Az új táskám

....mert mostanában folyton csorgatom a nyálam, hogy EGYESEK (sokakat tudnék felsorolni) milyen csodákat találnak ki táskának! Kicsit irigykedtem is: és addig-addig piszkáltam magam, amíg készítettem magamnak egyet. Mostanában nagyon tetszenek a kékek és pirosak együtt, így neszimhez illően ilyen lett a táskám: (mondjuk az még mindig kérdés, hogy meddig fogom viselni, és mikor, mert folyton esik az eső, én meg inkább esőkabátos vagyok, nem esernyős....)

Nagymamám horgolta azt a csodás kis terítőt, amit a közepébe varrtam, és ez az egyik oka annak is, hogy nem másé, hanem az enyém.

Múltkor mikor otthon voltam anyukámtól kaptam egy csomó ilyen szépséget, mivel ő nem használja, és épp nagytakarít a házban, de tudja, hogy én nagyon szeretem őket! Csak annyi volt a kérése, hogy ezeket ne használjam fel eladásra! Nem is használnám: számomra ezek kincsek!

Anyu azt mesélte, hogy a nagymamám esténkként hogolt terítőket és függönyöket, de olyan gyorsan, hogy az ő szeme nem is látta, hogy Mama miképpen csinálja. Én ugyan ilyet még nem láttam, de amikor csak simán hímzett, az is ámulatba ejtő volt! Az biztos, hogy ilyet én nem tudo csinálni, és sztem nem is fogom mostanában megtanulni, de vajon lesz, aki ezeket a tudományokat átadja? Meg lesz-e kedve a későbbi generációknak ilyenekkel foglalkozni?