Tolltartó, a romantika jegyében

Jól mutatnak? Nem túlzás egy kicsit?

Ízek.....

Nem lesz kedvenc film, de jó volt megnézni. Jól esett egy ilyen elmélkedős, dolgokat magamban rendezős időszakban! Még jobban összekevert..... Sebaj! Nekünk "civilizált" embereknek minden héjunkat le kell vetnünk, hogy eljussunk a "civilizálatlanok" egyszerű, de annál értékesebb életéhez. Legalábbis a sok elmélkdős, depressziós ember mind ezt teszi, amikor az "önmegvalósításon", "kiteljesedésen" és "élet értelmén" gondolkoik. Mennyivel egyszerűbb a megszokások által kialakított világ. Ott a generációk tuják, hogy mi a dolguk. Ha pedig felmerülne bennük az a gondolat, hogy boldogtalanok, akkor is a remény, a bizalom és egyéb (az országunkra egyre kevésbé jellemző) értékes dolgok átsegítenék őket a nehezebb időszakokon.

Jó film, felkavaró gondolatokkal, és Amon Tobinnal! :D (És persze a trailerbe is kedvenc zene szól!!!! Jó, tudom volt már, de hát most klip is van! :P)

Karácsony előszele

Igazság szerint én a decembert azért nem szeretem, mert olyan dús, mintha az egész év, összes eseményét, és emberét egyszerre tennék egy helyre, egy pici dobozba. (És a sok ember kezdi kitolni a doboz oldalát.......) Ugyanakkor imádom az illatokat, a fényeket, a karácsonyt. De mindenképpen el akarom kerülni a tömeget. Így lett az, hogy idénre mi már tárgyaltunk a Jézuskával, hogy a mi ajándékainkat ugyan ne decemberben szerezze be. Inkább előbb, és tárolja karácsonyig, ha lehet. És nagyon kedves volt, mert így nem keveredtünk bele a "2-szer annyiba kerül, mint máskor" dologba!
És a tárgyalás közben úgy elfogott minket az ajándékozási vágy, hogy tartottunk egy kis előünnepet. Apa meg én könyvet kaptunk (kell ezekre az egyre hűvösebb, vacogósabb estékre a megszokott kakaóm mellé) és Gréta pedig ezt:

Ezek a kis állatok nagy kedvencek lettek, neki is és nekem is!

Október

Az október vége, nálam már nagyon a világ vége általában. De most csodás az ősz! Vannak gyönyörű falevelek, csontrezgető szél és teret tágító napsütés.
Bent a szobában most ez van jelen:

Levendula- a cirkuszi romantika

:D
Olyan nagyon jó kedvem lett ma: levendulát vagdaltam, töltögettem a kis zsákokat és már kész is. Lakásdekor, levendulazsák, örömködés, romantika, vigalom. Nem kell több egy olyan borongós, októberi napra, mint a mai. Már a Meskán!

Élünk még!

Állítólag mi magyarok nagyon sokat (jobban mondva szégyenteljesen sokat) használjuk a DE..... jellegű mondatokat. És sok mondandónk van a DE után.

Úgyhogy most nem írom sem azt, hogy bár, sem azt, hogy de......

Sok, néha túl sok a dolog. A konyha (ahogy féltem tőle) megrekedt, és az utolsó simítások már hiányoznak. Igaz ez határozatlanságból fakad: nem tudom milyen lámpa és milyen függöny illene az én elképzeléseimbe, mert amiket eddig láttam, nem tetszettek. A hangulat jó, öröm oda bemenni, és nagy a hír! DETTI FŐZ! Méghozzá majdnem minden nap. (Pedig az tényleg távol áll tőlem!)

Közben nagy az átcsoportosulás a munkában is, a fejemben is, a családban, az életünkben. Selejtezés lesz! NAGY selejtezés. Sok idő kell hozzá.
Azt hiszem még nem kiabálom el: de lesz itt valami kipakolás is.... Anyag kipakolás!

1.

