Karácsonyra

Persze kezdhetném úgy is, hogy Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!- de ez nem én lennék,
merthogy igaz, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, csak nem mindenkinek ugyanazt.
Minap beszélgettünk, hogy kinek mit szeretnék ajándékozni. Hát én nem aprózom el: van, akinek nyugalmat, van akinek időt, van akinek türelmet és van akinek egyszerűen csak jókedvet. De az az igazság, hogy én mindenkinek adnék mindegyikből.....
De persze ehhez én kevéske vagyok. Sebaj. Azért remélem mindenki tudja, hogy csupa jót kívánok és egyet még remélek is: a következő év különb legyen, és igazán jöhetne egy kis napsütés is.

Bogyó és Babóca esete a falvlédővel

Az volt a kérés, hogy Bogyó és Babóca megjelenjen a falvédőn, mert kis gazdájának ők a kedvencei. Én meg kértem a megrendelőt, hogy próbáljunk ettől eltérni. Ennek több oka van:
- Én nem vagyok olyan ügyes, mint Bartos Erika. Nem tudok olyan jól rajzolni, varrni sem.
-Biztos, hogy nem akarok beleesni egy másolási ügybe. Főleg Bartos Erikával nem.
- És a legfontosabb: nem szívesen zárnám be a gyerkőcöt 1 mesébe. Többet ér az ő fantáziája. És az leginkább akkor mozog, ha teret kap: ő szabja meg, hogy a csiga és a katica ki is. Majd ő ad nevet, személyiséget és ez a szülőknek is jó: a szerepjátékoknál majd meglátják, hogy a katica és a csiga tud több is lenni, mint Bogyó és Babóca.
Én ezt vallom és ezt tapasztalom. Lehet, hogy nincs igazam és túlmisztifikálom a kérdést, de szerintem még egy falvédőnél is a gyerek fejlődése a fontos.

Jól meg tudtuk beszélni ezt a megrendelővel, aki két kisfiának kért falvédőket.
A másik egy komoly fiúcskáé lett. Ő a gépeget szereti, de nagyon ám. Így egy elég mozgalmas kép lett az övé.

Mind a kettő tele van tépőzárral, hogy a járművek és állatkák tudjanak vándorolni, és mind a kettőn van 1-1 zseb is.

Igazi barokk napom van!

Ez még nem ma kezdődött: hanem tegnapelőtt. Este egy nagyon nyugis esténk volt, nyugis zene, finom vacsi, meleg kakaó és gyertya. Néha kell ilyen. És közben olyan elégedettség érzetem volt: minden tökéletes. Gréta békésen, egészségesen alszik, Apuska könyvet olvas a kedves kockás pizsijében, én meg rendezgetem a színes gyertyás üvegecskéimet. Közben Wakemant hallgattunk.

Aztán ma délelőtt kopogott a postás, és két csomagot is hozott.
Az egyik amerikából: végre az anyagaim egy része. Egy kicsiny része.
És a másiktól majd kiugrttam a bőrömből. Férc Jutka küldte el a már korábban áhított ékszereket:

Ez így együtt nagyon nagy öröm!
Mese jön:
A gyerekkoromban a madaras anyaghoz hasonló függönyünk volt a szobánkban a nagyszüleimnél. Igaz zöld volt, de a minta hangulatban egyezik.
A nagyszüleim háza papám halála után lecserélődött egy másik házra, melyben ott élt a remény, hogy ott a családunk boldogabban tud majd létezni. Ilyenkor szoktak a dolgok ellenkezőleg elsülni.
A másik ház nagyon sok problémát, és gondot okozott: többször majdnem ráment a családunk.
Csütörtökön lesz 2 hete, hogy el lett adva az a ház is és az én tulajdonrészem az örökségemből megszűnt létezni.
Kicsit úgy érzem, hogy evvel a lépéssel le lett zárva sok dolog. Le lesz zárva a szüleim kiszolgáltatottsága, a sok ház körüli gond, de evvel együtt vége lett az örökségemnek is. Én nem sajnálom, mert most csak azt szeretném, hogy a családban megszűnjön a több, mint 10 éve zajló idegeskedés.
Ellenben egyre többet gondolok a régi házunkra, az ottani szép emlékekre, a szép függönyre.
Most kezdek új "maradandóakat" építeni.

