Fényképes takaró

Olyan nagyon rossz volt ez a hét, hogy legszívesebben vennék egy óriási radírt, és kiradíroznám!
Azt tudtam, hogy ha Gréta itthon lesz nem igazán tudok majd dolgozni, de hogy még annyira sem, hogy az elkezdett dolgaimat befejezzem..... Ez megborított! És ebből adódóan jött még egy csomó komplikáció, nem írok le mindent.
De legalább a nagy szenvedések hatására a Nagyinál aludhatott Gréta csütörtökön, és készen tudtam lenni egy nagyon jópofa takaróval.
Nem tudtam jól fotózni és a végére már kapkodtam is.....de ilyen lett!

Igen: Kicsi fényképek vannak rajta, egy egész osztály! De azt kell javaslom mindenkinek, hogy csak akkor fogjon bele ilyen munkába, ha tudja, hogy tényleg otthon a takarója mellett tudja kinyomtatni a képeket, különben olyan nagy szívás lesz belőle, hogy a pokolba kívánja az egészet! Nekem most épp rossz a nyomtatóm: gondoltam lemegyek a belvárosba, van pár ilyen üzlet, csak megcsinálják! Aha! Csak lézernyomtatójuk van, ilyet dehogy vállalnak! Körbetelefon mindenkinek, senkinek nincs tintasugaras háztartási nyomtatója..... Na az egyik Pesten lakó ismerősünk mondta, hogy ha visszük a papírt kinyomtatja, így kedden este 10-kor gyerekkel mentünk 3 lapot nyomtatni! Másnap reggel gondoltam mi lenne, ha megkönyítve a munkám, egszerűen rávasalnám a filcre. Khm........ Olyan kaki lett, hogy ismét nyomtatási lehetőséget kellett keresnem. Délutánra sikerült is, de az idősödő készülék miatt 2 (!!!) órát várrtam. Ekkor már szerda este volt és csütörtökre készen kellett volna lenni. Ekkor még volt egy óriási balhé, hogy ki mikor hogyan tud vigyázni Grétára. Az lett a vége, hogy csütörtök délután Gréta elkerült tőlem, na akkor tudtam nekikezdeni a képeknek. 7-re lettem kész a takaróval, úgy, hogy a megrendelő majdnem 2 órát várt rá nálam! De közben jót beszélgettünk!
Másnap pihinapom volt: voltam anyagot vásárolni, meg Culinaris-ban ecetes chipsért, a húgomnál és voltam olyan helyen is, amire azt hittem soha nem fogom látni, és olyan dolgot élhettem át, amire azt hittem, hogy nekem sosem szabad! Voltam a Zsinagógában a Dohány utcában. Nagyon jó volt! Nagy élmény volt, ismeretlen és izgalmas. Kicsit úgy éreztem magam, mint régen, amikor még nem volt Gréta: sok a felfedezésre váró dolog, és nekem is nyitottabbnak kell lennem! És azt gondolom ez a munkámra is igaz!