1. Mert ez az első darabja.

Már nagyon régóta gondolkodom rajta, hogy hogyan lépjek tovább a neszik, tolltartók és kis kütyük gyártásából. Mert az az igazság, hogy én ezeket a tárgyakat a színek és anyagok miatt készítem, készítettem.
El jött az ideje, hogy mást csináljak.
A gyerekruha egyrészről ésszerű, és adott: Gréta nagyon szeret szépen öltözködni. A szépen öltözködés alatt nem az általában kapható ruhácskákra gondolok. Vettünk már neki csodás, márkás ruhákat, amiért a barátai nagyon oda vannak, de ő rá se bagózik. Azt vettem észre, hogy a furcsa párosításokat szereti: csíkos mintással, tarka, még tarkábbal, és nagyon szereti a lila csíkos sapkáját, ami bűn rosszul áll rajta! Ha maga válogatja a ruháit, akkor egy igazi hippi. A múltkor azért ment a hiszti, hogy a farmer nadrágjára akarja felhúzni a csodás mintás szoknyáját és ehhez egy csíkos hosszított pulcsi járt..... (Lehet, hogy hagyni kéne kibontakozni, érdekes kis egyéniség!...)
Szívesen varrok neki....
És a múltkor betévedtem a Kreatív hobby pw anyagos részére, az Üllői útra. Na oda végzetes hiba bemenni! És azt ki kell jelenteni, hogy ezeket az anyagokat szerintem vétek pw anyagként árulni: ugyanis inkább felsőruházathoz és gyerekruházathoz való.
1 óra simán elment csak szem legeltetésre, mire mertem venni 1 (azaz) 1 méter anyagot összesen. Ebből lett a legújabb Gréta kedvenc: 3 napja nem bírjuk leszedni róla! Ahhoz, hogy a gombjait fel tudjam varrni, meg kellett zsarolnunk a lányt. És persze ezt sem a hozzá készült nacival, hanem inkább a csíkos harisnyával fogja hordani. (Kértem, hogy mutassa meg a ruhácskáját. Na erre ő így beállt és egy fél percig meg sem moccant.)
Meska boltomban rendelhető!

Baj baj hátán

Azért nehéz volt ez az elmúlt időszak. És a nagy munkálkodásban nemcsak nálunk folyt az élet a maga medrében. A családban máshol is, de ott rosszabb irányban. És itt most nem a sírás és bánkódás című fejezeté a fő szerep, ugyanis nagyon komplikált a helyzet, és ha mindent elmesélnék, akkor néhol még nevetséges is lenne.
Adott a szereplő, akinek a baja van. És adott a másik, akinek erre kéne reagálnia. De képtelen, pont a beteg szereplő életben elkövetett ostoba, vagy elképesztően meggondolatlan lépései miatt. És most mindenki szenved. Az egyik a magánytól, a másik pedig a "nem tudom mit tehetnék " kórtól, ami már fizikálisan is jelen van. És ez uralkodik az egész életükön. Mind a kettőjükén.
Én attól félek (és mindig ebben a szellemben tevékenykedtem), hogy a "nem csinálok semmit" sokkal nagyobb lelki bánatot tud okozni, mint egy szerettünk elvesztése. Elveszítünk valakit, de az agyunk, már csak a kényszer és a megszokás miatt is, továbblép, elfogad, feldolgoz. Ellenben a lelkiismeret-furdalás egy alattomosabb dolog: egy tükör. A meg nem tett, de általunk helyesnek vélt dolgaink képe. És ha az érzet, hogy valamit tehettünk volna eluralkodik, akkor olyan betegséget generál a testünkben, agyunkban, lényünkben, ami kiölhetetlen, kezelhetetlen, és szerintem egy fokkal veszélyesebb, mint a rák.
Én ettől félek.
Nem szeretek lelkizni, de ez most nagyon megzavart, és sok egyéb félelmet hoz magával.
A beteg szereplő nagyon beteg: évek óta szenved, de a saját ostobasága és hiúsága sokáig állt az útjában, hogy a betegségét felismerjék.
És pont az ő szerepe engem mindig elgondolkodtat, hogy hogyan is kell szeretni az életet, és, hogy egyáltalán kell-e! Mert szerintem elég nagy kincs az, ami ezen a planétán történik. Érdekes, izgalmas, egyedi...... Legalábbis nekem! És talán pont ezért fontos, hogy mindent megtegyünk a lelkiismeretünk érdekében.

És még valami! Ennél a posztnál nem ér sajnálkozni. Véleményem szerint az élet olyan, amilyennek lennie kell. Vannak emberek, akiknek a szemébe nézve látni lehet, hogy milyen lesz a jövőjük. Ebben az esetben, ebben a jövőképben igazából nincs semmi meglepő.
(Néha magamnak is hidegnek tűnök- legalábbis látom, hogy mások annak tartanak: ezért elnézést kérek, de akkor is így látom.)

Végre vége!

Kész vagyunk!
Már csak pár apró simítás (azaz súrolás, tisztogatás, sikatolás...), és mutatható állapotban lesz a fél lakás. Addig is én mostanában ezt hallgatom:
És itt most elvileg ki kéne tenni a 18-as karikát..... Hm....

De azért Unkle-től ez a kedvencem:

Ja igen, és még valami! A Boltomban most valami oknál fogva minden olcsóbb lett.