Váltás

Elérkezett az ideje... Most, hogy a suli elkezdődött és kb. látom, hogy hogyan is fog kinézni a dolog, már az is biztos, hogy munkára nem marad időm. Hacsak valaki nem készít belőlem egy klónt, mert a napi 4 óra alvás még csak-csak elmegy, de Gréta idejéből nem akarok elvenni egy percet sem. Amiket elkezdtem, azokat még befejezem, de többet már nem tudok vállalni. Hangának, kis szomszédunknak és Gréta barátosnéjának készült el az első ovis zsákja:

A suliban a legjobb, a szakmai rész: rengeteg rajz, még több rajz és rajz. Na és persze néha egy kicsi képgyűjtés és vagdosás. Én élvezem. És annak ellenére, hogy ez könnyűnek hangzik: vért lehet vele izzadni. Ellenben egyik lány nagyon jól fogalmazta meg: "Most végre azt KELL csinálnunk, ami miatt eddig lelkiismeretfurdalásunk volt." :)

Gólya, gólyák és a párkány

Azt hiszem ez a cím a legautentikusabb a múlt hét eseményeihez.

Gólyatáborban voltam, amíg a kislányom életében először 5 éjszakát a mamánál töltött.

Érdekes és nagyon intenzív volt a táborban töltött idő. Aludni nem volt időm, de ez talán nem is baj, miután elég sokat alszok itthon ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. És kipihenjem az elmúlt 1-2 év összes szennyesét. Őszintén megvallva nagyon jó döntés volt a suli: rengeteg kincset találtam. Kincsemebereket. - Azok a fajták, akik még álarcok mögött szemlélik a világot, de bennük van a lendület és az erő a kiteljesedésre.

Élmény lesz figyelni a fejlődésüket és a sajátomat is kiteljesíteni, amennyire csak lehet. Máris megnyíltak ablakok a fejemben, amiket eddig tudatosan vagy talán véletlenül becsuktam. Van mögöttük sok minden. Párkány (ahol voltunk) ezért is szimbolikus. "Végig a párkányon ültem."

Volt egy feladat, aminek a megoldása elég sok nehézséget okozott a csapatunknak. Kalapokat kellett készítenünk- egyéni inspirációk és tervek alapján. A mi csoportunk drótozott. Íme az eredmény:

Készült egy kis blog is hozzá, ami a koncepció része volt. Kellett ITT mindent csinálni: arculatot, marketing-terveket, fotókat....stb. A csapatmunka érdekes, de annál tanulságosabb volt.

Hazaérve viszont Gréta és az Ő minden öröme fogadott!
Ez a legcsodálatosabb!!!

Isten áldjon!

Ezen én annyira meglepődtem.... Egyszer csak Gréta elkezdett így elköszönni tőlünk. Apa elment otthonról: "- Isten áldjon!" - jött a búcsú. Nem tőlünk tanulta, oviból. Aztán ma ismét volt egy: "Isten áldjon!"
Elbúcsúztunk a régi ovinktól és ma már az újban töltöttünk egy fél napot. Szuper volt! Tele vagyunk szép reményekkel, sok tervvel és ötlettel. Izgalmas lesz az ovis év is, mert most már több dolgot is fog egyszerre tanulni mellette. Külön érdekes, hogy vegyes korcsoportú a Fülemüle csoport, így tanulhat a nagyoktól és segíthet a kicsiknek. Nekem egyenlőre ez nagyon teszik, annak ellenére, hogy régen ettől a felállástól tartottam egy kicsit.
Ebéd után még visszamentünk elbúcsúzni a régi óvónéninktől, Anikótól és dadusunktól, Andi nénitől. Köszönünk mindent!

Gréta jele gomba volt, így stílszerűen Anikó gombás táskát hordozhat magával, míg a foltvarrást igencsak szerető Andi néni, egy csodás-mintás szütyőkét.