2011. május 9., hétfő

Újragombolva

Tegnap volt a Gombold újra!- divat a magyar pályázat divatbemutatója, a kormányzat által szervezett nagy esemény.
A közel 100 millióból szervezett rendezvényen fiatal divattervezők műveit csodálhatta meg a szerencsés közönség- aki bejutott. Aki nem jutott be, az kint kivetítőn követhette a történéseket.
Nekem ugyan más elfoglaltságom volt, de azért figyeltem.
Az első fordulóba nagyon érdekes és látványos művek jutottak be. Van egy jó pár, amit magam is simán elfogadnék:

Képek a Fashionfave facebook oldaláról!

A pályázat nyertese pedig a Mome-n végzett Gyöngyösi Renáta lett, akinek a munkáit Prágában a Folklore is alive!- kiállításon is bemutatták.



És a koncepció: A kormányzat támogatja a kreatív embereket, segíti őket egy nagy eseménnyel, divatbemutatóval, bemutatkozási lehetőséggel, pénzzel, utazással, avval a reménnyel, hogy itthon maradnak a tervezők és nem mennek külföldre.
Állítólag a magyar tervezők legtöbbje külföldön híresebb, mint itthon. ... hm ....
Erre sokan azt mondanák, hogy hát milyen pénzmotiváltak és nem hazafik.
Hát én ezen annyira nem lepődök meg. Nem is gondolnám, hogy rosszul teszik.
Vegyük csak sorra a az érveiket:
  • Olcsóbban szerzik be az anyagokat: nem kérdés, hogy itthon nincs textilipar. Sok helyen nincs- kicsi a világ Kínához képest.
  • Elfogadják a más szemléletmódot: itthon egyáltalán nem. Mindenki azt veszi, ami a másiknak is tetszik. (c und a- ból 40 üzlet van itthon és megannyi h&m, zara, mango és a társaik....)
  • Technológia felkészültség: nagy hiány van itthon a technológia felszereltségből. Ami van, ugyan nagyon jó minőségű, de régi, javarészt elavult.
  • Az igényességre való törekvés: Azt hiszem ez itthon elég nagy probléma. Valahol az oktatásban kezdődik a gyökere. Legtöbben megelégszenek avval, amit látnak, nem törekednek az igazán igényes és művészi minőségre. Ennek persze a fentebb említett összes ok alapja lehet.
  • És a fizetőképesség: Azt hiszem ez nem szorul túl sok magyarázatra. Az átlag magyar nem évente cseréli le a ruhatárát... Sőt! És igazuk is van. Amíg nincs megoldva rezsi kifizetésének kérdése, vagy a normális étkezés.
Szóval véleményem szerint aranyos a kezdeményezés, de végül is én nem fűzök nagyobb reményeket hozzá. Nem hiszem, hogy a több tízezer (!) munkanélküli, vagy kényszervállalkozó varrónő, cipőkészítő vagy szabász munkát talál ezek után. Nem gondolnám, hogy olyan nagy teret kapnak ezek után a "kreatívok".

És a kreativitáshoz hozzátennék még egy gondolatot:
A kreatív ember itthon azt jelenti, hogy mivel nincs selyme és csodás brokátja, ezért celofánból és műanyag palackból kénytelen dolgozni.
És mi lenne, ha ezeket lehetne itthon kapni, netán készíteni???

És ezt a véleményt egy az egyben tudom osztani.

4 megjegyzés:

kovtama írta...

Teljesen egyetértek veled, sajnos ez van itthon. Nem hiszem, hogy aki elment külföldre az előtte nem próbált meg először itthon érvényesülni. Egy idő után belefárad az ember, hogy falakba ütközik.

Ejjkukk írta...

Tudok olyat, aki eleve külföldön próbálkozott. Ott híres lett, majd amikor már eléggé nagy híre volt kint, hazajött.
Eleve az oktatásban már azt sugallják, hogy csak külföldön megy a dolog.
Sajnos... Bár, mint írtam, megértem.

lomaquilt írta...

Ha hozzávesszük a textil és ruhaipari oktatás leépitését, amire igenis lenne igény! Szóval ne soroljuk. Egyáltalán örülni kellene, hogy valami megmozdult! Kicsit nagyobb hirverés kellene annak a több pénznek!

Ejjkukk írta...

Tavaly pont benne voltam a művészeti szakok megtépázásában... Úgy elvettek egy rakás pénzt, mint a sicc... Ezért állok értetlenül az esemény előtt: igaz, hogy olcsóbb egy pályázatot megfinanszírozni, mint egyes iparágakat rendbe tenni. És a hírverés nagyon megvolt és sajnos szerintem ez esetben is igaz: a füstje nagyobb...
Örülök, hogy megmozdult valami... Az álló víznél minden jobb.