Készült egy tolltartó Zitának: mert Ő nagyon szereti a tolltartókat, nesziket, tollakat, radírokat, szütyőket.... És mellesleg ez most olyan kedves lett a szívemnek, hogy én is kapok egy ilyet magamtól!
.jpg)
Anyák napjára lesz ez a két szemüvegtok, amikre nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan vállnak be...
+(2).jpg)
És ilyen az, mikor egész nap alszik az én kicsi lányom..... (nagyon jópofa lett a kép, ahogyan a Dóra lába és a Gréta van... :D)
.jpg)
És mialatt ilyen csöndben varrogattam, nagyon sokat elmélkedtem, hogy mi -hogyan -merre menjen tovább, mert az elvem, hogy "visz a víz", már nem olyan szerencsés, mert jött egy hullám és maga alá döngölt rendesen. Így nagy tervezgetésbe és agyalgatásba kezdtem. Változás lesz, érzem már régóta, tudom is, de az a bugyuta damil még mindig a szemem előtt van és nem tudom elhinni, hogy képes vagyok továbblépni. Pedig kell, mert én nem akarok visszafelé tántorogni! Idő lesz és sok kitartás, meg néha nagy hallgatás, de meglesz az a változás!
És mikre is gondolok? Nagyon kinőttem a munkahelyem: azaz a lakásnak azon pár négyzetméterét, ahol napjában több órát varrogatok. A munka is kezd olyan sok lenni, hogy egyedül nem bírom, ráadásul érzem, hogy nem tudok kiteljesedni, mert olyan sokszor kell megfelelnem mások elvárásának (ami általában jól megy, de mostanában előtérbe került a szabadabb énem: mutatja ezt a sok vitánk és feszült hangulat is- de nem vészes, csak nyomasztó). Ezen kívül vannak befejezetlen és fejem fölött lógó ügyek- na ezekből is elegem van!
Szóval a május, ami amúgy is az év legszebb hónapja, sok újat tartogat nekem!
4 megjegyzés:
Azért a csöndes napodba belefért jónéhány kedves pillanat is..... :))
Te is küzdessz magaddal , Detti?
Nálam sem jobb a helyzet ..a családom persze támogat a művészkedésemben , de már mindenütt én vagyok ( anyaghegyek itt-ott-amott)...és ez egy 70 nm-es panel...és igen a megrendeléseimmel is mostanában elcsúszok......úgy szanaszét kócolódok sokszor belül......, és lehet ezért én is, mert most egy helyben topogok és valamiért már nem jó az, ami még az elmúlt évben olyan egyértelmű és öröm volt mindig........
Nyílván a körülmények.... a lakás folyton szalad......nem keresem tönkre magam, de igen egyedül csinálom és mégis folyton varrok és egyre jobban elfáradok már fizikailag is.........
Igen tudom, ha lenne amihez hozzányúlhatnánk.....vagy bátrabb és erősebb lennék az üzleti érzékem......, de jobban szeretek ennél alkotni.....ami viszont nagyon a 4 fal közé zár és egyre jobban hiányzik a külvilág.............
Biztos más is szenved rajtunk kívül így...........
Na, mindegy az idő kinyomja majd magából , amit kell....
Gyógyulást a Grétának.....
Alalp állapotomban is küzdök magammal, éjjel-nappal. Ikrek vagyok, és ez sok dolgot megmagyaráz (mindenből kettőt veszek a boltban: 2 tejföl, két csoki, páros az élet...).
Csúszok a megrendelésekkel, bár ezt mostmár sikerült csak 2 hétre lefaragni, szégyelem volt olyan, aki 3 hónapot várt!
Azért ez nagyon elgondolkodtatott.
Én azért kezdtem el ezt az egészet, mert láttam benne fantáziát, aztán jött a kérdés, hogy pénz lesz-e, vagy sem, mert ha nem akkor inkább menjek dolgozni én meg erre fityiszt mutattam! Nem állok be a sorba, nem fogok minimálbérét, sokat dolgozni, intoleráns és intrikus emberekkel együttdolgozni. Én élni szeretnék: megélni minden szép pillanatot, és ha az olyan mély valahogy ki is akarom adni.
És ha már a munkánál tartunk, akkor én úgy érzem, hogy van munkám, van egy "hivatásom". Érik a dolog egyre jobban, én is kezdek talán felnőni a feladathoz.
És most megint lelkiztem, pedig nem szeretek...
Olyan jó a tavasz, a napfény a kilátás és az orgonaillat: én most nagyon boldog vagyok és nem akarok ebből visszalépni! (...bárlehet, hogy mégis azt kéne tenni, hogy tudjam értékelni a boldog perceket később is!)
Nekem egyenlőre nem hiányzik a külvilág. Per pillanat magányomban tudok csak fejlődni!
Valami tényleg érik. Azt írtad a napokban nekem..."beszélni, beszélni, beszélni"...Most fogok.:)))
Ezekkel a kérdésekkel küszködöm én is. És mint olvasom Larion is...(lakás, rendetlenség, cérnahegyek, intoleráns alsó szomszéd a varrógép miatt...)de nem is ez a nagyobb baj! Hiába van megrendelés és igény a munkámra, nem tudom kordában tartani már a dolgokat egyedül és ettől leblokkolok.. És sose miattam, mert valami mindig jön. (az én csöppöm is beteg :(...pl.) De még ez sem.
Hanem, hogy nem tudom elképzelni, hogy azért "kaptunk" a kezünkbe ilyen-olyan ügyességet, fantáziát, szépérzéket és hozzá jó sok lelkesedést és a munkánk felé (is) irányuló szeretet...stb., hogy bemenjünk egy darálóba és mindennapi fillérért tegyük azt, amit "megparancsolnak"...
Szép szakmám van, nem kéne panaszkodnom...de megalázva rúgtak belém, ha bejelentettem, hogy a háromból valamelyik beteg és én bizony otthon maradok. Az se számított, hogy egyedül nevelem őket...
Kedves Detti! Ha bármi motoszkál a fejedben, ha elindult egy kicsi hangya, hogy hogyan is lehetne...Beszéljünk róla! Meg kell találnunk a megoldást...Mocorog bennem is néhány ötlet, de lehet, hogy nem ismerem eléggé a realitás talaját...:)
Várom a blogos találkozót...:)
Üdv.:Zsuzsi
U.i.:további csendes és szeretetteljes gyógyulást a Csöppödnek!
Hűha! Akár merre nézek forr a világ. Ez nem feltétlen rossz! Tudod, a tigris éve van. A változás éve, ez lehet jó is, csak észre kell venni a jeleket és élni vele. Úgy látom Te ezt teszed és ez jó! Jobbulást a picurnak!!
U.i.: Imádom az ilyen alvós képeket, ilyenkor azt gondolom, hogy egy angyal szállt közénk. Épp tegnap csináltam az én lánykámról is egy ilyen képet, csak Ő már 12 éves. :)
Megjegyzés küldése