2009. november 9., hétfő

Most egy kicsit bánatosan írok, szomorkodom!
Férjecském Berlinben van egy hétig, ami már önmagában sírni való dolog. Ráadásul úgy van Berlinben, hogy ünnepelheti a nagy tömegekkel a berlini fal lebontásának 20. évfordulóját. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen élményekkel tér haza, mert legszívsebben azonnal odarepülnék hozzá, hogy vele együtt én is "részese lehessek a történelemnek". Nem tud mesélni , mert valami bugyuta oknál fogva nem tudunk beszélni egymással telefonon. Ilyen még nem volt, pedig már sokkal messzebb is volt...
Szóval két napja kettesben vagyunk Grétával és egyenlőre nagyon jól érezzük magunkat. És édes, mert az eddigiekkel ellentétben kicsit lehet ilyenkor beszélni Apáról. Este mondjuk van egy pici sírás, de hamar megnyugszik.
Tegnap ahogy Grétával pakolásztuk az anyagokat sorba, segített nekem válogatni. Reggelre már tudtam, hogy mi készül belőlük:


(jajj, azt hittem sokkal világosabb a kép....:( )


Sajnos nagyon rosszul tudok a lakásban fotózni, kevés a fény és ha vakuzok, akkor a színe lesz nagyon más. Jajj, most megint nagyon szomorkodom, mert nem adja a színeket visszaa így sem a kép! :(
A takarót 11x11 es négyzetekből varrtam, és van benne egy fehér csík, amibe bele lehet hímezni a kis tulajdonosa nevét. Mostanában ez a mániám. Legyen minden névreszóló, személyre szabott. A hátlap pedig rózsaszín polár, hogy jó puha legyen. Kislányoknak szántam, de szerintem nem lett nagyon habos-babos. Rózsaszín farkasfog és Hópihés díszítőöltés teszi kedvesebbé. Jó volt készíteni!
Amikor készen lettem vele, nézegettem az anyagokat és eszembe jutott, hogy vettem a múltkor fehér műbőrt és milyen jól mutatna a hóemberes Riley Blake anyagokkal. Így gyorsan készítettem egy neszeszert is. Szerintem aranyos lett, és Grétának is nagyon tetszik. Már telepakolta kicsi vonatokkal..... A takaró és a naeszi megtalálható itt!

És ez most Apának szól (ha már nem tudunk beszélni, remélem ránéz este a blogomra...):
Hétvégén Gréta nagyon ügyes kislány volt: segített ebédet csinálni. Főztünk sóskát és sütöttünk sonkás-sajtos sütit. Igaz nem lett olyan jó, mint múltkor, de megettük. És fotóztunk is párat:


4 megjegyzés:

Barbi írta...

Hát ez a Gréta annnnyira cuki! :D

Larion írta...

Nagyon bájos kislányod van, vigyázni kell Vele, mert a szemei........, azok beszélnek.....és milyen huncut szögben állnak....

Ejjkukk írta...

Hehehe:D
És mondta közben, hogy csíííííííz!:D

Jandó írta...

Grétanagyon édi. :) A takaró nagyon tetszik, igazi álom csalogatós.