:-D

Már nagyon izgatott vagyok- nemsokára belép az életünkbe egy-két izgalom: sulizni fogunk mind... Engem ez nagy várakozással tölt meg most. Bízom benne, hogy az új időbeosztás és rendszer nem fog kifogni rajtam sem és a családon sem. Tuti nehéz lesz mindent összeegyeztetni, de én bizakodó vagyok.

Volt egy válogatásom az Etsy-n a minap, erre ma megtaláltam ezt a számot... Kicsit összeértek körülöttem az érzések.

A házak és azok romantikája

Franciaországban, Párizsba menet (az autópályáról) szemléltem a házakat. Olyan aranyos hangulata volt a kisebb városoknak. Egyszerű házak, egyszerű színekkel és ablakokkal. Semmi cicó. Ezen azért meglepődtem. Gondoltam telezsaluzott és virágokkal sűrűn díszítettek lesznek, de nem.
Viszont így a formák és az egységek jobban kiemelődtek. Ez nagyon tetszett.
Ugyanakkor egész úton azon gondolkodtam, hogy miképp fogom bírni a várost- hiszen mi egy nagyon csendes helyen lakunk, nyugiban. Ez a meccs azt hiszem sokáig fog még bennem játszódni, de azt tudom, hogy mind a városok díszes házai, mind a falvak kicsiny házikóit szeretem. Az a lényeg, hogy ne legyen lapos-tetős! :-D
Ezen gondolatsorok inspirálták először a rajzokat, majd a nyakláncokat. Hiszen, miért ne vegyük a várost a nyakunkba?

A világ a dolgozónkban!

Már korábban írtam a dolgozónk átrendeződéséről és annak feldíszítéséről. Azóta elég sok dolog történt a családban, többek között szükség lett egy új ágyra, ami nem fért be a régi helyére, így fe kellett adnunk a kis dolgozószobánkat. De! A polc, ami a helység legrosszabb pontja volt még kapott egy kedves függönyt.
Térképeset! Aki régóta olvas, az már tudja, hogy milyen terveink és vágyaink vannak.... Na ez egy kis ösztönzés. Kellően bájos és aranyos ez az anyag, ami Japánból származik- szóval a minőség sem elhanyagolható.

Mégis átrendeződtünk, és most ezt a polcot térelválasztónak használjuk (egyenlőre!!!), így pont este néz velem szembe ez a függöny. Csodás álmok!

A leírását a Csináld+ oldalán megtalálhatjátok!

Ködös és romantikus

Na ilyen volt nekem Párizs! Tehát az onnan hozott anyagoknak is ezt kell tükröznie, nem?
Mivel már nagyon nem bírtam a varrás nélküliséget, ezért iziben nekiláttam és elkészítettem egy kis szettet:

Paris II.

Valahol ott hagytam abba, hogy szereztem anyagokat, méghozzá szépeket.
És itt őszintén be kell vallanom, hogy az első 3-4 nap elég rossz volt. Annak ellenére, hogy láttunk pár látványosságot, nem örültünk. Gréta hisztis volt nagyon- ami érthető ebben a nagy és csöppet sem gyerekbarát városban. A környéken nincs játszótér, játszóház, békés fagyizó (kevés emberrel) vagy étterem, ahol legalább egy kis pad lenne. De ez nem csak a látványos dolgokkal van így: az emberek semmibe veszik a gyerekeket, sőt, ha úgy tartja kedvük: fellökik őket, véletlenül beléjük rúgnak. A cigikről már nem is beszélek. Ez nagyon elszomorított.
Majd rájöttünk, hogy határozottabbnak és keményebbnek kell lennünk a siker érdekében, így a negyedik napon eljutottunk Napóleon sírjához, a hadtörténeti múzeumba, és az Eiffel- toronyhoz. Útközben egy csodálatos pékségre bukkantunk, ahol a hangulat is és a finom sütik is teljesen elvarázsoltak.

Csak hoz!!! És a Louvre-t is megnéztük- kívülről. Csakúgy, mint a Textilmúzeumot. Igazából mi voltunk a buták: nem mertük előre lefoglalni a jegyeket (kisgyerekkel ez talán érthető...) így maradt a sorban állás lehetősége, augusztusban, a legnagyobb tömegben.
Az Eiffel-toronynál még bátrak voltunk, vártunk 45 percet és még csak a sor 4-edét tettük meg, majd, amikor megláttuk közelebb érve, hogy csak a második szintig lehet felmenni: eldurrantunk. Otthagytuk a sort. Pápá nagy élmény, pápá Eiffel-torony.

Ellenben az egyik sarkánál volt egy nagyon szép körhinta. Evvel Gréta is ki lett engesztelve- merthogy ő bánta legjobban, hogy nem mentünk fel.

Utána még megnéztük a Diadalívet a Champs Elysée-n és eső miatt mentünk is haza. Mindent egybe vetve ez volt a legszebb és leghosszabb napunk.
Másnap jött volna a Louvre. Ott olyan hosszú volt a sor, hogy kb. 20 perc keresés után jöttünk rá, hogy hol a vége. Már az elején sejtettük, hogy nem nézzük meg, de én nem is bánom. Majd máskor, amikor lesz egy egész szabadnapom rá.

Ellenben a Textilmúzeumnál meglepődtem: ott is nagy- hosszú-tömött sor állt. :( Nem néztem meg! De a könyvesboltját igen. Sajnos apa olyat mondott, amilyet előtte még soha: ami tetszik- így egy fél bőröndnyi szakkönyvet szedtem össze magamnak. Délután megnéztük a gyerekeknek kitalált Gyerekek városát. Igaz már épp készültek bezárni, de a park nagyon szuper volt. Az egész egy nagyon irigylésre méltó koncepció és kivitelezés. Gyerekszemmel nézve maga a tökéletes játék-tér, felnőttként pedig egy látványos és üde színfoltja Párizsnak. Koncertek, vidámpark és sok program várja az ideérkező gyerekeket.
Hétfőn következett a szuper gyereknap: Elmentünk Disneyland-be.
Nekem még reggel semmi kedvem nem volt hozzá: esett az eső, hideg volt.....De ahogy a kapuba értünk máris minden megváltozott. Ott újra gyerekenk érezheti magát az ember, és ez egy szuper érzés! Pláne, ha a gyerek is ugyanilyen lelkes, vagy még lelkesebb! :D

Csipkerózsika kastélya volt az álom, de nekünk a legjobban a kalózok birodalma és Pinokkió háza tetszett. Gréta a felvonuláson egy pillanatra táncolhatott Belle-lel, és találkozott Hamupipőkével. Láttuk Aranyhajat és Nyálas Eugént (ezeken én konkrétan röhögtem), de beteljesült a legnagyobb álma is: Ott volt Pán Péter, Hook kapitá ny és Wendy!

Kegyetlen drága ha azt vesszük, hogy nem sok dologra tud az ember felülni a sorok miatt, de megéri, hiszen az erre fogékony gyerekek álmai igenis teljesülnek. Szóval nekünk megérte!
A nagy örömködés miatt még ráhúztunk +1 napot: Én aznap egyedül járkáltam egy kicsit, és nekem is teljesült a legnagyobb álmom: elmehettem a Shakespeare könyvesboltba egyedül. Na az volt a legkedvesebb élmény: létezik olyan könyvesbolt, ami pont olyan, mint az álmaimban szereplő könyvtár, ahova csak beül az ember: mindenhol régi könyvek, azzal a jellegzetes illattal, kellemes fények és zongora. Hú, de jó volt. Utána egy kis borászkodás, esti Notre Dame, utcai zenészek és panini. Így lett kerek a világ!

Még több képet a képre kattintva láthattok, bár elég nehéz volt a válogatás az 1300 kép közül...

Paris

... Amiből egyenlőre nem sokat élvezünk a kisbékánk miatt, de amit eddig láttunk az is sokkal több, mint amit reméltem.

