2013. április 29., hétfő

A sötétség korán túl

Sokszor van az, hogy az ember azt gondolja: "ennél már rosszabb nem is lehetne". De! Mindent lehet fokozni. Jót is, rosszat is. A jóhoz hamar hozzászokunk, a rossztól látványosabban szenvedünk.
Az elmúlt fél év a magasságokról szólt: örörm- és bánat-hegyek egymást váltogatták. És most következett be valamiféle állandóság, ami még mindig nagyon törékeny, munkát igénylő.
Megváltozott a családom- elvesztettem azt, akit a legjobban szerettem, akitől a lelkemet kaptam, aki megmutatta a világ szépségeit. A nagymamám volt, akitől a legtöbb inspirációt kaptam: a szeretetet, ami feltétel nélküli, a mindennapok türelmét, a kitartást, a változatosság szeretetét, a világ szépségeinek csodálatát, a kíváncsi természetemet. Hálás vagyok, hogy Ő volt a Nagymamám!

3 megjegyzés:

LARION írta...

Detti , sajnálom a szomorú hírt..... részvétem .... És ha majd ha túl leszel a nehezén , akkor még erősebb éld meg azt a csodát, melyet a szeretetenergiájával odaajándékozott Neked a Nagymamád és hogy ilyen sokáig tudott adni belőle .....
( Nekem is volt egy ilyen ajándék nagymamám, de csak 16 éves koromig élhetett , Ő volt az egyetlen a gyermek- és fiatal koromban , aki megmutathatta nekem mit nem adtak meg soha a saját szüleim , mert valamiért soha nem lehettem a mai napig nekik elég jó ahhoz, hogy kiérdemeljem ezt a fontos élettáplálékot a mindennapok stabil jelenlétéhez ......
Sokan akik kellő természetességgel kapják meg a szeretetet szüleiktől-nagyszüleiktől talán nem is tudják, hogy miféle különleges AJÁNDÉK az élettől, ha szeretve van az ember ..... nagy kincs ) .....
Biztos nagyon büszke volt Rád, Rátok és nyílván Te is visszaáramoltattad az életébe mindazt, amivel utadra bocsájtott ........ Sok erőt kívánok Neked ahhoz, hogy feldolgozd a szomorúságot és valamilyen formában új szálként nyúljon ki a kreatívitásodban az újabb lényed, akivé most kell válnod ....

Budai Detti írta...

Köszönöm! Sokat kaptam, remélem én is sokat tudok majd adni!
Azt hiszem a legrosszabb már elmúlt: 2 hónapja emésztem, kissé nehezen- sok harccal. Anyuval nagyon megromlott a viszonyunk, a tesóm azon a héten élete legszörnyűbb élményét élte át- így mi ketten egy kicsit jobban összeértünk. És a házasságomban is biztosabb vagyok, mint bármikor. Az élet lehet, hogy egy kicsit akar kárpótolni... De nem szeretnék semmit sem felejteni. Mindent át kellett élnünk.

LARION írta...

Sajnálom a történteket, Detti ...... nem tudom mennyire segít, de a legtöbb ember élete egyre több sebet kap , valahogy megszaporodtak a bajságok és nem is kell mindenáron megjátszanunk, ha nem vagyunk néhány aktuális pillanatban oly fényesen, ahogy elvárná azt tőlünk a nagyvilág ..... Minden csapás igaz elvesz tőlünk és belőlünk valamit, de hozzá is tesz annyit, hogy rásegítsen arra, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, kicsit másképp ...... Örömmel olvastam a beszámolód a sulival kapcsolatos élményeiddel kapcsolatban , nagyon jó helyen vagy , irigyellek is érte .... :) ....... Akármi is van most körülötted Detti, de szerencsére maradtak elegen ahhoz, hogy erőt meríts belőlük ..... Később könnyebb lesz .... és a Gréta az iskolakezdéssel meg újabb izgalmakat hoz az életetekbe.... :) .... Milyen nagyot nőtt és olyan szépséges lányka maradt , gratulálok hozzá is .... :))