Szobameleg...

Jó évet kívánok mindenkinek! Jobbat, mint a tavalyi volt. Mert ha jól látom, akkor a 2010-es év leginkább a csalódásokról és gondokról szólt.
Nem igazán szeretném értékelni az én elmúlt évemet, különösebb értékelni való nincs benne: eltelt ugyanúgy, mint az eddigiek. Kicsit több gubanccal, de nagy örömökkel is, és most a végére talán elmondhatom, hogy elért minket valami kiegyensúlyozottság. Jó együtt, nincsenek egymással gondjaink.
De most szobafogság van. Vagyis lakásfogság. Merthogy nem mehetek ki.
Már decembere elején kezdtem örülni, hogy végre van egy jó évünk: még nem kellett meglátogatni az orvosomat a hátammal.
Egészen az első hidegebb napig. Gyorsgyógyítás, majd egy szánkózás és ismét gyógyítás. Gyakorlatilag ha kimozdulok azonnal rájön a gerincem, hogy neki jobb dolga is lehetne valami melegebb déli vidéken. Figyelmezteti a kezemet a lábaimat- szépen sorban. Elmondhatom, hogy az elmúlt hetekben csak akkor voltam levegőn, amikor kimentem, hogy beüljek a kocsiba, és utána spuri a rokonok házába vagy a fedett bevásárlóközpontba.
A varrógépem is téli álmot alszik. Már több, mint 1 hete eltéve várja a jobb időket.
Nem lesz ez így sokáig, ugyanis Amerikából kalandos úton jött anyagim végre megérkeztek. (Egy része..... ) Végre haza fogok dolgozni.
A jövőt illetően vannak terveim: leginkább az, hogy ami idén ilyen-olyan bajoskodás miatt kimaradt, jövőre behozásra kerül. Ezek nem fogadalmak: olyat inkább ár nem csinálok.

És a 2011-es esztendőt sikerült valami nagyon édessel kezdeni. Machinarium nevű játékkal kezdett játszani a férjem...... És én is. Nagyon édes és nagyon szép képekkel és zenékkel teli.
Ugyan az elején egy kicsit lassú, de a közepétől nagyon szép! :D