Tavasz és ami vele jár...

Nagyon szeretem a tavaszt, a nyíló virágokat, az illatokat, békák krákogását...mindent. Ilyenkor, mintha el lehetne minden szennyes dolgot felejteni és jönnek az új kihívások. lvileg itt az életkedv, a tettvágy, a kreativitás és minden, ami ihletet adhat. Elvileg! Gyakorlatilag van egy szörnyűséges tavaszi fáradtság, ami sajnos nagyon el tud uralkodni rajtam... De túl leszek rajta. Csak ki kell pihenni! :D
Kedden be kellett mennem a városba, és mikor már jöttem hazafelé, a jegypénztárnál oda jött hozzám egy 8 éves forma kislány: pénzt, egy kis aprót kért. Történetesen semmi apró nem volt nálam, így nem tudtam adni, bár az az igazság, hogy nem is szeretek így pénzt adni, mert tisztában vagyok vele, hogy ő ebből semmit nem fog látni, max. egy nagy verést, hogy miért nem többet szedett ki belőlem. Láttam is az aluljáróban 2 tagot, akik gyanúsan figyeltek. Valami olyan rossz érzés kerített hatalmába, hogy 'majd sírhatnékom támadt. Szegény kisláűny szomorúan megfordult és már kereste is, hogy ki lesz a következő. Nem úszta meg: kapott tőlem egy csokit, mert az minden esetre van a táskámban mindig. No azt a meglepődöttséget látni kellett volna, és a hozzá tartozó félelmet is. Merthogy szabályosan megrémült szegény, hogy ő most evvel mit csináljon?
Igazából nem tudom ki mit gondol erről, meg ki hogy reagál egy-egy ilyenre: de engem mélységesen felháborít. Tudom, hogy nem lehet mindenkinek jó élete, meg kell "egyensúly", de én mégis azt vallom, hogy mindenkinek kell egy esély arra, hogy normális és ne kiszolgáltaott életet éljen.