szilvesztereket és az augusztus 20-ai tűzijátékot is borozgatva nézhetjük. Ezek elég erős érvek!
De! Fel kell adnom az iskolámat, ami igazából elég rosszul érint: ez lenne a második alkalom, hogy el kell dobnom a tanulmányaimat, amiket komolyan veszek. És persze nem azért készítem éjjelenként a beadandókat, hogy után számba se vegyenek a munkaerő-piacon.

Ma egy ismerősöm igen megnyugtató válaszokkal szándékozott szolgálni:
Ne idegeskedjek: az idő mindent helyére tesz. - Bizonyára így is van, de azért el kell gondolkodni bizonyos lépésekkor: vajon milyen hatása lesz a jövőnkre, a lányom jövőjére? Mert csinálhatok én semmit és várhatom a jószerencsét, de akkor egy idő után azt fogom észre venni, hogy elszállt felettem az idő, nem biztos, hogy a változások, amiket vártam megtörténtek, és lehet, hogy még nagyobbak a bajok: Én láttam már erre több példát is.
A másik, amin nagyon megdöbbentem, hogy ez az illető azt feltételezi, hogy a hitelét egy idő után már nem kell törlesztenie, mivel belátják a bankok (!), hogy az árfolyam-különbözet miatt Ő már elég sokat fizetett, így visszaszámolják az eredeti árfolyamra, és minden rendben lesz.
Az lenne a kérdésem, hogy van még olyan, aki ezt így látja?
Komolyan kérdezem, mert akkor lehet, hogy én maradok ki valami nagyon fontos dologból.
De én nem hiszem, hogy a mumus bankok úgy gondolnák, hogy a 4-5 évvel ezelőtti árfolyam visszahozható.
Talán nincs igazam, de ez az én fejemben így néz ki:
Van egy ország, akinek vannak hitelei, befektetői, tulajdonai, munkásai és saját értéke, melyet a gazdaság menete határoz meg. Érthető ez: ha valaki sokat dolgozik (pl. sok takarót készít) nagyobb eséllyel ad el többet- nagyobb a bevétele. De ha ez a termelés valamilyen oknál fogva megáll, akkor nem lesz pénz- kell a hitel. Na így van ez nagyban is: ha van sok termelést ellátó cég, akkor van mibe fektetni, de ha nincs akkor a már meglévő befektetők is elviszik a pénzüket.
És mindennek van értéke, pénzbeli értéke- ez a kapitalista társadalom alapja (lentebb már említettem). A mi értékünk most kevés: nincs rengeteg gyárunk, egyedi értékünk, ellenben van rengeteg tartozásunk és rossz munkamorálunk, hangulatunk. Erre hogy építsenek a befektetők? Vagy inkább legyen az, hogy elkezdünk egyfajta belkereskedelmet és magunk között ellátjuk saját igényeinket? Az is járható út, de akkor lehet, hogy nem lesz annyi szép autó az utcákon, nem lesz iphone, 3d tv és fantasztikus indiai kifőzde. De lehet, hogy lesz munka, emberi érték, becsület és szorgalom- az alapja a jó társadalomnak. Az jó!

Jól el kalandoztam....
Szóval mi lesz a lakással?

8 megjegyzés:

Budai Detti írta...

MIci, olyan jó, hogy ilyen vagy! :)
Én annyira örülnék, ha egy kicsit kevesebb indulat lenne bennem. Én nem csak személyekre, helyzetekre haragszom- leginkább magamra, mert nagyon tehetetlennek érzem magam. És ez az érzés kegyetlen. Dolgozok, tanulok- úgy érzem sokat teszek.... de nem. És a levegőben még lóg egy olyan tény is, ami még jobban aggaszt: férjem munkahelyén leépítés lesz. Jó munkaerő, csak nem.... De ha mégis???

Lonci (Győr) írta...

Erre, már ennyi idős fejjel én nem is tudok mit mondani:-(((
Nekünk még van nyugdíjunk, de nektek lesz????? Ez csak költői kérdés volt, választ nem is várok!

Huligánlány írta...

Lonci, nem lesz...

ezkriszti írta...

