Egy csodás nap!!!
Rendkívüli dolog történt ma velem! Olyan, amire már évek óta nem került sor és amire lényegében nagyon vágytam is. (No nem azért mert mások nem gondolnak rám, hanem mert általában nagyon ismerem a körülöttemélők szándékait!!!)
Azt hiszem, hogy utoljára 12-13 évesen sikerült olyan meglepetésben részesülnöm, mint ma: Váratlanul kaptam ajándékot. Méghozzá (mostmár bátran ki merem mondani) egy barátomtól! Olyan barátomtól, akivel még csak egyszer sikerült személyesen találkoznom, de ez alatt nagyon megismert.
És itt most el kell mesélnem a történetet, ahogyan ez a csomag eljutott hozzám:
Valamikor délelőtt a szomszéd bácsi (a közösképviselőnk) csengetett, hogy nem tudom-e, hogy itthon vannak-e az alattunk élők. Hozzáteszem, hogy Krisztáékról van szó, akiket nagyon kedvelek és náluk is van egy pici gyerkőc, akivel a lányom próbál barátságba kerülni, de a lényeg, hogy mi anyukák nagyon jól megvagyunk, ma már bizonyítottan: barátok vagyunk!
Nem tudtam, hogy itthon vannak-e....
Kicsivel később csöng a telefonom, Kriszta hívott. Ugyan ő nem vette jobban szemügyre, de úgy látta nekem hozott a póstás csomagot, csak nem tette bele a ládába,menjek nézzem meg, nehogy valaki elvigye: egy pillanat volt és én már ott is voltam.
Igen! Nekem jött csomagom! Telefon le!
Nézem a nevet: Nini: Exié! (Mmama)
Sitty-sutty, már nyitottam is, és nagyon csodálkoztam, hogy miért is jött ez. Egy novemberi Pif volt, amit már nagyon elfelejtettem.
Ezek voltak benne:

A nyuszi: akivel (ha nem haragszol) nem vártam húsvétig, mert olyan aranyos, hogy mosolyog az egész család, amikor ránézünk!

...Szütyőcske: Nagyon szép kívülről.......

...De belülről egy kis kincsesláda, amire már nagyon régóta szükségem lett volna! Látjátok fent a hímzés? Az a nevem!!!

És egy párnahuzat, amire nagyon gondosan ügyelt a készítője, hogy nehogy valakit megszúrjon a zipp.

Köszönöm!

Édesanyám végre ma el tudott tölteni egy délutánt nálunk, aminek eleve nagyon örültem, de fokozott volt az élmény, mert nagyon nagyokat nevettünk beszélgetéseink közben. Gréta is jól érezte magát, csak az a gond, hogy a Bölcsi mai naptól nem tudni meddig zárva tartja kapuit. Ugyanis a negyed milliárdos támogatásból felépített új szárnyat egy átfúrt melegvizes cső teljesen eláztatott. :(

DE a mai napom akkor is csodás volt: köszönöm!