Mostanság

Ritkulnak a bejegyzések. Pedig sok dolog újul meg.
Például elkezdtünk erősen sportolni. Ez nálam nagy hiányosság volt az utóbbi pár évben, szépen le is gyengültem. De közelgő születésnapomra kaptam egy szuper bringát a férjemtől. Ez megoldás volt sok kérdésre. Tudunk Grétával kettesben lovagolni járni (és ez is újdonság), kirándulni, ami itt a környéken elég komoly izommunkát igényel. :( Kezd megszokottá válni az izomláz.
És nemrég megvolt az anyák-napi ünnepség is az oviban. A sok kis csöppség hatalmas kitartással mondogatta a versikéket, az én kislányom is. Pedig nem egy verselős típus. Meg is voltam győződve róla, hogy nem tud egyet sem. Míg a többiek mondták a szép anyák-napi versikét Gréta kellően pityergett. Aztán ma délután Apa régi hangfelvételeit hallgattuk (amikor ő még csak 3 éves volt) és egyszerre elkezdett dőni a kislányomból a verselés. Kellően meglepett és el is érzékenyültem.
Aztán felpattantunk a bringára, mentünk István bácsihoz lovagolni. És most már mind a ketten. És ez egy fantasztikus dolog. Örülök, hogy elkezdtük és járhatunk, mert festői környezetben van a lovarda, István bácsi rendkívül kedves és elképesztően olcsó. Gréta viselkedése, mióta járunk, nagyon megváltozott. Beszélget velünk, szerepjátékokra vesz rá (!), fegyelmezett és szófogadó. Igaz vannak még hisztik, de javul.

.

És munka téren is nagy változás történt. Lett egy új barátom. Ő! A Gombold Újra ! pályázat alatt jöttem rá, hogy ez nekem nagyon kéne, bár már régóta szemezek valami hasonlóval. Most, hogy megvan, néha úgy érzem valami egészen új dimenzióba kerültem, mert simán rajzolni nem tudok vele. Ki kel tapasztalni és rá kell érezni, de ez így van rendjén.
Amúgy a felvételi munkámhoz is szükségem lesz rá. Már megvannak az ötletek és az anyagok hozzá, már csak egy kis idő kell pluszba, hogy el is készüljenek. Úgy elöljáróban: romantikus, könnyű és selyem. Abból ugyanis sosem elég. :D