Így soha mégcsak eszembe sem jutott, hogy létezik ez a zöldség, amíg a barátnőm egyszer tavaly ősszel meg nem kínált sütőtökkel. Nagyon jó illata volt, de amikor megkóstoltam, a hideg is kirázott tőle. Így megint félretettem a tök gondolatot. Aztán most itt van a szezonja: a haloween! Na ezért sem vagyok oda. Elég beteg dolognak tartom, hogy ünnepeljük a holtakat és szellemesdit játszunk. A színei sem az enyémek, meg az egész hangulata nagyonmesterkélt.
Aztán ma délután, ismét a barátnőmmel beszélgettünk, hogy mit is csinálhatnánk, mire ő mondta, hogy szeretne tököt faragni, és ennek a gyerekek fognak örülni.
No én nem vagyok semmi jó elrontója, így vettünk egy-egy tököt. ...... ....... .........
És elkezdtük faragni. A barátnőm egyszercsak: gréta bekakilt? Mondom: kétlem, mert akkor már fel-alá rihangálna, hiszen nics rajta már pelus.
Akkor biztos Ábel. Megnézte és nem, na ekkor jutott eszembe: A tök!
De azért faragtuk, faragtuk, majd a végén meggyújtottunk egy mécsest.
Tetszett a gyerekeknek is és végül nekem is. Ilyen lett életem első faragott töke:
Ez lett a mienk...
...és ez a Timiéké (Bocsi a képminőség miatt. Már ideje lenne egy jó fotóstanfolyamnak!)!
1 megjegyzés:
A viszonyom nekem is hasonló a tökhöz, mint Neked! :o)) Ezért nem is "tökölök" :o)), de a Tiétek nagyon tetszik!
Megjegyzés küldése