Az út:

Kicsit kalandosan, eltévedve, majd megtalálva eltöltöttünk egy elég gyors éjszakát Ausztriában. Majd mentünk is hamar tovább unokatestvéremhez: Fischerbachba. Eleve a környék, a Fekete-erdő vidéke nagyon szép, de maga a lovarda is, ahol Ő dolgozik. Nagy öröm volt a lovakkal, főleg, hogy most nem csak az a:"odamegyünk, felülünk a lóra és picit vigyorgunk "- helyzet volt. Grétával takarítottunk egy kicsit, vezettünk gyerekautót és bizony még azt is megnéztük, hogy hogyan patkol a kovács. Még patkót is kaptunk. Picit. Pónikra valót.
Ebben az óriási nyugiban nagyon jól éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom és kellemes pihenés.

Majd mentünk tovább Párizsba.
Szerencsések vagyunk, hogy ismerősnél lekhetunk, mert amúgy biztos sokat szenvednénk. Gyakran esik az eső, olykor erős viharok vannak.
Az utazás követő napon megnéztük a Notre Dame-ot, amit az egyik ablakból látunk is egy kicsit. Csak azért nem nagyon, mert a kilátásba bezavar Párizs egyik legrégebbi temploma.
A lakás másik oldala a Pompidou központra és a Sacré coeur-re néz. Elég érdekes- minden olyan közelinek hat, de mégis elég messze vannak. Így teljesült a vágyam: Párizsban olyan helyen lakunk, ahol sok tetőt láthatunk. Imádom!!!

A Notre Dame után megnéztük a Pompidou központot is Grétával, és nagyon élveztük. annak ellenére, hogy én alapvetően nem igazán szeretem a modern művészetet. Lehet, hogy most elég jól fogtuk ki a kiállításokat: Gyerekkiállítás, ahol üvegből készült hercegnő-ékszereket lehetett megnézni- Gréta repkedett örömében tőle!
Az indiai kiállítás, ami most nagy szám, nekem nem tetszett- már sok volt a modern godolatokból.
Ellnben a 1901-1960 közötti kiállítás mindent vitt. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák- minden nagyon egyben volt.

Másnapra terveztük a La Fayette bevásárlóközpontot, ami egy csodálatos épület, a kupolája és a felső emeletek ragyogóak. Utána elmentünk a Sacré coeur-höz, a Monremartrera.
Hát őszintén megvallva borzalmas nagyot csalódtam. Aki látta az amélie-t, annak van egy elképzelése, hogy milyen is lehet ott.... Na, az csak egy film. A valóságban az egész felfelé vezető utat ellepik a fekete menekültekből lett árusok, akik bóvli ócskaságokat akarnak mindenképpen rásózni a túristákra. Lehet kapni csomózott karkötőt, 10 féle színebn Eiffel-torony kulcstartót (5 darabot egy 10-esért...) és rengeteg más hülyeséget. Maga a bazilika viszont meglepett. Elég érdekes módon készültek a rózsaablakok és a festmények is sokatmondóak. Fényképezni persze tilos- csak én nem vettem észre a táblát (majdnem el is kobozták a gépem, de szerencsére csak a képeket töröltették le.... )
Lefelé menet, a nagy essőben elértük aznapi legfőbb célunkat: a TEXTILNEGYEDET!!!
Nem egy nagy bolt, vagy ház..... Egy egész negyed! Utcák, sok ház, rengeteg hatalmas több emeletes bolt. Na, el lehet képzelni a helyzetet. Gyerek alig áll a lábán a fáradtságtól, apa ideges, anya nyála csorog. ...
Kaptam egy egész napot, hogy visszamenjek és kiélvezzem Párizs "előnyeit". Ma megtettem és éltem vele.
A tapasztalat a következő:
Az árak nagyon változóak és meglepőek. Lehet kapni csodás anyagokat negyed olyan drágán, mint otthon, de ami otthon 40 ezer/ méter az még akkor is drága, ha itt csak 15 ezer.
A ruházati és dekor anyagok kb. olyan árban vannak, mint otthon, de elképesztően nagy a választék.
A kiegészítők eszméletlenül drágák. Ha csak azt vesszük, hogy egy sima 1 centis gomb 80 cent és egy 18-as zippzár 1.25. (338 ft).
Ellenben van Párizsbn olyan bőven, ami otthon még nincs. Sok szépséget vettem is.... Naná.
Viszont nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni azt a sokféle embert, akik színesítik Párizst. Talán még túl magyar vagyok... Van min dolgozni.