Én és az én nőies oldalam

Életemben eddig 1, azaz egy darab magassarkúm volt, amit nem meglepő módon az esküvőmön viseltem. Na akkor sem kellett volna, mert magasabb voltam a férjemnél. :P
Viszont ma, alkalom miatt szükség volt ruhavásárlásra. Nálam ez mindig egy komoly vita tárgya. Én nem hordok szokványos szoknyát (minthogy az elmúlt 10 évben 2 darab szoknyám volt összesen), nadrágot annál inkább, de újabban avval is bajban vagyok, ugyanis az én alkatom teljesen alkalmatlan arra, hogy jól mutasson a csípőnadrágban. (Vagy a gatyák alkalmatlanok rá???)
Miután egész Szentendrét bejártam (és sehol nem adtak semmit 20 rongy alatt), gondoltam benézek a vásárral szemközt lévő "drága boltba". Hát nemcsak nem volt drága, de olyan ruhákat találtam, hogy csuda!
Vettem is 2-t! (...aki ismer, annak most koppant az álla....) Mind a kettő térd fölött végződik, mégsem közönséges. És az egyik (a favorit) lila, virágokkal díszített.
De a cipő kérdés még mindig ott volt: hiszen nem lehet csini ruhában partiba menni túrabakancsban...... (Ezt azért még én is értem!)
Szóval mintegy utolsó elkeseredett próbálkozásként benéztem a cipőboltba.....
- Barna csizmájuk van esetleg?
- Mekkora?
-39-40?
-Háááááát. Talán. - és mutatott hölgy egy fekete Tamaris márkájú csizmát. Nézem, nézem, tetszik....... Kár, hogy nem barna.
- De csak 12500?
- Csak? (mert ugye a Tamaris egy drága dolog.... tudtátok?)
És abban a pillanatban csodát találtam. Egy piros magassarkú cipőt! Szerelem született közöttünk.
Azonnal elképzeltem lila harisnyával, szoknyával és a csodás nyakláncommal.
Majd találtam még egy barna csizmát és ott hagytam a fekete Tamarist.

Még életemben nem volt ilyen nőies napom....... Ja és fodrásznál is voltam! :D

És a mai nap poénja:
Vásárlásból hazajövet, gondoltam összeszedem az esti viseletem: lila harisnya, lila garbó, új ruha....
Keresem a harisnyám, nincs sehol. Már kezdtem mérges lenni, amikor észrevettem, hogy a radiátoron van az a harisnya, amit Grétának szántam reggel. (Ma nem én vittem oviba, a fodrász miatt...) e gondoltam apjuk megoldotta.
Megyek Grétáért, kiszalad a csoportból és már akkor röhögő-görcsöt kaptam: Apa ráadta a gyerekre az én előkészített harisnyámat, Grétának meg tetszett és nem szólt! Ő szereti a lilát! :D

Az adventi időszak nálunk

Most nagyon szép decembert élünk Grétával. Pont abban a korban van, hogy mindennek örül, nem dacoskodik és az egész karácsonyt cakkum-pakk várja.
És megpróbálunk kitenni magunkért.

Először is kapott elsején adventi naptárat. De csak a gombos sima, zsáktalan verziót. Ugyanis minden nap hoz neki az angyalka egy kis ajándékot, amit jól elrejt, hogy sokat kelljen keresgetni.
És kérem a keresgetés az egy jó játék ám! Ha apa is itthon van, akkor családi játék.
Majd próbálkozom az új konyhámban a sütéssel is (bár azt már tudom, hogy a piskota az nem könnyű, merthogy egy pár tepsivel már megetettem a szemetest. De ez sem baj: ugyanis olyan jó fahéj illat volt a próbálkozások alatt a lakásban, hogy ezért nagyon megérte! :D)
Nagyon sokat fest az apja és a lánya, nagyon ügyesek, és rá kellett jönnöm, hogy édes férjem elképesztő grafikus. Majd próbálok pár alkotást mutatni: egyenlőre kukába mennek..... Nem tudom miért!
És ma eljött a nagy nap! Nagyon nagy nap!
Megvolt az első ovi karácsonyunk, amin volt egy kis előadás is.
Én arra számítottam, hogy a lurkók egymás mellé állnak és egymás után elszavalnak valamit, közösen énekelnek.....stb.
Na Anikó néni nem így gondolta.

Anyukákat leültették kis székekre, körben, majd, amikor a gyerekek bejöttek (ajándékkal a kezükben) az ölünkbe ültek. Anikó néni és Irma néni szépen elkezdték mondani, hogy az Adventi időszakban mit illik csinálni. És mi t csináltak és hogyan. És a mi kis manóink készítettek a kezükkel Luca.búzát, mákos beiglit, karácsonyi kalácsot. És verseltek, énekeltek, mondókáztak, és mindezt az ölünkben.
Olyan nagyon megható és családias volt az egész. Én elérzékenyültem, pedig az nem szokásom.
Az alkalomra még reggel összedobtam eg szoknyácskát, aminek még lesz folytatása, ugyanis az történt, hogy felkeléskor jutott eszembe, hogy bizony egy ilyen ünnepségre illik felöltözni.....
Na ez nekünk így sikerült:

Megfagyott a tolltartó....

Olyan nagy volt a szél, hogy megcsípte a tolltartót. Megkékült és kipirult! De legalább nincs egyedül: mellette van hű társa a zsepitartó!
Meskán várják gazdijukat!

És ma nagyon édes délutánunk volt: az oviban volt mézeskalács készítés a gyerekeknek, és ott voltak a szülők is! Nagyon aranyosak, formásak lettek a finomságok! Ikea jóvoltából lett süni, rénszarvas és mókus is, és persze rengeteg gyönggyel díszített gomba! Nyami! A végén kaptunk egy kicsit, kóstolóba: hm........... Fincsi!!!

És egy kis zene is:

:D Hóviharban....

Akárhogy is beteg a lábam, ma menni kellet nagy Budapestre! Nem volt jó, de mégis elképesztően jó anyagokat találtam. Nem mutatom! :P
És zene is van, mert most ez nagy hatással van (asszem...), de tilos autóban hallgatni nagy hangerővel, mert közveszélyes! Ellenben otthon lehet csigázni a szomszédok idegeit! :D

Vá!