Nekem személy szerint annyira fáj, hogy a tehetséges és dolgozni akaró emberek kimennek külföldre (logikusan vagy nem, most mindegy) ha nem fognak visszajönni. :-(
Reálisan látod a helyzetet, ami jó.
A suli otthagyást viszont jól gondoljátok meg. Ez most betalált nálad. Nem a papírért, a saját fejlődésedért. Azt nem veheti el sem bank, sem senki.
Mi nem akarunk elmenni, de nincs is óriás hitelünk. A szar gazdasági helyzetet persze nyögjük, mint az összes átlagember.

Budai Detti írta...

Őszintén megvallva mi a nyugdíjat egy nem létező intézményként kezeljük már nagyon régóta- ezért féltek minden mást nagyon, és igen: ezért fontos, hogy legyen egy jó és szeretett szakmám. Tanulok is tovább, amíg csak lehet. :)

LARION írta...

Már tegnap olvastalak, Detti.......... És úgy sajnálom az aggodalmaid és értem amit írsz és értem a Micit is az eltökélt optimizmusával, mindezek ellenére.....
De ne hagyd abba sulit ....és nem tudom mibe lehet manapság még kapaszkodni, mert nagyon is reális a szemszöged.....
Szerintem elég sokan kábán nézünk rá a mindennapjainkra, mi történt itt, hogy juthattunk el idáig, hogy merészelte ez a roncsolós rendszer így alávágni oly sok szépreményű lüktetés ritmusát, fiatalét, öregét......... ???? Én mindezek ellenére , nagyon legbelül érzem, hogy ez egy takarítósdi és a helyére fognak kerülni a dolgok, el lesz űzve ez a romlott ember és persze itt maradunk egy kifosztott ország talaján....mennyiszer játszódott le már ugyanez a koreográfia, annyira unalmas, de annyira...és nem korrekt....
Szerintem húzzatok el innen Ti is, hisz van rá perspektíva, én egy percig nem haboznék .....Ez az egy életetek van és ahogy írod annyira nem mindegy milyen jövőképet kap a Gréta is.......... Egyáltalán nem mindegy milyen életminőségben élünk..... ha van rá mód, hogy másképp, akkor éljetek vele........ Azt gondolom ez az ország nem érdemli meg, hogy beáldozódjanak itt az életek, miközben folyton csak elvesz és elvesz........és igenis fontos hogy barátságos-kultúrált közegben éljünk és nem ütött-kopott körülmények között, jót tud tenni a jó komfortérzetnek egy megfelelőbb közeg .......És egy kreatív embernek még jobban szüksége van rá......
Hát mi nem beszélünk jól más nyelvet, nagyon bánom, de nyílván rá kell hasalnunk, nincs mese és nagyon szívesen elhúznék innen én is bármelyik pillanatban , amint összeáll egy kivitelezhető projekt a tovább lépéshez.......
Nincs kedvem beáldozódni folyton arra várni, majd csak lesz valahogy és nézni, ahogy elsorvad a gyerkőcök jövőképe is ebben az országban........ Ez ami itt van, az egy totál elcseszett, és szégyenteljes romhalmaz.....és még nincs vége......

Budai Detti írta...

Nincs, és a holnapi nap lesz az egyik legkérdésesebb, minden szempontból.
Mondjuk a tisztesség kedvéért a dologhoz hozzátartozik, hogy én nem csak az ország jelenlegi helyzete miatt vágyom el. El vágyok már diák korom óta! Nem a bajok miatt, hanem az új élmények miatt. Szeretek élni és szeretem, amikor hagynak élni!(Persze csak felelősen!!)

LARION írta...

....Amúgy én sem a romlott gazdasági állapot miatt mennék innen el, ugyanaz a kalandvágy és kíváncsiság változatlanul bennem van, ami fiatalkoromban is ott volt, de sokkal bátortalanabb voltam........... A legtöbb ismerősöm olyan jól van máshol, olyan méltó és nyugodt körülmények között élnek , dolgoznak, ahol valóban hagyják őket élni...és ez a lényeg.......
Sokat dolgoznak, de korrekt fizuért, mely által megannyi vágyaikat hozzápakolhatják plusszban az életeikhez....és ez is fontos, ha már ezen a Föld nevű bolygón van ez a bűvös eszköz, mely bizony sokféle állapotot jól meg tud oldani, akárki akármit is mond.....jó dolog, ha van az embernek annyi pénze, mely nyugalmat biztosít hosszabb távra is....... És persze az örök értékek mentén gondolván mindezt ......