2011. január 10., hétfő

....mit hova, kinek mit......

Mostanában ez a jellemző az életemre.
Először is, annak ellenére, hogy látszólag evvel ellentétes terveink, terveim vannak, díszítem a lakást és próbálok valami kis ideális szigetet készíteni magunknak. Eddig nehezen ment, sok volt a korlát, és itt nem elsősorban anyagi természetű korlátokra gondolok. Inkább valami nem tudott kibújni. Nyomasztott és évekig elzárt.
Ennek vége. És nem azért mert én most így döntöttem, hanem egyszer csak azon vettem észre magam, hogy teljesen más út, más irány teljesedik ki előttem. Ezt fel kellett ismerni, de ennek a dolognak van egy másik oldala is.
Erről már írtam korábban: az én (és gondolom ez a legtöbbeknél így van...) igazi énem a gyerekkoromban keresendő. Most, hogy a házunk eladásra került igen sokat foglalkozom a kérdéssel....
A hétvégén a testvéremmel és a gyerekeinkkel (na, ezt nagyon jó volt most így leírni! :P) elmentünk a szülői házba, hogy összeszedjük a cuccunkat és elrendezzük az "örökségünket".
Az nem csoda, hogy egy-egy tárgy nem mindenkinek jelenti ugyanazt.... De a tolerancia elvárt: nem lehet "csak úgy" kidobni valamit!
/Itt most meg kell jegyeznem, hogy terápiás jelleggel Janikovszky Évának a Mosolyogni tessék! könyvét olvasom. Nagyon kedves kis elmélkedést írt a gyűjtögetés témakörében, amit teljesen magaménak tudok érezni./
Meglettek a régen látott fémtálak, a csorba bögrém, az ibolyás porceláncsésze, de megtaláltam azt a pillantást, amit 20 éve hiányolok. Megnyugtatott. Nem vagyok egyedül: nemcsak nekem fáj a szétosztás. A darabolás.
Szóval onnan hazatérve még keresik helyüket a családi kincsek, amik mások szemében semmit nem érnek, nekem meg minden jóérzésem alapjai.
Közben az új családom, a A CSALÁDOM OTTHONA is alakul: volt Gréta szoba tapétázása (félig és kicsit mókásan, de édesen......) és megjöttek az anyagim is.... (Igaz van még egy feladásra váró csomag Amerikában, ami nem tudom mire vár...........)



Most a terasz van terítéken. Mivel nyáron ez majdnem egy külön szoba, nem hanyagolható. Folytatom a színkavalkádot, és falakról még nem is meséltem..... Remélem lesz benne egy hozzáértő segítőm... :D
És még egy lezáratlan dolgom volt. Soha nem rendeltem még anyagot a távol-keletről. Ezt még ki kellett próbálnom. És meg is jött:
Ezek már nem közönségnek készülnek: csak nekünk.





1 megjegyzés:

Zazálea írta...

remekül hangzik, remekül néznek ki, s ez így van rendjén, előre fel! :o)