Kezdeném ott, hogy a zenés-torna nagyon bekavart a lelkének. Ugyanis nem engedem, hogy elvigyék zenés-tornára a többiekkel, mivel 2 embernek kell figyelnie 30-40 gyerekre, és ez bizony akaratlanul is szül figyelmetlenségeket (-5 C-ban harisnyában....). Még decemberben volt, hogy lemondtam a zenés-tornát és így a januári bemutatót. A torna tanár mégis elvitte- én nem voltam ott, mert nem tudtam róla, hogy elvitte. (Az új óvónéni pedig nem tudta, hogy Gréta nem járhat...)
Sajnos Gréta úgy élte meg a dolgot, hogy ANYA NEM VOLT OTT A BEMUTATÓN! Azóta nagy a harag velem szemben. És én megértem!
Ez még január első hetében volt- azóta dolgoztam a dolgon, hogy jobban meglegyünk, és sikerült is. De nemrégen busszal kellett mennünk, de a buszsofőr nem figyelt és odacsukta a kislányt. Szerencsére fogtam két oldalról (épp levenni akartam a lépcsőről), de nagyon megrémült. Azóta is retteg a közlekedéstől és pánikszerűen siet mindenhova, nehogy elkéssen. Mindemellett Apa másfél hetet volt távol, Amerikában.
Közben elképesztő hasfájásai és ekcémája van: elmentünk a dokinkhoz, majd megbeszéltük, hogy 1 hónap tej és tejpor nélküli étrendet tartunk. Ez kb. olyan, hogy tanuljon meg újra élni. Sem túró-rudi, sem kakaó, sem főzelék, de még a szeretett sima kifli sem.....
Sírás, sírás és sírás jut minden napra.
Szerencsére itt a farsang, amit nagyon várt: nálunk 3 napos.
Első nap: minden gyerek egy szín. Gréta persze lila...
Második nap: Bohóc, de mivel ő retteg a bohócoktól, ezért pillangó-bohóc.
És a harmadik nap a jelmez: Szivárványtündér!
Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsi gyereknek ilyen sok rossz gyűlik össze az életében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése