És éppen a szélnek ama furcsa és semmiképpen nem hálás szerepéről szeretnék írni, ami mostanában olyan nagyon jellemző: gyorsan változik, általában idétlen változásokat hoz és hideg.
A mi teraszunk mondjuk különösen hálás a szélnek: legalább átrendeződik.
Múlt héten Grétám észrevett valami furi fényt a teraszajtónál, mire odamentem én bizony elsápadtam. Tűz volt. Méghozzá ijesztő, nagy tűz. Nem nálunk, de még számunkra is félelmetes volt. Az előttünk elterülő nagy mezőség egy része kigyulladt és a hatalmas lángokat nagyon gyorsan repítette a szél. Szerencsére gyorsak voltak a tűzoltók, de így is maradt egy nagy fekete sáv a tótól nem messze.
Gréta azóta fél a tűztől és a széltől. Szóval igazán szerencsés lenne már egy kis szélcsend.
De voltunk ám sétálni is, mielőtt még ez a fújós veszedelem befészkelte magát hozzánk. Olyat láttunk, hogy csuda:
Nem tudom mennyire látszik, de elég érdekes felfedezés volt a pillangó fotózásakor az a síkosbőrű valami. Nem gyík volt, mert azok bizony kisebbek, de nem is veszedelmes kígyó, mert azok meg nagyobbak. Mindenesetre mókás volt észrvenni, úgy, hogy én tényleg csak a pillangóról szerettem volna valami szép képet- legyen mit mutogatni a gyereknek.
4 megjegyzés:
NAGYON JÓ KÉPEK...:)))
Nagyon ijesztő lehetett a tűz! A séta pedig gyönyörű!
Köszönöm kedves szavaidat!!!Válaszoltam nálam rá.
Valahogy -pedig állandó olvasód vagyok- a listámban nem voltál ,de most már ott vagy.:)
Pedig az egy zöld gyík :o) ez sokkal nagyobb mint a fürge gyíkok. Ahogy nézem, őkelme egy fiatal hím, törött farokkal. Amúgy nyilván veszélytelen. És a kígyók is veszélytelenek - a tapasztalatom azt mutatja, hogy a viperát nagyon nehéz megtalálni. A siklók pedig ha marnának is (de nem teszik), nincs méreganyaguk.
Megjegyzés küldése